Meglepődve olvastam a Krónikában a Fodor Imrével készült interjút. Nem a tartalma lepett meg, hiszen ismerem a Marosszéki Székely Tanács elnökének egy összmagyar erdélyi szervezetre vonatkozó régebbi elképzeléseit. A meglepő elsősorban a megjelenés időpontja. Tekintettel arra, hogy az interjúból nem derül ki, hogy az a tegnap készült-e, vagy korábban, magától az interjúkészítő Szucher Ervintől kértem választ erre a kérdésre. Megtudtam, hogy a ma megjelent interjú több mint két hete készült.
Miért fontos ez? Mert pont az SZNT önállóságával kapcsolatban történt egy és más az elmúlt két hétben. Volt például egy állandó bizottsági ülés, épp a csíksomlyói Fodor-házban, ahol egy, az SZNT önállóságára vonatkozó nyilatkozatot vitatott meg és fogadott el a testület, és döntött arról, hogy azt a Székely Nemzeti Tanács elé terjeszti. Ez meg is történt, az SZNT pedig elfogadta az önállóságra vonatkozó határozatot, amely kimondja: „A Székely Nemzeti Tanács független, önálló közképviselete Székelyföld autonómia-törekvésének, és a székely nép önrendelkezési akaratának. Nem tagja, nem része, nem alárendeltje sem most, sem a jövőben egyetlen más szervezetnek sem.” Ezzel az SZNT lényegében megerősítette az Állandó Bizottság februárban elfogadott, hasonló tartalmú határozatát. Ezek után már nincsen értelme arról beszélni, hogy az SZNT részese lesz-e bármilyen integráló szervezetnek. A válasz nyilván: nem.
A határozat azt is leszögezi: „A Székely Nemzeti Tanács az empátia és a nemzeti szolidaritás jegyében, az erdélyi magyarság és a nemzet egésze iránti felelősséggel, a továbbiakban is kész az együttműködésre, a romániai magyarság többi szervezetével, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Magyar Polgári Párttal, az RMDSZ-el, a magyar egyházakkal és a székelyföldi önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel, amelyek felvállalják Székelyföld autonómiáját.” Hol itt a szélsőség? Nyilván sehol.
Nem tudok egyetérteni Fodor Imre azon megállapításával, hogy egy integráló szervezetben azért nem veszünk részt, mert „Izsák Balázs elköveti azt a hibát, hogy azt vallja: a Székelyföld területi autonómiájának a kiharcolásában egyetlen hiteles szervezet létezik, és az az SZNT” Hogy Izsák Balázs mit vall, célszerű lett volna magától Izsák Balázstól megkérdezni. Mert a nekem tulajdonított, ráadásul idézőjelbe tett gondolatot, sehol nem fogja senki megtalálni, sem írásaimban, sem nyilatkozataimban.
Tény azonban, hogy vallom: maguknak a székelyeknek kell eldönteniük, hogy milyen legyen Székelyföld autonómiája, milyen legyen Székelyföld jövője. A székelység kinyilvánított akaratát támogathatja minden magyar közéleti személyiség. Mi több, ez erkölcsi kötelességük. A küzdelmet pedig, amelyet a székelyek ügyéért az egyes közszereplők folytatnak, emberi és erkölcsi tartásuk teheti hitelessé. Ezt megítélni viszont nem az én tisztem. Megteszi majd a közvélemény, és az utókor.
Miért fontos ez? Mert pont az SZNT önállóságával kapcsolatban történt egy és más az elmúlt két hétben. Volt például egy állandó bizottsági ülés, épp a csíksomlyói Fodor-házban, ahol egy, az SZNT önállóságára vonatkozó nyilatkozatot vitatott meg és fogadott el a testület, és döntött arról, hogy azt a Székely Nemzeti Tanács elé terjeszti. Ez meg is történt, az SZNT pedig elfogadta az önállóságra vonatkozó határozatot, amely kimondja: „A Székely Nemzeti Tanács független, önálló közképviselete Székelyföld autonómia-törekvésének, és a székely nép önrendelkezési akaratának. Nem tagja, nem része, nem alárendeltje sem most, sem a jövőben egyetlen más szervezetnek sem.” Ezzel az SZNT lényegében megerősítette az Állandó Bizottság februárban elfogadott, hasonló tartalmú határozatát. Ezek után már nincsen értelme arról beszélni, hogy az SZNT részese lesz-e bármilyen integráló szervezetnek. A válasz nyilván: nem.
A határozat azt is leszögezi: „A Székely Nemzeti Tanács az empátia és a nemzeti szolidaritás jegyében, az erdélyi magyarság és a nemzet egésze iránti felelősséggel, a továbbiakban is kész az együttműködésre, a romániai magyarság többi szervezetével, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Magyar Polgári Párttal, az RMDSZ-el, a magyar egyházakkal és a székelyföldi önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel, amelyek felvállalják Székelyföld autonómiáját.” Hol itt a szélsőség? Nyilván sehol.
Nem tudok egyetérteni Fodor Imre azon megállapításával, hogy egy integráló szervezetben azért nem veszünk részt, mert „Izsák Balázs elköveti azt a hibát, hogy azt vallja: a Székelyföld területi autonómiájának a kiharcolásában egyetlen hiteles szervezet létezik, és az az SZNT” Hogy Izsák Balázs mit vall, célszerű lett volna magától Izsák Balázstól megkérdezni. Mert a nekem tulajdonított, ráadásul idézőjelbe tett gondolatot, sehol nem fogja senki megtalálni, sem írásaimban, sem nyilatkozataimban.
Tény azonban, hogy vallom: maguknak a székelyeknek kell eldönteniük, hogy milyen legyen Székelyföld autonómiája, milyen legyen Székelyföld jövője. A székelység kinyilvánított akaratát támogathatja minden magyar közéleti személyiség. Mi több, ez erkölcsi kötelességük. A küzdelmet pedig, amelyet a székelyek ügyéért az egyes közszereplők folytatnak, emberi és erkölcsi tartásuk teheti hitelessé. Ezt megítélni viszont nem az én tisztem. Megteszi majd a közvélemény, és az utókor.
