2009. december 31., csütörtök

A Székely Nemzeti Tanács és a jobboldal

Az év utolsó napja hagyományos módon kínálja az alkalmat a mérlegkészítésre. Az ember visszapillant a végéhez közeledő esztendőre, és előre nézve terveket készít az újévre. A Székely Nemzeti Tanács utolsó ülésén is ez a szándék vezetett, amikor az elmúlt időszak eredményeit értékelve a jövő tennivalóiról is szóltam. Hadd emeljek ki ezekből egyetlen egyet: határozott lépeseket kell tennünk a kapcsolatépítés és együttműködés érdekében az erdélyi magyar szervezetek felé. Készek vagyunk egyenrangúak közti partneri viszony kiépítésére minden autonómiának elkötelezett erdélyi magyar szervezettel.

Ezzel kapcsolatban kell megemlékeznünk azokról a bíztatásokról, amelyek egy jobboldali tömörülés felé terelnék a Székely Nemzeti Tanácsot. Lukács Csaba a Magyar Nemzet december nyolcadiki számában arra buzdít, hogy félretéve a „személyi ellentéteket”, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács „egy ütőképes jobboldali pólust” hozzon létre. Hasonló igényt fogalmaz meg a Magyar Polgári Párt sarmasági szervezete is, közös fellépést sürgetve, amely az „erdélyi magyar jobboldalt is helyzetbe hozhatná.”

Nincs személyi ellentét köztem és a Lukács Csaba által felsorolt szervezetek vezetői között. Elvi vitáink voltak, és vannak ma is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőivel, ezeket viszont nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mint nem létezőket, sem túllépni rajtuk, mintha valóban csak személyi ellentétek lennének. Feloldani őket csakis tisztázó szándékkal lehet, akár a nyilvánosság bevonásával. Ez legyen azonban egy következő bejegyzés tárgya, és maradjunk most egyelőre a jobboldal és az SZNT viszonyánál.

A Magyar Nemzet cikkírója által felsorolt szervezetek jövőbeni együttműködésének tárgyalását azzal a megállapítással kell kezdenünk, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem jobboldali szervezet és a jövőben sem válik azzá. Bármilyen ideológiai betagolása jobb vagy baloldalra, eredeti céljának a feladását jelentené. Furcsa, hogy ezt több mint hat esztendővel az SZNT megalakulása után még mindig magyarázni kell. Pedig milyen egyszerű az a meghatározás, amelyet az SZNT honlapján is olvashatunk:

„Mi a Székely Nemzeti Tanács?
Székelyföld őshonos közösségének, a székelységnek közképviseleti testülete.”

Egy közképviseletben pedig helye van jobb és baloldalnak, RMDSZ és MPP tagoknak, vagy éppen pártoktól egyenlő távolságot tartó függetleneknek, akárcsak egy parlamentben. Próbáljuk meg felmérni annak az igénynek az abszurditását, hogy a FIDESZ, a Jobbik és a magyar országgyűlés, hármasban alkosson egy jobboldali pólust! Ugye képtelen felvetés? A parlamenttel nem lehet összefogni, mert maga a parlament az összefogás intézményi kerete. Olyan politikai erők összefogása valósul meg általa, amelyek a plurális demokráciát, a többpártrendszert közös értéknek tekintik, és parlamenti szerepvállalásukkal megjelenítik és megerősítik ezeket.

Hasonlóan a Székely Nemzeti Tanács közképviseleti jellegének alapja is egy közös érték, egy közös jövőkép: Székelyföld önrendelkezése, amely az autonómia intézményei révén megvalósítható. A küldöttek pártállásuktól függetlenül ennek elkötelezettjei.

A jövőben tovább kell erősítenünk a Székely Nemzeti Tanácsot. Ennek érdekében létre kell hozni a települési székely tanácsokat ott is, ahol még eddig ez nem sikerült. Válasszanak a helyi közösségek küldötteket a testületbe a maguk soraiból.

Ha a választott küldött MPP tag, akkor hozza magával pártja elkötelezettségét az autonómia iránt.

Ha RMDSZ tag, hozza megvalósítandó feladatként az RMDSZ által szervezett Csíkszeredai Önkormányzati Nagygyűlésen megfogalmazott célt: „régiónk és közösségünk jövőjének egyetlen törvényi garanciája Székelyföld területi autonómiája lehet.”

Ha más párt tagja, hozza magával párttagságát is felülíró személyes hűségét szülőföldje iránt.

Ha párton kívüli, hozza meggyőződését, hogy pártkötődés nélkül is lehet küzdeni a székely szabadságért.

De hozzák mindannyian felelősségüket az őket megválasztó falugyűlések közössége iránt, hozzák szigorúan kötött mandátummal a székely falvak, városok népének akaratát. Így, és csakis így fog hitelesen, vállalt céljainak megfelelően működni a jövőben is a Székely Nemzeti Tanács.

Kívánok boldog újesztendőt minden magyarnak, minden székely embernek, bárhol éljen a nagyvilágban, kívánok hitet és erőt, és reményeink valóra válását a közeli jövőben.

2009. december 6., vasárnap

Közösségként legyünk megkerülhetetlenek!

Kilépve a szavazó helyiségből megkérdezett engem is egy közvéleménykutató, hogyan szavaztam? Elmagyaráztam neki, ő pedig jelezte – amint várható volt – erre nincs rovat a kérdőíven. Bár sejtettem a választ, rákérdeztem: az érvénytelen szavazatra sincs? Hogyan is lenne, hiszen a közélet szereplői közt van egy hallgatólagos megegyezés: a romániai politikai rezsim megfelel a demokrácia kívánalmainak, és azt mindenkinek el kell fogadnia. Szociáldemokraták, liberálisok, nagyromániások, vagy RMDSZ politikusok, mind résztvevői a látszatdemokrácia nagy játékának, amelynek legfontosabb szabálya: rajtuk kívül nincs más választás! Mindannyian ellenségnek tekintik azt, aki az egész politikai rezsimet elutasítja, és kimondja róla, hogy voltaképpen a demokrácia látszata mögött egy antidemokratikus, jogsértő hatalmi mechanizmus rejtőzik, amely a 89 előtti diktatúra tudatosságával tör a magyarság felszámolására.

Ezért nincs helye ebben a berendezkedésben a magyarság kollektív jogainak, nincs helye Székelyföld autonómiájának, hiszen nemkívánatos minden olyan megoldás, amely a magyar nemzeti közösség fogyatkozásának gátat vetne.

Ez a rezsim nem ismeri el a lehetőségét sem annak, hogy lehetnek olyanok, akik elutasítják a rendszert, akik tiltakoznak ellene. Nem akar tudomást venni arról, hogy az érvénytelenített szavazat tudatos állampolgári magatartás kifejezője is lehet, az szerinte tévedés, bocsánatos emberi ügyetlenség. És ebben a rezsim támogatójaként lép fel a közvéleménykutató is. Hiszen ha jelezné előre az érvénytelen szavazatokat, azzal éppen a mögöttük álló tudatosságot bizonyítaná! A hazugság úgy hatékony, ha egy államilag is támogatott gépezet áll mögötte. Egy hazugsággép, amelynek a politikai közszereplők, a sajtó és a közvéleménykutatók alkatrészei.

Megkerülhetetlen kérdés, van esélye ilyen körülmények között az autonómiának? A válaszom: van. De a közösségi jogok elismertetésének előfeltétele, hogy közösségként is viselkedjünk. Ne váljunk például szavazóivá olyan román politikusoknak, akik nem ismerik el jogunkat az autonómiára, s még arra sem tesznek ígéretet, amire Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt. (Lásd az Európa Tanács 1201-es számú ajánlását.) Legyünk szolidárisak egymással a jogkövetelő következetességben, s tegyünk naponta azért, hogy közösségként legyünk megkerülhetetlenek a román és nem román politikusok számára.