Polgári kezdeményezés a régiók egyenlőségéért

         Amint az Európai Unió polgárai előtt megnyílt a lehetőség, hogy közvetlenül beleszóljanak a jogalkotás folyamatába, felerősödött a közérdeklődés a közösségi jog iránt. Ennek egy olyan szeletére korlátozzuk a figyelmünket a továbbiakban, amely bennünket közvetlenül érint. Hosszú évek során gyakran hallottuk, nincsenek az Uniónak kisebbségvédelmi jogszabályai, nincs kisebbségvédelmi stratégiája. A kívülálló, - aki azt látja, hogy különböző szervezetek most éppen ebben a tárgyban akarnak élni az uniós szintű polgári kezdeményezés lehetőségével, - azt hiheti, hogy a Lisszaboni Szerződés olyan változást hozott, amely a kisebbségi jogok védelmében nyit új távlatot. Holott erről szó sincs. E tekintetben nem bővült az Unió hatásköre, s pont úgy nem alkothat kisebbségvédelmi jogszabályt a Lisszaboni Szerződés után, amint azelőtt sem. 

Az uniós polgári kezdeményezésre vonatkozó új rendelkezés ugyanazt a lehetőséget kínálja az Unió egymillió polgárának, amellyel korábban már az Európai Parlament is rendelkezett. Ha egy EP-képviselő vagy képviselők csoportja saját közössége számára is hasznos jogszabálytervezetet dolgozott ki, akkor – képviselőtársai támogatásával – épp olyan jogalkotási folyamatot indíthatott volna el az elmúlt évek során, mint most egymillió uniós polgár támogatásával. Ilyen jogszabálytervezet azonban soha nem készült. 

              A regionális megközelítés esélye

      Mire épülhet akkor egy olyan uniós szintű jogszabálytervezet, amely a székelység ügyét is előrelendítheti? A Székely Nemzeti Tanács 2003. október 26-án tartott alakuló ülésén olyan határozatot is elfogadott, amely Székelyföldet önálló európai régióvá tette volna a jövőben. Ezzel azt a természetes igényt fejezte ki, hogy a fejlesztési régiók kialakítása során Székelyföld esetében is figyelembe kell venni a kulturális, nyelvi és történelmi körülményeket. Az EU általános gyakorlatát követő törekvés, - mely a 1059/2003/EK számú rendeletre is tekintettel volt – Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne helyzetét tekinthette mintának, amelyek szintén az Unió önálló NUTS-II régiói.  

A Csapó József által kidolgozott és SZNT által elfogadott koncepció lényege az volt, hogy a bukaresti törvényhozás előtt tett lépésekkel párhuzamosan egy másik eszközt is használni lehet: az uniós jogalkotást. Mindkét út végcélja az autonóm Székelyföld megteremtése. Akkor Románia még nem volt tagja az Uniónak, a fejlesztési régiók kijelölése sem történt meg, erre csak a következő év júniusában került sor a 315/2004 számú törvény elfogadásával. Sajnos az SZNT által megfogalmazottaknak éppen az ellenkezője történt: a törvény Székelyföldet betagolta a középrégióba, amelyben Székelyföld többségi székely-magyar lakosságnak részaránya 30 százalék alatt.

        A statisztikai régiók az Unió kohéziós politikájának eszközei, amely a régiók egyenlő mértékű gazdasági fejlődését, a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását célozza meg. A jogalkotási folyamatban, az uniós politika végrehajtásában nem sérülhetnek az Unió alapvető értékei, köztük a kulturális sokszínűség.   

 Az európai polgári kezdeményezés tartalmára vonatkozó határozatában az SZNT a törekvés páros pillérévé tette az Unió kohéziós politikáját és Európa kulturális sokszínűségét. A kezdeményezés kulcsmondata: a nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságokkal rendelkező régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg.  

A Székelyföld ügyét is előrevivő sikeres kezdeményezésnek nem a kisebbségvédelemből, nem a demokratikus alapelvekből kell kiindulnia – hiszen ezen a területen az Uniónak nincs jogalkotási hatásköre –, hanem az Unió kohéziós politikájából és annak végrehajtó területi eszközeiből, a régiókból. Csakis egy ilyen kezdeményezésnek van esélye arra, hogy az Európai Bizottság bejegyezze, és elinduljon egy olyan folyamat, amelynek Európa minden nemzeti régiója haszonélvezője lehet.

A polgári kezdeményezés közösen megfogalmazható címe, célja és tárgya     

A Székely Nemzeti Tanács 2011. november 19.-én tartott gyűlésén határozatot fogadott el a polgári kezdeményezés címére, tárgyára és céljára vonatkozóan. A határozatot magyar, angol és német nyelven nyilvánosságra hoztuk, szakértők elé terjesztettük, dél-tiroli tárgyalásaink során valamint a KMAT (Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács) februári budapesti ülésén is bemutattuk. Az idézett cél fenntartásával, a potenciális partnerek, szakértők véleményének és az első, sikeresen bejegyzett polgári kezdeményezésekkel szerzett tapasztalatoknak a figyelembevételével - lehetséges szövetségeseinkkel közösen - az alábbi megfogalmazásban készülünk a Bizottság elé terjeszteni a kezdeményezés elindításához kötelező információkat:   

1. A javasolt polgári kezdeményezés címe: Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért.

2. A javasolt polgári kezdeményezés tárgya: az Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok jellemeznek.

3. A Bizottságot a javaslat beterjesztésére felhívó, javasolt polgári kezdeményezés céljainak leírása: a fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon. 

4. A szerződések azon rendelkezései, amelyek a szervezők megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak

          Az Európai Unióról szóló Szerződés 2.-3. cikkelyei

          Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 153, 167, 170, 174, 176, 177, 178 cikkei

           

Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat

Bizonnyal akad olyan, akit meglep az alcím, hiszen egy polgári kezdeményezés legfeljebb kér vagy javasol. A fordulat azonban nem tőlünk származik, hanem idézet az Európai Parlament állásfoglalásából, A kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában című dokumentumból. A 44. cikk kimondja: az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek csoportjaira, és felszólítja a Bizottságot, valamint a tagállamokat arra, hogy őket a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában, a Nemzeti Kisebbségek Védelmét Szolgáló Európai Keretegyezményben és a fent említett hágai és lundi ajánlásokban lefektetett elvekkel összhangban kezelje.” Ugyanez az állásfoglalás 45. cikkében kimondja: az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek problémái kezelésének a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvein alapuló döntéshozatalban történő hatékony részvétel az egyik leghatékonyabb módja, az Unión belüli legjobb gyakorlatot követve”. A 46. cikk ugyanakkor kiemeli, hogy a “hagyományos nemzeti kisebbségi közösségeknek olyan különleges szükségleteik vannak, amelyek eltérnek az egyéb nemzetiségi csoportokéitól, illetve, hogy magának az Uniónak megfelelőbb módon kell ezeket a szükségleteket figyelembe vennie.”

            A kezdeményezés részletezésében ki kell térni az Európai Parlament ezen állásfoglalására, méghozzá oly módon, hogy kiderüljön, az Unió egymillió polgára erősíti meg az Európai Parlamentnek a Bizottsághoz és a tagállamokhoz címzett felszólítását. Elengedhetetlenül ki kell térni arra, hogy a szóban forgó területek számára biztosítani kell a regionális önkormányzás többlethatáskörökkel felruházott intézményeit. Ezeknek elegendő hatáskörrel kell rendelkezniük a régió sajátosságainak fenntartásához, és megfelelő gazdasági fejlődéséhez.

Kisebbségvédelmi jövőkép

Befejezésül szólni kell arról a kritikáról, hogy a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése nem terjed ki minden kisebbségre, hiszen vannak a nemzeti régiókon kívül, szórványban élő kisebbségek is. Válaszként azt tudjuk mondani, szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a kisebbségvédelem elérte azt a szintet, amelyen túl, általános, mindenkire érvényes normák már nem alkothatók.Továbblépni éppen a kérdés differenciált kezelésével lehet. A nemzeti régiók többségi közösségei: népek. Következésképp a nemzeti régiók népek hazái, akárcsak Európa országai. El kell érni, hogy a nemzetközi közösség is ennek megfelelően kezelje őket. Ők pedig a határaikon kívül élő nemzettársaik anyaországaiként fognak működni, s ha elég erősek lesznek, az empátia és a közös érdek más kisebbségek segítőivé, támaszaivá teheti őket a jövőben. Így válhat a nemzeti régiók várt sikere az európai kisebbségvédelem következő közös célállomásává.     

IZSÁK BALÁZS

Erdélyi Napló 2012. május 31.