A hamis érvek
sorában, amelyekre az autonómia ellenében szokás hivatkozni van egy makacsul
visszatérő előítélet. Eszerint Székelyföld területi autonómiája ellentétes
lenne Románia hatályos alkotmányával. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a
Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia parlamentje elé terjesztett
törvénytervezet, Székelyföld autonómia statútuma nem ellentétes az
alkotmánnyal, még az első cikkellyel sem, mi több megvan az alkotmányos alapja.
A statútum tizenkettedik pontja hivatkozik is erre: Székelyföld autonóm régió a jelen törvény alapján jön létre az
Önkormányzati Tanács megalakulásakor, mely autonóm közigazgatási hatóságot, az
Alkotmány 117. szakasza (3) bekezdésének, valamint a szerves törvénynek számító
jelen Statútum előírásainak alapján, a régió szavazati jogú polgárai szabad és
általános választással, titkos és közvetlen szavazással hozzák létre.
Ezek után nézzük
meg, mit tartalmaz az alkotmányos előírás, amire a tervezet hivatkozik. Íme: „Autonóm közigazgatási hatóságokat szerves
törvénnyel lehet létrehozni.”
Akik nem ismerik
a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetét, és az alkotmány idézett
rendelkezését, azok az alkotmány első szakaszával érvelnek az autonómia ellen,
amely kimondja: Románia egységes,
oszthatatlan, szuverén nemzetállam.
Nyilvánvaló,
hogy egy autonóm közigazgatási hatóság létrehozása az alkotmány alapján nem
sérti, és nem is sértheti az alkotmányt.
Ahhoz azonban,
hogy az alkotmányossági ellenérvet lebontsuk, amely az alkotmány első cikkének
egy hallgatólagos értelmezésére épül, meg kell vizsgálnunk egy kifejezést:
nemzetállam. Áttekintve az Európai Unió tagállamainak alkotmányait, elmondható,
hogy Románia az egyetlen, amely nemzetállamként határozza meg önmagát. Ennek
legfontosabb következménye, hogy a nemzetállam fogalmának nincsen gyakorlatban
használható, tehát a nemzetközi közösség által általánosan elfogadott
meghatározása a nemzetközi jog gyakorlatában. Még a nemzetállam történelmi
fogalmának szülőhazája, Franciaország is „csak” oszthatatlan, világi,
demokratikus és szociális köztársaság.[i]
Ha az
nyilvánvaló, hogy nem lehet megmondani azt, hogy alkotmányjogi értelemben mi
egy „nemzetállam”, azt pontosan el lehet mondani viszont, hogy mi nem lehet,
azaz a fogalom milyen értelmezései nem egyeztethetők össze a nemzetközi jog
általánosan elfogadott normáival. Nem elfogadható például egyetlen olyan
értelmezés sem, amely a diszkrimináció-mentesség elvét sértené. Egy
demokratikus ország minden állampolgárának közös hazája. Ezt az elvet Románia
alkotmánya is kimondja: Románia minden
állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, tekintet nélkül fajra,
nemzetiségre, etnikai eredetre, nyelvre, vallásra, nemre, világnézetre,
politikai hovatartozásra, vagyonra, vagy társadalmi származásra. (4. cikk)
Következésképp a
nemzetállami jelző – ismételten kiemelem, egyedüli Európában – azt jelenti,
hogy az állami szuverenitás tulajdonosa az ország állampolgárainak közössége.
Ezt az alkotmány 3. cikke is megerősíti: A
nemzeti szuverenitás a román népé, amely ezt képviseleti szervein keresztül
gyakorolja, amelyek szabad, időszakos és korrekt választásokon jönnek létre,
valamint népszavazás útján.
A román
állampolgárok közösségéhez tartozás jogviszonyt jelent, jogi kapcsolatot az egyén
és az állam között, és semmiképpen nem kulturális, vallási vagy etnikai
besorolást, végképp nem a román nemzetiségű román állampolgárok közösségéhez
tartozást, amint azt az alkotmány egyes cikkének imént említett, hallgatólagos
értelmezése sugallja.
Ez
a megközelítés figyelhető meg Spanyolország alkotmányában: „A nemzeti
szuverenitás letéteményese a spanyol nép, amelytől az államhatalom származik”[ii].
A 2. cikk viszont
már az autonómiához való jogot ismeri el: „Az alkotmány, amely a spanyol
nemzetnek, valamennyi spanyol közös és oszthatatlan hazájának a felbonthatatlan
egységén alapul, elismeri és garantálja a nemzetet alkotó nemzetiségek és
régiók önkormányzathoz való jogát és a közöttük meglevő szolidaritást.”[iii]
Katalónia autonómia statútuma katalán népről beszél, és kimondja: Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül, évszázados intézményeire és a katalán jog hagyományaira. [iv]
A törvényhozó, a
spanyol parlament (Cortes) nem látta alkotmányossági akadályát annak, hogy
Katalónia autonómia statútumát törvénybe iktassa, mivel nincs ellentmondás
aközött, hogy a nemzeti szuverenitás a spanyol népé, és aközött, hogy Katalónia
önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül.
Székelyföld
autonómiája a román állam oszthatatlanságával sem ellentétes. A nép a
szuverenitást nemcsak a parlament révén gyakorolja, hanem minden képviseleti
szervén keresztül,[v]
márpedig Székelyföld Önkormányzati Tanácsa éppen egy ilyen képviseleti szerv.
Következésképp
az alkotmány első cikkével nem ellentétes Székelyföld autonómia-statútuma, az
itt élő polgárok az autonóm régió létrejötte után is megmaradnak román
állampolgároknak, a régió autonómiáját szavatoló törvény az ország egyik
szerves törvénye, a regionális parlament szerepét betöltő Önkormányzati Tanács
pedig az alkotmány 117. cikke alapján létrehozott autonóm közigazgatási
hatósága lesz Romániának.
Nyilván
ezekből az érvekből nem következik az, hogy nem lenne hasznos egy olyan
alkotmányos reform, amely nemcsak megengedő Székelyföld önkormányzását illetően,
de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló
alkotmányos feltételeket teremtene az autonómiának.
De ha nem hoz az
autonómia számára kedvező változást egy alkotmányos reform, akkor is tudnunk
kell, Románia hatályos alkotmánya egyetlen érvet sem kínál Székelyföld
önkormányzása ellen. Nem kérjük, és soha nem kértük Románia
alkotmányának módosítását, még az első cikkét sem. Csak autonómiát kértünk a
székelyek által lakott régiónak az alkotmány 4. cikkében kifejezett jogok intézményi
és törvényi garanciájaként.
IZSÁK BALÁZS
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely 2013.
március 24.
[iii] La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación
española, patria común e indivisible de todos los españoles, y reconoce y
garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran
y la solidaridad entre todas ellas
[iv]
El autogobierno de Cataluña se fundamenta también en los derechos históricos
del pueblo catalán, en sus instituciones seculares y en la tradición jurídica
catalana.
[v] Ion
Deleanu: Instituţii şi proceduri constituţionale în dreptul român şi în dreptul
comparat, Bucureşti 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése