A Székely Nép nevében

Az újesztendővel választási év köszöntött ránk. Amint ez történt eddig is, valószínű sokan megpróbálják majd a Székely Nemzeti Tanácsot egyik vagy másik oldalon bevonni a választási küzdelembe. Máris történt rá kísérlet, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt, személyesen Tőkés László kezdeményezésével, az arányos képviseletre vonatkozó javaslattal kapcsolatban olyan álhírek jelentek meg a sajtóban, hogy mi elutasítanánk azt. Ezzel szemben az igazság az, hogy nem foglalkoztunk Tőkés László javaslatával, hiszen ez a kezdeményezés és a körülötte zajló vita: választási küzdelem.  A Székely Nemzeti Tanácsnak viszont nincsenek sem párt-, sem ideológiai kötődései, és nem avatkozik be a választásokba. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mondanivalónk, vagy ne lennének elvárásaink a választásokon megfogalmazott programokkal szemben. Ezt többször meg is fogalmaztuk, például a 2011. szeptember 1.-én kiadott közleményben: Végre kell hajtani a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatait!  De hasonló tartalmú határozatot fogadott el a Székely Nemzeti Tanács 2011. november 19.-én tartott ülésén: Önkormányzati választásokra vonatkozó felhívás.

Nem kívánunk beavatkozni a választási versenybe, de a közösség természetes igényeként fogalmazzuk meg minden résztvevővel szemben Székelyföld autonómiáját előmozdító elvek és vállalások programba foglalását, mi több az azonnali cselekvést.  

Míg a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatainak végrehajtása nem zárja ki a versenyt, azaz a politikai szereplők természetes és egymással versengő igyekezetét, hogy minél inkább megfeleljenek a Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön megfogalmazott közösségi elvárásoknak, addig az uniós szintű polgári kezdeményezés a versengés nélküli együttműködést feltételezi. Olyan közös fellépést, amelyet nem szabdalhatnak szét a pártpolitika törésvonalai.

Többen kérdezték, kaptunk-e választ a magyar pártok vezetőihez írott nyílt levélre? Elmondtuk, a válasznál fontosabb nekünk az együttműködés őszinte szándéka, a közös fellépés a nemzetközi közösség előtt. Ha így közelítjük meg a kérdést, akkor egyetlen válaszra kell várnunk, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökének válaszára. Ugyanis Tőkés László és Szász Jenő „válaszát” megkaptuk jóval azelőtt, hogy a levelet megírtuk volna. Előbbi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács marosvásárhelyi ülésen üdvözölte a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését. A nyilvánosság előtt tett gesztus, amely értékközösségre és bizalomra épül, elegendő az együttműködéshez. Hasonló a helyzet Szász Jenő esetében is. A Székely Nemzeti Tanács alelnökeként nemcsak megszavazta az uniós polgári kezdeményezésre vonatkozó határozatainkat, hanem felszólalásával, érveivel hozzájárult ahhoz, hogy a küldöttek pontosan megértsék, miről van szó, és abban a formában szavazzák meg, ahogy az a tervezetben megfogalmazást nyert. Felmerülhet a kérdés, szükséges-e nyílt levélben támogatást kérni attól, akinek a támogatása nyilvánvaló? Akinek viszonyulása uniós polgári kezdeményezésünkhöz nem pusztán levezethető következménye a következetes politikusi tartásnak és nemzeti elkötelezettségnek, hanem az értékközösség  nyilvános vállalásának bizonyossága?

          Azért kellett egyetlen levélben megszólítani az erdélyi magyar pártok vezetőit, hogy az egyenrangúnak tekintett címzettek akaratát a közös feladat egyesítse, és emelje a pártpolitikai frontvonalak fölé. A Székely Nemzeti Tanács - túl azon, hogy nincsen szüksége politikai tőkére, azaz nem versenytársa egyetlen megszólítottnak sem, - az egyetlen, aki világos, konkrét elképzelést vázolt az uniós szintű polgári kezdeményezésre vonatkozóan. Küldötteinek szándéka szerint, akik a székely falvak és városok közösségeinek akaratát képviselik. A Székely Nép nevében.