Az el nem hangzott előadás

A május elsejei csíkszeredai autonómia konferenciára engem is meghívtak. Jeleztem, hogy nem zárkózom el, de köt a korábbi program, a Makfalvi Székely Majális. Megírom az előadás szövegét, de nem tudom elhagyni a Székely Nemzeti Tanács sátorát, ahova a szervezés során én magam is hívtam vendégeket. A megírt előadást épp Makfalván, május elsején délelőtt adtam át Toró T. Tibornak, mivel Tőkés László püspök úr és a konferencia előadóinak kíséretében a makfalvi rendezvényt ő is megtisztelte jelenlétével. Mint később értesültem, időhiány miatt az előadásomat már nem olvasták fel Csíkszeredában. Pedig arra törekedtem – ha már konferencia, – hogy újat is mondjak, de főképpen a magunk kényesnek vélt dolgairól is szó essen. Íme az el nem hangzott előadás:


Önállóság és együttműködés az autonómia küzdelemben

Székelyföld tízezer négyzetkilométer területű és több mint nyolcszázezer lakosú régiója Romániának. Ebben a történelmi régióban 75%-os többséget alkot a magyar nemzeti önazonosságú székelység. A Székelyföld történelmének hosszú századokon át alakítója, kulturális értékeinek, anyagi és szellemi javainak megteremtője volt. Saját katonai önigazgatási rendszere, saját alkotmánya és jogrendje a magyar királyságon belül is kivételes helyzetet biztosított számára.

Éppen ezért a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómia statútumába beépítette a nemzetközi tapasztalatok mellett azokat a helyi hagyományokat, amelyek a helyi közösségek élethelyzetének a leginkább megfelelnek, nem sértik sem mások, sem Románia érdekeit és nem ellentétesek a demokrácia elveivel, vagy a nemzetközi jog normáival.

Szerteágazó lenne, és meghaladná egy előadás keretét Székelyföld autonómia statútumának átfogó elemzése. Az előadás címéhez igazodva egyetlen kérdést fogunk elemezni: ki illetékes Székelyföld autonómiáját kezdeményezni, ki illetékes autonómia tervezeteket kidolgozni, illetve elfogadni?

Spanyolország alkotmányának 143. cikkének második szakasza kimondja:
„Az autonómia-folyamat kezdeményezője lehet minden érdekelt tartományi tanács, vagy illetékes szigetközi szerv, és a községek kétharmad része, feltéve, hogy lakosságuk minden tartományban vagy szigeten a választójogosultak többségét teszik ki.”

A 146. cikk előírja, ki készítheti el az autonóm közösségek statútum-tervezetét:
„A statútum tervezetét az érintett tartományi tanácsok vagy szigetközi szervek tagjaiból, az ott megválasztott képviselőkből és szenátorokból álló gyűlés dolgozza ki, majd a Cortes elé terjeszti törvénybe iktatás végett.”

Mielőtt bármilyen következtetést is levonnánk, szólni kell egy magyar jogtörténetből jól ismert fogalomról, a székely jogról. Eckhart Ferenc, a kiváló magyar jogtörténész is leírja a székely közgyűléseknek (congregatio generalis), illetve nemzetgyűléseknek egész Székelyföldre kiterjedő hatályú törvényhozó szerepét. A rendtartó székely falvak falutörvényei, a székely nemzetgyűlések által elfogadott konstitúciók jelzik, hogy közösségi életének szabályozásában a székelységnek Európában is ritka törvényhozó hagyományai vannak.

Nem gondoljuk, hogy az autonómiák különböző európai példáit másolni kellene. Azt sem gondoljuk, hogy át lehetne emelni a mába a törvényhozás középkori gyakorlatát. De meggyőződésünk, hogy a felhozott példákban olyan általános érvényű elv nyilvánul meg, amely itt is, és ma is érvényes, és a demokrácia egyik elveként ismerjük.

Ez a szubszidiaritás elve. Egyszerűen fogalmazva: egy közösség jövőjéről, sorsáról magának közösségnek kell döntenie. Milyen legyen a székely autonómia, ezt a székelyeknek kell eldönteniük.

A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájának közképviseletére kapott felhatalmazást a településeken összehívott állampolgári közgyűléseken, majd 2007-2008-ban megszervezett népszavazás során 220.000 lakos mondott igent Székelyföld autonómiájára. A Székely Nemzeti Tanács a felmutatott közakaratnak kíván érvényt szerezni, következetesen tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét.

Ennek megfelelően Székelyföld autonómia törekvését saját lakóinak sorából erre megválasztott testület hivatott képviselni. Székelyföldön kívülről politikus, testület, párt, vagy intézmény támogathatja azt, és ez a támogatás lehet egy olyan együttműködés alapja, amely magyarokat a Székelyföldről és Székelyföldön kívülről összeköt.

A Székely Nemzeti Tanács ezek alapján tekinti magát függetlennek, tekinti úgy, hogy csak saját határozatainak, illetve a székelység olyan magasabb szinten szervezett fórumainak van alárendelve, mint amilyen a Ditrói Székely Nemzetgyűlés volt.

Együttműködni olyan feladatok megoldásában lehet, amelyek hozadéka az erdélyi magyarság, vagy a kárpát-medencei magyarság egészét érinti.

Az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogának uniós szintű szabályozása például közös érdeke a Magyarország határain kívül kisebbségi sorba szakadt nemzetrészeknek.

Együttműködés tárgya lehet a sajátos jogállású önkormányzatok autonómia statútumának elfogadtatása. A kölcsönösség elve alapján a szubszidiaritásnak ugyanazt az alkalmazását kínálhatnánk Székelyföld román többségű településeinek, mint amelyet a Székelyföldön kívüli magyar többségű településeknek kívánunk.

Az elavult, 1968-as megyerendszert ilyen módon egy decentralizált közigazgatás váltaná fel, amelyen belül a magyarság jogai biztosítottak, a román-magyar együttélés pedig a demokrácia intézményeire, többség és kisebbség teljes és tényleges egyenlősége pedig a kölcsönösség elvére épül.

Együttműködés tárgya lehet Románia küszöbön álló alkotmányos és közigazgatási reformja. Kezdeményező módon elébe kell mennünk a megyerendszer átrajzolásának, hogy az - Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban - ne távolítson, hanem közelebb vigyen Székelyföld autonómiájához.

Világossá kell tennünk, hogy Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, és csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell!

Szükséges és elodázhatatlan Románia alkotmányának módosítása a decentralizáció regionális intézményeinek megteremtése végett. Szükséges megteremteni a leendő romániai régiók - köztük Székelyföld - regionális önkormányzásának alkotmányos biztosítékait.

Szükséges megteremteni a székelyföldi összefogás konszenzusra épülő keretét, támogatni és bátorítani a példát, amelyet a Székely Városok Szövetsége mutat. Ezen belül a székely székek regionális érdekeinek megjelenítésére és képviseletére létre kell hozni az önkormányzatok széki szövetségeit. Ez a székelyföldi politikai erők együttműködésével érhető el, és csak az ő feladatuk a székely önkormányzatok szolidaritásának a megteremtése, például a népszavazások és a székely jelképek használatának ügyében.

Az Európa Parlamenti magyar képviselők és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjának támogatásával lehetne Székelyföld érdekeit hatékonyan megjeleníteni az Európa Tanács és az Európai Unió intézményeiben, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusában, valamint a Régiók Bizottságában.

A példákat lehetne tovább sorolni. De álljunk meg itt, azzal a következtetéssel, hogy együttműködni világos és konkrét célok érdekében lehet, tiszteletben tartva alapvető értékeket és elveket, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét és az együttműködő partnerek egyenlőségét.

A Székely Nemzeti Tanács kész a jövőben is az együttműködésre Erdélyben, Romániában, a Kárpát-medencében, vagy bárhol a világon minden szervezettel és közéleti személyiséggel, aki a fentieket el tudja fogadni.

IZSÁK BALÁZS

________________________________________

[1] The initiative for the autonomous process belongs to all the interested deputations or to the pertinent inter-island body and to two-thirds of the municipalities whose population represents at least the majority of the electorate of each province or island.
[2] Statute of Autonomy The draft of the statute shall be prepared by an assembly consisting of members of the Deputation or inter-insular organ of the affected provinces and by the Deputies and Senators elected in them and shall be forwarded to the Parliament for its enactment into law.