1854.
március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a Székely Vértanúkat. Bágyi
Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi
Horváth Károly földbirtokos a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az
elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. A
nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva
bátorságból és hűségből az utókornak.
A
ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az
összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében.
Tegyük közösen
március tizedikét, a Székely Vértanúk Emléknapját a Székely Szabadság Napjává!
A marosvásárhelyi emlékoszlop a hajdani
Postaréten nemzedékek emlékezetében rögzült, Jókai Mór szavaival élve -
mint a „törvényes, szabad és
független, nemzeti állás” jelképe. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld
területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa
nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást
jelenti. Tegyük együtt ezt a hat szót, Jókai Mór szavait a székely autonómia
küzdelem jelmondatává!
A Székely Nemzeti Tanács nevében felkérem az erdélyi magyar történelmi
egyházak vezetőit és gyülekezeteit, a magyar pártokat és szervezeteket,
vegyenek részt a közös megemlékezésen, a Székely Szabadság Napján,
Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában. Legyenek részesei a szervezésnek, hozzunk
közös döntéseket, hogy példaértékű összefogással sorakozhasson fel a
székelység, de egész Erdély magyar közössége a székely autonómia, a nemzeti
önrendelkezés zászlaja alá.
Marosvásárhely 2012. január 6.
Izsák Balázs
A
Székely Nemzeti Tanács elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése