2014. augusztus 28., csütörtök

A román állam a román etnikum dominanciájára szerveződött



Az autonóm Székelyföld az erdélyi magyarság belső anyaországa lehet

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) célként fogalmazta meg Székelyföld területi autonómiájának kivívását, és ezt a célt alkotmányos eszközökkel, Románia parlamentje elé terjesztett szerves törvény révén kívánja elérni. Izsák Balázs, az SZNT elnöke: Ceausescu az egész megyerendszert azért vezette be, hogy végérvényesen megszüntethesse a Magyar Autonóm Tartományt. A megyehatárokat úgy alakították ki, hogy minél több román nemzetiségű honfitársunk kerüljön velünk egy közigazgatási egységbe, hiszen közülük kerültek ki a vállalat- és intézményvezetők, a milicisták, a szekusok.


Elnök urat Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke korábban felkérte, hogy legyen államelnök-jelöltjük. Miért utasította vissza a Néppárt ajánlatát?

– Nem illik ide a visszautasítás szó. Van ennek egy barátságtalan, vagy egyenesen ellenséges kicsengése, ami semmiképpen nem illik ahhoz a személyes, baráti, fegyvertársi kapcsolathoz, amely az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőihez köt. A felkérést őszintén megtisztelőnek tartva, és azt megköszönve, úgy hárítottam el, hogy egyben kifejeztem a meggyőződésemet, hogy pozitív hozadéka lehet annak, hogy két magyar jelölt is lesz a romániai államelnök-választáson. Abban a boszorkányüldözős hangulatban, amely a megosztás rémével riogat, és erkölcsi megbélyegzéssel próbál minden alternatívakeresést elfojtani, úgy gondolom, hogy levelem nem pusztán a felkérés elhárítása volt, de egyben kiállás is az erdélyi magyar, ezen belül a székely társadalom belső demokráciája, közvetve Szilágyi Zsolt indulása mellett. Az is benne volt ebben a levélben elég világosan, miért hárítottam el a felkérést. Egy hasonlattal tudnám még pontosabban megértetni a helyzetemet. Valamikor régen, a rendi országgyűlésbe a vármegyei követek kötött mandátummal érkeztek. A vármegyék olykor viharos gyűléseken elfogadott határozatait képviselték. A Székely Nemzetgyűlés hasonlóképpen működött. A küldöttek szigorúan a faluközösségeiket képviselve szólaltak fel. A Székely Nemzeti Tanács közképviseleti szervezet, a hajdani székely nemzetgyűlések mintájára működik. Engem a székely falvak és városok küldöttei arra hatalmaztak fel, hogy helyettük, értük és a nevükben a székelység autonómiatörekvését képviseljem. Nem személyes tulajdonom, tehát nem is rendelkezem afölött az erkölcsi tőke fölött, ami ezzel a képviselettel jár, tehát nem is használhatom fel más célra, mint amire a mandátumom szól.

Augusztus 14-én hivatalosan találkozott Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt államelnök-jelöltjével. Ez azt jelenti, hogy az SZNT támogatja Szilágyi urat?

– A Székely Nemzeti Tanács egyetlen célja a székelyek önrendelkezési törekvésének valóra váltása. Semmi mást és senki mást nem áll módjában támogatni. Viszont megtehetjük, és mindannyiszor meg is tesszük, hogy választások alkalmával felkérjük a jelölteket ennek a célnak a támogatására, és egyben felkérjük a választókat, hogy szavazáskor vegyék figyelembe az egyes jelöltek erre irányuló vállalásait és tetteit. Az értékelés pedig a választók joga és felelőssége.

Miről tárgyaltak a Néppárt államelnök-jelöltjével?

– A Székely Nemzeti Tanács és a Néppártot létrehozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös küzdelmének, közös küzdelmünknek van egy szilárd elvi alapja: a háromszintű autonómia modellje, amelynek a területi autonómia, Székelyföld autonómiája a legmagasabb szintje. Ezt több mint húsz évvel ezelőtt fogadta el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját programjának részeként. Az akkori belső ellenzéket éppen az indította el az önszerveződés útján, hogy elégtelennek érezte a Szövetség erőfeszítéseit ennek a gyakorlatba ültetésére. Szilágyi Zsolttal áttekintettük a két évtized változásait, és megállapítottuk, hogy a háromszintű autonómiamodell semmit nem veszített korszerűségéből. Vannak kevésbé tájékozott magyar közéleti személyiségek, akik egységes autonómiaelképzelést sürgetnek. Szilágyi Zsolttal egyetértettünk abban, hogy ez megvan, és közös erőfeszítéseket kell tennünk, hogy tudatosítsuk, nem kell a spanyolviaszt újra feltalálni, hanem fel kell vállalni határon innen és túl az erdélyi magyar nemzeti közösség, ezen belül a székelység egységes jövőképét, és fel kell hagyni a fölösleges energiapazarlással, hogy ezt valami pótlékkal helyettesítsük. Tévhit, hogy nincs egységes autonómiakoncepciója az erdélyi magyarságnak. Az államelnöki kampány ennek tudatosítására is alkalmas.

Az RMDSZ is megnevezte a jelöltjét. Nem tartanak attól, hogy ha Kelemen Hunor rossz eredményt ér el, akkor a Néppárt jelöltjét és annak támogatóit pellengérezik ki?


– A romániai magyarságnak 1996 óta van államelnökjelöltje. 1996-ban Frunda György 760 000 szavazatot kapott, 2000-ben hétszázezret. 2004-ben Markó Béla volt a jelölt, ő kapott 533 000 szavazatot, Kelemen Hunornak 2009-ben 372 000 jutott. Ezt a zuhanást önerőből valósította meg az RMDSZ, nem volt ellenjelölt. Én őszintén nem kívánom ennek a trendnek a folytatását, de lehetőséget is látok az államelnök-választásban az autonómiaküzdelem számára. A jelöltek lehetősége hogy a román közvélemény felé közvetítsék a székelyek akaratát, közvetítsék a romániai magyar nemzeti közösség egységes jövőképét, a háromszintű autonómia modelljét. Ha ezt megteszik, akkor nekünk is megadják a lehetőséget arra, hogy minden magyart arra kérjünk: menjen el szavazni, és adja a voksát az egyik magyar jelöltre. Ilyen körülmények között egyetlen erdélyi magyar sem mondhatja majd, hogy nem tetszik a jelölt, hiszen szavazhat a másikra. Bereck és Kökös között a több kilométeres gyaloglást százötvenezer ember tudta vállalni az autonómia érdekében. A szavazóhelységig csak száz-kétszáz métert kell majd megtenni. A mi felfogásunkban ez a választás nem a két jelölt mérkőzése, ezért az eredményt sem olyan szemszögből nézzük, hogy melyik hány szavazatot kap. Az igazi tét az, hogy összesen hány magyar embert tudnak ők ketten megszólítani, illetve még inkább az, hogy milyen hatékonyan tudják a magyar szempontokat eljuttatni a román választókhoz.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a transzilván felfogású román, német és más nemzetiségű polgárok is a Néppárt jelöltjét támogatják?

– Ilyen szempontból szkeptikus vagyok. Nincs túl sok „transzilván” gondolkodású román, a szónak abban az értelmében, ahogy azt mi használjuk. Egy országos választáson az ő számuk nem mérhető. Azok a románok, akiknek van erdélyi tudata, aligha olvasták Kós Károlyt. Ha az ő irodalmi gyökereiket keressük, akkor azt a román nemzettudatot megteremtő erdélyi iskolánál, a modern korban Rebreanunál és Gogánál, Emil Ciorannal kell keresni, de leginkább talán Titus Popovici-nál. Persze a román nemzettudatban az irodalomnak nincs is akkora súlya, mint a magyarban. Annál nagyobb a szerepe az ortodox egyháznak. Röviden: létezik „erdélyi tudat” a románoknál is, de az mélyen nacionalista, azaz magyarellenes, függetlenül attól, hogy az ortodoxiában, vagy Titus Popovici nacionalista ihletésű műveiben gyökerezik. A Néppárt jelöltje tőlük nem kap szavazatot.

Bizonyára naív, aki azt hiszi, hogy Szilágyi úr lesz Románia államfője… De! A kampányt menynyire lehet kihasználni arra, hogy Székelyföld és a Partium autonómia törekvései nagyobb teret kapjanak a sajtóban és a közéletben?

– Az államelnök jelöltekre odafigyel a média, odafigyel a román közvélemény. Most kell kihasználni az alkalmat, és elmondani, hogy az ellenséges propaganda állításaival szemben az autonómia nem jelent szögesdrótkerítést, útlevelet és határőrséget, nem igaz, hogy államot jelent az államon belül. Azt viszont igen, hogy az adott terület, a mi esetünkben Székelyföld minden lakójának a javát szolgálja és az ország csak nyerhet vele.

Ön azt kéri mindkét jelölttől: „fogadják el viták felett álló, közös alapként a Székely Nemzeti Tanács autonómia statútumát, közös jelképként Székelyföld tíz éve ismert és elterjedt zászlaját és címerét, és ezt nyilatkozatban erősítsék meg.” Mit válaszolt a fölvetésére Kelemen és Szilágyi úr?

– Szilágyi Zsolttól kaptam eddig választ, aki elfogadja közös alapként a Székely Nemzeti Tanács autonómia statútumát, és úgy gondolja, hogy egyformán gondolkodunk az önrendelkezés ügyét illetően. Ezen túlmenően minden felvetett kérdésben támogatásáról biztosította a Székely Nemzeti Tanácsot. Kelemen Hunortól még várom a választ. Bízom benne, hogy nem akarja megosztani az autonómiamozgalmat a Székely Nemzeti Tanács céljaitól eltérő, Székelyföldre vonatkozó jövőképpel és előbb-utóbb ő is válaszol.

Kelemen úr szerint nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómia megadását bármelyik ország számára előírja. Nem félő ezért, hogy az RMDSZ ismét csak választási propagandacéljaira kívánja használni az autonómiát?


– Az a tény, hogy huszonhárom év után az RMDSZ Kongresszusa is arról döntött, hogy autonómiatervezetet terjeszt a román parlament elé, mindenképpen egy olyan újdonság, amelyet üdvözölni kell. Persze nem kergetek illúziókat, a szándékot, bármilyen jó legyen, az eredmény alapján kell majd megítélni.


Mennyire lesz nehéz megértetni az Erdélyben élő románokkal, hogy Székelyföld autonómiája az egész ország lakosságának a javát szolgálja?

– Ezt a munkát – a várható azonnali eredménytől eltekintve – el kell végezni. Mondom, amit Babits a Jónás könyvében: Mert látá az Ur, hogy ott egyik-másik / szívben még Jónás szava kicsirázik / mint a jó mag ha termőföldre hullott, / s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt. Van olyan visszajelzés, amely már eredményként könyvelhető el ilyen szempontból. Gabriel Andreescu után megszólalt mellettünk Valentin Stan, Catalin Avramescu vagy Lucian Mandruta, az ő példájuk visszaigazolja, hogy a román társadalom jeles személyiségei között van már olyan, aki felelősen gondolkozva és empátiával közelíti meg a székelyek ügyét.

Tavaly találkoztam Kolozsvárott olyan magyar ifjakkal, akik magukat nemzeti érzelműnek mondták, magyar állampolgárok is, de megdöbbenésemre, valami megmagyarázhatatlan ellenszenvvel viseltettek a székelyek iránt. Ez általános, vagy marginális jelenség?

– Bukarestben, egyetemi éveim alatt a magyar diákok körében tapasztaltam azt a kulturális különbséget – senki ne gondoljon rangsorolásra – amely érzékelhető módon a székely-magyar és a nem székely észjárást megkülönbözteti. Kezdetben csodálkoztam, ha közép-erdélyi, vagy partiumi barátaim egyik másik mondásomat, vagy csíki barátunk mondását idézték, nevettek rajta, vagy csak összenéztek. Igaz mi sem hagytuk szó nélkül a szatmárias beszédet, sem a pesti divatszavakat, amelyek annyira gyakoriak voltak a Magyar Televízió jóvoltából partiumi barátaink szóhasználatában. Nem akarom én ezt nagyon hosszúra nyújtani, de kétségtelen létezik székely észjárás, amelyre mi székelyek büszkék is vagyunk, és különösen büszkék vagyunk arra, hogy ez az észjárás Tamási Áron és Nyirő József révén szépirodalmi rangot is kapott. Ugyanakkor azt is tudom, hogy minden kulturális különbség nemcsak egy sajátos identitás és ezzel elkülönülés forrása is lehet, de feszültségeké, ellentéteké is. Nem kell azonban túldramatizálni a kérdést. Az Ön által említett példával szemben ellenpélda is felhozható épp elég. Nemcsak barátságok hidalják át sűrűn ezt a kulturális különbséget, de gyakran hoznak feleséget maguknak a székelyek Erdély távolabbi tájairól, vagy köt ki Csíkban vagy Udvarhelyen egy székely leány szép szeméért partiumi, vagy Közép-erdélyi fiatalember. Azaz a székely–magyar ellentét a valóságon messze túlnövelt álprobléma. Én a hangsúlyt arra helyezem inkább, hogy az autonóm Székelyföld az egész erdélyi magyarság belső anyaországa lesz, a székely észjárás pedig a magyar nemzet kulturális kincse, egy igazi hungarikum. Hogy is lehetne székely–magyar ellentétről beszélni, amikor mi székelyek is magyarok vagyunk!

Mit gondol, az erdélyi, székelyföldi magyar civil szervezetek, történelmi egyházak képviselőinek mennyire szükséges hangsúlyozniuk az autonómiamozgalom egységének fontosságát?

–A célt, amelyet több mint tíz éve kitűztünk, Székelyföld területi autonómiáját nem sikerült a mai napig megvalósítani. De teremtettünk egy egységes autonómiamozgalmat, amely pártok fölötti, abban az értelemben, hogy pártállástól függetlenül áll a soraiba az egyszerű székely ember, és a fontos közéleti szereplő. Ennek a mozgalomnak egy jelképe van, az aranysávos székely zászló, és a holdas, csillagos címer, amelyet – azóta, hogy erről így döntött 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés – Székelyföld zászlajának és címerének is tekintünk. Az autonómia kivívásának előfeltétele, hogy ennek a mozgalomnak az egységét megőrizzük, sőt erősítsük is a jövőben. Ebben óriási segítséget nyújthatnak a magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek. Jelzésértékű, hogy a Székelyek Nagy Menetelése ökumenikus istentisztelettel kezdődött mind a tizennégy helyszínen. Jelzésértékű, ahogyan a civil kezdeményezésekre megmozdul a székely társadalom az autonómia érdekében. Épp a napokban járta be lóháton Székelyföld határait sok-sok lelkes székely lovas a Lutz Levente vezette csíkcsicsói Csodaszarvas Egyesület kezdeményezésére, épp a napokban zajlott a székely labdarugó válogatott első hazai mérkőzése.

Az SZNT területi autonómiát szeretne. Székelyföld határai megegyeznének Maros, Hargita és Kovászna megyék jelenlegi közigazgatási határaival?

– Nem. Maros, Hargita és Kovászna megyék a Ceausescu-diktatúra termékei. Ceausescu az egész megyerendszert azért vezette be, hogy végérvényesen megszüntethesse a Magyar Autonóm Tartományt. A megyehatárokat úgy alakították ki, hogy minél több román nemzetiségű honfitársunk kerüljön velünk egy közigazgatási egységbe, hiszen közülük kerültek ki a vállalat- és intézményvezetők, a milicisták, a szekusok. És persze ezenfelül „javították” is a nemzetiségi arányokat. A Maros megyéhez tartozó részén a Mezőségnek háromszázezer román él, az általuk lakott falvak soha nem tartoztak Székelyföldhöz. A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumában megjelölt Székelyföld a történelmi Székelyföldet tartalmazza, és a vele szomszédos, magyar többségű településeket. Itt a magyarság részaránya 75%, míg a három megye együttesében ez az arány alig lépi túl az 50%-ot. A megyerendszert ránk kényszerítette a diktatúra. Mi ezt szabad akaratunkból soha el nem fogadtuk. Bármilyen lépés, amely úgy értelmezhető, hogy mi, ha utólag is, de elfogadjuk, amit eleinkre kényszerített a Ceausescu-diktatúra, kimeríti az árulás fogalmát.

S ha már a területi autonómiáról van szó; a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója George Maior úgy nyilatkozott: „az általa vezetett intézmény feladatának tekinti, hogy megakadályozza a területi autonómia megvalósulását Románia területén.” Ebből arra következtethetünk, hogy az SRI megfigyelteti azokat, akik területi autonómiát szeretnének, esetleg le is hallgatja a telefonbeszélgetéseiket?

– Még mindig elmondhatom, hogy hatvankét esztendőm nagyobb részét, 37 évet a diktatúrában éltem. A hírhedt Securitate, a román politikai rendőrség 21 éves koromban helyezett megfigyelés alá. A nevemre kiállított megfigyelési iratcsomómnak a CNSAS irattárába átkerült részében az utolsó bejegyzést 1990 áprilisában eszközölték, négy hónnappal a román forradalom és a Securitate állítólagos feloszlatása után. Semmi okom feltételezni, hogy 1974-ben elrendelt megfigyelésemet bármikor szüneteltették volna. George Maior csak megerősítette ezt.


Egyáltalán a Maior úr által vezetett szolgálatnak van olyan törvényi jogköre, hogy döntsön az ország közigazgatási rendjéről?

– A Maior úr által vezetett szolgálatnak nincsen ilyen hatásköre, de szerintem lehetősége sincs. A politikai rendőrségek mindig szerették azt hinni magukról, hogy komoly befolyásuk van a történelmi folyamatokra. A román Securitate emberei is úgy vélték, hogy képesek megvédeni Románia szocialista berendezkedését, vagy a Ceausescu házaspárt. A XVIII. század végén pedig a bécsi titkosrendőrség vélhette azt, hogy a forradalmi Franciaországban kiadott nyomtatványok tiltásával, üldözésével a felvilágosodás eszméi megállíthatók a birodalom határán. Szívesen ismétlem meg: a politikai rendőrségek minden időkben az emberi butaság csúcsintézményei voltak. Ez engem nem zavar, nem tartozom közéjük. Őket sem zavarja, elvégre a butaság nem fáj.

Most már kérem, hogy ezek után csak egy kérdésre válaszoljon – s nem provokatív a felvetésem –: demokratikus országnak tartja Romániát?

–Összehasonlítva a mai napot az 1989 előtti idővel, elmondhatom: szabadon élek. Az emberek romániai szabadságát azonban nem az biztosítja, hogy felépültek az emberi jogok és szabadságok intézményi garanciái, hanem az, hogy összeomlott a rabtartó rendszer. Nem a börtönajtó nyílt meg 1989-ben, hanem a földindulásban leomlott börtönfalak helyén léphettünk a szabadba. Ám a demokrácia több ennél. Értékek és érdekek pluralizmusának intézményi kerete és az állampolgárok közötti teljes és tényleges jogegyenlőség törvényi és intézményi garanciája. Ezzel szemben a román állam a többségi román kultúra és nyelv hegemóniájának megtartására és a román etnikum dominanciájára szerveződött. Ez viszont szöges ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezete által megfogalmazott célokkal és eszmékkel. Nem, Románia nem demokratikus ország. Még nem.

(Megjelent a Magyar Fórum 2014. évi 35. számában)

2014. augusztus 17., vasárnap

Egymillió szavazatot az autonómiára!



A romániai elnökválasztás páratlan lehetőséget kínál arra, hogy Székelyföld autonómiája iránti közösségi igényünket minden eddigi mértéket meghaladó módon mutassuk fel. Arra van szükség mindössze, hogy a két magyar jelölt egymást kiegészítve, esetenként egymás érveit megerősítve magyarázza el a kampány során többségi honfitársainknak, hogy Székelyföld területi autonómiája nem sérti sem Románia, sem a székelyföldi románok érdekeit, mi több ez az egész ország lakosságának a javát szolgálja. Ha képesek vagyunk a Székelyek Nagy Menetelésének összefogását a romániai elnökválasztáson is megismételni, joggal számíthatunk arra, hogy minden eddiginél több magyar szavazót sikerül mozgósítanunk.
Ha ebben a kampányban az Egymillió szavazatot az autonómiára! jelmondatot mindkét magyar jelölt használja, akkor ez világos üzenet lesz, hogy Székelyföld autonómiája olyan cél, amely a máskor versenyben álló magyar pártokat is összefogja.
Az egységes fellépés elengedhetetlen feltétele, hogy alapjaiban egységes jövőképet, egységes elgondolást mutassunk fel Székelyföld jövőjét illetően. Ezért kérjük a jelölteket, hogy fogadják el viták felett álló, közös alapként a Székely Nemzeti Tanács autonómia statútumát, közös jelképként Székelyföld tíz éve ismert és elterjedt zászlaját és címerét, és ezt nyilatkozatban erősítsék meg. Csakis az egymáshoz való közeledés, a közös elszántság lehet olyan erő, amely a címben megfogalmazott célt valóra válthatja.   
Amennyiben ez megvalósul, Székely Nemzeti Tanács elnökeként arra fogom biztatni a magyar szavazókat, hogy mindenki érezze át a pillanat jelentőségét, amelyet történelmivé is tehetünk, ha mind részt veszünk a választásokon, és a fentiekben megfogalmazott közös alapot elfogadó bármelyik jelöltre szavazva megerősítjük, hogy igényeljük, amire annak a kampánya is felépült: Székelyföld területi autonómiáját.
Ha a fentiekben megfogalmazott közös elvi alapot mindkét jelölt elfogadja, akkor esély van arra, hogy milliós nagyságrendű legyen a két jelöltre összesen leadott szavazatok száma, és ez csakis az autonómia iránti igény ismételt kinyilvánítást fogja jelenteni.  
Kérjük a magyar történelmi egyházak vezetőit, hogy ösztönözzék a fentieknek megfelelően, az egymás iránti felelősség jegyében a magyarok, a székelyek összefogását a romániai elnökválasztás során, és hangsúlyozzák az autonómia mozgalom egységének fontosságát.  

Marosvásárhely, 2014. augusztus 17.                                       
                                                                                          Izsák Balázs
                                                                                   A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Rejtett szándék?

Levél Victor Ponta Miniszterelnök Úrnak

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

            Folyó év április 14.-én kéréssel fordultam Önhöz, amelyben a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” című európai polgári kezdeményezés képviselőjeként kértem Románia beavatkozási kérelmének visszavonását az Európai Unió Bírósága előtti T-529/13 számú ügyben. Az Önök 2014. augusztus 1-én kelt levelükkel a kérésünket elutasították, azt állítva, hogy a beavatkozás célja „megelőzni az EU hatáskörének bírósági úton történő kibővítését, olyan területekre, amelyek a tagállamok szuverenitása alá tartoznak, mint például a nemzeti kisebbségek jogainak védelme.”
            Ezzel kapcsolatban leszögezzük:
1. Az említett kezdeményezés az Unió kohéziós politikájára vonatkozik, és nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaira. Ebből a szempontból Románia beavatkozása az említett kezdeményezés hibás értelmezéséből indul ki, következésképp a beavatkozási kérelem indoklása irreleváns.
2.   Lehetetlen az EU „hatáskörének bírósági úton történő kibővítése.” Az EU hatáskörének bővítése csakis az Európai Unióról szóló szerződések módosításával történhet, amely meghaladja egy polgári kezdeményezés, de egy bírósági eljárás kereteit is, mivel az Európai Unió Bírósága nem módosíthatja az Európai Unióról szóló szerződéseket. Következésképp Románia beavatkozási kérelme fölösleges.
3. Áprilisi levelünkben rámutattunk arra, hogy a kezdeményezés célja az Unió kohéziós politikájának és működésének javítása, jótékony kihatással Európa kulturális sokszínűségének megőrzésére. A szóban forgó polgári kezdeményezés sikere minden tagállam, tehát Románia érdeke is. Ebből a szempontból ésszerű és hasznos lett volna, ha a román állam nem az alperes Bizottság, hanem a felperesek mellett avatkozik be. Az ezzel ellentétes megközelítés olyan rejtett szándékként értelmezhető, amely a romániai magyar közösség, de elsősorban Székelyföld többségi székely lakosságának az erőszakos asszimilációját célozza.      
4. Annak érdekében, hogy az RMDSZ-t a kormányon belül megtartsa, Ön Miniszterelnök úr nemrégiben tett egy ígéretet arra vonatkozólag, hogy Románia nem tesz le indoklást egy másik ügyben, amelynek tárgya szintén egy polgári kezdeményezés, amely viszont valóban a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozik. Ezt a lépést viszont a mi ügyünkben megtették már. Egy ilyen fokú következetlenség az Európai Bíróság előtt megkérdőjelezi a beavatkozó szavahihetőségét.   

Tisztelettel:
                                                                                   

                              Izsák Balázs
                                                                                            A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely 2014-08-14

A miniszterelnöki hivatal válasza    
Az eredeti levél szövege -Textul scrisorii originale


2014. augusztus 4., hétfő

Az egységes jövőkép szavatolhatja a székely autonómiamozgalom egységét

       Figyelembe véve, hogy az egy évtizede kibontakozott székely autonómiamozgalom ma egységesnek tekinthető, és ennek az egységnek az alapja az a jövőkép, amelyet a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma ír le, és amely mögött több mint kettőszázezer székely ember népszavazáson kifejezett akarata áll; 

      Tekintettel arra, hogy a tervezet világos és kimerítő választ ad arra a kérdésre, mit jelentene Székelyföld területi autonómiája, ismerteti azokat az intézményeket, amelyeknek a létrehozása és működése szavatolná Székelyföld önkormányzását, leírva részletesen a hatáskörüket, működésüket és elhelyezi azokat a román alkotmány és közigazgatási jog kereteiben; 

     Tekintettel arra, hogy az elmúlt tíz évben sem a nemzetközi, sem a közösségi jogban nem ment végbe olyan változás, de a politikai események között sincs egyetlen egy, amely miatt változtatni kellene Székelyföld autonómia statútumán, amely máig az egyetlen koherens, világos elképzelés Székelyföld jövőjéről; 

       Tekintettel a Székely Nemzeti Tanács határozatára az autonómia statútum ismételt beterjesztésére vonatkozóan, amely kimondja: „a törvénytervezetet állampolgári törvénykezdeményezésként kell benyújtani, vagy olyan parlamenti képviselők révén, akik elkötelezettjei Székelyföld autonómiájának”; 

A Székely Nemzet Tanács Állandó Bizottsága 
ELHATÁROZZA 

1. Felkéri a romániai magyarság parlamenti képviselőit, legyenek partnerek az autonómia-statútum ismételt parlamenti beterjesztésében, és lényeges változtatások nélkül terjesszék Románia Parlamentje elé és tartsák fenn a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott autonómia statútumot. 

2. Felkéri ugyanakkor a székely társadalmat, az egész erdélyi magyar közösséget, támogassa a törvénytervezet beterjesztését állampolgári kezdeményezésként is, hogy ezzel is növelje a statútum-tervezet társadalmi súlyát. 

Sepsiszentgyörgy 2014-08-01 
                                                                                  A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága

2014. július 17., csütörtök

Előszó


    Az olvasó a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumát[i] tartja a kezében. Székelyföld Autonómia Statútuma világos és kimerítő választ ad arra kérdésre, mit jelentene Székelyföld területi autonómiája. Ismerteti azokat az intézményeket is, amelyeknek a létrehozása és működése szavatolná Székelyföld önkormányzását. Leírja részletesen a hatáskörüket, működésüket, elhelyezi a román alkotmány és közigazgatási jog kereteiben. Hiánytalan és meggyőző cáfolata annak a téves vélekedésnek, hogy mindenki beszél ugyan az autonómiáról, de senki nem tudja, hogy mi az.   
Alapja a Dr. Csapó József által kidolgozott tervezet, amelyre először 1995-ben figyelt fel a közvélemény. Ekkor alakult meg az RMDSZ székelyföldi területi szervezeteiből a Székelyföldi Egyeztető Tanács, amely megvitatta és elfogadta a Csapó József Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét. A székelység újkori autonómiaigénye először jelent meg törvénytervezetbe foglalva, először vált mindenki számára láthatóvá az az intézményrendszer, amely Székelyföld leendő önrendelkezésének garanciája lehet. Politikai akarat hiányában azonban az egyeztető tanács rövid életűnek bizonyult, a tervezetet éppen azok fektették el, akik választások idején, a későbbiekben is az autonómia felvállalóiként léptek a szavazópolgárok elé.
Nyilvánvalóvá vált, hogy pusztán a képviseleti demokrácia eszközeivel tovább lépni nem lehet, ezért döntenek úgy a 2003 tavaszán létrejött Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének székelyföldi tagjai, hogy élni fognak a közvetlen demokrácia eszközével és 2003. július 7.-én megalakítják a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületét. A testület állampolgári közgyűlések összehívását indítványozza Székelyföld településein, amelyek közvetlen akarat-nyilvánítással új utakat nyithatnak a székely autonómiatörekvés előtt. 2003. október 12-én ilyen állampolgári közgyűléseken jönnek létre a települési székely tanácsok, amelyek munkadokumentumként fogadják el Csapó József törvénytervezetét, és elhatározzák, hogy megalakítják a székelység autonómiatörekvésének közképviseleteként a Székely Nemzeti Tanácsot. Ez meg is történik 2006. október 26.-án Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében.
Ezután következik az a közvita, amelynek eredményeként száznál is több módosító indítvány érkezik, ezek többségét a Székely Nemzeti Tanács a 2004. január 17-én tartott ülésén elfogadja, és ezzel véglegesíti Székelyföld autonómiájának statútum-tervezetét, amelyet március 1-én terjesztenek Románia parlamentje elé Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró Tibor, Vekov Károly országgyűlési képviselők. A törvényja­vaslatot a képviselőház március 30.-án, a szenátus június 29-én megvitatás nélkül elutasítja.
Bízva az európai integrációs folyamattal együtt járó bizonyítási kényszer erejében 2005. június 30-án a Székely Nemzeti Tanács felkéri Sógor Csaba szenátort és Becsek Garda Dezső képviselőt, hogy ismét a parlament elé terjesszék a tervezetet, amely korábbi változathoz képest néhány módosítást tartalmaz, többek között a parlament Törvényhozási Bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasítja, a szenátus elé hét évvel később kerül, 2012. szeptember 25-én, ahol megkapta az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának szavazatát, 54-en pedig ellene voksoltak, ketten tartózkodtak. Székelyföld autonómiájáról nem volt érdemi vita, a kormány és a szakbizottságok elutasító álláspontjának ismertetése után a szenátus plénuma is elutasította.
A véleményezések közül csak a Törvényhozási Tanácsé, valamint a közigazgatási szakbizottságnak a jogi szakbizottsággal közösen kiadott véleményezése tartalmaz érdemi indoklást is, a többiek pusztán az elutasítás tényét közlik.
A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a tervezet első cikkében megfogalmazott cél, az egységes román nemzetállammal párhuzamos, de önálló állami entitás létrehozását jelenti. Valójában a megfogalmazott cél egy többlethatáskörökkel felruházott régió létrehozása a román államon belül, annak törvényeivel összhangban.
Ezek után egyenesen cinikus, hogy a Törvényhozási Tanács a nemzetközi jogra hivatkozik, nem releváns általánosságokat idézve az Európa Tanács 1334/2003 számú ajánlásából, miközben tudatosan elhallgatja a legfontosabbat, hogy az ajánlás a központi hatalom és a nemzeti közösség közötti feszültségek megelőzésének demokratikus eszközeként ajánlja a területi autonómiát!
Hasonló módon hivatkozik az 1201/1993 számú ajánlásra is, tudatosan, és rosszhiszeműen megfeledkezve annak 11. cikkéről, amely kimondja:
Azokban a régiókban, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelően és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban, megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási hatóságokkal, vagy különleges státussal rendelkezzenek.
Ennél is súlyosabb azonban az, amit az ajánlás 12. cikkével követ el Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa. A nevezett cikk arról rendelkezik, hogy a jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az korlátozza vagy beszűkítse a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek egyéni jogait, illetve a nemzeti kisebbségre vonatkozó kollektív jogokat, amelyek a szerződő állam törvényeiben vagy olyan nemzetközi szerződésekben foglaltak, amelynek az állam részese.
Ezt a rendelkezést a Törvényhozási Tanács egyszerűen meghamisítja, átírja, hogy abból a kisebbségek kollektív jogainak a tagadását lehessen érteni, holott az idézett rendelkezés ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza. („A jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető egy kisebbséghez tartozó személy egyéni jogának korlátozásaként, vagy beszűkítéseként, vagy egy nemzeti kisebbség kollektív jogaként.”)[1]
Túl azon, hogy a nemzetközi jog egyetlen kisebbségvédelmi dokumentumát sem szabad a kisebbségek ellen használni, ez a cselekmény kimeríti az okirat-hamisítás bűncselekményének tényálladékát is, és megkérdőjelezi az egész jogalkotási eljárás törvényességét.
Fontosnak tarjuk leszögezni, hogy Románia egyoldalú kötelezettséget vállalt az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, és eme vállalásnak mindmáig nem tett eleget, mi több az ajánlás szövegét a hatóságok meghamisítják, hogy a törvényhozási eljárásban azt eredeti céljaival és szellemével ellentétes módon használják fel.
Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa tizenöt-oldalas, elutasító véleményezése nagyjából egyezik a 2004. március 12-én, a tervezet első beterjesztése alkalmával kiadott szöveggel, amelynek állításait Dr. Csapó József egyenként megcáfolta, a cáfolatot megküldte a Törvényhozási Tanácsnak és nyilvánosságra is hozta. Mindezek ellenére az újabb szövegváltozatban a téves érvek, a hamis állítások úgy ismétlődnek, mintha ez nem történt volna meg.
A közvéleménynek tudnia kell, hogy a tervezet a regionális autonómiák európai tapasztalataira épül. Csapó Józsefnek a munkadokumentumként elfogadott eredeti tervezete könyvészeti anyagában nemcsak Dél-Tirol vagy a spanyol régiók autonómiastatútumait tünteti fel, hanem azokat az európai alkotmányokat is, amelyek megteremtik a régiók autonómiájának alkotmányos kereteit. Hivatkozik az Európa Tanács ajánlásaira, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet dokumentumaira, felmutatva ezzel a székely autonómia korszerűségét és európaiságát.
Érdemes összevetni például Székelyföld autonómia statútumának első szakaszát baszkföldi párjának első szakaszával:
„Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul.”
Baszkföld autonómia-statútumának első szakasza pedig így hangzik:
„A baszk nép, vagy Euskal Herria, nemzeti önazonosságának kifejezéseként, hogy valóra váltsa saját önkormányzását, önkormányzati közösségé alakul a spanyol állam keretein belül Euskadi, vagyis Baszkföld néven, összhangban az alkotmánnyal és jelen statútummal, amely intézményeinek alaptörvénye.” 
Azért is hasznos az összehasonlítás, mert Székelyföld Autonómia Statútumának az autonómiák gyakorlatában járatlan kritikusai éppen ezt a cikket kifogásolták elsőként, megkérdőjelezve a nemzeti önazonosság védelmének európai jellegét, vagy éppen összeférhetőségét a nemzetközi jog normáival.
A tervezet ugyanakkor a helyi hagyományokra is épít, és nagyfokú autonómiát biztosít a székely székeknek, azokon belül pedig a településeknek. Ennek megfelelően a 70. cikk kimondja:
„Székelyföld települési önkormányzatai sajátos jogállásúak, amely jogállás magába foglalja a jellegzetes történelmi, kulturális, területi feltételekből adódó többlet-hatásköröket, és kiegészíti a helyi közigazgatási egységekre vonatkozó, módosított 2001/215. sz. Törvény rendelkezéseit. E többlet-hatáskörök alkalmazását a jelen Statútum garantálja.”
Az idézetből az is kiderül, hogy a tervezet összhangban van Románia közigazgatási törvényével, megerősíti annak érvényességét Székelyföld autonóm régió területén. Tehát nincs szó arról, hogy Székelyföldet ki akarná szakítani az országból – ahogyan azt az autonómia román ellenzői állítják, – mindössze olyan államon belüli nagyobb önállóságot valósítana meg, amilyent Skócia, Baszkföld, Katalónia, vagy Dél-Tirol is élvez a maga országában. 
Az autonómia a területet illeti, így annak minden polgára élvezi annak minden előnyét. Ezt a 8. cikk így rögzíti:
„Jelen autonómia-statútumnak megfelelően, az állam általános törvényeivel össz­hangban, Székelyföld autonómiája megillet minden olyan román állampolgárt, aki Székelyföld bármely helységében állandó lakhellyel rendelkezik.”
Ezen túlmenően a tervezet a pozitív diszkriminációt is lehetővé teszi a székelyföldi román közösség számára (9 cikk): „Az Önkormányzati Tanács azon különleges rendelkezései, amelyek – a törvény keretei között – a székelyföldi román közösségek nemzeti önazonosságának megőrzésére és fejlesztésére irányulnak, nem tekinthetőek diszkriminációnak.”
Az Önkormányzati Tanács a regionális parlament szerepét töltené be, míg a regionális kormánynak az Önkormányzati Bizottság felel meg.
Hasonlóan az autonómiák európai gyakorlatához, a statútum pontosan megjelöli azokat a területeket, amelyeken az Önkormányzati Tanács, az állam jogrendjével összhangban és saját hatáskörének megfelelően törvényerejű rendeleteket bocsáthat ki. (23. szakasz).
Nem lehet lezárni a Székelyföld Autonómia Statútumának ismertetését anélkül, hogy az autonómia-népszavazásokról szót ejtenénk.
Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa a statútumra adott, 2004. március 11-én kiadott negatív véleményezésében többek azt is kifogásolta, hogy a törvénytervezet beterjesztését nem előzte meg népszavazás azon a területen, amely Székelyföld autonóm régióhoz tartozna, márpedig a közigazgatási határokat e nélkül nem lehet megváltoztatni. A Székely Nemzeti Tanács a székelyföldi önkormányzatokhoz fordult, hogy írják ki a népszavazást, a Törvényhozási Tanács véleményezését követve.  A román kormány helytartói, a prefektusok, megtámadták a népszavazást kiíró tizenegy tanácsi határozatot a közigazgatási bíróságokon és érvénytelenítették azokat.  
Ezek után a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága úgy döntött, hogy közvetlenül a közösség tagjait kérdezi meg: akarják-e, hogy Székelyföld autonóm jogállást kapjon? A népszavazás 2006. december 16-ától 2008. februárjáig tartott, és ezalatt 254 település 395.008 szavazatra jogosult polgárának nyílt lehetősége véleményt nyilvánítani. Közel 210.000-en éltek a lehetőséggel, és mondtak igent Székelyföld autonómiájára.
A kinyilvánított közakarat által megerősítve, a Székely Nemzeti Tanács 2008 őszén ismételten a székely önkormányzatokhoz fordul, hogy ezúttal a közigazgatási határok megváltoztatásáról szervezzenek népszavazást, megteremtve ezzel a törvényes előfeltételét a Statútum ismételt, harmadszori beterjesztésének. Ezúttal közel negyven önkormányzat hoz döntést, ám a bíróságok a 2004-ben felhozott érvekkel teljesen azonos forgatókönyv szerint ismét megsemmisítik a tanácsi határozatokat. Az ítéletek indoklásai nem a megtámadott önkormányzati határozatokkal szemben fogalmaznak meg érveket, hanem a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetével szemben. Az alkotmány kimondja, hogy a parlament az egyetlen törvényhozó hatalom Romániában. A fentiek alapján el lehet mondani: a jogsértő és alkotmányellenes valóság, hogy a törvénytervezetről a bíróságok és a prefektusok döntöttek. Véleményezték és minősítették, és végül törvénytelenül megakadályozták, hogy az a törvényhozó hatalom elé kerüljön. Ki kell mondani, az az ország, amelynek a bíróságai és kormányhivatalai beavatkoznak a törvényhozó hatalom hatáskörébe, amelynek bíróságai nem függetlenek és politikai döntéseket hoznak, az az ország nem jogállam.
Eltelt több mint tíz esztendő a statútum elfogadása óta. Sok minden történt ez alatt itthon és a nagyvilágban. Ám sem a nemzetközi, sem a közösségi jog változásai, sem a politikai események között nem találni bár egyet, amely miatt változtatni kellene Székelyföld autonómia statútumán, amely máig az egyetlen koherens, világos elképzelés, amely mögött ott van az érintett közösség, a székelység akarata is.
A magyar politikai pártok közötti verseny következtében felmerültek lehetséges alternatívái a statútumnak. Ennek kapcsán vált szükségessé leszögezni azokat az alapelveket, amelyekre jelen statútum felépül, és amelyeket sérthetetlennek lehet tekinteni. Foglaljuk össze ezeket:
1. A székelység fennmaradásához nem elegendő a kulturális autonómia. Ennek megfelelően a régiónak jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kell kapnia a művelődésen és az oktatáson túl legkevesebb az alábbiakban felsorolt területeken: közigazgatás, a közrend fenntartása, regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelése, egészségügy, társadalombiztosítás, vagyonbiztosítás, szociális kérdések, műemlékvédelem, helyi adók és illetékek, regionális költségvetés, környezetvédelem, területrendezés, regionális érdekeltségű beruházások, kereskedelem, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, vízgazdálkodás, bányászat, ipar, energiagazdálkodás, pénzgazdálkodás, regionális érdekű személyforgalom és áruszállítás, mezőgazdaság, tömegtájékoztatás, tűzvédelem, a régióra vonatkozó nemzetközi szerződések, régiók közti együttműködés, a régió hivatalaira és azok személyzetére vonatkozó rendtartás. Ezen felül a regionális kormány létrehozhat és fenntarthat saját televízió- és rádióállomásokat és minden tömegtájékoztatási eszközt, amely céljainak elérésében segíti, létrehozhat és fenntarthat közintézményeket, gazdasági társaságokat. 
2. Nem képezhetik vita tárgyát Székelyföld határai sem. A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia. Székelyföld határai nem azonosak a tévesen székely megyékként emlegetett Maros, Hargita és Kovászna megyék jelenlegi közigazgatási határaival. Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazás véglegesíti. Az így meghatározott Székelyföld egyben az EU NUTS II régiója, önálló fejlesztési régió.  
3. Nem képezheti vita tárgyát a magyar nyelv jogállása sem. Az autonóm Székelyföldön a magyar nyelv hivatalos nyelv, jogállása azonos az állam nyelvével, a román nyelvvel. Székelyföld minden polgára azonos feltételek mellett, szabadon használhatja mindkét nyelvet. 
4. Nem képezheti vita tárgyat a székelységnek hagyományaiban máig megőrzött, nagy múltú értékeinek, a székely székeknek hivatalos elismertetése és működtetése. Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Bardoc-Miklósvárszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék egyenrangú közigazgatási alegységei Székelyföldnek és egyben az Európai Unió NUTS III statisztikai régiói.
5. Az autonómia intézményei a demokrácia alapvető értékeinek és szabályainak tiszteletben tartásával jönnek létre, ennek megfelelően Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással kell megválasztani.
*
A népszavazások kiírásáért, általában az autonómiáért folytatott küzdelem nem zárult le. A Statútum első kiadásával, amelyet 2009-ben három nyelven, magyarul, románul és angolul jelentettünk meg, a közvéleményt kívántuk mozgósítani, és érzékennyé tenni a demokrácia elveinek és értékeinek romániai sérüléseire, s felerősíteni a mozgalmat, amely Székelyföld autonómiáját tűzi a zászlajára.  Jelen kiadást, amely a Székely Nép mellékleteként kerül az olvasóhoz, elsősorban Székelyöld lakóinak szántuk. Szeretnénk elmélyíteni általa a székelyek ragaszkodását ahhoz a jövőképhez, amelyről végső következtetésként elmondható, összhangban van a nemzetközi jog normáival, követi az európai autonómiák általános gyakorlatát, nem sérti sem Románia integritását, sem a székelyföldi románok jogait, de szavatolja a székelység magyar nemzeti önazonosságának és sajátos regionális identitásának, kultúrájának, hagyományainak a védelmét, és megnyitja az utat a gazdasági fellendülés előtt. Végül, de nem utolsó sorban, megtartja székelynek a jövőben is a székelyek hazáját.


[i] A Székely Nemzeti Tanács második alkalommal 2014 júniusában 40.000 példányban jelentette meg a Statútumot, a Székely Nép mellékleteként, hogy az eljusson magához az érintett közösséghez, a székely emberekhez is.    

2014. július 9., szerda

Viszontválasz Kelemen Hunornak, Románia miniszterelnök-helyettesének

Kelemen Hunor Miniszterelnök-helyettes, RMDSZ elnök részére

Tisztelt Elnök Úr! 

Közel egy hónapja nyílt levélben hat kérdést intéztünk Önhöz. Olyan kérdéseket, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, de ezen túlmenően szükséges és hasznos is, hogy megvitatásuk közösségünk minden tagjának lehetőséget kínáljon a tájékozódásra és a véleményalkotásra.   

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a marosvásárhelyi petícióra adott válaszát egyeztette-e Önökkel Románia miniszterelnöke. Nem mindegy ugyanis, hogy ehhez a válaszhoz milyen mértékben van Önöknek közük, Önöknek, akiknek céljai közt – mint írja - szerepel Székelyföld területi autonómiája. 

Az Ön válasza nemleges volt, - ez megnyugtató – ám ezt Ön meg is indokolta: „a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelessége, hogy kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.” Ezzel az indoklással már nem tudunk egyetérteni, hiszen az Önök által megkötött koalíciós megállapodás harmadik pontja kötelező konzultációt ír elő minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség identitását vagy az anyanyelvű oktatást érinti. Következésképp a Miniszterelnök olyan kérdésekben fogalmazta meg a válaszát, amelyekben köteles lett volna előzetesen egyeztetni Önökkel. 

Mi több, az is része a szerződésüknek, hogy csakis közös megállapodás alapján kezdeményezik a közigazgatási átszervezést, amelynek figyelembe kell vennie az egyes területek hagyományait, kultúráját, történelmét. Ezzel a szerződésben rögzített vállalással homlokegyenest ellentétes a miniszterelnök levelének a közigazgatási átszervezésre vonatkozó megállapítása: „az államoknak nem kötelességük az etnikai szempontoknak, vagy a szegregáció elvének megfelelő közigazgatási-területi reformot megvalósítani. Sőt, egy ilyen elveken alapuló reform súlyosan veszélyeztetné az állam működését, a többség és kisebbség együttélését, valamint az állam területén élő személyek alapvető jogainak a védelmét.” 

Ezek szerint egyenesen az állam működését veszélyeztetné, ha Románia egy sor kötelezettségvállalását tiszteletben tartva olyan jogot garantálna számunkra továbbra is, amilyent a jelenlegi közigazgatási törvény elismer! De veszélybe kerülne a többség és kisebbség együttélése, az alapvető emberi jogok! Már nem is szeparatizmus, egyenesen szegregáció, ha a közigazgatási határok kijelölésénél éppen az történne, amit az RMDSZ-el megkötött koalíciós szerződés is előír: figyelembe vennék az egyes területek hagyományait, kultúráját, történelmét. A közvélemény számára is nyilvánvaló a szakadék a koalíciós szerződés és a miniszterelnök nyilvános üzenete között. Emellett a magyarság sorsa iránt felelős közéleti ember nem mehet el szó nélkül. 

A továbbiakban Ön megismétli a Miniszterelnök állítását: nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómia megadását bármelyik ország számára előírja. Ezzel szemben a mi kérdésünk nem valamely nemzetközi egyezményre vonatkozott, hanem „csak” az Európa Tanács 1201 (1993) számú ajánlására, amelynek teljesítését Románia önként vállalta. A Monitoring Bizottság létrehozására vonatkozó, 1115 (1997) számú Európa-tanácsi határozat pedig kimondja, hogy a tagállamok kötelesek a csatlakozáskor tett vállalásaikat teljesíteni, és szankciókat is kilátásba helyez, ha valamely tagállam hosszú távon nem tenné meg ezt.   

Nem az a gond tehát, hogy nincsenek olyan kötelezettségei Romániának, amelyek elmulasztása szankcionálható lenne, hanem az, hogy él a kormányzati szerepvállalásra vonatkozóan egy téves felfogás, amelynek lényegét Markó Béla így fogalmazta meg 1999-ben:  „A külpolitikai eszközök egy részéről, azáltal hogy kormányba léptünk és koalícióra vállalkoztunk, lemondtunk. Lemondtunk arról, hogy kormányban lévén és koalícióban lévén, elmenjünk az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz és hangosan, egyértelműen, világosan elhatároljuk magunkat és elítéljük a román kormányt.  Azt, amelyikben mi is benne vagyunk.  Igaz? Holott lenne rá bőven okunk, indokunk.” Márpedig a nemzetközi fórumok előtt a kötelességszegés mindaddig láthatatlan marad, amíg annak létezését maguk az érintettek, a hátrányt szenvedő közösség képviselői rejtik el. A kanadai kormány levelével kapcsolatos kérdésünkre például Ön azt írja:  „Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania.” Ez a megközelítése a kérdésnek téves és káros. A Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről első cikkében ugyanis kimondja: „A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik.” A világ államainak - így Kanadának is - joguk és lehetőségük a hátrányosan megkülönböztetett nemzeti közösségek védelmében a szavukat felemelni, az érintettek képviselőinek pedig kötelességük a helyzetet őszintén ismertetni, és soha de soha nem szabad a segítő szándékot elhárítani, soha nem szabad a jogsértő, a kötelességszegő kormányzat érveit átvéve megtéveszteni a világ államainak közösségét.  

Ön a feltett hat kérdés közül többre nem adott érdemi választ. Pedig az utóbbi napok eseményei pont a polgári kezdeményezés ügyében feltett kérdéssel kapcsolatban bizonyították be: a választ meg lehet tagadni, de ezzel még a következményeket elhárítani nem lehet. Kérjük tehát, hogy viszonyuljon jóhiszeműen a feltett kérdésekhez, vizsgálja meg az azok által érintett problémákat, és válaszoljon rájuk, illetve tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket a helyzet megkíván. Ilyen téren biztatónak találjuk azt, hogy a FUEN európai polgári kezdeményezése ügyében igen határozottan lépett fel a kormány érthetetlen és ellenséges hozzáállásával szemben. Meggyőződésünk, hogy ez a helyes út, a romániai magyarság, a székelység ügyét a választási érdekek, pártok közti alkuk és egyéb politikai kényszerpályák fölé kell emelni. A román pártok számára pedig nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a magyar közösség alapvető jogai és érdekei nem képezhetik alku tárgyát, azokat egy magyar pártnak mindenek felett képviselnie kell.



                                                                                                              Izsák Balázs 
                                                                                             A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Calgary, 2014. július 8.        

Az alábbiakban az eredeti levél, és az RMDSZ válasza olvasható:


Az RMDSZ válasza Izsák Balázsnak


Az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el a Szövetség. Az SZNT által megfogalmazott petíció kérdésében a kormányfő nem konzultált az RMDSZ-el, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Azt tudni kell, hogy egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával, bármennyire is szeretnénk. 1996 óta az RMDSZ különböző kormányokat támogatva, vagy kormánytagként programjának számos pontját megvalósította, például az anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, vagy az egészségügyben, az oktatási törvény, az aradi Szabadság-szobor visszaállítása, és műemlékké való nyilvánítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, ami pedig a nemzetközi politikát illeti, a Szövetség már a ’90-es évek elejétől az Észak- Atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozás elkötelezett híve volt. Mindez természetesen csak egy töredéke az RMDSZ megvalósításainak, a részletes beszámolókat az érdeklődők megtalálják a Szövetség honlapján.
Az RMDSZ kormányzati tényezőként, de ellenzékben is mindig arra törekedett, hogy programja minden egyes pontját megvalósítsa. Minden józanul gondolkodó erdélyi magyar ember számára világos, hogy vannak olyan programpontok, amelyeket könnyebben, és vannak olyanok, amelyeket nehezebben tud az RMDSZ megvalósítani. A nehezebben megvalósítható pontok között van az autonómia is, amellyel szemben még mindig jelentős az ellenállás. De azért van RMDSZ, hogy minden eszközt bevetve folytassa a párbeszédet a román politikai osztállyal és társadalommal, még akkor is, ha ez a párbeszéd időnként akadozik, vagy nem olyan válaszok érkeznek, amelyek elfogadhatóak. De ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ feladta volna elveit, céljait.
Amint azt bizonyára Izsák Balázs úr is tudja, a nemzetközi közjogban nincs egyoldalú kötelezettségvállalás. Tény az, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómiát bármely aláíró és ratifikáló állam részére kötelező módon, jogi erővel, szankciókat rögzítve előírja. Ilyen értelemben sem az Európa Tanács 1201-es ajánlása, sem az ECRI jelentése, sem a Kalmár-jelentés, sem a Koppenhágai dokumentum, sem az EBESZ Lund-ajánlása nem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. Ilyen értelemben tehát a területi autonómiát „szabályozó" dokumentumok be nem tartása nem von maga után semmilyen szankciót, senkit sehonnan nem zárnak ki, az államok belátásuk szerint tekintik azokat magukra nézve irányadónak vagy teljes mértékben mellőzik azokat. Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek. Romániának tehát elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. Ezt maga a Gyulafehérvári nyilatkozat is megerősíti, bár annak sincs törvényi ereje. Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon.
Ami a romániai régióátszervezést illeti, az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni. Így volt 2011 júniusában is, így volt ez utána is, akárhányszor felmerült a régiók átszervezésének kérdése. A tavalyi alkotmánymódosítási tervezetbe is bekerült az RMDSZ azon javaslata, hogy a régiók átszervezésénél figyelembe kell venni a történelmi, kulturális összefonódásokat, és a jelenlegi koalíciós megállapodás is tartalmazza azt a kitétet, hogy az RMDSZ beleegyezése nélkül ebben az ügyben nem születhet döntés.
Az RMDSZ minden erejével azon van, hogy a közösségi jogok, a közösségi önrendelkezés terén partnereket szerezzen mind Romániában, mind pedig külföldön. Nemzetközi színtéren számos partnere, szövetségese van az érdekképviseleti szervezetnek: mind az ECRI, mind pedig az Egyesült Államok azért foglalta a jelentésébe az RMDSZ közösségi szimbólumokért folytatott küzdelmét, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadásának fontosságát, vagy minden más problémánkat, mert a Szövetség politikusai, szakértői tájékoztatták őket ezekről. Az RMDSZ folyamatos kapcsolatot tart fenn az Európa Tanács testületeivel és intézményeivel, a világ jelentős, demokratikus államainak diplomáciai testületeivel.
Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania. A nemzetközi politikában mindig is vitás kérdésnek számított az, hogy egy adott kisebbségnek közösségi vagy csupán egyéni jogokat kell biztosítani. Az RMDSZ megalakulása óta következetesen a kollektív jogokért harcolt, mert ezek az őshonos erdélyi magyar kisebbséget megilletik.
A Szövetség bízik abban, hogy közösségi vezetőkként – politikai vagy civil oldalon – a cél ugyanaz: közösségi gyarapodás, jólét és anyagi biztonság, önrendelkezés a maga különféle formáiban, hatékony önkormányzatok, az anyanyelvünk szabad és teljes körű használata, színvonalas oktatás minden szinten, erős és megtartó magyar egyházak. Ugyanakkor az RMDSZ abban is bízik, hogy nemzetközi és hazai jogi kényszer híján mindannyian felismerjük az ezekhez vezető, egyáltalán nem könnyű, de mindeddig egyedülálló utat: a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útját.
rmdsz.ro
        

Hat kérdés az RMDSZ vezetéséhez

Kelemen Hunor Miniszterelnök-helyettes, RMDSZ elnök részére

Tisztelt Elnök Úr!

