Kelemen Hunor Miniszterelnök-helyettes, RMDSZ elnök részére
Tisztelt Elnök Úr!
Közel egy hónapja nyílt levélben hat kérdést intéztünk Önhöz. Olyan kérdéseket, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, de ezen túlmenően szükséges és hasznos is, hogy megvitatásuk közösségünk minden tagjának lehetőséget kínáljon a tájékozódásra és a véleményalkotásra.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a marosvásárhelyi petícióra adott válaszát egyeztette-e Önökkel Románia miniszterelnöke. Nem mindegy ugyanis, hogy ehhez a válaszhoz milyen mértékben van Önöknek közük, Önöknek, akiknek céljai közt – mint írja - szerepel Székelyföld területi autonómiája.
Az Ön válasza nemleges volt, - ez megnyugtató – ám ezt Ön meg is indokolta: „a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelessége, hogy kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.” Ezzel az indoklással már nem tudunk egyetérteni, hiszen az Önök által megkötött koalíciós megállapodás harmadik pontja kötelező konzultációt ír elő minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség identitását vagy az anyanyelvű oktatást érinti. Következésképp a Miniszterelnök olyan kérdésekben fogalmazta meg a válaszát, amelyekben köteles lett volna előzetesen egyeztetni Önökkel.
Mi több, az is része a szerződésüknek, hogy csakis közös megállapodás alapján kezdeményezik a közigazgatási átszervezést, amelynek figyelembe kell vennie az egyes területek hagyományait, kultúráját, történelmét. Ezzel a szerződésben rögzített vállalással homlokegyenest ellentétes a miniszterelnök levelének a közigazgatási átszervezésre vonatkozó megállapítása: „az államoknak nem kötelességük az etnikai szempontoknak, vagy a szegregáció elvének megfelelő közigazgatási-területi reformot megvalósítani. Sőt, egy ilyen elveken alapuló reform súlyosan veszélyeztetné az állam működését, a többség és kisebbség együttélését, valamint az állam területén élő személyek alapvető jogainak a védelmét.”
Ezek szerint egyenesen az állam működését veszélyeztetné, ha Románia egy sor kötelezettségvállalását tiszteletben tartva olyan jogot garantálna számunkra továbbra is, amilyent a jelenlegi közigazgatási törvény elismer! De veszélybe kerülne a többség és kisebbség együttélése, az alapvető emberi jogok! Már nem is szeparatizmus, egyenesen szegregáció, ha a közigazgatási határok kijelölésénél éppen az történne, amit az RMDSZ-el megkötött koalíciós szerződés is előír: figyelembe vennék az egyes területek hagyományait, kultúráját, történelmét. A közvélemény számára is nyilvánvaló a szakadék a koalíciós szerződés és a miniszterelnök nyilvános üzenete között. Emellett a magyarság sorsa iránt felelős közéleti ember nem mehet el szó nélkül.
A továbbiakban Ön megismétli a Miniszterelnök állítását: nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómia megadását bármelyik ország számára előírja. Ezzel szemben a mi kérdésünk nem valamely nemzetközi egyezményre vonatkozott, hanem „csak” az Európa Tanács 1201 (1993) számú ajánlására, amelynek teljesítését Románia önként vállalta. A Monitoring Bizottság létrehozására vonatkozó, 1115 (1997) számú Európa-tanácsi határozat pedig kimondja, hogy a tagállamok kötelesek a csatlakozáskor tett vállalásaikat teljesíteni, és szankciókat is kilátásba helyez, ha valamely tagállam hosszú távon nem tenné meg ezt.
Nem az a gond tehát, hogy nincsenek olyan kötelezettségei Romániának, amelyek elmulasztása szankcionálható lenne, hanem az, hogy él a kormányzati szerepvállalásra vonatkozóan egy téves felfogás, amelynek lényegét Markó Béla így fogalmazta meg 1999-ben: „A külpolitikai eszközök egy részéről, azáltal hogy kormányba léptünk és koalícióra vállalkoztunk, lemondtunk. Lemondtunk arról, hogy kormányban lévén és koalícióban lévén, elmenjünk az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz és hangosan, egyértelműen, világosan elhatároljuk magunkat és elítéljük a román kormányt. Azt, amelyikben mi is benne vagyunk. Igaz? Holott lenne rá bőven okunk, indokunk.” Márpedig a nemzetközi fórumok előtt a kötelességszegés mindaddig láthatatlan marad, amíg annak létezését maguk az érintettek, a hátrányt szenvedő közösség képviselői rejtik el. A kanadai kormány levelével kapcsolatos kérdésünkre például Ön azt írja: „Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania.” Ez a megközelítése a kérdésnek téves és káros. A Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről első cikkében ugyanis kimondja: „A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik.” A világ államainak - így Kanadának is - joguk és lehetőségük a hátrányosan megkülönböztetett nemzeti közösségek védelmében a szavukat felemelni, az érintettek képviselőinek pedig kötelességük a helyzetet őszintén ismertetni, és soha de soha nem szabad a segítő szándékot elhárítani, soha nem szabad a jogsértő, a kötelességszegő kormányzat érveit átvéve megtéveszteni a világ államainak közösségét.
Ön a feltett hat kérdés közül többre nem adott érdemi választ. Pedig az utóbbi napok eseményei pont a polgári kezdeményezés ügyében feltett kérdéssel kapcsolatban bizonyították be: a választ meg lehet tagadni, de ezzel még a következményeket elhárítani nem lehet. Kérjük tehát, hogy viszonyuljon jóhiszeműen a feltett kérdésekhez, vizsgálja meg az azok által érintett problémákat, és válaszoljon rájuk, illetve tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket a helyzet megkíván. Ilyen téren biztatónak találjuk azt, hogy a FUEN európai polgári kezdeményezése ügyében igen határozottan lépett fel a kormány érthetetlen és ellenséges hozzáállásával szemben. Meggyőződésünk, hogy ez a helyes út, a romániai magyarság, a székelység ügyét a választási érdekek, pártok közti alkuk és egyéb politikai kényszerpályák fölé kell emelni. A román pártok számára pedig nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a magyar közösség alapvető jogai és érdekei nem képezhetik alku tárgyát, azokat egy magyar pártnak mindenek felett képviselnie kell.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Calgary, 2014. július 8.
Az alábbiakban az eredeti levél, és az RMDSZ válasza olvasható:
Az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el a Szövetség. Az SZNT által megfogalmazott petíció kérdésében a kormányfő nem konzultált az RMDSZ-el, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Azt tudni kell, hogy egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával, bármennyire is szeretnénk. 1996 óta az RMDSZ különböző kormányokat támogatva, vagy kormánytagként programjának számos pontját megvalósította, például az anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, vagy az egészségügyben, az oktatási törvény, az aradi Szabadság-szobor visszaállítása, és műemlékké való nyilvánítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, ami pedig a nemzetközi politikát illeti, a Szövetség már a ’90-es évek elejétől az Észak- Atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozás elkötelezett híve volt. Mindez természetesen csak egy töredéke az RMDSZ megvalósításainak, a részletes beszámolókat az érdeklődők megtalálják a Szövetség honlapján.
Az RMDSZ kormányzati tényezőként, de ellenzékben is mindig arra törekedett, hogy programja minden egyes pontját megvalósítsa. Minden józanul gondolkodó erdélyi magyar ember számára világos, hogy vannak olyan programpontok, amelyeket könnyebben, és vannak olyanok, amelyeket nehezebben tud az RMDSZ megvalósítani. A nehezebben megvalósítható pontok között van az autonómia is, amellyel szemben még mindig jelentős az ellenállás. De azért van RMDSZ, hogy minden eszközt bevetve folytassa a párbeszédet a román politikai osztállyal és társadalommal, még akkor is, ha ez a párbeszéd időnként akadozik, vagy nem olyan válaszok érkeznek, amelyek elfogadhatóak. De ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ feladta volna elveit, céljait.
Amint azt bizonyára Izsák Balázs úr is tudja, a nemzetközi közjogban nincs egyoldalú kötelezettségvállalás. Tény az, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómiát bármely aláíró és ratifikáló állam részére kötelező módon, jogi erővel, szankciókat rögzítve előírja. Ilyen értelemben sem az Európa Tanács 1201-es ajánlása, sem az ECRI jelentése, sem a Kalmár-jelentés, sem a Koppenhágai dokumentum, sem az EBESZ Lund-ajánlása nem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. Ilyen értelemben tehát a területi autonómiát „szabályozó" dokumentumok be nem tartása nem von maga után semmilyen szankciót, senkit sehonnan nem zárnak ki, az államok belátásuk szerint tekintik azokat magukra nézve irányadónak vagy teljes mértékben mellőzik azokat. Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek. Romániának tehát elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. Ezt maga a Gyulafehérvári nyilatkozat is megerősíti, bár annak sincs törvényi ereje. Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon.
Ami a romániai régióátszervezést illeti, az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni. Így volt 2011 júniusában is, így volt ez utána is, akárhányszor felmerült a régiók átszervezésének kérdése. A tavalyi alkotmánymódosítási tervezetbe is bekerült az RMDSZ azon javaslata, hogy a régiók átszervezésénél figyelembe kell venni a történelmi, kulturális összefonódásokat, és a jelenlegi koalíciós megállapodás is tartalmazza azt a kitétet, hogy az RMDSZ beleegyezése nélkül ebben az ügyben nem születhet döntés.
Az RMDSZ minden erejével azon van, hogy a közösségi jogok, a közösségi önrendelkezés terén partnereket szerezzen mind Romániában, mind pedig külföldön. Nemzetközi színtéren számos partnere, szövetségese van az érdekképviseleti szervezetnek: mind az ECRI, mind pedig az Egyesült Államok azért foglalta a jelentésébe az RMDSZ közösségi szimbólumokért folytatott küzdelmét, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadásának fontosságát, vagy minden más problémánkat, mert a Szövetség politikusai, szakértői tájékoztatták őket ezekről. Az RMDSZ folyamatos kapcsolatot tart fenn az Európa Tanács testületeivel és intézményeivel, a világ jelentős, demokratikus államainak diplomáciai testületeivel.
Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania. A nemzetközi politikában mindig is vitás kérdésnek számított az, hogy egy adott kisebbségnek közösségi vagy csupán egyéni jogokat kell biztosítani. Az RMDSZ megalakulása óta következetesen a kollektív jogokért harcolt, mert ezek az őshonos erdélyi magyar kisebbséget megilletik.
A Szövetség bízik abban, hogy közösségi vezetőkként – politikai vagy civil oldalon – a cél ugyanaz: közösségi gyarapodás, jólét és anyagi biztonság, önrendelkezés a maga különféle formáiban, hatékony önkormányzatok, az anyanyelvünk szabad és teljes körű használata, színvonalas oktatás minden szinten, erős és megtartó magyar egyházak. Ugyanakkor az RMDSZ abban is bízik, hogy nemzetközi és hazai jogi kényszer híján mindannyian felismerjük az ezekhez vezető, egyáltalán nem könnyű, de mindeddig egyedülálló utat: a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útját.
rmdsz.ro
Az alábbiakban az eredeti levél, és az RMDSZ válasza olvasható:
Az RMDSZ válasza Izsák Balázsnak
Az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el a Szövetség. Az SZNT által megfogalmazott petíció kérdésében a kormányfő nem konzultált az RMDSZ-el, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Azt tudni kell, hogy egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával, bármennyire is szeretnénk. 1996 óta az RMDSZ különböző kormányokat támogatva, vagy kormánytagként programjának számos pontját megvalósította, például az anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, vagy az egészségügyben, az oktatási törvény, az aradi Szabadság-szobor visszaállítása, és műemlékké való nyilvánítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, ami pedig a nemzetközi politikát illeti, a Szövetség már a ’90-es évek elejétől az Észak- Atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozás elkötelezett híve volt. Mindez természetesen csak egy töredéke az RMDSZ megvalósításainak, a részletes beszámolókat az érdeklődők megtalálják a Szövetség honlapján.
Az RMDSZ kormányzati tényezőként, de ellenzékben is mindig arra törekedett, hogy programja minden egyes pontját megvalósítsa. Minden józanul gondolkodó erdélyi magyar ember számára világos, hogy vannak olyan programpontok, amelyeket könnyebben, és vannak olyanok, amelyeket nehezebben tud az RMDSZ megvalósítani. A nehezebben megvalósítható pontok között van az autonómia is, amellyel szemben még mindig jelentős az ellenállás. De azért van RMDSZ, hogy minden eszközt bevetve folytassa a párbeszédet a román politikai osztállyal és társadalommal, még akkor is, ha ez a párbeszéd időnként akadozik, vagy nem olyan válaszok érkeznek, amelyek elfogadhatóak. De ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ feladta volna elveit, céljait.
Amint azt bizonyára Izsák Balázs úr is tudja, a nemzetközi közjogban nincs egyoldalú kötelezettségvállalás. Tény az, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómiát bármely aláíró és ratifikáló állam részére kötelező módon, jogi erővel, szankciókat rögzítve előírja. Ilyen értelemben sem az Európa Tanács 1201-es ajánlása, sem az ECRI jelentése, sem a Kalmár-jelentés, sem a Koppenhágai dokumentum, sem az EBESZ Lund-ajánlása nem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. Ilyen értelemben tehát a területi autonómiát „szabályozó" dokumentumok be nem tartása nem von maga után semmilyen szankciót, senkit sehonnan nem zárnak ki, az államok belátásuk szerint tekintik azokat magukra nézve irányadónak vagy teljes mértékben mellőzik azokat. Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek. Romániának tehát elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. Ezt maga a Gyulafehérvári nyilatkozat is megerősíti, bár annak sincs törvényi ereje. Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon.
Ami a romániai régióátszervezést illeti, az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni. Így volt 2011 júniusában is, így volt ez utána is, akárhányszor felmerült a régiók átszervezésének kérdése. A tavalyi alkotmánymódosítási tervezetbe is bekerült az RMDSZ azon javaslata, hogy a régiók átszervezésénél figyelembe kell venni a történelmi, kulturális összefonódásokat, és a jelenlegi koalíciós megállapodás is tartalmazza azt a kitétet, hogy az RMDSZ beleegyezése nélkül ebben az ügyben nem születhet döntés.
Az RMDSZ minden erejével azon van, hogy a közösségi jogok, a közösségi önrendelkezés terén partnereket szerezzen mind Romániában, mind pedig külföldön. Nemzetközi színtéren számos partnere, szövetségese van az érdekképviseleti szervezetnek: mind az ECRI, mind pedig az Egyesült Államok azért foglalta a jelentésébe az RMDSZ közösségi szimbólumokért folytatott küzdelmét, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadásának fontosságát, vagy minden más problémánkat, mert a Szövetség politikusai, szakértői tájékoztatták őket ezekről. Az RMDSZ folyamatos kapcsolatot tart fenn az Európa Tanács testületeivel és intézményeivel, a világ jelentős, demokratikus államainak diplomáciai testületeivel.
Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania. A nemzetközi politikában mindig is vitás kérdésnek számított az, hogy egy adott kisebbségnek közösségi vagy csupán egyéni jogokat kell biztosítani. Az RMDSZ megalakulása óta következetesen a kollektív jogokért harcolt, mert ezek az őshonos erdélyi magyar kisebbséget megilletik.
A Szövetség bízik abban, hogy közösségi vezetőkként – politikai vagy civil oldalon – a cél ugyanaz: közösségi gyarapodás, jólét és anyagi biztonság, önrendelkezés a maga különféle formáiban, hatékony önkormányzatok, az anyanyelvünk szabad és teljes körű használata, színvonalas oktatás minden szinten, erős és megtartó magyar egyházak. Ugyanakkor az RMDSZ abban is bízik, hogy nemzetközi és hazai jogi kényszer híján mindannyian felismerjük az ezekhez vezető, egyáltalán nem könnyű, de mindeddig egyedülálló utat: a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útját.
rmdsz.ro
Hat kérdés az RMDSZ vezetéséhez
Kelemen Hunor Miniszterelnök-helyettes, RMDSZ elnök részére
Tisztelt Elnök
Úr!
Románia kormánya válaszolt arra a
beadványra, amelyet a Székely Szabadság Napján közfelkiáltással fogadott el
több tízezer résztvevő. Tekintettel arra, hogy az RMDSZ tagja Románia
kormányának, fontos a közvélemény előtt, nyilvánosan tisztázni a kormánypolitikával
kapcsolatban néhány kérdést, köztük a válaszlevélben foglaltakat is:
1. A
válaszlevelet a kormány illetékese egyeztette-e a Románia Magyar Demokrata
Szövetség vezetőivel, mint koalíciós partnerével?
2. Románia kormányának álláspontja szerint
az 1201/1993 számú ajánlásnak nincs kötelező jogi ereje az ET tagállamai
számára. Ezzel szemben a valóság az, hogy Románia egyoldalú kötelezettséget
vállalt ennek teljesítésére, és a tagállamok csatlakozáskor tett vállalásai
kötelezőek. Mit tett, és mit fog tenni Románia Miniszterelnök-helyetteseként,
hogy Románia kormánya teljesítse vállalt kötelezettségeit, különös tekintettel
az ajánlás 11. cikkére?
3. Az Európai Parlament és a Tanács
1059/2003/EK rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának
(NUTS) létrehozásáról kimondja, hogy amennyiben a NUTS2 régiók kialakításához a
népességszám szükségessé teszi létező közigazgatási egységek összevonását,
akkor ennek során figyelembe kell venni a kulturális és történelmi
körülményeket is. Romániában a Középrégió kialakítása ennek mellőzésével
történt, a kormány álláspontja mégis az, hogy a rendelet nem ró semmilyen
kötelezettséget Romániára. Valójában az Unió rendeletei minden tagállam számára
kötelezőek és közvetlenül alkalmazandók! Mit tett, és mit fog tenni Románia
Miniszterelnök-helyetteseként, hogy a rendeletben előírt szempontok
figyelembevételével önálló fejlesztési régióvá váljon Székelyföld?
4. Románia kormánya úgy értékeli, hogy az
Európa Tanács intézményei maradéktalanul elégedettek a Kisebbségi
Keretegyezmény és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának
romániai alkalmazásával. Ezzel szemben az Európa Tanács Rasszizmus és
Intolerancia elleni Bizottsága (ECRI) számos kérdésben bírálja Romániát, és
határozott intézkedéseket sürget a diszkrimináció leküzdésére. Megállapítja
például azt is a székely zászlóval kapcsolatban, hogy Románia kettős mércét
alkalmaz, amikor a románok, illetve amikor a székelyek jelképeiről van szó. Rá
tudja-e venni az RMDSZ koalíciós partnerét, hogy vessenek véget a székely
jelképek üldözésének, és a kormány maradéktalanul tegyen eleget az ECRI
jelentésben megfogalmazott kéréseknek/felszólításoknak?
5. Az RMDSZ és a FUEN európai polgári
kezdeményezése ügyében indított luxemburgi perbe beavatkozott-e Románia az
alperes Európai Bizottság oldalán? Rá tudja-e venni az RMDSZ koalíciós
partnerét, hogy egy másik, az SZNT által kezdeményezett, a nemzeti régiók
perében az alperes oldalán beterjesztett beavatkozási kérelmet Románia
visszavonja?
6. A Székely Szabadság Napján néhány
kanadai állampolgár beadvánnyal fordult saját kormányához, kérve a székelyek
törekvéseinek támogatását. A kanadai kormány válaszában leszögezte: a kanadai
külpolitika lényeges eleme az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság
előmozdítása az egész világon. Romániában viszont a törvényhozó és végrehajtó
hatalomnak része a romániai magyarság közképviselete, és ezzel lényegében a
helyzete megoldott. Mindezeket figyelembe véve: igényli-e a Romániai Magyar
Demokrata Szövetség a nemzetközi közösségnek, a világ demokratikus államainak,
így Kanada kormányának támogatását, vagy elegendően erős ahhoz, hogy a román
kormány tagjaként a jogainkat kivívja, beleértve Székelyföld területi
autonómiáját?
Marosvásárhely, 2014. június 11.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése