A székelyek szövetséget ajánlanak Dél-Tirolnak

MAROSVÁSÁRHELY - A Székely Nemzeti Tanács nyílt levélben ajánl szövetséget Dél-Tirolnak, egy európai polgári kezdeményezésben való együttműködés formájában. A székelység, egy hozzávetőlegesen 700.000 lelket számláló magyar népcsoport, mely viszonylag egy tömbben él Erdély (Románia) 3 megyéjében.

    A Nemzeti Tanács, az EU működéséről szóló szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés eszközével egy olyan szabályozást szeretne megvalósítani, mely megakadályozná a "nemzeti régiók" hátrányos gazdasági megkülönböztetését, valamint szavatolná az európai strukturális alapokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét. A nemzeti kisebbségek regionális identitása, kulturális és nyelvi sajátosságaik sem a már létező, sem pedig a jövőben felállítandó regionális önkormányzatokban nem változhat meg.

    A székelyek ezzel arra utalnak, hogy Románia tervezett közigazgatási reformjával a magyarok kisebbségbe kerülnének saját régiójukban, elveszítve ezzel  azt a csekély mértékű önkormányzatiságot is, melyet jelenleg birtokolnak.

       Ezért kell Európa nemzeti kisebbségeinek összefogniuk és ezért hívja fel a Székely Nemzeti Tanács Dél-Tirolt.

Dolomiten 2012-06-12

Ez pedig maga a levél: 

 

Nem segítséget kérünk, hanem szövetséget ajánlunk

Székelyföldi üzenet Dél-Tirolba

Európának számos olyan régiója van, amelyet nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a környező régióktól. Az Európai Unióról szóló szerződés fontos értéknek tekinti a nyelvi és kulturális sokszínűséget, következésképp ezeknek a régióknak a változatlan fennmaradása, fejlődése az Unió céljai közé tartozik.

Történelmüket, közjogi helyzetüket, az őket magukba foglaló államokat tekintve nagyon nagy eltérés mutatkozhat eme régiók között. Van köztük olyan, amely széleskörű, példaértékűnek tekintetett autonómiát élvez, mint Dél-Tirol, Katalónia, Baszkföld vagy Skócia. Van olyan, amelyet az állam, amelynek területén van, még sajátos tájegységnek sem ismer el, és a helyi lakosság akaratát figyelmen kívül hagyva, azt sem engedi, hogy egyetlen közigazgatási területi egységet alkosson. Ilyen helyzetben van a romániai Székelyföld.

Felmerül a kérdés: vannak-e ezeknek a régióknak, a felsoroltak ellenére, közös érdekeik és van-e esély ezek közös megfogalmazására?         

Mi, székelyek nagy rokonszenvvel követjük a hozzánk hasonló térségek sorsát. A hozzánk hasonló sorsú közösségek mindennapjait, függetlenül attól, hogy azok hagyományos kisebbségként, őshonos közösségként vagy népként határozzák meg önmaguk. Aggódunk, ha a katalánok nyelvhasználati joga visszaszorul, pedig mi annyira sem használhatjuk szabadon az anyanyelvünket, mint ők. Az ő jogaik viszont nekünk hivatkozási alapot jelentenek, és minket is érint, ha a hivatkozási alapunk gyengül. Szeretnénk, ha az Unió hivatalos nyelvei közt lenne a katalán, a baszk, és ezek a régiók a termékeiket a maguk nyelvén feliratozva forgalmazhatnák az Unióban.

Tetszik nekünk a Dél-Tiroli autonómia, de aggódva kérdezzük, miért nem fontos Monti úr kormányának a Dél-Tiroliak véleménye a megszorító intézkedésekről, és a gazdasági terhek viselésének módjáról, olyan helyzetben, mikor Dél-Tirol gazdasági teljesítménye enyhítette és enyhíti Olaszország gazdasági válságát? Szeretnénk, ha az SVP vollautonomie programja bővítené Dél-Tirol autonómiáját, és a dél-tiroli nép akarata még jobban, teljesebben érvényesülhetne a jövőben.

Milyen esélyt kínálhat erre egy uniós polgári kezdeményezés? Milyen jogszabály megalkotását kell kérnünk a Bizottságtól, hogy a „nemzeti régiók” ügye előre lépjen?

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés kiemelt figyelmet szentel a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régióknak, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók. El kell érnünk, hogy külön, uniós jogszabály biztosítson a nemzeti régiók számára is különleges figyelmet az Unió kohéziós politikájában, akadályozza meg ezeknek a régióknak a hátrányos gazdasági megkülönböztetését, biztosítsa az esélyegyenlőséget a strukturális alapokhoz való hozzáférésben. Egy ilyen jogszabálynak alapelvként kell kimondania a nagy és kis népek közötti egyenlőséget, a diszkrimináció tilalmát, és biztosítania kell a jogi feltételeit annak, hogy az Unió kohéziós politikája ezekben a régiókban úgy valósuljon meg, hogy közben azok regionális identitása, kulturális, nyelvi sajátosságai ne változzanak meg, hiszen ez alapvető feltétele annak, hogy Európa kulturális sokszínűsége fennmaradjon.

Ennek érdekében biztosítani kell az adott földrajzi körzet számára a regionális önkormányzás többlethatáskörökkel felruházott intézményeit, amelyeknek elegendő hatáskörrel kell rendelkezniük a régió sajátosságainak fenntartásához, és megfelelő gazdasági fejlődéséhez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és ezzel párhuzamosan kulturális sokszínűsége is fennmaradjon. 

A mondat első fele egyértelműn olyan régiókra vonatkozik, amelyek a regionális önkormányzás intézményeivel egyáltalán nem rendelkeznek, a második fele viszont (elegendő hatáskör) az autonómiával már rendelkező régiók előtt nyitná meg a jogkörök bővítésének uniós szintű esélyét. Közös feladatunk, hogy egymást segítve, egymással szövetségben megtaláljuk azokat a konkrét megfogalmazásokat, amelyek Dél-Tirolnak is, Székelyföldnek kedvező uniós perspektívákat nyitnak a jövőben. Egyelőre viszont annyi a feladatunk, hogy a Bizottság a „nemzeti régiók” ügyében elindított polgári kezdeményezést nyilvántartásba vegye.

Szeretnénk elérni, hogy a nemzeti régiók lakói pont úgy érezhessék hazájuknak a régiót, ahol élnek, mint a többségi nemzetek Európa országait. Csakis így valósulhat meg az Európai Unióban a nagy és kis népek egyenlősége, úgy ahogyan azt az ENSZ alapokmánya is megfogalmazza.  

                                                                                             

                                                                                               Izsák Balázs

                                                                             A Székely Nemzeti Tanács elnöke
http://www.nationalregions.eu/

Polgári kezdeményezés a régiók egyenlőségéért

         Amint az Európai Unió polgárai előtt megnyílt a lehetőség, hogy közvetlenül beleszóljanak a jogalkotás folyamatába, felerősödött a közérdeklődés a közösségi jog iránt. Ennek egy olyan szeletére korlátozzuk a figyelmünket a továbbiakban, amely bennünket közvetlenül érint. Hosszú évek során gyakran hallottuk, nincsenek az Uniónak kisebbségvédelmi jogszabályai, nincs kisebbségvédelmi stratégiája. A kívülálló, - aki azt látja, hogy különböző szervezetek most éppen ebben a tárgyban akarnak élni az uniós szintű polgári kezdeményezés lehetőségével, - azt hiheti, hogy a Lisszaboni Szerződés olyan változást hozott, amely a kisebbségi jogok védelmében nyit új távlatot. Holott erről szó sincs. E tekintetben nem bővült az Unió hatásköre, s pont úgy nem alkothat kisebbségvédelmi jogszabályt a Lisszaboni Szerződés után, amint azelőtt sem. 

Az uniós polgári kezdeményezésre vonatkozó új rendelkezés ugyanazt a lehetőséget kínálja az Unió egymillió polgárának, amellyel korábban már az Európai Parlament is rendelkezett. Ha egy EP-képviselő vagy képviselők csoportja saját közössége számára is hasznos jogszabálytervezetet dolgozott ki, akkor – képviselőtársai támogatásával – épp olyan jogalkotási folyamatot indíthatott volna el az elmúlt évek során, mint most egymillió uniós polgár támogatásával. Ilyen jogszabálytervezet azonban soha nem készült. 

              A regionális megközelítés esélye

      Mire épülhet akkor egy olyan uniós szintű jogszabálytervezet, amely a székelység ügyét is előrelendítheti? A Székely Nemzeti Tanács 2003. október 26-án tartott alakuló ülésén olyan határozatot is elfogadott, amely Székelyföldet önálló európai régióvá tette volna a jövőben. Ezzel azt a természetes igényt fejezte ki, hogy a fejlesztési régiók kialakítása során Székelyföld esetében is figyelembe kell venni a kulturális, nyelvi és történelmi körülményeket. Az EU általános gyakorlatát követő törekvés, - mely a 1059/2003/EK számú rendeletre is tekintettel volt – Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne helyzetét tekinthette mintának, amelyek szintén az Unió önálló NUTS-II régiói.  

A Csapó József által kidolgozott és SZNT által elfogadott koncepció lényege az volt, hogy a bukaresti törvényhozás előtt tett lépésekkel párhuzamosan egy másik eszközt is használni lehet: az uniós jogalkotást. Mindkét út végcélja az autonóm Székelyföld megteremtése. Akkor Románia még nem volt tagja az Uniónak, a fejlesztési régiók kijelölése sem történt meg, erre csak a következő év júniusában került sor a 315/2004 számú törvény elfogadásával. Sajnos az SZNT által megfogalmazottaknak éppen az ellenkezője történt: a törvény Székelyföldet betagolta a középrégióba, amelyben Székelyföld többségi székely-magyar lakosságnak részaránya 30 százalék alatt.

        A statisztikai régiók az Unió kohéziós politikájának eszközei, amely a régiók egyenlő mértékű gazdasági fejlődését, a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását célozza meg. A jogalkotási folyamatban, az uniós politika végrehajtásában nem sérülhetnek az Unió alapvető értékei, köztük a kulturális sokszínűség.   

 Az európai polgári kezdeményezés tartalmára vonatkozó határozatában az SZNT a törekvés páros pillérévé tette az Unió kohéziós politikáját és Európa kulturális sokszínűségét. A kezdeményezés kulcsmondata: a nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságokkal rendelkező régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg.  

A Székelyföld ügyét is előrevivő sikeres kezdeményezésnek nem a kisebbségvédelemből, nem a demokratikus alapelvekből kell kiindulnia – hiszen ezen a területen az Uniónak nincs jogalkotási hatásköre –, hanem az Unió kohéziós politikájából és annak végrehajtó területi eszközeiből, a régiókból. Csakis egy ilyen kezdeményezésnek van esélye arra, hogy az Európai Bizottság bejegyezze, és elinduljon egy olyan folyamat, amelynek Európa minden nemzeti régiója haszonélvezője lehet.

A polgári kezdeményezés közösen megfogalmazható címe, célja és tárgya     

A Székely Nemzeti Tanács 2011. november 19.-én tartott gyűlésén határozatot fogadott el a polgári kezdeményezés címére, tárgyára és céljára vonatkozóan. A határozatot magyar, angol és német nyelven nyilvánosságra hoztuk, szakértők elé terjesztettük, dél-tiroli tárgyalásaink során valamint a KMAT (Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács) februári budapesti ülésén is bemutattuk. Az idézett cél fenntartásával, a potenciális partnerek, szakértők véleményének és az első, sikeresen bejegyzett polgári kezdeményezésekkel szerzett tapasztalatoknak a figyelembevételével - lehetséges szövetségeseinkkel közösen - az alábbi megfogalmazásban készülünk a Bizottság elé terjeszteni a kezdeményezés elindításához kötelező információkat:   

1. A javasolt polgári kezdeményezés címe: Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért.

2. A javasolt polgári kezdeményezés tárgya: az Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok jellemeznek.

3. A Bizottságot a javaslat beterjesztésére felhívó, javasolt polgári kezdeményezés céljainak leírása: a fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon. 

4. A szerződések azon rendelkezései, amelyek a szervezők megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak

          Az Európai Unióról szóló Szerződés 2.-3. cikkelyei

          Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 153, 167, 170, 174, 176, 177, 178 cikkei

           

Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat

Bizonnyal akad olyan, akit meglep az alcím, hiszen egy polgári kezdeményezés legfeljebb kér vagy javasol. A fordulat azonban nem tőlünk származik, hanem idézet az Európai Parlament állásfoglalásából, A kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában című dokumentumból. A 44. cikk kimondja: az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek csoportjaira, és felszólítja a Bizottságot, valamint a tagállamokat arra, hogy őket a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában, a Nemzeti Kisebbségek Védelmét Szolgáló Európai Keretegyezményben és a fent említett hágai és lundi ajánlásokban lefektetett elvekkel összhangban kezelje.” Ugyanez az állásfoglalás 45. cikkében kimondja: az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek problémái kezelésének a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvein alapuló döntéshozatalban történő hatékony részvétel az egyik leghatékonyabb módja, az Unión belüli legjobb gyakorlatot követve”. A 46. cikk ugyanakkor kiemeli, hogy a “hagyományos nemzeti kisebbségi közösségeknek olyan különleges szükségleteik vannak, amelyek eltérnek az egyéb nemzetiségi csoportokéitól, illetve, hogy magának az Uniónak megfelelőbb módon kell ezeket a szükségleteket figyelembe vennie.”

            A kezdeményezés részletezésében ki kell térni az Európai Parlament ezen állásfoglalására, méghozzá oly módon, hogy kiderüljön, az Unió egymillió polgára erősíti meg az Európai Parlamentnek a Bizottsághoz és a tagállamokhoz címzett felszólítását. Elengedhetetlenül ki kell térni arra, hogy a szóban forgó területek számára biztosítani kell a regionális önkormányzás többlethatáskörökkel felruházott intézményeit. Ezeknek elegendő hatáskörrel kell rendelkezniük a régió sajátosságainak fenntartásához, és megfelelő gazdasági fejlődéséhez.

Kisebbségvédelmi jövőkép

Befejezésül szólni kell arról a kritikáról, hogy a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése nem terjed ki minden kisebbségre, hiszen vannak a nemzeti régiókon kívül, szórványban élő kisebbségek is. Válaszként azt tudjuk mondani, szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a kisebbségvédelem elérte azt a szintet, amelyen túl, általános, mindenkire érvényes normák már nem alkothatók.Továbblépni éppen a kérdés differenciált kezelésével lehet. A nemzeti régiók többségi közösségei: népek. Következésképp a nemzeti régiók népek hazái, akárcsak Európa országai. El kell érni, hogy a nemzetközi közösség is ennek megfelelően kezelje őket. Ők pedig a határaikon kívül élő nemzettársaik anyaországaiként fognak működni, s ha elég erősek lesznek, az empátia és a közös érdek más kisebbségek segítőivé, támaszaivá teheti őket a jövőben. Így válhat a nemzeti régiók várt sikere az európai kisebbségvédelem következő közös célállomásává.     

IZSÁK BALÁZS

Erdélyi Napló 2012. május 31.