MAROSVÁSÁRHELY - A Székely Nemzeti Tanács nyílt levélben ajánl szövetséget Dél-Tirolnak,
egy európai polgári kezdeményezésben való együttműködés formájában. A
székelység, egy hozzávetőlegesen 700.000 lelket számláló magyar népcsoport,
mely viszonylag egy tömbben él Erdély (Románia) 3 megyéjében.
A Nemzeti Tanács, az EU működéséről
szóló szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés eszközével egy
olyan szabályozást szeretne megvalósítani, mely megakadályozná a "nemzeti
régiók" hátrányos gazdasági megkülönböztetését, valamint szavatolná az
európai strukturális alapokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét. A nemzeti
kisebbségek regionális identitása, kulturális és nyelvi sajátosságaik sem a már
létező, sem pedig a jövőben felállítandó regionális önkormányzatokban nem
változhat meg.
A székelyek ezzel arra utalnak, hogy
Románia tervezett közigazgatási reformjával a magyarok kisebbségbe kerülnének
saját régiójukban, elveszítve ezzel azt
a csekély mértékű önkormányzatiságot is, melyet jelenleg birtokolnak.
Ezért kell Európa nemzeti
kisebbségeinek összefogniuk és ezért hívja fel a Székely Nemzeti Tanács Dél-Tirolt.
Dolomiten 2012-06-12
Ez pedig maga a levél:
Nem segítséget kérünk, hanem szövetséget ajánlunk
Székelyföldi
üzenet Dél-Tirolba
Európának számos
olyan régiója van, amelyet nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a
környező régióktól. Az Európai Unióról szóló szerződés fontos értéknek tekinti
a nyelvi és kulturális sokszínűséget, következésképp ezeknek a régióknak a
változatlan fennmaradása, fejlődése az Unió céljai közé tartozik.
Történelmüket,
közjogi helyzetüket, az őket magukba foglaló államokat tekintve nagyon nagy
eltérés mutatkozhat eme régiók között. Van köztük olyan, amely széleskörű,
példaértékűnek tekintetett autonómiát élvez, mint Dél-Tirol, Katalónia, Baszkföld
vagy Skócia. Van olyan, amelyet az állam, amelynek területén van, még sajátos
tájegységnek sem ismer el, és a helyi lakosság akaratát figyelmen kívül hagyva,
azt sem engedi, hogy egyetlen közigazgatási területi egységet alkosson. Ilyen
helyzetben van a romániai Székelyföld.
Felmerül a kérdés:
vannak-e ezeknek a régióknak, a felsoroltak ellenére, közös érdekeik és van-e
esély ezek közös megfogalmazására?
Mi, székelyek nagy
rokonszenvvel követjük a hozzánk hasonló térségek sorsát. A hozzánk hasonló
sorsú közösségek mindennapjait, függetlenül attól, hogy azok hagyományos
kisebbségként, őshonos közösségként vagy népként határozzák meg önmaguk.
Aggódunk, ha a katalánok nyelvhasználati joga visszaszorul, pedig mi annyira
sem használhatjuk szabadon az anyanyelvünket, mint ők. Az ő jogaik viszont nekünk
hivatkozási alapot jelentenek, és minket is érint, ha a hivatkozási alapunk
gyengül. Szeretnénk, ha az Unió hivatalos nyelvei közt lenne a katalán, a
baszk, és ezek a régiók a termékeiket a maguk nyelvén feliratozva
forgalmazhatnák az Unióban.
Tetszik nekünk a
Dél-Tiroli autonómia, de aggódva kérdezzük, miért nem fontos Monti úr
kormányának a Dél-Tiroliak véleménye a megszorító intézkedésekről, és a
gazdasági terhek viselésének módjáról, olyan helyzetben, mikor Dél-Tirol
gazdasági teljesítménye enyhítette és enyhíti Olaszország gazdasági válságát?
Szeretnénk, ha az SVP vollautonomie programja bővítené Dél-Tirol autonómiáját,
és a dél-tiroli nép akarata még jobban, teljesebben érvényesülhetne a jövőben.
Milyen esélyt
kínálhat erre egy uniós polgári kezdeményezés? Milyen jogszabály megalkotását
kell kérnünk a Bizottságtól, hogy a „nemzeti régiók” ügye előre lépjen?
Az Európai Unió
Működéséről Szóló Szerződés kiemelt figyelmet szentel a súlyos és állandó
természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régióknak, mint a legészakibb,
rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a
hegyvidéki régiók. El kell érnünk, hogy külön, uniós jogszabály biztosítson a
nemzeti régiók számára is különleges figyelmet az Unió kohéziós politikájában,
akadályozza meg ezeknek a régióknak a hátrányos gazdasági megkülönböztetését,
biztosítsa az esélyegyenlőséget a strukturális alapokhoz való hozzáférésben. Egy
ilyen jogszabálynak alapelvként kell kimondania a nagy és kis népek közötti
egyenlőséget, a diszkrimináció tilalmát, és biztosítania kell a jogi
feltételeit annak, hogy az Unió kohéziós politikája ezekben a régiókban úgy
valósuljon meg, hogy közben azok regionális identitása, kulturális, nyelvi
sajátosságai ne változzanak meg, hiszen ez alapvető feltétele annak, hogy
Európa kulturális sokszínűsége fennmaradjon.
Ennek érdekében
biztosítani kell az adott földrajzi körzet számára a regionális önkormányzás
többlethatáskörökkel felruházott intézményeit, amelyeknek elegendő hatáskörrel
kell rendelkezniük a régió sajátosságainak fenntartásához, és megfelelő
gazdasági fejlődéséhez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható
legyen, és ezzel párhuzamosan kulturális sokszínűsége is fennmaradjon.
A mondat első fele
egyértelműn olyan régiókra vonatkozik, amelyek a regionális önkormányzás
intézményeivel egyáltalán nem rendelkeznek, a második fele viszont (elegendő
hatáskör) az autonómiával már rendelkező régiók előtt nyitná meg a jogkörök
bővítésének uniós szintű esélyét. Közös feladatunk, hogy egymást segítve,
egymással szövetségben megtaláljuk azokat a konkrét megfogalmazásokat, amelyek
Dél-Tirolnak is, Székelyföldnek kedvező uniós perspektívákat nyitnak a jövőben.
Egyelőre viszont annyi a feladatunk, hogy a Bizottság a „nemzeti régiók” ügyében
elindított polgári kezdeményezést nyilvántartásba vegye.
Szeretnénk elérni,
hogy a nemzeti régiók lakói pont úgy érezhessék hazájuknak a régiót, ahol
élnek, mint a többségi nemzetek Európa országait. Csakis így valósulhat meg az
Európai Unióban a nagy és kis népek egyenlősége, úgy ahogyan azt az ENSZ
alapokmánya is megfogalmazza.
Izsák
Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése