Amikor Románia belépett az
Európai Unióba, mi székelyek joggal bizakodtunk abban, hogy egy olyan európai
szövetség polgárai lettünk, amelyben hosszú és változatos eszközökkel folyó
jogfosztottságunk véget ér. A bizakodásra okot azok az alapvető értékek és
célok adtak, amelyek az Európai Unióról szóló szerződések értelmében minden
tagállamra kötelezőek, de biztatóak voltak Románia erőfeszítései is, hogy
megfeleljen a koppenhágai kritériumoknak, és csatlakozzon ahhoz az
értékközösséghez, amelynek alapja a nyugati civilizáció államainak közös
alkotmányos öröksége.
Ez a bizakodás korainak és
átmenetinek bizonyult. Hamar kiderült, hogy Románia nem a valós demokrácia
ismérveinek akar megfelelni, hanem beéri a vállalt kötelezettségek teljesítésének
látszatával, hogy annyi évvel a diktatúra bukása után a nemzetközi közvélemény
felé mutatott megtévesztő felszín alatt folytatódik a beolvasztásunkat vagy
elüldözésünket célzó diszkriminatív, asszimilációs politika.
A demokrácia mai romániai
válsága az egész világ számára látható módon jelzi, amit mi székelyek
megtapasztaltunk: a romániai diktatúra módszerei és eszközei túlélték magát a
diktatúrát, és közelebb állnak a ma kormányzó politikai elithez, mint a nyugati
demokrácia alkotmányos öröksége. Miközben az elmúlt évek során a demokrácia
eredményeként könyvelte el a világ, hogy magyar emberek is tagjai a román kormánynak,
alapvető jogaink sérültek, anyanyelvhasználatunkat folyamatosan korlátozták, a
kommunizmus idején elorzott egyházi és közösségi javaink visszaszolgáltatása eddig
csak akadozott, de mára már elindult a visszaszolgáltatott javak
visszaállamosítása is.
Székelyföld, 13.500
négyzetkilométernyi terület Románia közepén, ahol a székelység közel
hétszázezres közössége 75%-os többségét a román asszimilációs politika
praktikái ellenére is megőrizte. Joggal reméltük, hogy ha az Unió polgárai
leszünk, akkor elérhetjük, hogy a szubszidiaritás jegyében területi
autonómiával rendelkezzünk, amilyen nagyon sok működik még az Európai Unióban.
Mára már bebizonyosodni látszik, hogy az Unió polgárai sem mind egyenlők. Mert
hogyan lehet másként értelmezni azt, hogy az Unió számos tagállamában megvalósítható,
a demokrácia intézményeként működő sajátos (autonóm) közigazgatási státus
nekünk székelyeknek elérhetetlen? Évekkel ezelőtt, két alkalommal is, Székelyföld
autonómiájára vonatkozó, a nemzetközi jog normáival és az Unió értékeivel
összhangban levő törvénytervezetet terjesztettünk Románia parlamentje elé. A
tervezet túl azon, hogy a székelyek kifejezett akaratára épült, nem sértette
Románia alkotmányos rendjét, és beillett a decentralizáció folyamatába,
amelynek szükségességét folyamatosan hirdeti minden román politikus. Ezek
ellenére a tervezetet annak megvitatása nélkül utasította el a román
törvényhozás. A székelyföldi önkormányzatok az autonómiára vonatkozó népszavazás
kiírását kezdeményezték, ám a központi román hatóságok a népszavazások
megtartását megakadályozták. A Székely Nemzeti Tanács végül saját erejéből
szervezte meg a népszavazást, melynek során a szavazók több mint 98% fejezte ki
akaratát: igényli Székelyföld területi autonómiáját. A román hatóságok azonban
még a párbeszédet is elutasítják, az ország magyar nemzetiségű polgárait
gyanakvással és ellenségesen kezelik.
Jelenleg az a veszély
fenyeget, hogy Románia közigazgatási reformja során attól a kevés döntési
jogtól is megfosztanak bennünket, amelyet a jelenlegi közigazgatási beosztás
biztosít a számunkra, hiszen folyamatosan Székelyföld feldarabolását, vagy egy
nagyobb, román többségű közigazgatási egységbe való beolvasztását célzó tervek
látnak napvilágot.
Meggyőződésünk, hogy az
Unió csakis akkor tud a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térséget kínálni polgárai számára, ha minden tagállam jóhiszeműen és
következetesen tiszteletben tartja a szerződésekben meghatározott értékeket és
célokat, az Unió pedig képes kikényszeríteni mindazoknak a kötelezettségeknek a
tiszteletben tartását, amelyeket a tagállamok népeik szabad akaratából magukra vállaltak.
Kérjük Elnök úr,
fokozottan figyeljenek a romániai demokrácia válságára, ezen belül a mi
helyzetünkre, hiszen nincsen részleges demokrácia, annak ki kell terjednie az
állam minden polgárára és a társadalmi élet minden területére, abban a
szellemben, ahogyan azt a Lisszaboni Szerződés után az Európai Unióról szóló
szerződések előírják.
Makfalva 2012. augusztus 5.
A
Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
Izsák Balázs
elnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése