Találtam egy képét a világhálón, és úgy
gondoltam, el kell küldenem nektek. Katalónia nemzeti ünnepén készült ez év
szeptember 11.-én, amikor a katalán szabadságért tüntetők egy négyszáz
kilométer hosszú élőláncot alakítottak ki.
Aki
rápillant a képen látható fiatalokra, biztosan ki fogja azt is találni, hogy
minek örülnek. A páratlan közösségi erőnek, amelynek ők is részesei. Annak,
hogy ott, abban a percben tudták, érezték, hogy a jövőjük Katalóniában
biztosított. Aki rápillant erre a képre, megérti: ha Isten meg akar
tartani, fel akar emelni egy népet, annak fiataljait beoltja a szabadság
szeretetével.
Közeledik október
27. amikor rajtunk székelyeken a sor, megmutatni a világnak, nem hátrálunk, s
nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról.
Közeledik
október 27. amikor látni fogja az egész világ, tudnak-e a székely fiatalok úgy
kiáltani, úgy nevetni, úgy lelkesedni, mint katalán kortársaik. Ha igen, akkor
október 27.-én, Bereck és Kökös között, mi székelyek történelmet fogunk írni! Veletek
és értetek. Ha nem így tennénk, mi értelme volt megtanulni Gábor Áron nevét és
tetteit, s Kányádi Sándorral felidézni, miként dörögtek 1849-ben a kökösi
hídfőn a székely harangok?
Küldök
nektek egy kisfilmet is. Terjesszétek a világhálón, biztosan ügyesebbek vagytok
ebben, mint én, remélem ez is fog mozgósítani. És ne feledjétek, október 27-én,
Bereck és Kökös között akkorákat kell kiáltanotok, hogy meghallják a bukaresti
kormánypalotában, de hallják meg kortársaitok a messzi Katalóniában, akik
barátaitok és szövetségeseitek lesznek a jövőben.
Marosvásárhely 2013. szeptember 17.
Izsák
Balázs
