Árnyékok árnyai közöttünk XIII

16. Hiányzó lapok: munkahelyi házkutatás

Kollégám, a Constantin fedőnevű informátor jelentése

Mint azt korábban megírtam, 1977 tavaszától  az Elektromaros vállalat kábelgyári részlegének kutatólaboratóriumában.dolgoztam. A vállalati szekus, Ignat Alexandru őrnagy megtette a „szükséges intézkedéseket” a megfigyelésem folytatására, ám az első, írásos kábelgyári jelentés az iratcsomómban csak 1985 májusában jelenik meg. A „Constantin” fedőnevű informátor ekkor szóban jelent Ghile Gavrila hadnagynak. Az iratcsomó tartalmaz még két, szintén általa írt jelentést, az egyiket 1986. július.30.-án, a másikat 1988. január 12.-én írta. Ezek a jelentések semmitmondóak, hacsak nem tekintjük beszédesnek a besúgó kolléga egyik megjegyzését: szerinte pszichikailag nincs valami rendben velem, mert minden összefüggés nélkül váltok témát a beszélgetések során. Valóban. A provokációkat nem hallottam meg, a legártatlanabb arccal tértem át más témára, s ha a Constantin fedőnév azt takarja, akit sejtek, akkor csak megerősíteni tudom, óvatos és távolságtartó voltam a vele folytatott beszélgetésekben.

Nyoma sincs azonban az iratcsomóban annak a munkahelyi házkutatásnak, amelyet Constantin első szóbeli és első írásos jelentése között ejtettek meg a laborban, 1986 elején.

Főnököm olvasott, tájékozott műszaki értelmiségi, aki kiváló gyakorlati érzékével, szellemes újításokkal vívott ki magának elismertséget a gyárban, kezdettől baráti módon viszonyult hozzám, de elmondhatom, hogy a többi kollégához is.

Az említett időszakban, egy napon lehívott a gyárudvarra, nyilván, hogy a lehallgató készülékek hatósugarából kikerüljünk. Elmondta, hogy megkereste a szekuritáté két tisztje, akik holnap ismét eljönnek, mert át akarják vizsgálni a laboratóriumot. Neki el kell távolítania bennünket egy órára. Azért mondja el, mert megérzése szerint ez a házkutatás nekem szól, a politikai rendőrség rám kíváncsi. Legyek felkészülve, a szekrényemet, fiókomat át fogják vizsgálni, de megkért, ne szóljak senkinek, mert nagyon nagy bajba kerülhet, ha kiderül, hogy figyelmeztetett. Nehéz helyzetbe kerültem. Egyik kolléganő férje, ismert marosvásárhelyi vállalatvezető, a két, megmaradt magyar gyárigazgatóból az egyik, akár ellene is irányulhat a vizsgálat, de olyanok is bajba kerülhetnek, akikre most nem különösebben figyelnek. Tiltott, magyarországi folyóiratok, könyvek lehettek egyik-másik kolléga íróasztalának fiókjában. 

Constantin jelentése magyarul

Rövid vívódás után döntöttem: bizalmasan továbbadom az információt, azzal, hogy más is négyszemközt adja tovább. Nyilván ez az óvatosság alig nyújtott bármi ellen is védelmet, óhatatlanul eljuthatott Constantin barátunk révén a szekuhoz is, hogy előre tudunk a "rajtaütésről". 

Másnap reggel valóban megérkezett a két civil ruhás belügyi tiszt, bevonultak főnökünk irodájába, aki ezek után - maga mögött betéve az ajtót - közölte velünk, hogy munkavédelmi eligazítást fog tartani a szomszédos épületben, a munkavédelmi részleg irodájában. Fonák helyzet volt. Mindenki tudta, hogy miről van szó, és mindenki úgy tett, mintha természetesnek tartaná az egészet. Főnökünk roppant feszült volt, azt a pár ártatlan kérdést, illetve a javaslatot, hogy maradjunk a laborban, ingerülten elhárította. Nyomott hangulatban ültünk egy órát egy kis előadóteremben, ahol a főnök hangosan felolvasott nekünk a munkavédelmi törvényből.

Amint visszatértünk a laborba persze azonnal a fiókjaimat vizsgáltam meg. A házkutatók nem törődtek a látszattal, semmi sem úgy volt, ahogy hagytam.

Tekintettel arra, hogy ennek az epizódnak sem volt nyoma az iratcsomómban, és korábban már felsorolt jelek is arra utaltak, hogy abból több oldal is hiányzik, de tudva, hogy 1991. január 7.-én a Román Hírszerző Szolgálat mikrofilmet készített az egész iratcsomóról, (édesapám iratcsomójáról ugyanezt 1978-ban megtette a Securitate), 2012 április 6-án írásban kértem a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy a jelzett mikrofilmeket is tanulmányozhassam, bízva abban, hogy ott a teljes anyagot, hiánytalanul megtalálom. Az intézmény, május harmadikán kelt válaszában, arról tájékoztatott, hogy a kiegészítő vizsgálat nem hozott eredményt, nincs más anyag, sem papíron sem mikrofilmen a CNSAS irattárában, mint amit eddig tanulmányozhattam.           

A CNSAS válaszlevele: a RHSZ által 1991. január 7.-én, az iratcsomómról készült mikrofilm nincs náluk

Tudomásul veszem, hogy Romániában a múlt átláthatóságának megvannak a korlátai. Tudomásul veszem, de nem nyugszom bele. Meggyőződésem, hogy Romániában ma is nagyobb a volt politikai rendőrség és átmentett utódszervezetének a politikai befolyása, mint azt sokan elképzelik. A hatalmuk fenntartásának épp az állampolgárok közömbössége az egyik eszköze. Rajtunk múlik, hogy ne így legyen. Ne feledjük, ez nem pusztán a románok ügye. A magyar besúgók, és a magyar tartótisztek és közöttünk élnek, és akár feladatot teljesítenek ma is.