Ülésezett a Székely Nemzeti
Tanács Állandó Bizottsága
A Székely Nemzeti
Tanács Állandó Bizottsága pénteken, szeptember 28.-án ülésezett
Székelyudvarhelyen. Megvitatta, többek között, Székelyföld autonómia
statútumának a román szenátus általi, ismételt elutasítása után kialakult
helyzetet, és az elutasítás indoklásának részletes elemzéséről, és az ebből
fakadó további lépésekről döntött.
A
Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezetet – felkérésre – Becsek
Garda Dezső képviselő és Sógor Csaba szenátor terjesztette Románia Parlamentje
elé. A Parlament Törvényhozási Tanácsa és az illetékes szakbizottságok
jelentései alapján a tervezetet vita nélkül utasította el 2005. december 12.-én
a képviselőház, majd 2012. szeptember 25-én a szenátus. A szenátusi szavazás
során – a hivatalos honlapon elérhető információk szerint – a tervezet mellett
szavazott Fekete-Szabó András Levente, Günthner Tiberiu, Albert Álmos és Cseke Zoltán
RMDSZ, Marcu Gheorghe PSD szenátor, tartózkodtak Pop Gheorghe PSD, és Luca
Raymond PNL szenátorok.
A
véleményezések közül csak a Törvényhozási Tanácsé, valamint a közigazgatási
szakbizottságnak a jogi szakbizottsággal közösen kiadott véleményezése
tartalmaz érdemi indoklást is, a többiek pusztán az elutasítás tényét közlik.
A
Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a tervezet első cikkében megfogalmazott
cél, az egységes román nemzetállammal párhuzamos, de önálló állami entitás
létrehozását jelenti. Valójában a megfogalmazott cél egy többlethatáskörökkel
felruházott régió létrehozása a román államon belül, annak törvényeivel
összhangban. A tudatos és rosszindulatú torzítás olyannyira elfogult, hogy
szerzőjük azt sem veszi észre, hogy az idézett és kifogásolt részek szó szerint
megtalálhatók a Regionális Autonómia Európai Chartájában, amely kimondja:
A
regionális autonómia azt jelenti, hogy a tagországokban lévő legnagyobb
kiterjedésű területi kollektivitások joga és tényleges képessége saját
felelősségükre és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák
jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amelyek
az állam és a kollektivitások között elhelyezkedő választott testülettel
rendelkeznek, az önigazgatás hatásköreit gyakorolják, illetve állami
jogosítványokkal is bírnak.
Ezek
után egyenesen cinikus, hogy a Törvényhozási Tanács a nemzetközi jogra
hivatkozik, nem releváns általánosságokat idézve az Európa Tanács 1334/2003
számú ajánlásából, miközben tudatosan elhallgatja a legfontosabbat, hogy az
ajánlás a központi hatalom és a nemzeti közösség közötti feszültségek
megelőzésének demokratikus eszközeként ajánlja a területi autonómiát!
Hasonló
módon hivatkozik az 1201/1993 számú ajánlásra is, tudatosan, és rosszhiszeműen
megfeledkezve annak 11. cikkéről, amely kimondja:
Azokban a régiókban, ahol egy nemzeti
kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban
áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelően és az állam
nemzeti törvénykezésével összhangban, megfelelő helyi vagy autonóm
közigazgatási hatóságokkal, vagy különleges státussal rendelkezzenek.
Ennél
is súlyosabb azonban az, amit az ajánlás 12. cikkével követ el Románia
Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa. A nevezett cikk arról rendelkezik, hogy a
jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az korlátozza vagy
beszűkítse a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek egyéni jogait, illetve a
nemzeti kisebbségre vonatkozó kollektív jogokat, amelyek a szerződő állam
törvényeiben vagy olyan nemzetközi szerződésekben foglaltak, amelynek az állam
részese.
Ezt
a rendelkezést a Törvényhozási Tanács egyszerűen meghamisítja, átírja, hogy
abból a kisebbségek kollektív jogainak a tagadását lehessen érteni, holott az
idézett rendelkezés ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza. („A jegyzőkönyv
egyetlen rendelkezése sem értelmezhető egy kisebbséghez tartozó személy egyéni
jogának korlátozásaként, vagy beszűkítéseként, vagy egy nemzeti kisebbség
kollektív jogaként.”)[1]
Túl
azon, hogy a nemzetközi jog egyetlen kisebbségvédelmi dokumentumát sem szabad a
kisebbségek ellen használni, ez a cselekmény kimeríti az okirat-hamisítás
bűncselekményének tényálladékát is, és megkérdőjelezi az egész jogalkotási eljárás
törvényességét.
Fontosnak
tarjuk leszögezni, hogy Románia egyoldalú kötelezettséget vállalt az Európa
Tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, és eme vállalásnak mindmáig
nem tett eleget, mi több az ajánlás szövegét a hatóságok meghamisítják, hogy a
törvényhozási eljárásban azt eredeti céljaival és szellemével ellentétes módon
használják fel.
Románia
Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa tizenöt-oldalas, elutasító véleményezése
nagyjából egyezik a 2004. március 12-én, a tervezet első beterjesztése
alkalmával kiadott szöveggel, amelynek állításait Dr. Csapó József egyenként
megcáfolta, a cáfolatot megküldte a Törvényhozási Tanácsnak és nyilvánosságra
is hozta. Mindezek ellenére az újabb szövegváltozatban a téves érvek, a hamis
állítások úgy ismétlődnek, mintha ez nem történt volna meg.
Az Állandó
Bizottság a továbbiakban döntött az SZNT soron következő ülésének
összehívásáról, amelyre Marosvásárhelyen kerül sor ez év novemberében.
Izsák
Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely 2012. október 1.
[1] A Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa által meghamisított
szöveg: “…nici o dispoziţiei a Protocolului nu poate
fi interpretată ca limitând sau restrângând un drept individual al unei
persoane aparţinând unei minorităţi
naţionale sau ca un drept colectiv al unei minorităţi naţionale.” Ugyanez a szöveg a valóságban: "Nici
una din dispoziţiile acestui protocol nu poate fi interpretată ca o limitare
sau restrângere a unui drept individual al persoanelor aparţinând unei
minorităţi naţionale, sau a unui drept colectiv al unei minorităţi naţionale
cuprins în legislaţia statului contractant sau într-un acord internaţional la
care acest stat este parte". A
szöveg angol eredetije: Nothing in this protocol may be construed as
limiting or restricting an individual right of persons belonging to a national
minority or a collective right of a national minority embodied in the
legislation of the contracting state or in an international agreement to which
that state is a party.
