Tisztelt Hölgyeim és Uraim!*
Kedves Barátaim, emlékező magyarok!
Üdvözlöm
Tőkés László gondolatát: legyen a
2013-as év az autonómia éve. Ez az év többszörösen is kerek évforduló. Itthon
az autonómia-mozgalom tízéves évfordulóját ünnepeljük, hamarosan tízéves lesz a
Székely Nemzeti Tanács is, egész Európa pedig arról emlékezhet meg, hogy az
Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése húsz évvel ezelőtt fogadta el az 1201/1993
számú ajánlást, amelyből ugyan nem lett az Emberi Jogok Európai Egyezményének
kiegészítő jegyzőkönyve, de amikor felvették az Európa Tanácsba, Románia kötelezettséget
vállalt a teljesítésére. Az ajánlás 11.-ik cikkében kimondja, hogy, azokban a
körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak,
jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi
vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal
rendelkezzenek. Ez nem más, mint az egy régióban többséget alkotó nemzeti
közösség joga a területi autonómiához. Ugyancsak az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése fogadta el tíz évvel ezelőtt - egy másik évforduló - az Andreas Gross jelentése alapján
készült, híres 1334/2003-as számú ajánlást, amely a kisebbségek autonómiáját,
mint a konfliktusok megelőzésének eszközét jelöli meg. E kettős évfordulóra
való tekintettel kértük az Európa Tanács tisztségviselőitől, hogy az autonómia
európai évévé tegye az Európa Tanács a 2013-as évet. Ezt a kérést arra
hivatkozva hárították el, hogy nincsen hagyománya az Európa Tanácsban az egyes
évek elnevezésének.
Ettől
függetlenül az Európa Tanács fontos nemzetközi fóruma lesz az autonómia
küzdelemnek a jövőben is. Hadd említsem fel példaként, hogy az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlésének januári ülésszakán, Gaudi-Nagy
Tamás azon kérdésére válaszolva, hogy kiáll-e a székelyek autonómia
törekvése mellett, Thorbjørn Jagland, az
Európa Tanács főtitkára három fontos dolgot mondott: egyrészt azt, hogy nem
ismeri a Romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett, és azt, hogy kisebbségi
ügyekben a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény a meghatározó. Egy
fontos idézet következik a válaszból: „Természetesen be kell tartassuk a
Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.
A mi kötelességünk pedig, hogy tájékoztassuk az Európa
Tanácsot, kiemelten Thorbjørn
Jagland urat a romániai állapotokról. Arról, hogy Románia húsz év alatt sem
teljesítette az Európa Tanácsba történt felvételekor tett
kötelezettségvállalásait, és az 1201/1993 számú ajánlás gyakorlatba ültetéséről
még a párbeszédet is elutasítja. Mi
több, az Európa Tanács ajánlásait a román állam intézményei rosszhiszeműen
kezelik. Erre vonatkozóan egy konkrét példával tudok szolgálni. A Székely
Nemzeti Tanács törvénykezdeményezését Székelyföld autonómiájára vonatkozóan
Románia szenátusa elutasította. A döntés egyik dokumentuma a parlament
Törvényhozási Tanácsának negatív véleményezése, amely az elutasítás mellett, - meglepő
módon - éppen az autonómiához való jogot megfogalmazó 1201-es ajánlásra
hivatkozik. Azt állítja ez a véleményezés, hogy az ajánlás 12.-ik cikke
elutasítja a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Az idézett cikkelyt azonban
át kellett írniuk, meg kellett hamisítaniuk, hogy az alátámassza a saját,
elfogult és retrográd viszonyulásukat a kollektív jogokhoz. Románia Parlamentjének
Törvényhozási Tanácsa meghamisította az Európa Tanács egy, a védelmünkben
elfogadott dokumentumát, hogy azt ellenünk használhassa!
Büntető feljelentést tettem ezért a
Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészségen, és január elején meg is kaptam a választ. Nem
indul eljárás az ügyben, mivel a Törvényhozási Tanács „csak konzultatív
testület” és a véleményezése nem jár jogkövetkezményekkel. A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti
Ügyészség főügyészéhez címzett fellebbezésemben feltettem azt a kérdést, ugyan
mi szükség van a Törvényhozási Tanácsra, ha a törvényjavaslatokhoz csatolt
véleményezésének nincs jogkövetkezménye? Ezek konzultatív jellege nem mentesíti
a Törvényhozási Tanács elnökét az igazmondás kötelezettsége alól, az alól a
kötelezettség alól, hogy ne tévessze meg a törvényhozót. A törvényhozó hatalom
félretájékoztatásának rendkívül súlyos és káros következményei vannak. Románia
Szenátusának félrevezetése, nemzetközi dokumentumok meghamisításával, egy
rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekmény, abban az értelemben,
ahogy azt a Büntető Törvénykönyv 146. cikke megfogalmazza. A Büntető
Törvénykönyv 146. cikke értelmében rendkívül súlyos következményekkel járó
bűncselekménynek minősül egy közhatóság működésében előidézett súlyos zavar. Márpedig
a nemzetközi dokumentum meghamisítása gátolja Románia Európa Tanáccsal szemben
vállalt, az 1123 számú határozat 13. cikkébe és a 176/1993 számú
véleményezésben foglalt kötelezettségeinek teljesítését. Ilyen módon
veszélyeztetett Románia nemzetközi szavahihetősége is. Ez áll a fellebbezésben,
és benne kell lennie a tájékoztatásban, amelyet Thorbjørn Jagland úrnak,
és az Európa Tanács tisztségviselőinek elküldünk az 1201/1993 számú ajánlás
elfogadásának huszadik, az 1334/2003 számú ajánlás elfogadásának tízedik
évfordulóján.
Tíz évet foglal keretbe a bevezető
mondatom, és az, amit elbeszéltem Önöknek a legfrissebb eseményekről. Beszéljünk
arról is, ami közben történt. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiáját
megkerülhetetlen kérdéssé tette a közéletben. Az ország és a nagyvilág szeme
előtt kirajzoltuk Székelyföldet Románia és Európa térképen. A közélet olyan
változáson ment át, hogy a 2003 előtti idők soha nem hozhatók már vissza.
A méltánytalanul elfelejtett Dr. Csapó Józsefnek köszönhetően
megfogalmaztuk a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumát: Székelyföld
autonómia- statútumát. A tervezetet az alakuló települési székely tanácsok
megvitatták, javaslatokat tettek a kiegészítésére, így ma, a székelyek
autonómia-törekvésének leghitelesebb dokumentuma is. Világosan tartalmazza azt,
hogy mit akarunk, és miért akarjuk. Leírja az autonóm Székelyföld intézményeit,
azok hatáskörét és működését, de megfogalmazza Székelyföld autonómiájának
célját is. A statútum első pontja kimondja: „Történelmi azonosságának
kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar
nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé
alakul.”
Mi hát a székely autonómia célja? A
magyar nemzeti önazonosság védelme. Azért akarunk autonómiát, hogy szabadon
dönthessünk a mi dolgainkban, és mindeközben Székelyföld megmaradjon magyarnak.
Ez a Székely Nemzeti Tanács – ha úgy tetszik kőbevésett – válasza mindazoknak,
akik nem akarják érteni: a székely az magyar!
Fodor Imre elnöksége idején
szervezi meg a Székely Nemzeti Tanács azt a népszavazást, amelynek során
Székelyföld megkérdezett 210.000 lakójának 98%-a mond igent az autonómiára, és
amely ma is fontos hivatkozási alap az autonómia küzdelemben.
Nem fogok minden fontos eseményre kitérni,
hiszen nem célja ennek a rövid áttekintésnek, hogy a Székely Nemzeti Tanács tíz
éves történelmét ismertesse. Inkább a jövőbe néznék a befejező gondolat előtt.
Naponta beszélünk az Európai Polgári Kezdeményezésről, arról, hogy miképpen
lehetne ezt az új eszközét az európai demokráciának az autonómia törekvések
előmozdítójává tenni. Igazat adok az előttem szóló Ágoston Andrásnak: a
kisiklatás veszélye fennáll. Káros az energiák lekötése olyan mozgalmakban,
amelyek vagy azért meddők, mert nem az EU jogalkotási hatáskörében próbálnak
jogszabályt kezdeményezni, vagy azért mert azok a nemzeti közösségek
önrendelkezésének ügyét nem előre viszik, hanem gátolják.
Csakis érdemi, a célokra, a
tartalomra irányuló együttműködéssel lehet jó eredményt elérni. A
gondolkodásra, a koncepcióra kell helyezni a hangsúlyt, és akkor lehetséges a
jó szakmai együttműködés is, és csakis előremutató, jó terveket szabad
támogatni.
Székelyföld elemi érdeke, hogy a
nyelvi, nemzeti, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók érdekeit,
regionális identitását európai szintű jogszabály védje. Ezt el lehet érni, ha
mindannyian akarjuk. Oda kell figyelnie mindenkinek arra, hogy a közigazgatási
reform ürügyén, Székelyföldet egy román többségű régióba tagolnák be, amelyen
belül a székely-magyar közösség részaránya mindössze 29%. Románia arra készül
ezzel, hogy megszegje a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, de
azt a Kisebbségi Keretegyezményt is, amelyről épp most mondta el az Európa
Tanács főtitkára:
„Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe
foglalt kötelezettségeket”.
Eltelt tíz év az erdélyi autonómia mozgalmat elindító
szatmári nagygyűlés óta. Ma még nagyobb lendületre, még több akaratra, még
nagyobb összefogásra van szükség, mint tíz évvel ezelőtt. Meg vagyok győződve,
hogy az erdélyi magyarság háromszintű autonómiáját, és ezen belül a székely
szabadság intézményi keretét, Székelyföld területi autonómiáját meg fogjuk
teremteni.
Köszönöm, hogy
meghallgattak!
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács
elnöke
*
Elhangzott Szatmárnémetiben, 2013. február 2.-án, a Királyhágómelléki Református
Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése