2010. január 28.-ára beidézték a rendőrségre azokat a makfalvi székelyeket, (Csonta Ferenc István, Jakab Levente, Muszka Árpád, Nagy Miklós, Péter Ödön és Vass Imre) akik a 2009. október 29.-én, kitűzték a községháza épületére a székely zászlót. Az ügy abban az időben nagy port vert fel, hiszen a feljelentő, maga a község magyar nemzetiségű polgármesetere volt, és ez volt az első hatósági eljárás a székely zászló ügyében. A zászlót eltávolíttatták az épületről, az pedig májusban egy éjszaka újra visszakerült korábbi helyére. Akkor az ugyancsak magyar kormánymegbízott lépett fel ellene. Az ügy végül - legalábbis akkor úgy tűnt - nyugvópontra jutott. A segesvári ügyészség az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, az erről szóló végzés pedig a román művelődési minisztérium szakvéleményét idézte: a zászló a helyi közösség jelképe. A hatósági zaklatás azonban a székely zászlót a közfigyelem középpontjába állította, sok kérdés hangzott el, sok vélemény látott napvilágot. Akkor közöltem - tájékoztatásul - az alábbi cikket a Krónika Szempont rovatában 2010. április 30.-án. Ma ismét időszerű a kérdés, azok számára teszem újra közzé, akik nem ismerik.
A székely jelképekről hitelesen
Kónya Ádám emlékére
Saját
jelképeinek elfogadásáról döntött 2004. január 17.-én, Sepsiszentgyörgyön
tartott ülésén a Székely Nemzeti Tanács. Élénk vita után, többségi szavazással
a testület jelvénye égszínkék pajzs lett, rajta a telő hold, és nyolcágú
csillag (napcsillag), zászlója pedig az aranysávos kék zászló, rajta az arany csillag
és ezüst hold. A tervet Kónya Ádám művelődéstörténész, nyugalmazott
múzeumigazgató, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke készítette, és ama januári
ülésen elő is adta az elképzelés alapjául szolgáló történelmi érveket.
A
következő évek során, a Székely Nemzeti Tanács népszerűségének növekedésével
egyszerre terjednek a jelképek is, amelyeket a közvélemény a székely
autonómia-törekvés szimbólumainak tart. Egyre gyakrabban emlegeti székely
zászlóként, székely címerként a sajtó, de az utca embere is, míg végül 2009.
szeptember 5.-én a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld
zászlajának és címerének nyilvánítja.
Röviden
ennyi a történet, és nem is kellene ennél többet mondani, ha nem keringene
sokféle téves vélekedés és félreértés a téma körül, és nem kapna tág teret a
sajtóban és a világhálón – a szakmailag megalapozott, okos vélemények,
adatközlések mellett – a tudatlanság és a dilettantizmus.
2008
nyarán arra kértem Kónya Ádámot, hogy írja le az általa elkészített zászló és
címer-terv történelmi előzményeit, amelyeket a tervezet ismertetésekor részben
már előterjesztett. Örömmel ismételte el nekem a történelemleckét, amelyet én
igyekeztem jegyzeteléssel követni, hogy a későbbiek során rekonstruálható
legyen. Sejtettem, hogy egészségi állapota már nem teszi lehetővé, hogy külön
tanulmányban részletezze, amit nekem elmondott. Kiindulásként Mika Sándor
„Erdélyi hadizászlók 1601-ből” című tanulmányára hivatkozott, amely 1893-ban, a
Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Turul című szakfolyóiratában jelent
meg.
Mika
Sándor a fent jelzett tanulmányban elmondja, hogy a magyargoroszlói csata után
Basta, rokonával, Caprioli Tamással elküldte Prágába, Rudolf császárnak az
erdélyi hadseregtől zsákmányolt hadizászlókat. A császár udvarában jelen volt
Puchner György a szász választófejedelem mérnökkari tisztje, aki ura számára
lefestette az erdélyi hadizászlókat, és ezek fenn is maradtak a drezdai királyi
könyvtár kéziratai között. Mika Sándor beszámol még egy, erdélyi hadizászlókat
tartalmazó drezdai kódexről, amelynek eredetét nem lehet megállapítani, de a
kiállítás és a rajzok hasonlósága alapján szintén Puchner Györgynek
tulajdonítja.
„E
gyűjteményben Haszán basa itt említett vértjén kívül összesen 190 zászló van
lefestve; török és magyar zászlók vegyesen, s bár minden további felvilágosítás
hiányzik, alig kételkedhetünk, hogy keletkezése szorosan összefügg az első
kódexével. A külső kiállításon kívül a belső kiállítás és a festés feltűnő
hasonlósága is arra engednek következtetni, hogy e második kódexet is Puchner
készíttette azon zászlókról, melyek a tizenöt éves török háború folyama alatt,
mint diadaljelvények Prágába kerültek. A török zászlók legalább részben, mint
az első lap idézett jegyzete mondja, Győr bevételénél estek a császáriak
kezébe, míg az erdélyiek talán a schellenbergi és brassói szerencsétlen
csatáknak érdekes és szomorú emléke.”
Ebben
a második drezdai kódexben található „egy monogramos zászló, úgy látszik, a
Székely Mózesé, kék alapszínen fehér sáv Z. M. betűkkel” írja Mika Sándor.
El
lehet mondani hát, a Székely Nemzeti Tanács zászlójához mintaként Székely Mózes
hadi zászlaja szolgált.
Hogyan
került rá a csillag és a hold? Kónya Ádám indoklása szerint a székelyek
legrégibb jelképei, amelyek a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban is
fellelhető régi pecséteken is megtalálhatók. A növekvő hold mellett ezek a régi
pecsétek, hol napot, hol nyolcágú csillagot ábrázolnak. Ez utóbbi Kónya Ádám
szerint stilizált ábrázolású nap, ő ezért használta a napcsillag kifejezést.
Kónya
Ádám megközelítését támasztja alá a székely székek és falvak pecsétjeinek
tüzetesebb vizsgálata. Pál-Antal Sándor történész, levéltáros 2002-ben
megjelent Székely Önkormányzat-történet című könyvében közli a székely székek,
illetve több székely város és falu pecsétjét illetve pecsétnyomóját.
Gyergyóalfalu, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Szacsva pecsétjén a telő hold
mellett olyan napábrázolás figyelhető meg, amely a nap korongját nyolc sugárral
veszi körül. Dálnok, Zágon, Abásfalva, Agyagfalva, Bikafalva, Farkaslaka,
Magyarós és Szentábarhám pecsétjein, a vonalakkal jelzett napsugarak, ugyancsak
nyolc, sziromszerűen elrendezett nyalábban jelennek meg. Esztelnek és
Kézdiszentlélek pecsétjén ezek a szirmok, vagy csillagágak már tömörek, és
ezért ez utóbbiakat inkább lehet nyolcágú csillagnak nevezni.
 |
| Székely Mózes címere az általa veretett tízdukátos aranypénzen |
De
a hold mellett csillag jelent meg Székely Mózes címerén is. Íme hogyan írja le
azt Szamosközi István: „Címere nem nemzetségi címer volt, hanem a maga
vitézségével érdemelte ki István királytól: rajta két ágaskodó oroszlán tart
első lábával egy kivont kardot, míg felül két csillag, valamint két-két növekvő
és fogyó hold látható.” A tízdukátos
aranyérmen, amelyet fejedelemként veretett, a csillagok ágai is megszámolhatók,
és azok száma éppen nyolc, mondom a kételkedőknek. De Mika Sándor előbb már idézett munkája is leír az erdélyi hadizászlók közt
olyanokat, amelyeken a csillag székely szimbólumként jelenik meg: „Ugyancsak e
gyűjteményben feltűnik egy templomi zászló is, minőt a katolikus egyházban
szokás használni. Ez lila szín zászló, s a rajta levő kép a keresztre feszített
Jézus Krisztust ábrázolja, a kereszt lábánál jobbról Mária, balról János
apostol alakjával. A zászlón látható hold és csillag székely eredetre vallanak,
s aligha csalódunk, ha e zászlóban az egyetlen tisztán katolikus székely szék,
ti. Csíkszék zászlóját véljük felismerni.”
De
ott szerepel a Puchner kódexben Marosvásárhely zászlaja is:
„Feltűnő
Maros-Vásárhely, ez időben még Székely-Vásárhely fehér zászlója is e város
érdekes címerével: egy páncélos kar által tartott kardon átdöfve a medvefő és a
szív, jobbról a székely holddal, balról a székely csillaggal.”
 |
| Székely gyalogsági zászló a Puchner kódexből |
De
nyolcágú csillagok, hold és Szent András kereszt van azon a Puchner kódexben
lefestett erdélyi hadizászlón, amelyet annyi különböztet meg Székely Mózes
zászlajától, hogy a fehér vagy ezüst központi sávban nem monogram, hanem
felsorolt jelek vannak.
Ezek
után azt kérdeztem Kónya Ádámtól, mi az eredete a vörös-fekete zászlónak. Erre
ő nekem a következőket mondta: 1968 előttről, nincsen semmilyen forrás, nyom,
semmilyen adat, amely jelképként történő korábbi használatáról hírt adna.
Amikor a megyésítés után meg kellett alkotni a megyék címereit, akkor a Hargita
megyei illetékes intézménynél úgy gondolhatták, hogy a helyi hagyományokra
utaló jelként be lehetne vinni a vörös-fekete színkombinációt Hargita megye
címerébe, utalva ezzel a női székely népviselet alapszíneire.
Következéskép
el lehet mondani:
1.
A jelenleg elterjedt és székely jelképekként általánosan elfogadott zászlót és
címert a Székely Nemzeti Tanács, mint saját jelképeit alkotta meg és fogadta
el, komoly és szakmailag megalapozott előkészítés után, a székelyek
hagyományaira, legrégibb jelképeire építve.
2.
Ezek a jelképek azért válhattak a regionális önazonosság, a székely közösségi
összetartozás modern kifejezőivé, mert a Székely Nemzeti Tanács által
felvállalt és képviselt autonómia törekvés jelentéshordozóiként fogadhatta el
őket a közösség, amely egyszerre ismerte fel bennük a múltjába gyökerező
hagyományt, és az önkormányzás megteremtésére irányuló gondolat közösségi
erejét.
3.
Történtek és történnek próbálkozások ezeknek a jelképeknek a visszaszorítására,
amint a Székely Nemzeti Tanács törekvéseinek is voltak és vannak ellenzői. Van
olyan, aki karhatalommal távolítaná el a székely önkormányzatok épületeiről, s
van, olyan, aki heraldikai álokoskodás mögé bújva próbálja őket lejáratni.
Hiábavaló próbálkozás. Nemcsak azért, mert azok ott vannak a székely önkormányzatok
épületein, ott vannak az iskolákon és a templomokban, ott vannak az
otthonokban, de legfőképpen azért, mert ott vannak már a székelyek szívében is,
együtt azzal az olthatatlan szabadságvággyal, amelyet a századok során soha nem
sikerült kioltani.
IZSÁK BALÁZS
Krónika – Szempont, 2010. április 30.
 |
| 2006. március 15. Székelyudvarhely - Székely Nagygyűlés |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése