Kilépve a szavazó helyiségből megkérdezett engem is egy közvéleménykutató, hogyan szavaztam? Elmagyaráztam neki, ő pedig jelezte – amint várható volt – erre nincs rovat a kérdőíven. Bár sejtettem a választ, rákérdeztem: az érvénytelen szavazatra sincs? Hogyan is lenne, hiszen a közélet szereplői közt van egy hallgatólagos megegyezés: a romániai politikai rezsim megfelel a demokrácia kívánalmainak, és azt mindenkinek el kell fogadnia. Szociáldemokraták, liberálisok, nagyromániások, vagy RMDSZ politikusok, mind résztvevői a látszatdemokrácia nagy játékának, amelynek legfontosabb szabálya: rajtuk kívül nincs más választás! Mindannyian ellenségnek tekintik azt, aki az egész politikai rezsimet elutasítja, és kimondja róla, hogy voltaképpen a demokrácia látszata mögött egy antidemokratikus, jogsértő hatalmi mechanizmus rejtőzik, amely a 89 előtti diktatúra tudatosságával tör a magyarság felszámolására.
Ezért nincs helye ebben a berendezkedésben a magyarság kollektív jogainak, nincs helye Székelyföld autonómiájának, hiszen nemkívánatos minden olyan megoldás, amely a magyar nemzeti közösség fogyatkozásának gátat vetne.
Ez a rezsim nem ismeri el a lehetőségét sem annak, hogy lehetnek olyanok, akik elutasítják a rendszert, akik tiltakoznak ellene. Nem akar tudomást venni arról, hogy az érvénytelenített szavazat tudatos állampolgári magatartás kifejezője is lehet, az szerinte tévedés, bocsánatos emberi ügyetlenség. És ebben a rezsim támogatójaként lép fel a közvéleménykutató is. Hiszen ha jelezné előre az érvénytelen szavazatokat, azzal éppen a mögöttük álló tudatosságot bizonyítaná! A hazugság úgy hatékony, ha egy államilag is támogatott gépezet áll mögötte. Egy hazugsággép, amelynek a politikai közszereplők, a sajtó és a közvéleménykutatók alkatrészei.
Megkerülhetetlen kérdés, van esélye ilyen körülmények között az autonómiának? A válaszom: van. De a közösségi jogok elismertetésének előfeltétele, hogy közösségként is viselkedjünk. Ne váljunk például szavazóivá olyan román politikusoknak, akik nem ismerik el jogunkat az autonómiára, s még arra sem tesznek ígéretet, amire Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt. (Lásd az Európa Tanács 1201-es számú ajánlását.) Legyünk szolidárisak egymással a jogkövetelő következetességben, s tegyünk naponta azért, hogy közösségként legyünk megkerülhetetlenek a román és nem román politikusok számára.
Ezért nincs helye ebben a berendezkedésben a magyarság kollektív jogainak, nincs helye Székelyföld autonómiájának, hiszen nemkívánatos minden olyan megoldás, amely a magyar nemzeti közösség fogyatkozásának gátat vetne.
Ez a rezsim nem ismeri el a lehetőségét sem annak, hogy lehetnek olyanok, akik elutasítják a rendszert, akik tiltakoznak ellene. Nem akar tudomást venni arról, hogy az érvénytelenített szavazat tudatos állampolgári magatartás kifejezője is lehet, az szerinte tévedés, bocsánatos emberi ügyetlenség. És ebben a rezsim támogatójaként lép fel a közvéleménykutató is. Hiszen ha jelezné előre az érvénytelen szavazatokat, azzal éppen a mögöttük álló tudatosságot bizonyítaná! A hazugság úgy hatékony, ha egy államilag is támogatott gépezet áll mögötte. Egy hazugsággép, amelynek a politikai közszereplők, a sajtó és a közvéleménykutatók alkatrészei.
Megkerülhetetlen kérdés, van esélye ilyen körülmények között az autonómiának? A válaszom: van. De a közösségi jogok elismertetésének előfeltétele, hogy közösségként is viselkedjünk. Ne váljunk például szavazóivá olyan román politikusoknak, akik nem ismerik el jogunkat az autonómiára, s még arra sem tesznek ígéretet, amire Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt. (Lásd az Európa Tanács 1201-es számú ajánlását.) Legyünk szolidárisak egymással a jogkövetelő következetességben, s tegyünk naponta azért, hogy közösségként legyünk megkerülhetetlenek a román és nem román politikusok számára.
FELHÍVÁS SARMASÁGI TALÁLKOZÓRA
VálaszTörlésTőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének,
Szász Jenőnek, a Magyar Polgári Párt elnökének
Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének
szíves figyelmébe:
Itt, a hepehupás Szilágyságban, távol a romániai politizálás fősodrásától, ugyanakkor aktív résztvevőiként napjaink helyi politikai csatározásainak, nap mint nap követve a különbözőz médiaforrások tudósításait-kommentárjait, megelégedéssel konstatáljuk, hogy Önök, mint az erdélyi magyar nemzeti politizálás vezéregyéniségei, tudomására ébredtek (külön-külön) az összefogás elodázhatatlanságának.
Örömmel olvastuk-néztük ezirányú kinyilatkozásaikat, és reménykedéssel várjuk ennek gyakorlatba ültetését. Mivel napjaink felgyorsult politikai eseményei, azonnali közös fellépés esetén, végre az erdélyi magyar jobboldalt is helyzetbe hozhatnák, úgy érzékeljük, hogy tovább kell lépni a sajtónyilatkozatok szintjén történő összefogásnak, és minél sűrgősebben le kell űlni tárgyalni (együtt, mindhárman).
Ehhez szeretnénk mi felajánlani termet, asztalt, széket, szíves vendéglátást.
Mindezt azért, mert úgy érezzük, hogy a közös akarat a tárgyalásra már rég megvan, csak a jószándékú próbálkozás valahol- valahogy (eddig) mindig elakadt.
Ezen kezdeményezésünkel remélhetőleg elhárítjuk az utolsó akadályt is az erdélyi ellenzék összefogásának útjából.
Tisztelettel: a Magyar Polgári Párt Sarmasági Szervezetének Elnöksége
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács –Sarmaság és körzete
http://sarmasagi.ro/2308/felhivas-sarmasagi-talalkozora