Elterjedt a hír, botrány van a Kézdiszéki. Székely Tanácsban. Az eset röviden: a helyi tanácsnak a parkolás rendjére vonatkozó határozatát illetően helybéli állampolgárok egy csoportja egy nyilatkozatot fogalmazott, amelyet a Székely Nemzeti Tanács nevében is aláírt egyik tisztségviselője Kézdivásárhely Székely Tanácsának. Ebből vita kerekedett, a vita végén több tisztségviselő is lemondott. Ennyi a történet.
Az etimológiai szótár szerint a botrány “általános megütközést keltő eset.” Aki megbotránkoztat, az megütközést, felháborodást vált ki másokból. Tegyük hozzá, a közéletben megütközést, felháborodást az vált ki, aki magánélete viharaival, anyagi ügyeivel, bármilyen megnyilvánulásával túllép az erkölcs, az illem, vagy a jó ízlés szabta határokon, méltatlanná válik arra a közszerepre, amelyet vállalt. Aki ezt figyelembe véve vizsgálja meg, hogy mi történt a Kézdiszéki Székely Tanácsban, be fogja látni: semmiféle botrány nem történt. Nem kívánom felsorolni azokat az eseteket, amelyek beleillenek a fenti meghatározásba, de azt leszögezhetem: a Székely Nemzeti Tanács tisztségviselői, az elmúlt tíz esztendő során, soha de soha nem voltak botrányok okozói, még most Kézdivásárhelyen sem.
Kézdiszék Székely Tanácsa, a kézdiszéki küldöttek becsülettel megállták a helyüket az elmúlt tíz esztendőben, példaértékű munkát végeztek, csak köszönet illeti őket, kivétel nélkül. Ez még akkor is így van, ha épp a szóban forgó eset kapcsán történt tévedés is, s az önzetlenül vállalt, lelkesen folytatott közéleti küzdelemben olyan területre tévedtek egyesek, ahol nincsen feladata, tennivalója a Székely Nemzeti Tanácsnak. Az ügy minden szereplőjét ismerem, s tudom, ha tévedtek is, a jó szándékukat kétségbe vonni nem lehet.
Van azonban az ügynek tanulsága az autonómia-küzdelem minden szereplője számára. Az európai autonóm régiók jogalkotói gyakorlatát vizsgálva, megállapítható, nem felhőtlen és nem vitáktól mentes ez a gyakorlat. Ahogy az a plurális demokráciákban lenni szokott, kevés az olyan döntés, amely mindenki tetszését elnyerje, és ez nagy valószínűséggel így lesz a majdani autonóm Székelyföldön is. Jelen pillanatban is vannak olyan döntések, amelyek helyi szinten meghozhatók, ezeknek a tartalmát, ha azok nincsenek összefüggésben a székelység autonómiaigényével – tetszenek vagy sem, - mi nem vizsgáljuk, következésképp véleményt sem mondunk róluk.
Egyetlen célunk Székelyföld autonómiájának kivívása, és ebben a küzdelemben a Székelyföld százötvenhárom polgármestere és helyi tanácsa természetes, és megbecsült szövetségesünk, beleértve Kézdivásárhelyt is.
Azokat, akik a Kézdiszéki Székely Tanácsban betöltött tisztségükről lemondtak, arra kérem, vizsgálják felül a döntésüket, hiszen továbbra is szükség van rájuk az autonómia-küzdelemben. Vonjuk le a tanulságot a jövőre nézve, lépjünk tovább, és készüljünk a Székely Szabadság Napjára, március tizedikére, és az azt követő feladatokra.
Izsák Balázs
Marosvásárhely 2014-02-08
Az etimológiai szótár szerint a botrány “általános megütközést keltő eset.” Aki megbotránkoztat, az megütközést, felháborodást vált ki másokból. Tegyük hozzá, a közéletben megütközést, felháborodást az vált ki, aki magánélete viharaival, anyagi ügyeivel, bármilyen megnyilvánulásával túllép az erkölcs, az illem, vagy a jó ízlés szabta határokon, méltatlanná válik arra a közszerepre, amelyet vállalt. Aki ezt figyelembe véve vizsgálja meg, hogy mi történt a Kézdiszéki Székely Tanácsban, be fogja látni: semmiféle botrány nem történt. Nem kívánom felsorolni azokat az eseteket, amelyek beleillenek a fenti meghatározásba, de azt leszögezhetem: a Székely Nemzeti Tanács tisztségviselői, az elmúlt tíz esztendő során, soha de soha nem voltak botrányok okozói, még most Kézdivásárhelyen sem.
Kézdiszék Székely Tanácsa, a kézdiszéki küldöttek becsülettel megállták a helyüket az elmúlt tíz esztendőben, példaértékű munkát végeztek, csak köszönet illeti őket, kivétel nélkül. Ez még akkor is így van, ha épp a szóban forgó eset kapcsán történt tévedés is, s az önzetlenül vállalt, lelkesen folytatott közéleti küzdelemben olyan területre tévedtek egyesek, ahol nincsen feladata, tennivalója a Székely Nemzeti Tanácsnak. Az ügy minden szereplőjét ismerem, s tudom, ha tévedtek is, a jó szándékukat kétségbe vonni nem lehet.
Van azonban az ügynek tanulsága az autonómia-küzdelem minden szereplője számára. Az európai autonóm régiók jogalkotói gyakorlatát vizsgálva, megállapítható, nem felhőtlen és nem vitáktól mentes ez a gyakorlat. Ahogy az a plurális demokráciákban lenni szokott, kevés az olyan döntés, amely mindenki tetszését elnyerje, és ez nagy valószínűséggel így lesz a majdani autonóm Székelyföldön is. Jelen pillanatban is vannak olyan döntések, amelyek helyi szinten meghozhatók, ezeknek a tartalmát, ha azok nincsenek összefüggésben a székelység autonómiaigényével – tetszenek vagy sem, - mi nem vizsgáljuk, következésképp véleményt sem mondunk róluk.
Egyetlen célunk Székelyföld autonómiájának kivívása, és ebben a küzdelemben a Székelyföld százötvenhárom polgármestere és helyi tanácsa természetes, és megbecsült szövetségesünk, beleértve Kézdivásárhelyt is.
Azokat, akik a Kézdiszéki Székely Tanácsban betöltött tisztségükről lemondtak, arra kérem, vizsgálják felül a döntésüket, hiszen továbbra is szükség van rájuk az autonómia-küzdelemben. Vonjuk le a tanulságot a jövőre nézve, lépjünk tovább, és készüljünk a Székely Szabadság Napjára, március tizedikére, és az azt követő feladatokra.
Izsák Balázs
Marosvásárhely 2014-02-08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése