2015. január 9., péntek

Gondolatok a Budapesti nyilatkozatról



Az elmúlt esztendőben a rendszerváltás nagy évének, az 1989-es évnek számos eseményéről emlékezett meg a világ. Nem sokat emlegette azonban senki a Magyar-román nyilatkozat (Budapesti nyilatkozat) huszonötödik évfordulóját.
Abban az időben, amikor nagyon kevesen merték megjósolni a Ceausescu korszak végét, amikor a magyar-román kapcsolatok a szocialista világban szokatlan mértékben megromlottak, akkor Budapesten tíz magyar és hat román értelmiségi közös nyilatkozatot adott ki, megfogalmazva a magyar és a román nép közti történelmi megbékélés szükségességét, és megmutatva annak a lehetséges útját is. A nyilatkozathoz a későbbiekben magyar és román részről többen csatlakoztak. A szöveg román változata könnyen elérhető a világhálón is, többnyire nacionalista, elfogult kommentároktól kísérve, magyarul viszont el sem érhető! A nyilatkozathoz később csatlakozók nevével együtt olvasható alább ábécé sorrendben azok névsora, akik nyilvánosan felvállaltak a dokumentum tartalmát.  
Magyar részről: Antal G. László, Antall József, Balogh Julia, Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Illyés Mária, Jeszenszky Géza, Keszthelyi Gyula, Kodolányi Gyula, Molnár Gusztáv.
Román részről: Dan Alexe, George Barbul, Stelian Bălănescu, Mihnea Berindei, Daniel Boc, Doru Braia, Dina Brătianu-Missirliu, Matei Cazacu, Sofia Cesianu, Ariadna Combes, Antonia Constantinescu, Theodor Cazaban, Neagu Djuvara, Florica Dimitrescu, Paul Goma, Virgil Ierunca, Eugen Ionescu, Marie-France Ionescu, Monica Lovinescu, Alexandru Missirliu, Bujor Nedelcovici, Adrian Niculescu, Alexandru Niculescu, Alain Paruit, Alex. Sincu, Sanda Stolojan, Vlad Stolojan, Vladimir Tismăneanu, Ileana Verzea, Ion Vianu, Ileana Vrancea, Dinu Zamfirescu.
1989. július 4.-én Ariadna Combes, dr. Ion Vianu és Dinu Zamfirescu Genf közeli székhelyén I. Mihálynak, Románia volt királyának is bemutatták a dokumentumot, aki szintén kifejezte egyetértését. 
A rövid közlemény leszögezi:
„A két nemzet között – melyek ugyanabban a földrajzi térségben alakultak ki – most kell leraknunk a normális kapcsolatok alapjait.
Erdélynek, mely az egymást kiegészítő kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Népeink érdekeit szolgálja, hogy a kultúrák, a vallások és hagyományok sokfélesége, mely mindig is erdélyi sajátosság volt, megmaradjon.”
A nyilatkozat kiáll a magyar nyelvű oktatás és a kolozsvári magyar egyetem visszaállítása mellett is.
Huszonöt évvel a rendszerváltás után nem akad felvállalója a Budapesti nyilatkozatnak. Találóan jegyezte meg tanulmányában Takács Ferenc[1]: „Külön megjegyzésre érdemes az a tény, hogy a román emigráns személyiségek és szervezetek egy része elhatárolta magát a Nyilatkozattól, előrevetítve ezzel a későbbi fejleményeket. A kulturális autonómia és a kolozsvári magyar egyetem visszaállítása ugyanis elfogadhatatlan Románia hagyományos Erdély-politikája szempontjából. A román politikai és kulturális elit döntő többsége mindenféle "autonómiát" ma is szeparatizmusként értékel. Így érthető tehát, hogy a román sajtó 1990 után jobbik esetben hallgat erről az eseményről, rosszabbik esetben a budapesti nyilatkozat magyar aláíróit irredentáknak, román aláíróit pedig hazaárulókként bélyegzi meg.”
Számunkra ennél is érdekesebb, hogy 1989 után milyen visszalépésnek számított a Budapesti nyilatkozathoz viszonyítva az RMDSZ jövőképe az erdélyi magyarság viszonylatában. Ennek megfelelően az erdélyi magyarság egyike a tizennyolc romániai kisebbségnek, akiknek helyzetét egyszerre és azonos módon oldja meg a kisebbségi törvény. Ez a felfogás nyilvánvaló visszatérés a Román Kommunista Párt nemzetiségi politikájához, amely szerint Románia lakossága egyrészt a többségi nemzetből, másrészt a nemzeti kisebbségekből tevődik össze. Ez utóbbiak helyzetét – köztük a magyarságét is – kizárólag Bukarest hivatott rendezni. Bármilyen próbálkozás arra, hogy nemzetközi szervezetek akárcsak ajánlásokat tegyenek, vagy éppen Magyarország kifejezze a véleményét a mi helyzetünkkel kapcsolatban, belügyekbe való beavatkozásnak minősült.
Ez ma sincs másként. Az RMDSZ által kidolgozott törvénytervezetnek az egész ország területén élő kisebbségek egyformán alanyai, szó sincs arról, hogy Erdély egymást kiegészítő kultúrák hazája lenne, szó sincs arról, hogy a romániai magyarság, ezen belül a székelység jogainak szavatolása, e jogok intézményi garanciáinak – köztük az autonómiának – a megteremtése elválaszthatatlan része lenne a magyar-román történelmi megbékélésnek, Magyarország és Románia közti hosszú távú stratégiai partnerség megteremtésének.     
 Ennek az oka érthető. Népeink közti történelmi megbékélés elsősorban Budapest és Bukarest, Bukarest és Budapest felelőssége, a magyar és a román kormányé, és ebben az összefüggésben csökkenne egy romániai magyar párt vagy érdekképviselet súlya, leértékelődne a kijáró/elintéző politika.   
Pedig ha Dél-Tirol autonómiájának megteremtéséből az Ausztria és Olaszország közötti példás együttműködést és megállapodást tekintjük mintának, és nem a Székelyföld vonatkozásában alkalmazhatatlan autonómiastatútumot, akkor máris elmondhatjuk, a jó példa adott. Az alkalmazásához azonban szemléletválásra és a Bukarestben szocializálódott magyar politikai osztály cseréjére lesz szükség.
A budapesti kormánynak pedig az erdélyi magyar vezető politikusok véleményétől függetlenül, szuverén módon vállalnia kell alkotmányos kötelezettségét, és a magyar-román államközi szerződéssel összhangban cselekednie Magyarország és a magyar nemzet érdekeinek megfelelően. Reméljük, hogy Bukarest is felismeri, hogy a két nép közötti történelmi megbékélés Románia és a román nemzet érdeke is, úgy ahogyan azt huszonöt évvel ezelőtt a Budapesti nyilatkozat román aláírói gondolták.


Marosvásárhely 2015-01-09                                                          IZSÁK BALÁZS





[1] Takács Ferenc: Románia Erdély-politikája 1989 után, Magyar kisebbség IV évfolyam- 1998. 3-4 (13-14) szám

 





A Magyar-román nyilatkozat 

(Budapesti nyilatkozat)

Ma, 1989. június 16-án, amikor az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlás áldozatait gyászolja Magyarország, mely esemény különös jelentőséggel bír, Európa valamennyi népe, de legfőképpen a még kommunista diktatúrákban élők számára, találkozóra került sor a Magyar Demokrata Fórum és a Nyugaton élő demokratikus meggyőződésű román emigráció tagjai között. A találkozó részvevői az alábbi

NYILATKOZAT

Közzétételében állapodtak meg.  

Mi, magyarok és románok,
úgy véljük, hogy népeink szabadsága és előrehaladása csak egy olyan pluralista politikai keretben biztosítható, amely maradéktalanul tiszteletben tartja az alapvető emberi szabadságjogokat. E cél érdekében szükség van a magyar és román demokratikus erők közös fellépésére. A kommunista rendszerek, és mindenekelőtt a Ceausescu-diktatúra politikája akut válsághelyzetet teremtettek, amely megakadályozza a magyarok és románok közötti kommunikációt.  
            A ma elkezdett párbeszéd ezeknek az akadályoknak az elhárítását tekinti legfőbb céljának. A két nemzet között – melyek ugyanabban a földrajzi térségben alakultak ki – most kell leraknunk a normális kapcsolatok alapjait.
            Erdély etnikai térképének sajátos jellegéből adódóan a konfliktusok feloldása semmiképpen sem a határok revíziója, hanem szerepük megváltoztatása hozhatja magával, amennyiben azok Helsinki szellemében lehetővé teszik a személyek, az információk és az eszmék szabad áramlását. Következésképpen a magyar-román kapcsolatok megjavulását mi egy demokratikus irányú általános európai átrendeződéstől várjuk. Egyedül ez lesz képes megoldani a kontinens népei között felhalmozódott problémákat – valamennyi nép jogos érdekeinek szem előtt tartásával.
      Erdélynek, mely az egymást kiegészítő kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Népeink érdekeit szolgálja, hogy a kultúrák, a vallások és hagyományok sokfélesége, mely mindig is erdélyi sajátosság volt, megmaradjon. Biztosítani kell mindegyik nemzet jogát az autonóm politikai képviselethez és a kulturális autonómiához. Ezek megvalósítása megköveteli – többek között – a magyar nyelvű oktatás megszervezését minden fokon, beleértve a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását is.
        Az itt kinyilvánított alapelveket irányadónak tekintjük minden eljövendő közös akciónkban.
   Felhívjuk a demokratikus szervezeteket és a fenti alapelvekkel egyetértő személyeket, hogy csatlakozzanak nyilatkozatunkhoz.

Budapest, 1989. június 16. 


Antal G. László              Stelian Balanescu
Balogh Júlia                   az NSZK-beli Román Demokrata Kör részéről
Bíró Gáspár                    Mihnea Berinedei
Csoóri Sándor                 Az Emberi Jogok Romániai Ligájának (EJRL) alelnöke
Für Lajos                        Ariadna Combes
Illyés Mária                    Az EJRL alelnöke
Jeszenszky Géza           Mihai Korne
Keszthelyi Gyula           a Lupta c. folyóirat igazgatója
Kodolányi Gyula            Ion Vianu
Molnár Gusztáv             Az EJRL svájci képviselője
                                        Dinu Zamfirescu
                                        Az EJRL bürójának tagja,
                                        A Nemzeti Liberális Párt tagja


 
A Budapesti nyilatkozat a Magyar Hírlap 1989 június 20 számában







Declaraţia de la Budapesta

Astăzi, 16 iunie 1989, odată cu celebrarea funeraliilor victimelor represiunii revoluţiei maghiare din 1956, eveniment de o deosebită importanţă pentru popoarele Europei şi, în special, pentru cele care trăiesc încă sub dictaturi comuniste, a avut loc o întâlnire între membrii Forumului Democratic Maghiar şi Români, semnatari ai următoarei
DECLARAŢII
Noi, romani si unguri,
Considerăm că libertatea şi propăşirea celor doua popoare pot fi realizate şi garantate numai într-un cadru politic pluralist de respectare integrala a drepturilor şi libertăţilor fundamentale ale omului. O acţiune comună a forţelor democratice maghiare şi române se impune pentru atingerea acestui scop. Regimurile comuniste şi în special politica dusă de dictatura ceauşistă a creat o situaţie de criză acută care împiedică comunicarea dintre români si maghiari. Dialogul început astăzi între noi doreşte să învingă aceste piedici şi să stabilească bazele unor relaţii normale între cele doua naţiuni care s-au format in acelaşi spaţiu geografic.
Data fiind configuraţia hărţii etnice, soluţionarea conflictelor nu poate veni în nici un caz din revizuirea frontierelor, ci din schimbarea rolului lor in sensul liberei circulaţii a persoanelor, a informaţiei şi a ideilor, în conformitate cu acordurile de la Helsinki. Situam deci îmbunătăţirea relaţiilor româno-maghiare în perspectiva procesului de restructurare democratică general-europeană, care singur va fi in stare să rezolve problemele acumulate de-a lungul istoriei între popoarele continentului într-un mod care să satisfacă interesele legitime ale fiecăruia în parte.
Transilvania a fost si este un spaţiu de complementaritate şi trebuie să devină un model de pluralism cultural şi religios. Este în folosul popoarelor noastre ca diversitatea culturală, religioasă şi de tradiţii care a făcut specificul Transilvaniei să fie prezervată.
Dreptul la o reprezentare politică autonomă şi la autonomie culturală a fiecărei naţiuni trebuie garantat. Realizarea sa implica, printre altele, asigurarea unei şcolarităţi de toate gradele in limba maghiară, inclusiv reînfiinţarea universităţii maghiare din Cluj.
Principiile enunţate mai sus vor sta la baza tuturor acţiunilor comune pe care semnatarii inteleg sa le duca in viitor. Apelam la organizatiile democratice precum si la acele persoane care impartasesc aceste principii sa se alature acestei actiuni.

Budapesta, 16 iunie 1989

Antal G. László           Stelian Bălănescu din partea Cercului Roman din RFG
Balogh Júlia                Mihnea Berinedei vicepreşedinte al Ligii pentru Apărarea 
Bíró Gáspár                Drepturilor Omului în Romania (LDHR),
Csoóri Sándor             Ariadna Combes vicepreşedinte al LDHR
Für Lajos                     Mihai Korne director al revistei “Lupta
Illyés Mária                Ion Vianu reprezentant al Ligii pentru Apărarea Drepturilor Omului în România       Jeszenszky Géza        din Elveţia
Keszthelyi Gyula        Dinu Zamfirescu membru al Biroului LDHR, membru al Partidului Naţional Liberal
Kodolányi Gyula
Molnár Gusztáv






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése