Felhívás a székely fiatalokhoz

          Találtam egy képét a világhálón, és úgy gondoltam, el kell küldenem nektek. Katalónia nemzeti ünnepén készült ez év szeptember 11.-én, amikor a katalán szabadságért tüntetők egy négyszáz kilométer hosszú élőláncot alakítottak ki. 

            Aki rápillant a képen látható fiatalokra, biztosan ki fogja azt is találni, hogy minek örülnek. A páratlan közösségi erőnek, amelynek ők is részesei. Annak, hogy ott, abban a percben tudták, érezték, hogy a jövőjük Katalóniában biztosított. Aki rápillant erre a képre, megérti: ha Isten meg akar tartani, fel akar emelni egy népet, annak fiataljait beoltja a szabadság szeretetével.

Közeledik október 27. amikor rajtunk székelyeken a sor, megmutatni a világnak, nem hátrálunk, s nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról.

            Közeledik október 27. amikor látni fogja az egész világ, tudnak-e a székely fiatalok úgy kiáltani, úgy nevetni, úgy lelkesedni, mint katalán kortársaik. Ha igen, akkor október 27.-én, Bereck és Kökös között, mi székelyek történelmet fogunk írni! Veletek és értetek. Ha nem így tennénk, mi értelme volt megtanulni Gábor Áron nevét és tetteit, s Kányádi Sándorral felidézni, miként dörögtek 1849-ben a kökösi hídfőn a székely harangok?    

            Küldök nektek egy kisfilmet is. Terjesszétek a világhálón, biztosan ügyesebbek vagytok ebben, mint én, remélem ez is fog mozgósítani. És ne feledjétek, október 27-én, Bereck és Kökös között akkorákat kell kiáltanotok, hogy meghallják a bukaresti kormánypalotában, de hallják meg kortársaitok a messzi Katalóniában, akik barátaitok és szövetségeseitek lesznek a jövőben.

Marosvásárhely 2013. szeptember 17.                                     

                                                                                                                                    Izsák Balázs