2014. április 3., csütörtök

Üzenet egy jövendő történészhallgatónak




Áprilisi beugratás áldozata lettem. Elsején felhívott a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa és megkérdezte, mi a véleményem arról, hogy az RMDSZ ki akarja fizetni helyettem a csendőrség által március tizedikén kirótt büntetést. Jeleztem, hogy erről nem hallottam, de – ha már alkalmam adódott – kifejtettem a véleményemet a büntetésről, a javunkra gyűjteni szándékozókról, és azt később egy nyilatkozatban nyilvánosságra is hoztam. Senki félre ne értsen, nem akarom én szépíteni a tényt, hogy bolondját járatták velem, hiszen, aki egy április elsejei beugrató kérdést komolyan vesz, arra komolyan válaszol, azt bizony lóvá tették, bármi is volt a válasza. Mit tehet ilyenkor az ember? Kacag maga is másokkal együtt.
Nem így Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, aki előbb a hír hitelességéről akart meggyőződni, majd kapcsolt, és kimondta: április elseje! Vele nem sikerült bolondot járatni. Itt érne véget a történet, több szót rá vesztegetni nem szabad, mondom magamban. De talán mégis…
Ha harminc-negyven év múlva valaki – mondjuk egy történész-hallgató a vizsgadolgozatához – felidézné ezt a történetet, biztosan csodálkozna egy kissé. Forgatná a csendőrségi jegyzőkönyvet egy levéltárban, s azt hinné először, hogy az maga áprilisi tréfa. De hogyan lehetne az, hiszen ott a dátum: március tíz? Játszunk tovább gondolattal, és tételezzük fel, arról is tudomást szerez, hogy viszont áprilisi tréfaként kell kezelni azt a tényt, hogy az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezete felvállalta a büntetés kifizetését. Ekkor a képzeletbeli diák, megkeresi témavezető tanárát, (aki éppen most lehet egyetemi hallgató) magyarázná el, a huszonegyedik század elején mást jelentett a humor, a tréfa?  
            Amikor eddig jutottam a gondolatmenetben, rájöttem, hogy éppen nekem illene helyére tennem a dolgokat. Március huszonkettedikén Korodi Attila környezetvédelmi miniszter a Duna TV vendége volt. Az interjút készítő Jegyes-Tóth Kriszta kitért a csendőrségi büntetések kérdésére is. Válaszában Korodi Attila kijelentette: mellettünk áll, számíthatunk a támogatására. Mondanom sem kell, messze többre értékeltem nyilvánosan felvállalt, határozott szolidaritását, mintha a büntetés kifizetését ajánlotta volna, mintegy üzenve: ő is hibásnak tart, de pénzt kínál, hogy büntetés ide, büntetés oda, éhen azért ne halljunk. Ám az ő gesztusa nem erről szólt, hanem arról, hogy velünk egy oldalon áll, küzdőtársak vagyunk!
Abban bízva, hogy a jövendő történészhallgatója valahol ezt a levelet is megtalálja, és a huszonegyedik századi erdélyi közéleti humorról hirtelen támadt benyomása legalább részben semmivé lesz, magam is a nyilvánosság előtt méltányolom Korodi Attila kiállását: - s ez bizony nem áprilisi tréfa - köszönöm miniszter úr, köszönöm Attila!    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése