2014. szeptember 30., kedd

A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására


      Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az RMDSZ által meghirdetett „közvita” Székelyföld autonómiájáról eleve rossz irányba indult.  Román értelmiségieknek a magyar kormányt és Magyarországot bíráló kérdéseire válaszolva Kelemen Hunor azt állította, hogy az RMDSZ ellenében Budapestről hoztak létre két pártot, majd azt, hogy sokszor felrótták neki a magyar kormányok, hogy az RMDSZ nem fogad el Budapestről „gyámságot”. Ez a megközelítés rossz, megtévesztő, valótlanságokat tartalmaz, és ellentétes a romániai magyarság, ezen belül a székelyek érdekeivel és gondolkodásával.  
            A román közvélemény felé az igazat, és csakis az igazat szabad közvetíteni ebben a kérdésben is.
Ennek megfelelően újra és újra ki kell mondani, és meg kell értetni többségi honfitársainkkal, hogy a romániai magyarság, beleértve a székelyeket, a magyar nemzet szerves részének tekinti önmagát, eleven és erős kapcsolata Magyarországgal létfontosságú számára. Ez nemcsak kulturális, nyelvi, nemzeti kötelék. Tudomásul kell venni, hogy századok során kialakult rokoni szálak szétvághatatlan szövedéke nyúlik át az országhatáron, hisz még a kommunista diktatúra idején is erdélyi magyarok ezrei mentették családjukat, gyermekeiket az anyaországba. 
El kell újra és újra mondani, és tudatosítani kell a román közvéleményben, hogy a fentiek figyelembevételével igényeljük a stabil, jószomszédi viszonyt Magyarország és Románia között, hiszen ez a természetes, és ez felel meg a két ország között megkötött államközi szerződésnek is, a két ország érdekeinek, és Magyarország kormánya 2010 óta mindent meg is tett ennek érdekében. .
Elszomorító mulasztása ugyanakkor az RMDSZ elnökének, hogy szó nélkül hagyta Magyarország alkotmányát ért kritikát, és nem mondta ki, hogy igen, a mi érdekünk és igényünk is volt, hogy ebbe bekerüljön: 
„Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
     Magyarország kormánya alkotmányos kötelességének és a mi természetes, nemzeti szolidaritásból fakadó igényünknek megfelelően támogat bennünket, támogatja az általunk megfogalmazott célokat, támogatja az adófizető polgárok hozzájárulásából gyermekeink anyanyelvű oktatását, az egyetemi oktatást is beleértve. Ez a politika, ez a támogatás kapta meg a magyar választópolgárok kétharmados bizalmát! Erről nem volna szabad megfeledkeznie soha egyetlen erdélyi magyar politikusnak sem, aki minket képviselni akar!
Elszomorító mulasztása az RMDSZ elnökének, hogy a magyar alkotmányt ért vád kapcsán nem mondta el, ez az alkotmány Magyarországot független, demokratikus jogállamként határozza meg, és ez a meghatározás nem kínál olyan antidemokratikus, jogsértő értelmezési lehetőségeket, mint Románia alkotmányának első szakasza. A tisztesség megkívánta volna, hogy elmondja: Magyarország alkotmánya a nemzetiségeket a magyar politikai közösség részeinek és államalkotó tényezőknek tekinti.  
Rendkívül káros és visszatetsző a románok szimpátiáját és megértését Magyarország és a magyar kormány igazságtalan, méltánytalan és hamis elmarasztalásának válasz nélkül hagyásával, vagy éppenséggel azokkal egyetértő utalásokkal keresni.
            Kelemen Hunornak természetesen joga és lehetősége bármit mondani, vagy jóváhagyni, de fontos leszögezni: a romániai magyarok elsöprő többsége nem osztja az RMDSZ elnökének nyíltan felvállalt, liberális elkötelezettségét. Az erdélyi magyarok legmegbízhatóbb intézményei a magyar történelmi egyházak. Hisszük és valljuk, hogy nem a liberális demokrácia az irányadó a mi életünkben, hanem a Szentírás, Kálvin János tanítása, a római-katolikus egyház társadalmi tanítása, az unitárius Dávid Ferencnek a vallás- és lelkiismereti szabadságot előmozdító szellemi hagyatéka.
            A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására. Az anyaország aktív szerepvállalása ebben a kérdésben nem kockázat, és nem veszélyforrás, hanem a kölcsönös bizalom kiépítésének és ezen keresztül a sikernek elengedhetetlen előfeltétele. Hiszen nyilvánvaló, hogy Székelyföld autonómiája csakis a Magyarország és Románia közti jószomszédi viszony és a kölcsönös bizalom légkörében teremthető meg, erre egyértelmű, világos példa Ausztria szerepvállalása Dél-Tirol autonómiájának kivívásában.     
            Végül hadd jegyezzük meg, az RMDSZ ellenzékét nem a budapesti kormány hozta létre, hanem az RMDSZ elhibázott politizálása, az autonómia ügyének fel nem vállalása, majd annak a színleg vállalása, kampánycélokból és olyan rossz, kártékony üzenetekkel, mint amilyenek ezek a legutóbbiak is.  
.
Marosvásárhely 2014-09-30                                                          Izsák Balázs
                                                                                    A Székely Nemzeti Tanács elnöke

2014. augusztus 28., csütörtök

Székelyföld autonómiája nem ellentétes Románia alkotmányával!


A román alkotmánnyal kapcsolatos tévhitek makacsul visszatérnek a közbeszédbe, a harc ellenük néha reménytelennek tűnik. Ezeket a tévhiteket éltető magyar vélekedések szerint a jelenlegi alkotmányos keretek között lehetetlen Székelyföld területi autonómiája.  Kelemen Hunor például a Kossuth Rádióban a következőket mondta:
  „… új alkotmány nélkül bármilyen autonómia koncepció, - mindegy, hogy az regionális, területi, vagy kulturális autonómia - a mostani alkotmányos keretek közé nem illeszthető be. Az alkotmánybíróságnak ez év elején született egy döntése az alkotmánymódosítás tervezetről, ami egy kötelező érvényű döntés, és ez egyértelműen kimondja, hogy semmiféle autonómiaforma, amiről mi beszélünk az alkotmánymódosító tervezetben, kulturális autonómiáról, az alrégiós regionális autonómiáról beszélünk, a szimbólumhasználatról, és az első cikkelyt kibővítettük volna azzal, hogy az őshonos nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek elismerik. Ezeket az alkotmánybíróság leseperte az asztalról. ...
            Az RMDSZ elnöke az alkotmánymódosítás sikertelenségéből vezeti le az alkotmánymódosítás, - horribile dictu egy teljesen új alkotmány – szükségességét, és ebből jut arra a következtetésre is, hogy maga az autonómia nem illeszthető be a jelenlegi alkotmányos keretekbe.
Rendelkezésünkre áll a román parlament Törvényhozási Tanácsának a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumára vonatkozó véleményezése, amelyet 2004. március 11.-én a 102. sz. átiratával közölt a Képviselőházzal, majd ismételten felhasználta azt változatlan formában a tervezet második beterjesztését követően 2012-ben. Ez a véleményezés a törvénytervezet elutasítását javasolja, ugyanakkor ez az egyetlen hivatalos, Románia Parlamentjének egyik belső intézménye által kibocsátott dokumentum, amely Székelyföld autonómiájával szemben alkotmányos kifogásokat is megfogalmaz.
Ebben a pillanatban adott tehát egyetlen egy Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet, amely a parlament elé is került, és adott egy másik dokumentum, amely szintén páratlan a maga nemében, és amely az állam egyik intézménye által megfogalmazott, alkotmányra hivatkozó kifogásokat tartalmazza az előbbivel szemben.  
Továbblépni e kettő ismerete nélkül nem lehet.  
Az RMDSZ honlapján elérhető az a huszonhét pontból álló javaslatcsomag, amellyel az RMDSZ megpróbálta az autonómia alkotmányos alapjait (is) megteremteni. Megvizsgálva ez utóbbit, megállapíthatjuk, hogy ez nem kapcsolódik a román parlament Törvényhozási Tanácsának említett véleményezéséhez, azaz esetleges sikerük semmivel nem mozdította volna elő a Törvényhozási Tanács alkotmányossági ellenérveinek a lebontását. Ugyanakkor megállapítható, hogy – amint azt annak idején dr. Csapó József is kifejtette – a Törvényhozási Tanács kifogásai nem valósak, az alkotmány téves értelmezésére alapulnak.
Ezen állításoknak az igazolására a továbbiakban meg fogjuk vizsgálni közelebbről a Törvényhozási Tanács említett véleményezésének Románia alkotmányára hivatkozó legfontosabb ellenérveit és összevetjük azokat az RMDSZ javaslatcsomagjával.
·         
1. A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány első szakaszával. Ezt a kifogást a véleményezés 4. pontja tartalmazza. „az állam alaptörvényének kezdeti részében foglalt rendelkezéseket sem veszi figyelembe, melyek szerint Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.”
Bár az idézet a román államnak az alkotmány első szakaszának első bekezdésében foglalt öt jellemzőjét mind kiemeli, a véleményezés a továbbiakban csak az egységes és oszthatatlan jelleggel találja összeférhetetlennek a tervezetet, azaz nincs ellenérve a Törvényhozási Tanácsnak sem a függetlenség, sem a nemzetállami jelleg vonatkozásában az autonómiával szemben.
Hogyan kezeli ezt a kifogást az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete?
Javasolja az állam nemzetállami jellegének törlését, és Románia meghatározását, mint „szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam” [1]
A meghatározásból tehát törölné - föltehetőleg érzelmi okokból, de semmiképp nem jogi megfontolásból - a nemzetállami jelleget, anélkül, hogy ezzel az autonómia ügyét egy lépéssel is előrevinné, hiszen éppen azt a jellegzetességet törölné, amellyel kapcsolatban a Törvényhozási Tanács nem emel kifogást. (A nemzetállam és az autonómia viszonyát egy korábbi írásomban kifejtettem, jelen írás függelékében ez is elolvasható.[2])
       Mi a helyes fellépés ezzel a kifogással szemben?
     Semmiképpen nem az alkotmánymódosítás, hanem a román alkotmányjogi irodalomra, a nemzetközi jogra és az autonómiák európai gyakorlatára épülő érvelés. Egy-egy példát hozok fel mindháromra.
     Dr. Ion Deleanu közel ezeroldalas alkotmányjogi szakkönyve[3] meghatározza és leírja az egységes és oszthatatlan állam jellemzőit, amelyből kiderül, hogy az így jellemezhető állam a szerző értelmezése szerint a föderatív berendezkedés alternatívája. A Székely Nemzeti Tanács pedig nem föderatív államszerkezetet javasol, hanem „csak” autonómiát Székelyföldnek, amely semmiképpen nem változtatja meg Románia államszerkezetét.
Deleanu véleményén is túlmutat az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334 számú, a Gross jelentés alapján meghozott határozata, amely 12. cikkében kimondja: „Az Európa Tanács tagállamainak többségében az alkotmány nem ismeri el az egyoldalú kiváláshoz való jogot. Azonban az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, és az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal.” A 6. cikk pedig így fogalmaz: „Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínűség elvével.
Az Európa Tanács ajánlása és a Törvényhozási Tanács véleményezése szöges ellentétben állnak egymással. Amennyiben nem sikerül meggyőzni a tévedéséről a parlament tanácsadó testületét, a Velencei Bizottságot kell felkérni, hogy véleményezze az ellentmondást a román parlament és az Európa Tanács idézett dokumentumai között.
A harmadik példa Olaszország alkotmányának 5. szakasza, amely kimondja: „Az egy és oszthatatlan Köztársaság elismeri és támogatja a helyi autonómiát; az állami közszolgálat területén megvalósítja a legszélesebb körű igazgatási decentralizációt, jogalkotásának elveit és módszereit az autonómia és a decentralizáció igényeinek megfelelően alakítja.”[4]
Olaszország oszthatatlan jellegének nem mond ellent Szardínia, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, vagy Dél-Tirol autonómiája.
  •  
2. A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány harmadik szakaszával.
Ezt a véleményezés 4. és 6. pontja tartalmazza. Ez az egyetlen kifogás, amely objektív akadállyal szembesít. Az alkotmány harmadik szakasza így hangzik: „Az ország területe, közigazgatási szempontból, községekből, városokból és megyékből áll, egyes városok pedig megyejogú városnak minősülnek.”[5] Azaz nem lehet régiót létrehozni, mert ilyen közigazgatási egység nincs az alkotmányban.
Hogyan kezeli ezt a kifogást az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete?
Bár ez az egyetlen objektív alkotmányos akadálya „Székelyföld régió” területi autonómiájának, az RMDSZ javaslatcsomagja erre a cikkelyre vonatkozó javaslatot nem tartalmaz. Érthető, bár aligha elfogadható okokból.
Románia kormánya olyan közigazgatási átalakításra készül, amely során a jelenlegi fejlesztési régiókat közigazgatási hatáskörökkel ruházná fel, a területükön levő megyéket pedig fokozatosan megfosztaná hatáskörüktől. Székelyföldet egy olyan román többségű régióba tagolná, ahol a magyarság részaránya 30% alatt van. Ez a terve éppen úgy beleütközik az alkotmány 3. szakaszába, mint Székelyföld autonóm régió létrehozása. Ilyen körülmények között az alkotmány harmadik szakaszának módosítását, és ezzel az egyetlen objektív akadály elhárítását Székelyföld egysége és autonómiája elől nem merte vállalni az RMDSZ.
Ám ha a harmadik szakasz módosításának a kockázatát, és az ezzel járó küzdelmet nem meri vállalni az RMDSZ, ha nem tudja, hogy merre az előre, akkor mi értelme van az olyan javaslatoknak, mint például a másodiknak az alkotmánymódosító csomagból, amely azt kéri, hogy az alkotmány ismerje el a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőknek.[6] Bármennyire jól is hangzik, semmilyen kötelező jogkövetkezménye nem lenne egy ilyen alkotmányos előírásnak. Meglepőnek is lehet tekinteni, hogy az alkotmánybíróság nem fogadta el, hiszen olyan előírás lenne, amely növelné Románia nemzetközi presztízsét, anélkül, hogy a mi szempontunkból bármi, konkrét hozadéka lenne.  
Ugyanezt el lehet mondani az RMDSZ másik alkotmánymódosító javaslatával kapcsolatban is: „meg kell teremteni a lehetőséget, hogy szerves törvény révén sajátos jogállást kaphassanak egyes övezetek.”[7] A sajátos jogállású övezetnek mi értelme van, ha nem jöhet létre sajátos jogállás nélkül sem Székelyföld régió?
Mi a helyes fellépés ezzel a kifogással szemben?
A parlament két házának alkotmányozó bizottsága nem volt tekintettel az RMDSZ dilemmájára, és elfogadta, hogy az alkotmány harmadik szakaszának felsorolása a „régióval” kiegészüljön. Nyilvánvaló, az egész alkotmánymódosításnak ez volt a célja, ez volt a lényege, és ezen a ponton az alkotmánymódosítás meg is fog történni! Nekünk az erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy ez az új alkotmányba bekerülő fogalom a továbbiakban ne a magyarellenes politika számára nyisson új pályát, hanem Székelyföld autonómiája előtt.
Ám ha változatlan maradna az alkotmány harmadik szakasza, akkor nevezzék Székelyföldet megyének és ne régiónak! Ez pedig az egyetlen objektívnek tekinthető kifogást is elhárítja.  
  •  
3.  A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány második szakaszával.
Az alkotmány második szakasza így hangzik:
 (1) A nemzeti szuverenitás a román népé, amely azt szabad, időszakos és tisztességes választásokon létrehozott képviseleti szervei valamint népszavazás révén gyakorolja. (2) Egyetlen csoport, vagy személy sem gyakorolhatja a szuverenitást saját nevében.[8] 
Bármely demokratikus, többpártrendszerű országban természetes, hogy sem a személyi, sem a pártállami diktatúrát nem teszi lehetővé az állam alkotmányos berendezkedése. Ez nem jelenti azt, hogy az ország területén élő valamely közösség, az állam törvényeivel összhangban ne vehetné át a központi hatalom egyes jogköreit, hogy az általa lakott területen saját ügyeit, regionális szintű kérdéseket el tudjon intézni. Az idézett második szakasz különben nem is teszi a központi hatalom monopóliumává a szuverenitás gyakorlását, amennyiben azt a nép, azaz az állampolgárok közössége „szabad, időszakos és tisztességes választásokon létrehozott képviseleti szerve” révén gyakorolja. Ilyen képviseleti szerv lenne Székelyföld Önkormányzati Tanácsa is.
Hogyan kezeli ezt a kifogást az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete?
Az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete nem tartalmaz javaslatot a második szakaszra vonatkozóan.  
          Mi a helyes fellépés ezzel a kifogással szemben?
      Ezzel a kifogással szemben sem az alkotmánymódosítás a megoldás, hanem az alkotmány és az autonómia intézményének helyes értelmezése. Amikor a képviselőház vagy a szenátus napirendre tűzi a törvényt, akkor jelen kell lenni. Fel kell szólalni, érvelni kell és vitázni, és nem engedni egy pillanatig sem, hogy Székelyföld ügye kikerüljön a közfigyelem középpontjából.

  •  
4. Bejezésül azokat az alkotmányos kifogásokat összegezzük, amelyeknek a színvonaltalansága, butasága annyira nyilvánvaló, hogy érveket sem kell keresni ellenük. Amelyeken csak sírni, vagy nevetni lehet:
A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány hatodik szakaszának második bekezdésével, a 13, 120, a 138 és a 139 szakaszokkal.
Az alkotmány 6. szakaszának (2) bekezdése a nemzeti kisebbségek identitáshoz való jogát fogalmazza meg. Erre mondják, hogy megáll az ész! Érdemes megvizsgálni közelebbről az érvelést. Állítólag a nemzeti kisebbségeknek alkotmányos előírásban szavatolt jogát az etnikai, kulturális és vallási identitáshoz Székelyföld autonómia statútuma „behelyettesíti” a politikai jellegű „nemzeti identitáshoz” való joggal, és ezzel megfosztja a székelyföldi románokat a nemzeti identitáshoz való joguktól! Van olyan normális ember, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy a butaság és rosszindulat ilyen elementáris kitörésének elejét lehet venni alkotmánymódosítással? Szükséges módosítani az alkotmány 6. cikkét? Ugyan már!
Nem sokkal jobb a többi kifogás sem, de azokat már az olvasóra bízom, keresse ki ezeket a Székely Nemzeti Tanács honlapján az ominózus dokumentumból és vesse össze őket Románia alkotmányával. 
Következtetésként elmondható:  
1. Románia alkotmányának legfeljebb a harmadik cikkét kell módosítani Székelyföld autonómiája érdekében. Tekintettel arra, hogy függetlenül attól, hogy mi mit mondunk ez a módosítás meg fog történni, erről a további vita okafogyott. 
 2. Az RMDSZ alkotmánymódosító csomagja szükségtelen az autonómia szempontjából. 
3. Minden autonómia elleni érv felkutatását, megalkotását, rá kell hagyni az autonómia ellenzőire. A mi feladatunk lebontani ezeket az érveket, ezért nem jó, ha magyar ember eltéved és a barikád másik oldalán kezd érveket gyártani.  
4. Bármilyen alkotmánymódosító javaslat magyar részről, amely arra alapoz, hogy a régió alkotmányba iktatásán túl egyéb alkotmánymódosító intézkedések is elengedhetetlenek, csak fölösleges akadályokat gördít az autonómiaküzdelem útjába.  Az ilyen javaslatok másik következménye az autonómiamozgalom megosztása és elbátortalanítása. Ezért fölöslegesek és károsak.
Jelen írásban előadottak nem jelentik azt, hogy ne lenne jó, ne lenne hasznos egy olyan alkotmányos reform, amely nemcsak megengedi Székelyföld önkormányzását, de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló alkotmányos feltételeket teremtene a területi autonómiának. Viszont semmiképpen sem szabad ehhez, mint elengedhetetlen feltételhez kötni az autonómiaküzdelem ügyét!    
Ami a RMDSZ elnökének írásunk elején idézett kijelentését illeti, elmondható, hogy Kelemen Hunor és az általa vezetett szervezet ahhoz a világtalan emberhez hasonlóan viselkedik, aki előzetes helyismeret és vezető nélkül egy forgalmas nagyvárosban találja magát. Úgy gondolja, hogy a veszélyes zajok irányába elindulnia akkor is kockázatos, ha arra kell mennie. A más irányokba tett téveteg, apró lépései viszont céltalanok és fölöslegesek. A metaforikus képtől eltávolodva még hozzátehetjük: ugyanakkor károsak és veszélyesek.   

IZSÁK BALÁZS


[1] Eliminarea caracterului naţional al statului, definirea României ca „stat suveran şi independent, unitar şi indivizibil”, care „are ca fundament solidaritatea cetăţenilor” săi.  
[2] Krónika – Szempont, 2010. január 8-10
[3] Prof. univ. dr.. Ion Deleanu: Instituţii şi proceduri constituţionale în dreptul român şi în dreptul comparat – Editura CH Beck Bucureşti 2006
[4] La Repubblica, una e indivisibile, riconosce e promuove le autonomie locali; attua nei servizi che dipendono dallo Stato il più ampio decentramento amministrativo; adegua i principi ed i metodi della sua legislazione alle esigenze dell'autonomia e del decentramento.
[5] Teritoriul este organizat, sub aspect administrativ, în comune, oraşe şi judeţe. În condiţiile legii, unele oraşe sunt declarate municipii.
[6] Recunoaşterea minorităţilor naţionale istorice ca factori constitutivi ai statului.
[7] Introducerea posibilităţii acordării, prin lege organică, unui statut special anumitor zone tradiţionale.
8 (1) Suveranitatea naţională aparţine poporului român, care o exercită prin organele sale reprezentative, constituite prin alegeri libere, periodice şi corecte, precum şi prin referendum. (2) Nici un grup şi nici o persoană nu pot exercita suveranitatea în nume propriu.

1. Függelék



Az alkotmányossági tévhit[1]

Van egy makacsul visszatérő tévhit azoknak a hamis érveknek a sorában, amelyekre az autonómia ellenében szokás hivatkozni. Eszerint Székelyföld területi autonómiája ellentétes Románia hatályos alkotmányával.[2] Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia parlamentje elé terjesztett törvénytervezetnek, Székelyföld autonómia statútumának megvan az alkotmányos alapja. A statútum tizenkettedik pontja hivatkozik is erre: Székelyföld autonóm régió a jelen törvény alapján jön létre az Önkormányzati Tanács megalakulásakor, mely autonóm közigazgatási hatóságot, az Alkotmány 117. szakasza (3) bekezdésének, valamint a szerves törvénynek számító jelen Statútum előírásainak alapján, a régió szavazati jogú polgárai szabad és általános választással, titkos és közvetlen szavazással hozzák létre.
Ezek után nézzük meg, mit tartalmaz az alkotmányos előírás, amire a tervezet hivatkozik. Íme: „Autonóm közigazgatási hatóságokat szerves törvénnyel lehet létrehozni.” [3]
Akik nem ismerik a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetét, és az alkotmány idézett rendelkezését,[4] azok az alkotmány első szakaszával érvelnek az autonómia ellen, amely kimondja, hogy Románia egységes, oszthatatlan, szuverén nemzetállam.[5]
Nyilvánvaló, hogy egy autonóm közigazgatási hatóság létrehozása az alkotmány alapján nem sérti és nem is sértheti az alkotmányt, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az alkotmányos előírások között nem lehet ellentmondás.
Ahhoz azonban, hogy az alkotmányossági ellenérvet lebontsuk, s vele a tévhitet eloszlassuk, meg kell vizsgálni magát a sokat vitatott kifejezést: nemzetállam. Áttekintve az Európai Unió tagállamainak alkotmányait, elmondható, hogy Románia az egyetlen, amely nemzetállamként határozza meg önmagát.[6] Ennek legfontosabb következménye, hogy a nemzetállam fogalmának nincsen gyakorlatban használható, tehát a nemzetközi közösség által általánosan elfogadott meghatározása a nemzetközi jog gyakorlatában. Még a nemzetállam fogalmának történelmi hazája, Franciaország is „csak” oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság.
Ha azt nem is lehet megmondani, hogy alkotmányjogi értelemben mi egy „nemzetállam”, azt el lehet mondani viszont, hogy mi nem lehet, azaz a fogalom milyen értelmezései nem egyeztethetők össze a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival.  
            A fogalomnak nem lehet olyan értelmezést adni, amely az állampolgárok valamely csoportját, legyen az akár többségi is, valamilyen előnyben részesíti, az állampolgárok más csoportjaival szemben. A diszkrimináció számos nemzetközi egyezményben rögzített tilalmából az következik, hogy egy demokratikus ország egyenjogú állampolgárok közös hazája. Következéskép Románia nemzetállami jellegének alkotmányos rögzítése nem értelmezhető úgy, hogy a román nemzetiségű állampolgárok bármilyen előnyt élvezhetnek a nem román nemzetiségűekkel szemben. Ilyen megközelítésben az egyedül megengedett értelmezése a nemzetállam fogalmának az lehet, hogy Romániában az állami szuverenitás egyedüli letéteményese az ország állampolgárainak közössége[7]. Ezt különben az alkotmány harmadik cikke is megerősíti, amely tételesen ki is mondja: a nemzeti szuverenitás a román népé[8]. A fenti érvelés logikája szerint a román nép, mint alkotmányjogi terminus sem értelmezhető másként, mint román állampolgárok közössége.
            Ez a megközelítés figyelhető meg Spanyolország alkotmányában, amely első cikkének második szakaszában kimondja: „A nemzeti szuverenitás letéteményese a spanyol nép, amelytől az államhatalom származik”.[9]
A második cikk viszont már az autonómiához való jogot ismeri el: „Az alkotmány, amely a spanyol nemzetnek, valamennyi spanyol közös és oszthatatlan hazájának a felbonthatatlan egységén alapul, elismeri és garantálja a nemzetet alkotó nemzetiségek és régiók önkormányzathoz való jogát és a közöttük meglevő szolidaritást.”[10]
Katalónia autonómia statútuma pedig katalán népről beszél, és kimondja, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül,[11] évszázados intézményeire és a katalán jog hagyományaira. A Cortes nem látta alkotmányossági akadályát annak, hogy Katalónia autonómia statútumát törvénybe iktassa, mivel nincs ellentmondás aközött, hogy a nemzeti szuverenitás a spanyol népé, és aközött, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül.  
            Amíg az alapvető emberi jogok, - például az élethez való jog - az ország területén élő személyeket mind megilletik, addig a polgári és politikai jogok nagy része csak az ország állampolgárait illeti meg.  Így az önrendelkezés joga is megilleti az ország minden román állampolgárokból álló közösségét, tehát a szülőföldjén, Székelyföldön őshonos székelységet is.
            Következésképp az alkotmány első cikkével nem ellentétes Székelyföld autonómia statútuma, mivel az ott élő polgárok az autonóm régió létrejötte után is megmaradnak román állampolgároknak, a régió autonómiáját szavatoló törvény az ország egyik szerves törvénye, a regionális parlament szerepét betöltő Önkormányzati Tanács pedig az alkotmány 117. cikke alapján működő autonóm közigazgatási hatósága lesz Romániának.[12]
            A másik kifogás – a népszavazási perek során hivatkoztak rá a kormánymegbízottak, - az alkotmány harmadik cikkének, harmadik szakaszára épül, amely kimondja, hogy közigazgatási szempontból, az ország községekből, városokból és megyékből áll.
            Felmerül az a kérdés, hogy azok a területi hatáskörrel és közhatalommal felruházott intézmények, amelyek nem szerepelnek az alkotmányban, azok értelemszerűen alkotmányellenesek? Nyilván nem. Nem lehet annak tekinteni sem a fejlesztési régiókat, sem a határon átnyúló együttműködés intézményeiként működő euró-régiókat. Ezt az érvet használta következetesen különben Kincses Előd a székely önkormányzatok védelmében a népszavazási perek során.[13]
            Következtetésképp el lehet mondani, hogy Székelyföld autonómia statútuma nem ellentétes Románia hatályos alkotmányával, így parlamenti elfogadásának nincsen alkotmányos akadálya.
            A fenti érvek nem jelentik azt, hogy egy nem lenne jó, nem lenne hasznos egy olyan alkotmányos reform, amely nemcsak megengedi Székelyföld önkormányzását, de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló alkotmányos feltételeket teremtene a területi autonómiának. Különösen fontos ezt most hangsúlyozni, amikor a kormányprogramban megjelenik az alkotmánymódosítás szándéka.
De ha nem hoz számunkra kedvező változást egy alkotmányos reform, akkor is tudnunk kell, nincs használható érv Székelyföld önkormányzása ellen Románia hatályos alkotmányában. Rendkívül fontos ezt tudatosítani közösségünk tagjaiban, hogy senki ne menjen be közülünk a hamis érvelésnek abba csapdájába, amelyet az autonómia elfogult ellenzői állítanak nekünk. Ám ha makacsul ragaszkodnak ehhez a tévhithez a román közélet meghatározó személyiségei, fel lehet kérni a Velencei Bizottságot, döntse el, értelmezhető-e Románia nemzetközi kötelezettségeivel, az Európa Tanács ajánlásaival, a nemzetközi jog normáival ellentétesen Románia Alkotmányának első cikkelye.       

IZSÁK BALÁZS


[1] Krónika – Szempont, 2010. január 8-10 – a mostani újraközlés lábjegyzete tartalmazza azokat a megjegyzéseket, amelyek 2010-ben terjedelmi okokból kimaradtak, illetve azokat, amelyeket azt követő események indokolnak.
[2] Jóllehet többen is megfogalmazták az ismertetett ellenérveket, jelen írás alapja a román parlament Törvényhozási Tanácsának (Consiliul Legislativ) 2004.03.11.-én 102 számmal kiadott véleményezése a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetéről, amelyet az RMDSZ öt képviselője: Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly terjesztett be. 2005. június 30.-án a törvénytervezetet másodszor is a parlament elé terjeszti Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő, de a képviselőház október 12-én másodszor is elutasította. Ugyanezt a törvénytervezetet a bukaresti szenátus 2012. szeptember 25-én tűzte napirendre és utasította el változatlanul formában használva a Törvényhozási Tanács fennemlített tervezetét.   
[3] Autorităţi administrative autonome se pot înfiinţa prin lege organică. (a szövegben szereplő idézetek nem hivatalos fordítások)
[4] A Törvényhozási Tanács szerint a törvénytervezet azért lépte túl ezen a ponton az alkotmányos keretet, mert az alkotmány 117 cikke a központi hatalom szakközigazgatásának struktúráiról szól, míg Székelyföld Önkormányzati Tanácsa a helyi hatalom intézménye lenne. A helyi hatalom intézményeit pedig az Alkotmány 121. cikke írja le. Ezzel szemben a tervezet megalkotóinak álláspontja szerint Székelyföld Önkormányzati Tanácsa a központi hatalom olyan hatásköreivel rendelkezne, amely indokolttá teszi, hogy a központi hatalom intézményeként jöjjön létre, még akkor is, ha ezeket a hatásköröket az ország többi törvényével összhangban csak egy adott régióban gyakorolná. Ezt a megközelítést azért utasítja el a Törvényhozási Tanács, mert ez a székely autonómia intézményét a román állam alkotmányos hatalmi struktúráiba integrálná, ez pedig ellentmond annak az elutasító álláspontnak, mely szerint egy államon kívülálló, azzal párhuzamos struktúra létrehozásának a kezdeményezéséről van szó. Ugyanakkor azt a véleményezés is elismeri, hogy az Alkotmányozó Gyűlés nem határozza meg melyek lennének ezek az autonóm közigazgatási hatóságok!
[5] România este stat naţional, suveran si independent, unitar si indivizibil.
[6] Az írás megjelenése után többen is fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy van olyan tagállama az Európai Uniónak, amely önmagát nemzetállamként határozza meg. Egyik közismert erdélyi magyar politikus, aki jeles jogászként ismert Horvátországról tudta úgy, hogy alkotmánya szerint nemzetállam, de volt, aki Lengyelországgal, volt aki Németországgal kapcsolatban állította ugyanezt. A további téves vélekedéseket megelőzendő, utólag csatolom függelékeként az Unió tagállamainak vonatkozó alkotmányos előírásait, ma 2014. augusztus 20.-án 
[7] “Poporul – juridiceşte definit ca totalitate a indivizilor de pe un anumit teritoriu o categorie deci social-politica şi juridică concretă, în raport cu Naţiunea – este titularul suveranităţii.” – Prof. univ. dr.. Ion Deleanu: Instituţii şi proceduri constituţionale în dreptul român şi în dreptul comparat – Editura CH Beck Bucureşti 2006    
[8] Suveranitatea naţionala aparţine poporului român, care o exercită prin organele sale reprezentative, constituite prin alegeri libere, periodice şi corecte, precum şi prin referendum.
[9] La soberanía nacional reside en el pueblo español, del que emanan los poderes del Estado.
[10] La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación española, patria común e indivisible de todos los españoles, y reconoce y garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran y la solidaridad entre todas ellas.
[11] El autogobierno de Cataluña se fundamenta también en los derechos históricos del pueblo catalán, en sus instituciones seculares y en la tradición jurídica catalana..
[12] Az állam egységes és oszthatatlan jellegével, mint az autonómia akadályával nem foglalkozik részletesen jelen írás. Ebben a tárgykörben egyelőre elegendőnek tartjuk az Európa Tanács által, a Gross jelentés alapján elfogadott 12. cikket idézni: „Az Európa Tanács tagállamainak többségében az alkotmány nem ismeri el az egyoldalú kiváláshoz való jogot. Azonban az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, és az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal.” (Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2003/1334. sz. Határozat /2003. június 24/ - Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában. 
[13] Időközben bebizonyosodott, hogy a román politikai pártok is, - jobb és baloldal – változtatni akarnak ezen az előírásán az alkotmánynak, hogy saját régiósítási terveiket végrehajthassák. Ezzel okafogyottá is vált az alkotmány ezen előírására építette kifogás.    



2. Függelék

Függelék
Az Európai Unió tagállamai alkotmányainak az államformát, kormányzati berendezkedést meghatározó előírásai: 

1. Ausztria
1. cikk Ausztria demokratikus köztársaság. Joga a néptől ered.
2 Belgium
1. Cikk Belgium szövetségi állam, amely közösségekből és tartományokból áll.
2. Cikk Belgiumban három közösség van: a francia közösség, a flamand közösség és a németajkú közösség. 
3. Bulgária
1. Cikk Bulgária egy parlamentáris rendszerben kormányzott köztársaság.
4. Ciprus
1. cikk A ciprusi állam, elnöki rendszerű, független és szuverén köztársaság, amelynek görög elnökét és török alelnökét a görög, illetve a török közösség választ meg jelen alkotmány előírásainak megfelelően. 
5. Cseh Köztársaság
1. cikk (1) A Cseh Köztársaság szuverén, egységes és demokratikus jogállam, amely az emberi és állampolgári jogok és szabadságok tiszteletben tartásán alapul.
6. Dánia
1. cikk Jelen alkotmány a Dán Királyság egész területére kiterjed. 
2. cikk Az államforma alkotmányos monarchia. A királyi hatalmat férfiak és nők öröklik az 1953. március 27.-i trónöröklési törvénynek megfelelően.
7. Egyesült Királyság:
(Az Egyesült Királyságnak nincs olyan speciális törvénye, amely modern, alkotmányjogi értelemben megfelelne a speciális alkotmánytörvény fogalmának. Nincs olyan törvénybe iktatott önmeghatározása sem, amely más alkotmányokban felelhető.)  
8. Észtország
1. cikk Észtország egy független és szuverén demokratikus köztársaság, amelyben a legfelsőbb politikai hatalom a népet illeti meg.
Észtország függetlensége és szuverenitása örök és elidegeníthetetlen.
9. Finnország
1. szakasz Finnország egy szuverén köztársaság.
10. Franciaország
1. cikk Franciaország oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság. Biztosítja valamennyi polgár törvény előtti egyenlőségét, tekintet nélkül származásra, fajra illetve vallásra. 
11. Görögország:
1 cikk (1) Görögország kormányformája: parlamentáris köztársaság.
            (2) A kormányforma alapja a népszuverenitás.
12. Hollandia:
(A holland alkotmány nem tartalmaz az állami berendezkedést, az állam alapvető, általános jellemzőit tartalmazó, deklaratív előírást. Németország alkotmányához hasonlóan a jogok szavatolásával kezdődik, viszont a későbbi fejezetek sem deklarálják az állam általános jellemzőit. Az állam közhatalmi intézményeinek leírásából derül ki, hogy Hollandia parlamentáris monarchia.)
1. cikk Mindenki, aki Hollandiában tartózkodik, azonos esetekben azonos elbírálásban részesül. Vallása, világnézete, politikai felfogása, faja, neme miatt, vagy más okokból senkivel szemben sem alkalmazható diszkrimináció. 
13. Horvátország alkotmánya
1. cikk A Horvát Köztársaság egységes és oszthatatlan demokratikus jóléti állam.
A hatalom a Horvát Köztársaságban a néptől ered, és a népé, amely szabad és egyenlő polgárok közössége.
Ezt a hatalmat a nép választott képviselői révén gyakorolja, akik közvetlenül részt vesznek a döntéshozatalban.
14. Írország
5. cikk Írország szuverén, független, demokratikus állam
15. Lengyelország
1. cikk A Lengyel Köztársaság valamennyi polgárának közös értéke.
2. cikk A Lengyel Köztársaság a jog uralmára és a társadalmi igazságosságra épülő demokratikus állam
3. cikk A Lengyel Köztársaság egységes állam.
4. cikk A Lengyel Köztársaságban a legfőbb hatalom a nemzeté. 
A nemzet ezt a hatalmat közvetlenül, vagy választott képviselői révén gyakorolja.
5. cikk A Lengyel Köztársaság szavatolja területének függetlenségét és integritását, hogy biztosítani tudja állampolgárainak szabadságát, jogait és biztonságát, nemzeti örökségének és a környezetnek a védelmét a fenntartható a fenntartható fejlődés elveivel összhangban.
16. Lettország
1. Lettország független, demokratikus köztársaság
17. Litvánia
1 Cikk A litván állam független és demokratikus köztársaság.
18. Luxembourg
 1 cikk A Luxemburgi Nagyhercegség egy demokratikus, szabad, független és oszthatatlan állam.
19. Magyarország
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
20. Málta
1. 1. (1) Málta munkán és az alapvető egyéni jogok és szabadságok tiszteletben tartásán alapuló demokratikus köztársaság.
21. Német Szövetségi Köztársaság
20. cikk. (1) A Német Szövetségi Köztársaság demokratikus és szociális szövetségi állam.
22. Olaszország
1. cikk (1) Olaszország munkára alapozott demokratikus köztársaság.
5. cikk Az egy és oszthatatlan Köztársaság elismeri és támogatja a helyi önkormányzatokat; az állami közszolgálat területén megvalósítja a legszélesebb körű igazgatási decentralizációt, jogalkotásának elveit és módszereit az önkormányzat és a decentralizáció igényeinek megfelelően alakítja.   
23. Portugália
1. cikk Portugália szuverén köztársaság, amely az emberi lény méltóságán és a nép akaratán alapszik, és elkötelezett amellett, hogy egy szabad, igazságos és szolidáris társadalmat építsen.
24. Románia
1. Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.
1. România este stat naţional, suveran şi independent, unitar şi indivizibil
25. Spanyolország
1 cikk. Spanyolország szociális és demokratikus jogállam, amelynek jogrendjében a legfőbb értéket a szabadság, az igazságosság, az egyenlőség és a politikai pluralizmus jelenti.
26. Svédország
1. Cikk Svédországban minden hatalom a népé.
27. Szlovákia
1.cikk A Szlovák Köztársaság szuverén, demokratikus, és a jog által kormányzott állam. Nem kapcsolódik semmilyen ideológia vagy vallási meggyőződéshez.
28. Szlovénia
I. A Szlovén Köztársaság szuverén és független állam.