Románia kormánya válaszolt arra a beadványra, amelyet a Székely Szabadság Napján közfelkiáltással fogadott el több tízezer résztvevő. Tekintettel arra, hogy az RMDSZ tagja Románia kormányának, fontos a közvélemény előtt, nyilvánosan tisztázni a kormánypolitikával kapcsolatban néhány kérdést, köztük a válaszlevélben foglaltakat is:

1. A válaszlevelet a kormány illetékese egyeztette-e a Románia Magyar Demokrata Szövetség vezetőivel, mint koalíciós partnerével?

2. Románia kormányának álláspontja szerint az 1201/1993 számú ajánlásnak nincs kötelező jogi ereje az ET tagállamai számára. Ezzel szemben a valóság az, hogy Románia egyoldalú kötelezettséget vállalt ennek teljesítésére, és a tagállamok csatlakozáskor tett vállalásai kötelezőek. Mit tett, és mit fog tenni Románia Miniszterelnök-helyetteseként, hogy Románia kormánya teljesítse vállalt kötelezettségeit, különös tekintettel az ajánlás 11. cikkére?

3. Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról kimondja, hogy amennyiben a NUTS2 régiók kialakításához a népességszám szükségessé teszi létező közigazgatási egységek összevonását, akkor ennek során figyelembe kell venni a kulturális és történelmi körülményeket is. Romániában a Középrégió kialakítása ennek mellőzésével történt, a kormány álláspontja mégis az, hogy a rendelet nem ró semmilyen kötelezettséget Romániára. Valójában az Unió rendeletei minden tagállam számára kötelezőek és közvetlenül alkalmazandók! Mit tett, és mit fog tenni Románia Miniszterelnök-helyetteseként, hogy a rendeletben előírt szempontok figyelembevételével önálló fejlesztési régióvá váljon Székelyföld?

4. Románia kormánya úgy értékeli, hogy az Európa Tanács intézményei maradéktalanul elégedettek a Kisebbségi Keretegyezmény és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazásával. Ezzel szemben az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Bizottsága (ECRI) számos kérdésben bírálja Romániát, és határozott intézkedéseket sürget a diszkrimináció leküzdésére. Megállapítja például azt is a székely zászlóval kapcsolatban, hogy Románia kettős mércét alkalmaz, amikor a románok, illetve amikor a székelyek jelképeiről van szó. Rá tudja-e venni az RMDSZ koalíciós partnerét, hogy vessenek véget a székely jelképek üldözésének, és a kormány maradéktalanul tegyen eleget az ECRI jelentésben megfogalmazott kéréseknek/felszólításoknak?

5. Az RMDSZ és a FUEN európai polgári kezdeményezése ügyében indított luxemburgi perbe beavatkozott-e Románia az alperes Európai Bizottság oldalán? Rá tudja-e venni az RMDSZ koalíciós partnerét, hogy egy másik, az SZNT által kezdeményezett, a nemzeti régiók perében az alperes oldalán beterjesztett beavatkozási kérelmet Románia visszavonja?

6. A Székely Szabadság Napján néhány kanadai állampolgár beadvánnyal fordult saját kormányához, kérve a székelyek törekvéseinek támogatását. A kanadai kormány válaszában leszögezte: a kanadai külpolitika lényeges eleme az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása az egész világon. Romániában viszont a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak része a romániai magyarság közképviselete, és ezzel lényegében a helyzete megoldott. Mindezeket figyelembe véve: igényli-e a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a nemzetközi közösségnek, a világ demokratikus államainak, így Kanada kormányának támogatását, vagy elegendően erős ahhoz, hogy a román kormány tagjaként a jogainkat kivívja, beleértve Székelyföld területi autonómiáját?

Marosvásárhely, 2014. június 11.

Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
                                              

2014. június 29., vasárnap

A zászlótörvény tervezete továbbra is elfogadhatatlan!


     A Székely Nemzeti Tanács saját jelképeinek elfogadásáról döntött 2004. január 17.-én.  A testület zászlóról, lobogóról és címerről szavazott, amelyek a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett célnak, Székelyföld területi autonómiájának, a székely önrendelkezésnek jelképeivé is váltak a következõ években. A székelység nagymúltú jelképeit, hagyományos színeit megjelenítõ zászló, lobogó és címer ma általánosan elfogadott egész Székelyföldön, de ismertté válik Európában és az egész világon.
     2010-ben Románia mûvelődési minisztériuma a segesvári ügyészség kérésére adott hivatalos szakvéleményezésében egy „történelmi közösség jelképeként” határozta meg a székely zászlót, az ügyészség pedig megállapította, hogy annak kitûzése nem ütközik törvénybe. Ennek ismeretében értelmetlen bármiféle jogszabályt kezdeményezni, ami lehetővé tenné a székely zászló szabad használatát. 
     Ha azonban valaki mégis ilyet tesz, annak föltétlenul figyelembe kell vennie az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Bizottságának (ECRI) Romániáról szóló, 2014.-es  országjelentését, amely kitér a román hatóságoknak a székely  jelképeket üldöző magatartására, és felszólítja Romániát, hogy alkalmazza  az egyenlő elbánás elvét a román, illetve a székely nemzeti jelképek használatához való viszonyában.
     Áttanulmanyozva a készülő zászlótörvenyt, bárki számára nyilvánvalóvá válik, hogy annak célja nem az, hogy a székely zászló szabad, a románnal egyenlő alkalmazását tegye lehetővé. Ha ugyanis a zaklatások beszüntetésének az az ára, hogy megyezászlóvá vagy községi zászlóvá kell leminősíteni Székelyföld, a székely nép zászlaját, akkor túl azon, hogy egy ilyen eljárás méltatlan és elfogadhatatlan volna bármely nép jelképeivel szemben, joggal lehet feltenni a kérdést, hogyan fog ilyen körülmények között érvényesülni az egyenlő bánásmód elve?
     Egy hónap sem telt el az ECRI jelentés nyilvánosságra hozatalától, s az eddigi önkényes eljárást a parlament immár törvénybe foglalná? Nyilvánvaló tehát, hogy a tervezet nem a székely jelképek használatát akarja megkönnyíteni, ellenkezőleg, jelenlegi formájában ráadásul mélységesen antidemokratikus.
     Ismételten a székely önkormányzatokhoz, és a székely falvak és városok közösségeihez fordulunk: álljanak ki határozottan és következetesen a székely zászló, Székelyföld zászlaja mellett, ne engedjék azt átminősíteni sem községi, sem megyezászlóvá. A helyi zászlók elfogadását pedig halasszák el addig, amíg azok elfogadását és használatát az autonóm székely hatóságok fogják szabályozozni. 
       Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az egységes jelképhasználat kifejezője annak, hogy Székelyföld egy és oszthatatatlan, egységes az autonómia mozgalom, és egységes a székely nép az autonómia igénylésében. Mi azzal tudjuk segíteni ezt az egységet, hogy közzétesszük a székely zászló, lobogó és címer pontos képét és leírását.
        A továbbiakban is fenntartjuk a székely zászló védelmében, nagypénteken kiadott felhívásunkat, abban a reményben, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy önazonosságunk illetve közösségi céljaink jelképeit Bukarest az ellenőrzése alá vonja. 

Strasbourg 2014. június 26.

                                                                                                           Izsák Balázs
                                                                                         A Székely Nemzeti Tanács elnöke