Különös műfaj a blog. Nemcsak a cenzúra, de a minőségi szűrés hiányával is jár. Ez utóbbi egy rangos folyóirat esetében olyan többletszolgáltatás, amelynek szerző és olvasó egyformán haszonélvezője. Az olvasó szavatoltan minőségi olvasmányt kap, világos, érthető mondatokba ágyazott gondolatokat, a szerző pedig a lap védjegyét, amely a közléssel az ő munkájára is kiterjed.
A blog más. Itt se szűrés, se védjegy. Azonban a közvetlen kapcsolatot, a gyors tájékoztatatást, a párbeszéd lehetőségét kínálja annak, aki a kommunikációnak ezt az eszközét választja. Ha közéleti szereplőről van szó, ezt éppen azok felé teheti meg, akiknek sorsáért, jövőjéért a nyílt színre lépett.
A Székely Nemzeti Tanács törekvései világosak. Öt esztendő alatt elfogadott határozatai, folyamodványai félreértésekre nem adnak alkalmat. Sokan mondják mégis, hogy sok mindent helyére kell tenni, szükséges pontosítani, árnyalni, kiegészíteni, vitázva tanítani és tanulni. Minden közlés, legyen párbeszéd, vagy közéleti diskurzus a megfogalmazástól a befogadó megértéséig ível, és állandó csiszolásra szorul, ha úgy tetszik, wittgensteini nyelvi játékok sorozatában. Bevallom, a modern nyelvfilozófia értelempróbáló elméletei fölött az én gondolkodásomban Illyés Gyula egyszerű és érthető tanítása uralkodik:
“Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre.
Ebből az következik, hogy a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi.
Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazából: jellemkérdés.”
Ezt a tanítást követve, de vitára, párbeszédre és tisztázásokra készen nyitom meg ezt a blogot. Sem nekem, sem az SZNT küldötteinek nincsen rejtegetnivalója. Ha vannak vitáink egymás között, azok is a nyilvánosságra tartoznak.
Azokhoz szólok, akiknek nem közömbös Székelyföld jövője.
A blog más. Itt se szűrés, se védjegy. Azonban a közvetlen kapcsolatot, a gyors tájékoztatatást, a párbeszéd lehetőségét kínálja annak, aki a kommunikációnak ezt az eszközét választja. Ha közéleti szereplőről van szó, ezt éppen azok felé teheti meg, akiknek sorsáért, jövőjéért a nyílt színre lépett.
A Székely Nemzeti Tanács törekvései világosak. Öt esztendő alatt elfogadott határozatai, folyamodványai félreértésekre nem adnak alkalmat. Sokan mondják mégis, hogy sok mindent helyére kell tenni, szükséges pontosítani, árnyalni, kiegészíteni, vitázva tanítani és tanulni. Minden közlés, legyen párbeszéd, vagy közéleti diskurzus a megfogalmazástól a befogadó megértéséig ível, és állandó csiszolásra szorul, ha úgy tetszik, wittgensteini nyelvi játékok sorozatában. Bevallom, a modern nyelvfilozófia értelempróbáló elméletei fölött az én gondolkodásomban Illyés Gyula egyszerű és érthető tanítása uralkodik:
“Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre.
Ebből az következik, hogy a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni. Ki gondolkodik helyesen? Aki az igazat keresi.
Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazából: jellemkérdés.”
Ezt a tanítást követve, de vitára, párbeszédre és tisztázásokra készen nyitom meg ezt a blogot. Sem nekem, sem az SZNT küldötteinek nincsen rejtegetnivalója. Ha vannak vitáink egymás között, azok is a nyilvánosságra tartoznak.
Azokhoz szólok, akiknek nem közömbös Székelyföld jövője.
Izsák Balázs
Kedves Izsák Balázs!
VálaszTörlésNépünk áldását kérem Önre és munkájára! Évek óta figyelemmel követem az SZNT tevékenységét, és ezidáig még nem csalódtam benne. Minden cselekedetéből, megnyilvánulásából érződik a szeretet. A székely nép iránti szeretet. Jólesik látni, hallani, olvasni szavait... Nem vagyok az a dícsérős fajta, de tudom, hogy vannak pillanatok, periódusok, amikor fontos ezeket kimondani, szükség van rá.
Nagyon fontos, hogy az emberek széleskörben tájékozódjanak az SZNT tevékenységéről és első kézből kapjanak információkat. Ezért azt javasolom, hogy a Háromszék, Krónika napilapokban folytonos kommunikációt alakítsanak ki, interjúk, riportok, sajtóközlemények formájában. Nagy hangsúlyt kell fektetni a médiákra, mert általuk a folyamat felgyorsítható.
Tisztelettel és üdvözlettel,
Bereczki Kinga, Sepsiszentgyörgy