"Törvényes, szabad és független nemzeti állás"

Beszéd a Székely Szabadság Napján

Emlékező és akaratnyilvánító székelyek, magyarok!

A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánitják a szabadság iránti igényüket, s elszántságukat, hogy amit ésszel, erővel és szent akarattal önmaguk vagy eleik kivívtak, feladni nem fogják soha. A mai napon a szabadság iránti igény kinyilvánítása Székelyföld területi autonómiájának követelését jelenti. A Székely Nemzeti Tanács közel tíz éve küzd a jog és demokrácia eszközével ennek törvény általi szavatolásáért. Nem fogunk sem lemondani a célról, amelyet magunk elé kitűztünk, sem letérni az útról, amelyen elindultunk. Tanulja meg ország és világ, hogy a székelyek ereje a törhetetlen ragaszkodásban rejlik a szabadsághoz, a hűségben az elődök hagyományaihoz, az egymás iránti szolidaritásban és a szívósságban. Olyan közösségi erő ez, amely világi hatalom számára elérhetetlen erkölcsi magasságban, Csaba királyfi hadi ösvényének legendát teremtő csillagmagasában van.

A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor felidézik kései utódaink is Jókai Mórnak, erre a marosvásárhelyi emlékműre vésett sorait: „.. Törvényes, szabad és független nemzeti állás Intő szobra legyen honfi, e drága jel itt!”        

A „törvényes, szabad és független nemzeti állás”, itt és most ugyancsak Székelyföld területi autonómiáját jelenti. Ezér a célért békességgel tüntetni elemi jogunk. Békességgel és félelem nélkül itt Marosvásárhelyen a székelyek örök fővárosában. Hadd idézzem Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavait: félelemre nem lehet jövőt építeni. Az üzenet nemcsak azoknak szól, akik Marosvásárhely fekete márciusának majd negyedszázados árnyaival riogatnak, de szól többségi honfitársainknak is szerte az országban. Nem lehet Románia közigazgatási reformját úgy végrehajtani, hogy közben a magyaroktól, a székelyektól való félelem gátolja meg a tartós társadalmi békét megalapozó, ésszerű, az egész ország érdekét is szolgáló közjogi megoldást: ennek a régiónak az elismerését és államon belüli önkormányázását. Mert félelemre nem lehet jövőt építeni!  

A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor mi székelyek felmutatjuk a világnak: egyedül a Teremtő Istent féljük, de másnak sincs oka félni tőlünk. A jog népeként a törvény rendjével akarjuk, igényeljük a szabadságot, mert Székelyföld autonómiája nem más, mint a szabadság törvényi és intézményi garanciája.

Ki kell fejeznünk tiltakozásunkat is Románia kormányának tervezett közigazgatási átalakítása ellen. Erkölcsi kötelességünk azt kimondani, ami népünk javát, megmaradásának garanciáját jelenti, és nem azt kell keresnünk, mi a legtöbb, amit megengednek nekünk. Székelyföld ideiglenes határait a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés jelölte ki, végleges határairól pedig csakis az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson.

Románia kormánya kétharmados többség birtokában vezeti az országot. Ezzel nincs is baj. Ám ebből sokan arra a téves következtetést vonják le, hogy bármit megtehet a közigazgatási átalakítás során. Ez nem így van. Kötik a nemzetközi kötelezettségvállalások, köti az Európai Unió tagállamainak közös alkotmányos öröksége. Ám sem a nemzetközi jog sem a közösségi jog nem védi meg azt, aki önszántából lemond azokról a jogokról, amelyek megilletik. Mi azt akarjuk, hogy a nyolc székely székből álló Székelyföld önálló közigazgatási egység legyen. Ha mi magunk állunk elő ettől eltérő elképzeléssel, akkor az önfeladást választottuk. Ma szerte a nagyvilágban szolidaritási tüntetések zajlanak Románia külképviseletei előtt. Üzenetként Románia kormányának, hogy meg tudjuk mozgatni Székelyföldért az egész világot!  

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves emlékező magyarok, székelyek.   

A tüntetetés előkészítése során, marosvásárhelyi köztisztviselőkkel tárgyalva rájöhettem arra, hogy 1990 óta történt egy lényeges változás. Ma már egy nyitott szellemű, őszinte párbeszéd román nemzetiségű, felelős beosztású emberekkel lehetséges, a szabad akaratnyilánvánításra pedig Marosvásárhelyen éppen úgy adottak a feltételek, mint Európa bármely városában. Ennek ellenére voltak és vannak olyanok, akik azt mondják nekünk: hallgassunk el. Megtehetjük. Ám ha valamilyen okból, félelemből, érdekből, engedelmességből elhallgatnánk, akkor helyettünk – Jézus szavait idézve Lukács evengéliumából – a kövek fognak kiáltani. Mert az igazságot elhallgatni, a jogos követelést elhallgattatni, sem most, sem a jövőben nem lehet. Úgy legyen!