Nem térhet vissza az állami terror!

    Az államelnök-választás második fordulója után felerősödtek és megsokasodtak Székelyföldön Románia kormányának magyar-ellenes lépései. Kiemelt jelentőségűek ezek között a sepsiszentgyörgyi székely-magyar közösség ellen irányuló provokációk, amelyek a székely zászló és - előzmény nélküli módon - a magyar himnusz ellen irányulnak. Figyelembe véve azt, hogy ezzel párhuzamosan és ezzel egy időben teljesen jogsértő módon Románia törvényesen megválasztott elnöke ellen is manipulatív támadás indult, és a hatóságok bírósági meghurcolására készülnek, nyilvánvaló, hogy a vesztes, posztkommunista hatalom vág vissza, ugyanolyan eszközökkel, mint 1990 márciusában. Akkor a bukott hatalom a nemzetiségi feszültségek szításával a marosvásárhelyi nemzetiségi összecsapást is kiprovokálta és megszervezte saját hatalmának visszaállítása érdekében.

     Ennek figyelembe vételével kell vizsgálni Sepsiszentgyörgy polgármesterének, Antal Árpádnak helytálló kijelentését, amely a mostani sepsiszentgyörgyi és az 1990-es marosvásárhelyi helyzetet állítja párhuzamba. Akkor a hatóságok támogatásával felfegyverzett és félrevezetett románok rohanták le az anyanyelvi oktatás megteremtéséért tüntető magyarokat, ma szintén a hatóságok lépnek fel provokatív módon a magyar közösség ellen. 

         A román állam hatóságainak - nevezetesen a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmus Elleni Ügyosztálynak (DIICOT) - ezt követő fenyegető fellépése Antal Árpád polgármester ellen jogsértő és alkotmányellenes, hiszen a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát olyan mértékben sérti, ahogyan azt csak a Ceausescu politikai rendőrsége, a Securitate merte megengedni magának. Egyben arra emlékeztetünk, hogy Románia közelmúltjában kizárólag állami terror létezett, a kommunista diktatúra államterrorja, és az alapvető emberi jogokba gázoló mai hatóság is az állami terror visszatérésével fenyegeti a romániai demokráciát.

      Ezúton is kifejezem szolidaritásomat Sepsiszentgyörgy polgármesterével, a nyilvánosság előtt azonosulok említett véleményével és kérem a DIICOT illetékeseit, hogy amennyiben a jogtalan eljárást nem szüntetik be, úgy ezek figyelembevételével ellenem is indítsanak eljárást, amiért ebben a kérdésben alkotmányos jogommal élve, összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével a nyilvánosság előtt csatlakoztam Sepsiszentgyörgy polgármesterének véleményéhez és kifejeztem vele vállalt szolidaritásomat.

     Meggyőződésünk, hogy amint 1990-ben a pártállam maradék struktúráinak nem sikerült a kommunista restauráció, úgy az állampolgárok kollektív, tudatos és bátor fellépése ma is meg fogja akadályozni, hogy a romániai demokrácia fölé tudjon kerekedni a hatalmi terror.   

    Elégtétellel nyugtázzuk Kovászna megye prefektusának leváltását, az eddigi személycserék a Székelyföld részeit magukba foglaló megyékben azonban azt jelzik, a személycserén túl szemléletváltásra is szükség van.   

                                                                                                             Izsák Balázs
                                                                                          a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2014. december 19.

Teroarea de stat nu mai poate reveni!

După cel de al doilea tur de scrutin al alegerilor prezidenţiale, în Ţinutul Secuiesc s-au înmulţit acţiunile antimaghiare ale guvernului român. În rândul acestora au însemnătate aparte provocările îndreptate împotriva comunităţii secuieşti din Sfântu-Gheorghe, care vizează steagul secuiesc şi  - în mod fără precedent - imnul ungar. Ţinând cont de faptul, că în paralel cu acestea a fost demarat un atac manipulativ împotriva preşedintelui ales al României, iar autorităţile se pregătesc de hărţuirea lui în fata justiţiei, este evident, că avem de a face cu acţiunile puterii postcomuniste care a pierdut alegerile, şi care face uz de aceleaşi instrumente, ca şi în martie 1990.

Atunci, cei care au pierdut puterea nu au ezitat să facă uz de arma naţionalismului, provocând şi organizând conflictul interetnic din Târgu Mureş, cu scopul de a redobândi puterea.

Afirmaţiile corecte ale domnului Antal Árpád, primarul din Sfântu-Gheorghe, trebuie analizate din acest punct de vedere, şi se poate afirma, că este corectă comparaţia între evenimentele din 1990 din Târgu-Mureş şi cea ce se întâmplă acum la Sfântu-Gheorghe. Atunci maghiarii care demonstrau paşnic pentru învăţământul în limba maternă, au fost atacaţi de români induşi în eroare şi înarmaţi cu sprijinul autorităţilor, iar azi din nou autorităţile sunt cei care provoacă comunitatea maghiară.

Acţiunile de intimidare ale autorităţilor statului român - în speţă a Direcţiei de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism (DIICOT) - împotriva primarului Antal Árpád sunt nelegale şi anticonstituţionale, de vreme ce încalcă dreptul fundamental al libertăţii de exprimare într-un mod pe care numai Securitatea, poliţia politică a lui Nicolae Ceauşescu îşi permitea. Totodată ţinem să amintim, că în deceniile precedente în România a existat în mod exclusiv teroare de stat, teroarea dictaturii comuniste, iar autorităţile care azi încalcă drepturi fundamentale ameninţă democraţia din România cu revenirea terorii de stat.

Îmi exprim şi pe această cale solidaritatea cu primarul din Sfântu-Gheorghe, mă identific în mod public cu poziţia exprimată de el, şi solicit Direcţiei de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism, ca în situaţia în care nu încetează cercetările demarate în cazul domniei sale, atunci să demareze cercetări şi împotriva mea în acest caz, pentru că folosindu-mă de drepturile mele constituţionale, în conformitate cu Convenţia Europeană a Drepturilor Omului, în mod public împărtăşesc opinia primarului din Sfântu-Gheorghe, şi îmi exprim solidaritatea cu dânsul.

Sunt convins, că aşa cum rămăşitele structurilor partidului-stat nu au reuşit în 1990 restaurarea dictaturii comuniste, tot aşa acţiunea colectivă, curajoasă şi conştientă a cetăţenilor va împiedica ca teroarea de stat să prevaleze asupra democraţiei din România.

Constat cu satisfacţie demiterea prefectului judeţului Covasna, dar precedentele similare din judeţele care înglobează părţi din Ţinutul Secuiesc ne indică, că dincolo de schimbarea persoanelor este nevoie de o schimbare majoră de mentalitate.

                                                        Izsák Balázs

Preşedintele Consiliului Naţional Secuiesc

Târgu-Mureş/Marosvásárhely, la 19-12-2014

A valóság, amellyel holnap számolnia kell mindenkinek, bennünk él!

 Tőkés László méltatása a Duna Díj átadásakor[1]

Nincs könnyű a dolga annak, aki a rendszerváltásról, a rendszerváltás hőseiről negyedszázad után mond méltató, értékelő beszédet. Huszonöt év alatt felnőtté váltak, akik akkor születtek, az ő számukra történelem az, amiről most beszélünk. Maguk a rendszerváltók viszont ma is aktív szereplői a közéletnek, s ami negyedszázada történt az ő számukra előzménye és magyarázata mindannak, ami ma történik, tehát része a közéletnek.  

Tőkés László, a romániai rendszerváltás elindítója is aktív részese a mindennapi politikának, és a társadalom, vagy az exponált politikai szereplők hajlamosak arra, hogy a napi eseményeket követve, hol így, hol úgy ítéljék meg történelmi szerepét is. Érdemeinek elismeréseként kitünteti például a román állam, majd a napi politika kicsinyes és elfogult nyomásának engedve a kitüntetés visszavonását kezdeményezi. Itt az ideje, hogy Temesvár esetében, a romániai rendszerváltás esetében is kimondjuk: a múlt nem változik!   

Arra kérem Önöket, vegyenek részt velem együtt egy időutazásban, hogy élesen el tudjuk választani a maradandó történelmi értékeket, a változó politikai konstellációktól és ez utóbbiakból származó ítéletektől. Ezért javasolom, hogy a kelet-európai rendszerváltás századik évfordulójáig ugorjunk előre. Addig, amikor a rendszerváltás idején született gyermekeknek az unokái alkotják a közvéleményt irányító bölcs középnemzedéket. Azt a nemzedéket, amely felállítja majd a rendszerváltók centenáriumi emlékművét valahol Kelet-Európában. Talán Moszkvában, talán Varsóban vagy Gdanskban, talán Temesváron. A gondolat szárnyán, időutazóként érkezem – és kérem, érkezzenek Önök is velem – a jövendő emlékmű elé. Három ember áll egymás mellett, egy talapzaton, épp annyi távolságra egymástól, hogy látható legyen: más-más értékeket jelenítettek meg, más-más belső indíték mozgatta őket. Az egyik közülük Mihail Szergejevics Gorbacsov. A rendszerváltók emlékművén ő a felvilágosult abszolutizmus kései megjelenítője, aki az abszolút hatalom birtokosaként akarta a közjót szolgáló reformokat, az átláthatóságot a cenzúra és a félelembe fagyott hallgatás helyett. A Német Demokratikus Köztársaság negyvenedik évfordulóján elmondott történelmi beszédével pedig kétségtelen, hozzájárult a berlini fal ledöntéséhez is. A második férfialak lengyel. Ő a nemzeti szabadság védelmének hagyományait őrző, önszerveződő közösség választott vezére: Lech Walesa. Az emlékmű tervezése során bizonnyal felmerül majd a magyar 56 megjelenítése is, ám végül győz az alapgondolat, hogy a nyolcvanas évek végén aktív rendszerváltókat állítsák a talapzatra, akiket valamilyen klasszikus európai érték tett rendszerváltóvá, és ez által legyen az emlékmű ezen értékek hirdetője is.  

Amúgy a harmadik szobor úgyis egy magyart ábrázol. Kelet-Európa utolsó diktatúrájának megbuktatóját, ilyen értelemben, a kelet-európai rendszerváltás lezáróját, Tőkés Lászlót. A kis, temesvári református gyülekezet lelkészeként nem rendelkezett hatalommal, nem állt mögötte egy olyan tömegszervezet, mint a lengyel Szolidaritás. Ő maga állt azonban egy olyan szilárd alapon, amelynél erősebbet elképzelni ma sem lehet. Ez az alap a Szentírás, ez az alap Jézus Krisztus evangéliuma, úgy ahogyan azt a magyarságot is megtartó kálvini reformáció juttatta el magyaroknak, székelyeknek. A korabeli Európa magányos hősnek tekintette Tőkés Lászlót, aki egyedül fordult szembe Európa utolsó és egyben legkegyetlenebb diktatúrájával. Bár kétségtelen, hogy Tőkés László rendelkezett egy magányos hős minden erkölcsi, emberi adottságával: bátorsággal, hűséggel és ügyszeretettel, ám mégis azt kell mondanom, akik pusztán magányos hősnek tekintették, azok nyilván nem ismerték a kálvinizmus közösségteremtő és közösségmegtartó erejét, nem énekelték együtt soha egy magyar református gyülekezettel a 90. genfi zsoltárt Szenczi Molnár Albert fordításában: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.”

·         

Térjünk vissza a jövőből a jelenbe, és a mai helyzetünkről, közös feladatainkról is beszéljünk, de a vázolt centenáriumi távlat ismeretében immár. Annak tudatában, hogy a régi világ ma még élő, és Tőkés Lászlóra is sarat dobáló ügynökei a jövendő emlékműnek még a gránittalapzatáig sem képesek elérni.

A változást követő években az erdélyi magyarság érdekeinek hiteles megjelenítése volt az első feladat. A jövendő nemzedékek nehezen fogják érteni, hogy a diktatúra összeomlása után ez miért volt nehéz? Miért kellett keményen megküzdeni azért például, hogy az erdélyi magyar otthonokban magyarul szóljon a televízió, szolgálva a magyar műveltséget, a magyar nyelv ápolását, és amely a magyar nemzeti közösség mindennapjairól szóljon a legkisebb faluban is, ott is, ahol már szórványban, tört magyarsággal, vagy kevert nyelven szólnak egymáshoz a még megmaradt magyarok. Attól a pillanattól, hogy 1992-ben a Magyarok III. Világtalálkozóján megfogalmazódik az „égi köldökzsinór”, egy magyar televízió terve, amely összeköti a Kárpát-medence, majd a nagyvilág magyarságát, Tőkés László lelkes ösztönzője ennek, szorgalmazója, és az első adás pillanatától védelmezője a fiatal intézménynek a méltatlan támadásokkal szemben. Karácsony közeledik, természetes, hogy itt és most nemcsak 1989 karácsonyára emlékezünk, hanem 1992. december 24.-ére is, amikor délután tizenhét órakor, egy közvetítő kocsiból a Duna Televízió megkezdte műsorának sugárzását. Hogy ez megtörténhetett, abban elévülhetetlen érdeme volt Tőkés Lászlónak, nem véletlen hát, hogy Csoóri Sándor, majd Sára Sándor után, mától ő is kitüntetettje a Duna díjnak.

 Befejezésként szólnunk kell a közeljövőről is. Vitán felül áll, hogy mindannyian autonómiát akarunk. Az eszközeink: az érvek, a nemzetközi példák mindenki számára biztató gyakorlata, a közösségi akarat felmutatása, illetve a közösség kohéziójának erősítése. Látnunk kell azt is azonban, hogy ameddig mi a székelyek történelmi menetelését szervezzük az autonómia felé, addig Bukarestben egyre élesebben bontakozik ki az a hatalmi szándék, amely a székely székek emlékét végképp eltörölné és Székelyföldet egy román többségű régióba olvasztaná. A mai nap legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e ezt állítani? A válasz: igen. Mindössze ahhoz az erkölcsi erőhöz kell visszanyúlnunk, amely a romániai forradalmat huszonöt éve Temesvárról elindította, és kimondani, realistának lenni annyit jelent, hogy képesek vagyunk alakítani a holnap valóságát. Mert a valóság, amellyel holnap számolnia kell mindenkinek, bennünk él.

A rendszerváltók szobrának gránittalapzata megvan már valahol, egy európai sziklába ágyazottan várja a kőfaragókat, akik a már benne rejlő formát láthatóvá teszik. A rendszerváltás centenáriumát mi nem, de a ma élő legifjabb nemzedék megéri. Számukra és utódaik számára a Duna Televízió, biztos vagyok benne, hogy közvetíteni fogja egyenes adásban a centenáriumi szoboravatást. És szeretném, ha ezt a kijelentést Önök elsősorban bizakodásként értékelnék, hogy jó irányba fog haladni a világ, hogy soha a diktatúra s a hidegháború sötétjébe nem süllyed vissza Európa, s szabad emberek szabad világa fölött az alapvető európai értékek őrködnek majd s a rendszerváltók gránitalakjai. 

---

[1] Elhangzott 2014. december 13.-án Torockón, a Duna Házban, Tőkés László kitüntetése alkalmával

IZSÁK BALÁZS

Felicitare Preşedintelui Statului, Klaus Johannis

Consiliul Naţional Secuiesc felicită schimbarea realizată după victoria Domnului Klaus Johannis în turul al doilea al alegerilor prezidenţiale. Amintind de moştenirea morală a dietei din Transilvania, care a decretat libertatea religiilor şi a conştiinţei, amintind de tradiţia ardeleană a convieţuirii multiseculare a diverselor culturi, acum putem spera ca aceste valori se vor extinde în toată România, şi poate soseşte momentul, când fiecare cetăţean al României va trăi în libertate şi egalitate deplină, şi vom trăi cu toţii într-o ţară liberă, paşnică şi bogată. Există şansa ca maghiarii din Transilvania, secuii să se simtă acasă pe pământul lor natal.

Am formulat la Marele Marş al Secuilor:      

“Este în interesul nostru, al poporului secuiesc, ca relaţia dintre România şi Ungaria să fie bună, în spiritul cooperării constructive şi paşnice şi în conformitate cu tradiţiile constituţionale comune ale statelor membre ale Uniunii Europene.”

După al doilea tur al alegerilor prezidenţiale din România ne exprimăm iarăşi speranţa că şi România îşi va recunoaşte interesele sale pe termen lung, care coincid cu cele ale Ungariei, precum şi faptul că sunt parteneri strategici fireşti, şi numai în atmosfera încrederii reciproce este posibilă acea cooperare strânsă, care este şi în interesul cetăţenilor ambelor ţări. Pentru aceasta, continuarea lucrărilor comisiei interguvernamentale mixte, în conformitate cu tratatul bilateral dintre cele două state, este o condiţie prealabilă normală, ca şi începerea unui dialog privind asigurarea drepturilor minorităţii maghiare din România, despre crearea garanţiilor instituţionale, inclusiv şi autonomia, având în vedere că fundamentarea internaţională a autonomiei Ţinutului Secuiesc se găseşte tocmai în tratatul bilateral încheiat între România şi Ungaria. 

Autonomia Ţinutului Secuiesc este o soluţie care nu numai că nu lezează interesele României, nu este contrară nici Constituţiei, dar prin aprofundarea democraţiei este chiar în interesul României. Afirmă acest lucru – împreună cu noi - gânditori europeni, actori excelenţi ai vieţii publice europene, cum este şi Andreas Gross, deputat în Adunarea Parlamentară a Consiliului Europei, elaborator al celebrului raport Gross, cu reputaţie mondială meritată.    

Obiectivele Consiliului Naţional Secuiesc sunt neschimbate, şi avem convingerea ca acestea pot fi atinse prin dialog. Vrem autonomia Ţinutului Secuiesc, vrem dialog şi pace socială.

            Cu ziua de azi poate începe o nouă eră în relaţiile româno-ungare, fundamentate pe respectul reciproc, respectarea deplină a drepturilor omului, şi pe încrederea durabilă dintre România şi Ungaria.

            Este însă clar că aceste obiective nu au şanse de realizare fără garanţiile instituţionale ale drepturilor secuilor, fără acceptarea aspiraţiilor lor, sau mai mult decât atât, cu menţinerea persecutării şi urmăririi simbolurilor secuieşti şi ale inscripţiilor în limba maghiară.

            Ne exprimăm convingerea noastră că, cu această victorie, proiectul de reformă administrativă a României se va întoarce la acele valori, obiective, şi metode, care au fost stipulate în raportul întocmit anterior de comisia condusă de profesorul Ioan Stanomir, şi prin aceasta, împărţirea administrativ-teritorială a României va fi fundamentată pe voinţa şi solidaritatea comunităţilor locale.

            Această speranţă i-a îndemnat pe secui să-l voteze, conform conştiinţei lor, în număr mare pe Klaus Johannis, în al doilea tur al alegerilor prezidenţiale. 

            Având încredere în viitor, având încredere în şansa dialogului dintre secui şi noua putere de la Bucureşti, dorim succes şi spor la muncă Domnului Preşedinte Klaus Johannis, ca toţi cetăţenii României să aibă şansa de a trăi semnificaţia articolului 4. din Constituţie: „România este patria comună şi indivizibilă a tuturor cetăţenilor săi, fără deosebire de rasă, de naţionalitate, de origine etnică, de limbă, de religie, de sex, de opinie, de apartenenţă politică, de avere sau de origine socială.”

Târgu-Mureş 17-11-2014                                                         Izsák Balázs

                                                                           Preşedintele Consiliului Naţional Secuiesc

Az államelnök Klaus Johannis köszöntése

A Székely Nemzeti Tanács a változást üdvözli a romániai elnökválasztás második fordulója, Klaus Johannis úr győzelme után. Emlékezve a vallásszabadságot Európában először kihirdető erdélyi országgyűlés erkölcsi örökségére, a különböző kultúrák több évszázados együttélésének erdélyi hagyományára, most joggal reménykedhetünk abban, ezek az értékek egész Romániára kiterjednek és eljöhet a perc, amikor Románia minden polgára megéli a tényleges szabadságot és jogegyenlőséget, és mindannyian egy szabad, békés és gazdag országban élhetünk. Esély van arra, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek végre otthon érezzék magukat a szülőföldjükön. Esély van arra, hogy javuljon a román-magyar viszony. A Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványában fogalmaztuk meg:

„Nekünk, székelyeknek alapvető érdekünk, hogy Magyarország és Románia között jó legyen a viszony a békés, építő együttműködés és az Európai Unió tagállamainak közös alkotmányos örökségének jegyében.”   

A romániai választások második fordulója után ismételten kifejezzük azt a reményünket, hogy Románia is felismeri, hogy hosszú távú érdekei azonosak Magyarországéval, hogy egymás természetes stratégiai partnerei, és csakis a kölcsönös bizalom légkörében lehetséges az a szoros együttműködés, amely mindkét ország állampolgárának érdeke. Ennek természetes előfeltétele, hogy a két ország közötti kormányközi vegyes bizottság érdemben folytassa a munkáját az államközi szerződésnek megfelelően, és megkezdődjön az érdemi párbeszéd a romániai magyarok jogainak biztosításáról, az intézményi garanciák megteremtéséről, beleértve az autonómiát is, hiszen Székelyföld autonómiájának egyik nemzetközi megalapozása éppen a Magyarország és Románia között megkötött államközi szerződésben található

Székelyföld autonómiája egy olyan demokratikus megoldás, amely nem hogy nem sérti Románia érdekeit, nem sérti Románia alkotmányát, de az ország demokráciájának elmélyítése révén ez Románia érdeke is. Velünk együtt olyan nagyszerű európai gondolkodók, közéleti emberek mondják ezt, mint Andreas Gross az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője, az immár világhírűvé vált Gross jelentés kidolgozója.

A Székely Nemzeti Tanács céljai változatlanok, és meggyőződésünk, hogy azok párbeszéd útján elérhetők. Autonómiát akarunk Székelyföldnek, párbeszédet és társadalmi békét.

            Ma egy új korszak kezdődhet a magyar-román viszonyban, amely a kölcsönös tiszteletre, az alapvető emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartására, Magyarország és Románia közötti hosszú távú bizalomra épülhet.

            Mindenki számára világos, hogy ezek a célok esélytelenek a székelyek jogainak intézményi garanciája nélkül, a székely törekvések elismerése nélkül, vagy éppenséggel a székely zászló, és a magyar feliratok további üldözése mellett.

            Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy Románia közigazgatási reformjának terve ezzel a választási győzelemmel vissza fog térni azokhoz az értékekhez, célokhoz és módszerekhez, amelyeket korábban a Ioan Stanomir professzor által vezetett bizottság jelentése rögzített, és ezzel Románia majdani közigazgatási beosztása egy, a helyi közösségek akaratára és hosszú távú szolidaritására épülhet.

            Ez a reménység késztette a székelyeket, hogy nagyon nagy számban szavazzanak Klaus Johannisra, a lelkiismeretüket követve az államelnöki választások második fordulójában.

            A jövőbe vetett bizalommal, az új bukaresti hatalom és a székelyek közti párbeszéd esélyébe vetett hittel kívánunk sikert és jó munkát Klaus Johannis Elnök úrnak, hogy Románia minden polgára őszintén megélhesse Románia alkotmányának 4. szakaszába foglaltakat: „Románia minden polgárának közös és oszthatatlan hazája, fajra, nemzetiségre, etnikai származása, nyelvre, vallásra, nemre, véleményre, politikai hovatartozásra, vagyonra vagy társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.”  

Marosvásárhely 2014-11-17                                                              Izsák Balázs

                                                                                           A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Magyarország nélkül nem lehet!

          Egy esztendővel a Székelyek Nagy Menetelése után megelégedéssel állapítjuk meg, az esemény a mai napig meghatározó módon kihat a közéletre, új távlatot képes nyitni a párbeszédnek, és nem maradt el a nemzetközi hatása sem. Ennek a következménye a Project on Ethnic Relations (PER) újbóli romániai megjelenése is, ezt föltétlen figyelembe kell venni bár a beindult tárgyalások folytatása során.
     A Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványából kiindulva, az ott megfogalmazott célok magvalósítását kell a tárgyalások központi kérdésévé tenni. Emlékeztetünk arra, hogy a Bereck és Kökös között összegyűlt székelyek követelték, hogy „Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén.” Ugyanakkor leszögezte: „Az államon belüli önkormányzás regionális szintű hatalmat jelent, amelynek demokratikusan létrehozott döntéshozó szerve van, és amely széleskörű autonómiával rendelkezik a hatáskörök, valamint ezek demokratikus gyakorlása terén, ugyanakkor rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel.” Ilyen téren teljes mértékben egyetértünk Tamás Sándorral, Kovászna megye tanácsának elnökével, miszerint új fejezetet kell nyitni a román többség képviselőivel folytatott tárgyalásokban, a székelyföldi önrendelkezési igény figyelembevételével. 

      Fontosnak tartjuk ugyanakkor leszögezni, hogy a székely közösség bizalmát és támogatását élvező egyeztetéseknek és egy elfogadható, tartós megállapodás megszületésének van két lényeges előfeltétele.
       1. Tekintettel kell lenni az 1993 júliusában lezajlott neptuni tárgyalások tanulságaira és az azt követő változásokra. Ennek megfelelően a résztvevőknek az erdélyi magyar és ezen belül a székely közösség bizalmából és meghatalmazásával kell leülniük a tárgyalásokhoz, és azokon részt kell vennie minden szervezetnek, amely a Székelyek Nagy Menetelésén részt vett, ezzel is folytatva a Bereck és Kökös között megteremtett egységes fellépés hagyományát.   
       2. Legfontosabb azonban a változások sorában a Magyarország és Románia között létrejött szerződés a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról, amelynek aláírására 1996. szeptember 16-án került sor. A szerződés a magyarországi román, és romániai magyar kisebbség helyzetét a korábbitól eltérő, teljesen új jogviszonyba ágyazta be, amennyiben e közösségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelmét és fejlesztését államközi együttműködés tárgyává emelte.
      Ennek figyelembevételével és összhangban a Székely Nemzeti Tanács 2010. november 19-én elfogadott határozatával, amely megfogalmazza az igényt: „Magyarország a gondoskodó állam szerepét töltse be Székelyföld, a székely nép vonatkozásában, és Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájában kiemelt helyet kapjon Székelyföld,” igényeljük a magyar kormány képviselőinek a meghívását ezekre a tárgyalásokra.
      Kijelentjük: a székelység érdekelt abban, hogy a Magyarország és Románia között megkötött államközi szerződésben foglaltak maradéktalanul érvényesüljenek, és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a romániai magyar közösség helyzetéről úgy folyjanak egyeztetések, hogy azokról az egyik érintett és érdekelt fél, Magyarország hiányzik.
     Ha a fenti feltételek teljesülnek, és az erdélyi magyarság, illetve a székelység képviselői, a román kormány és a magyar kormány képviselői háromoldalú tárgyaláson meg tudnak állapodni az autonóm Székelyföld jogállásáról, illetve a közösségünk által egyhangúan támogatott és az RMDSZ programjában 1993 óta szereplő háromszintű autonómia-koncepció gyakorlatba ültetéséről, akkor Románia és vele együtt Magyarország hosszú távon az európai béke és stabilitás legmegbízhatóbb térsége lesz. Ha ebben vállal közvetítő szerepet az említett amerikai civil szervezet, vagy maga az Amerikai Egyesült Államok, akkor azt meg fogjuk köszönni.

                                                                                                      Izsák Balázs
                                                                                   A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2014. október 10.

Jegyzőkönyv kommentárokkal

A Székely Nemzeti Tanács elnöke szeptember 30.-án kiadott közleményében (A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására) bírálta az RMDSZ elnökének kijelentéseit, amelyeket Bukarestben, román értelmiségiekkel, az RMDSZ autonómiastatútumáról folytatott beszélgetés során tett. Az RMDSZ erre közleménnyel válaszolt, amelyben védelmébe vette a Kelemen Hunor által mondottakat, azt állítva, hogy a Székely Nemzeti Tanács elnöke újságcikkek alapján fogalmazta meg a véleményét, ezért a nyilatkozata valótlanságokat tartalmaz.

Figyelmesen végighallgatva az RMDSZ honlapján közzétett, több mint kétórás beszélgetést, megállapítható, hogy a Székely Nemzeti Tanács közleményébe foglaltak maradéktalanul helytállóak.

    A továbbiakban a két órás beszélgetésből készült, jegyzőkönyvszerű kivonatot teszünk közé, amelyet kommentárokkal láttunk el, és a végén a következtetéseket is levonjuk. Azért vagyunk kénytelenek ebben a szokatlan formában megtenni a megjegyzéseinket, mert az RMDSZ elutasítja a párbeszéd megszokott kereteit.

Kelemen Hunor

11:25 Nem azt határozza meg, mi az autonómia, hanem azt, hogy mit nem jelent. Nem jelent szeparatizmust, enklávét, államiságot. 

Kommentár: A szeparatizmus, az enkláve, az állam az államban, olyan kifejezések, amelyeket a román nacionalizmus a jogos magyar törekvések elfojtására, sajátos értelemben használ. Szeparatizmusról akkor beszélt, amikor mi magyar iskolát, magyar nyelvű oktatást kértünk. Ezeket a kifejezéseket átvenni nem szabad defenzív módon sem, hanem el kell utasítani a használatukat, és meg kell világítani a használatuk mögött álló szándékot. A helyes értelmezésük nélkül még a hárítás, a defenzíva is hallgatólagos elfogadása ezen kifejezések létjogosultságának!

13:45 Az autonómiát a parlamentben kell elérni, nem az utcán, nem olyan eszközökkel, amelyeknek nincsen köze a demokráciához.

Kommentár: Ezek szerint a Székelyek Nagy Menetelése olyan eszköz volt, amelynek nincs köze a demokráciához?

16:40 A Prut két partján élő emberek, ha együtt akarnak élni, együtt fognak élni előbb-utóbb. A kérdés az, hogyan. Annak is megvan azonban a kockázata, hogy más pályája legyen Moldovának.

Kommentár: A mi szempontunkból az a kérdés, hogy az egyesülés előkészítéseként, Románia tesz-e olyan lépéseket, amely a moldovai oroszokat és gagauzokat meggyőzi arról, hogy Romániában szélesebb jogköröket fognak élvezni, mint most. Mert jelenleg elriasztja őket a román többség viszonya a mi autonómiatörekvésünkhöz. Persze minket is érintene az egyesülés, hiszen a százalékarányunk csökkenne, ebbe többletgaranciák nélkül nekünk nem is szabad belemennünk! Ilyen többletgarancia az autonómia. Hurezeanu, amikor visszatér Moldova kérdésére, Kelemen Hunor másodszor szalasztja el az alkalmat, hogy előadja az általa képviselt közösség szempontjait.

Parvulescu

19:00 Az 1923-as alkotmány eltörölte a gyulafehérvári ígéreteket

Hurezeanu

20:49 Méltatja Parvulescu történelmi felvezetését, (1859-ben föderatív államként jött létre Románia, Gyulafehérvári ígéretek) és kiegészíti a Dunai Konföderáció tervével.  

22:08 Tabuk mindig lesznek. Tabuk nélkül nem lehet (Kelemen Hunor nevet). Az ön tabuja például ez: vegye ki az utolsó mondatából Moldovát, és tegye helyébe Erdélyt, ha egyesülésről van szó. (Kelemen Hunor közbeszól: „Nu se pune problema!” – azaz: ez fel sem merül.)

22:56 Önök bemutattak egy autonómia-tervezetet, egy feszült helyzetben, veszélyes, szeparatista törekvések korában.

23:33 Orbán Viktor egy olyan politikus, aki megkérdőjelezi az Unió alapértékeit, szövetséget köt Moszkvával, és ez nemcsak gazdasági szövetség, hanem értékközösség is.

24:15 Nem gondolja Kelemen Hunor, hogy egy hullámhosszra került a szeparatistákkal? Világ szeparatistái egyesüljetek! Hogyan fognak boldogulni egy ilyen feszültségekkel terhes világban Donyeck, Edinburgh és Barcelona közt, Budapesten és Moszkván keresztül?

Kelemen Hunor

25:57 Igaza van Hurezeanu úrnak, nehéz örökséget kaptunk. (?) A tervezetnek nincs köze a szeparatizmushoz, Krímhez, Moszkvához. Megismétli: nem akarunk szeparatizmust, nem akarunk enklávét létrehozni.

28:0 Ezt a tervezetet nem beszéltük meg sem budapesti, sem moszkvai politikusokkal.

30:38 Nem akarunk semmit elvenni a románoktól, sem területet sem egyebet. 

30:56 Nálunk is vannak szélsőségesek, de nincs közünk hozzájuk. Nincsenek velük közös terveink.

31:40 Volt olyan idő, 89 előtt, amikor a román állam meg akart semmisíteni az ország területén mindent, ami nem román, de most ez már nem így van.

32:08 Románia a németeket és zsidókat eladta, a magyarokat csak azért nem, mert a magyarokra nem volt vevő. Nem akarjuk, hogy a jövőben azt mondják a románok, milyen kár, hogy már nincsenek magyarok (Romániában), ahogy mondják most a németekre, persze, hogy nincsenek, hiszen Önök mintha a németeket eladták volna?

Kommentár: Valójában nincs semmi olyan biztos jel, amely arra vallana, hogy Románia lemondott volna az erőszakos asszimiláció politikájáról. Erre nagyon sok példát lehet felhozni, de elég lenne a jelenlegi kormány közigazgatási reformtervét említeni, vagy legalább azokat az érveket, amelyeket Kelemen Hunor helyett Tapalaga úr adott elő (1:05:40)

A szélsőségek dolgában épp a lényeget nem mondja ki: nincs a romániai magyarságnak szélsőséges szervezete, semmilyen szélsőségesnek nyilvánítható politikai erő. Az erdélyi magyarok a magyarországi választásokon a magyarországinál is nagyobb arányban szavaztak a FIDESZ-KDNP-re, amelyről kategorikusan kijelentjük, semmi köze a szélsőséghez. Ezek kimondása nélkül beszélni az erdélyi magyar szélsőségesekről roppant káros és félrevezető. Felmentést is ad a demokrata érzelmű románoknak, akik nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes szemlélet ne legyen jelen szinte minden román politikai pártban, hogy a „magyar kártya” ne legyen ott, szinte minden román politikus kezében, a nyíltan szélsőséges pártokról nem is beszélve.

Hurezeanu:

32:35 Nem mi adtuk el, hanem a politikai rendszer. 1944 áprilisában a Horthy rezsim nem adta el, hanem haláltáborba küldte a zsidókat. (Kelemen Hunor közbeszól: ez igaz, ebben egyetértek.) Mi megtartottuk őket a háború idején, és csak azt követően adtuk el őket. Mégiscsak jobb volt eladni, mint megsemmisíteni

Kelemen Hunor:

Én voltam az a politikus (mindkét kezével önmagára mutat) aki ebben az évben háromszor is részt vettem Holokauszt megemlékezésen, a jövő héten megint megyek egyre. És minden alkalommal nagyon világos üzeneteket fogalmazok meg éppen azzal kapcsolatban, amiről Ön beszél.

Kommentár: Minden népnek szembe kell néznie a saját történelmével. A románoknak is szembe kell nézni a saját felelősségükkel, amely a jászvásári pogromért, vagy a besszarábiai zsidóság tragédiájáért terheli őket, mert ezt a felelősséget semmivel sem csökkentik az Észak-Erdélyben történtek, ezért nem helyes ezt tagadni, vagy másra mutogatva maszatolni el a felelősséget. A párhuzam sem helyes a Ceausescu rendszerrel, egyik politikai rezsim bűneit nem menti egy másik jogtiprása. A „jobb volt eladni őket, mint megsemmisíteni” egy megfontolatlan, szerencsétlen megfogalmazás, hiszen Emil Hurezeanu, ahogyan őt ismerjük, semmiképpen sem akarhatja a Ceuasecu diktatúra bűneit menteni. Arról nem is beszélve, hogy maga a mérlegelés is elfogadhatatlan: mi jobb, egy emberi közösséget megsemmisíteni, vagy pénzért eladni? Kelemen Hunor mondanivalója erről: „ez igaz, ebben egyetértek”.

Hurezeanu

33:30 Románia számára is dráma volt (a németek kitelepedése), és nem azért mert Önökkel maradtunk (mindketten nevetnek) hiszen itt vannak még a romák is. 

Luca Niculescu

Ön egy erős régiók Európáját akarja, egy erős régiók Romániáját akarja, és én azt kérdezem, hogy éri el azt, hogy erős régiók legyenek, anélkül hogy megkérdőjelezné a nemzetállamokat? A skót, a katalán, az észak-olaszországi, a belgiumi törekevések felsorolása után felteszi a kérdést: mi lesz a nemzetállamokkal. El fognak tűnni? Új határok jelennek meg? Az új entitásokat hercegségeknek fogják hívni, vagy fejedelemségeknek? (Bekiáltás: báróságoknak!) Báróságoknak? Hogy lehet a régiósítást együtt ragozni az integrációval? A föderalizmus lenne a megoldás? Ha Belgiumra nézek, akkor a föderalizmus sem megoldás.

Kelemen Hunor

Minden országban más a helyzet, nem lehet másolni, átültetni egyiknek a gyakorlatát a másikba. Nem szabad merevnek lenni, újítónak kell lenni. Ha elfogadjuk, hogy különböző helyzeteket, különböző módon kezeljünk, akkor megfelelő megoldások is találhatók, úgy hogy minden ország, minden régió, minden közösség, minden ember nyerjen ezekből a helyzetekből. Nem fogunk egységes receptet, egységes gyógymódot találni, az Egyesült Királyságtól Görögországig, ahol egészen más a helyzet.

Kommentár: Kelemen Hunor megkerüli a választ a kérdésre: hogyan egyeztethető össze a régiósítás az integrációval? Nem ismeri az Európa Tanácsnak épp az európai régiósításra vonatkozó 2007/1811 számú ajánlását, amely éppen erre a kérdésre ad világos választ, és amely markánsan alátámasztja a székely autonómiatörekvést is. Ennek az ajánlásnak mind a harmincegy cikkét szinte betéve kellene tudnia miden olyan magyar politikusnak, aki autonómia vagy régiósítás ügyében megszólal. Ez például egy „egységes recept”. Ugyanakkor igaza van Kelemen Hunornak abban, hogy nem szabad lemásolni más modelleket, például, ahogyan az RMDSZ tette a Dél-Tiroli autonómiastatútummal.     

Parvulescu
45:00 körül: Többször is használja a stat-natiune kifejezést. Különbséget tesz a nemzeti állam (stat national, ez van Románia alkotmányában) és a nemzetállam között. Szerinte a második túlhaladott, az első értelmetlen. Tovább viszi a gondolatot, és kimondja, hogy a nemzetállam, etnikailag tiszta állam értelemben nonszensz, habár a románok többsége ezt így érti, az alkotmány meg kétértelmű.

49:40 - Horvátország alkotmányában szerepelt a nemzetállam kifejezés, az EU csatlakozás kedvéért módosítaniuk kellett az alkotmányt, hogy ezt az etnikai hivatkozást megváltoztassák benne.

Kelemen Hunor

52:00 Európa számára az egyetlen út a mélyebb integráció, a közeledés egy Európai Egyesült Államok felé.

Kommentár: Parvulescu nagyon fontos dolgokat mondott az alkotmány első cikkének kétértelműségéről. Érdemes lett volna erre reagálnia Kelemen Hunornak, ha már nem ő mondta ki, amit ki kellett volna mondania.

Az Európa Egyesült Államok doktrínája pedig igencsak megkérdőjelezhető.

Hurezeanu

54:00 Párhuzamot von a múlt század eleji erdélyi románok s a mostani erdélyi magyarok helyzete között. Az akkori Románia szövetségese volt a Monarchiának, s a román király csitította az erdélyi románokat, most meg Budapest nyíltan barátkozik a szeparatizmust még Erdély viszonylatában is támogató oroszokkal. Az õ erdélyi nagyapját feszélyezte Bukarest. Bátorítja vagy feszélyezi most Budapest Kelemen Hunort?

Kommentár: A felvezetéssel nehéz bármit is kezdeni, a párhuzam logikátlan, nehezen érthető. A végén viszont elhangzik egy világos kérdés Kelemen Hunorhoz. És a válasz?

Kelemen Hunor

54:55: „Nem bátorít.”- Rendszeresen találkoznak a magyar miniszterelnökkel, de nem gyakrabban, mint a korábbiakkal, de a legutolsó találkozón sem kérdezett Orbán Viktor semmit a statútumról. Nem tárgyalnak ilyen témákról. (A Népszabadság újságírója félreértette ezt a részt. KH úgy értette a kérdést, hogy Budapest bíztatására készítették-e el az autonómia statútumot? Ez ellen tiltakozott, hangsúlyozva az RMDSZ függetlenségét.)

56:00 - Nem ért egyet a liberális demokrácia végével, õ a liberális demokráciában hisz. Nem hisz Moszkva jó szándékában és más a véleménye a Moszkvával való viszonyról, mint a budapesti kollégáknak. De ez az õ dolguk, nem a mienk. Nem tartozik magyarázattal senkinek Orbán Viktor helyett.

Kommentár: Érthetetlen ez az elhatárolódási igyekezet a magyar kormánytól. Ez nem az erdélyi magyarok álláspontja. Ugyanakkor nyíltan szembemegy az egységes magyar nemzet koncepciójával, élesen elhatárolja a magyarországi magyarokat az erdélyi magyaroktól. Ami az ő dolguk ugyebár az nem a mienk.

Kelemen Hunor

58:30 Az alkotmánymódosításról: a szenátusnak a régió kamarájának kell lennie, s költségvetési, külpolitikai és védelmi téren legyen hatásköre stb.

Kommentár: Finoman fogalmazva is különös és tarthatatlan dolgok, amelyeknek amúgy sem az autonómiához, sem a mi jogainkhoz nincs köze. Az első óra végén még egy hang  nem volt arról, hogy miképpen is képzelik el az autonóm régiót, hogyan jön létre, miből áll, hogyan működik. S már ott tartanak, hogy adjanak szót a hallgatóságnak.

Tapalaga

1:05:40: Mit keres a kormányban õ személyesen, mert hónapokkal ezelőtt kevesebbért bejelentette a kilépését, és ebben a témában egyáltalán nem élvezi a koalíciós partner támogatását. Victor Ponta választási programja – Tapalaga úr szerint elítélendő módon - egy szót sem tartalmaz a kisebbségekről, és mert a Victor Ponta programjának a címe (a nagy egyesülésre utal) egyenesen provokatív a kisebbségek irányába. Az ígéret be nem tartására utalva: hogyan tudott az RMDSZ ilyen mértékben elrománosodni? (Tréfás bekiáltás a háttérből: mi akartuk ezt, nem?) 

Kelemen Hunor

Nem kérte a szociáldemokraták támogatását, tehát nem haragszik rájuk, hogy nem támogatják. Amúgy a többi jelölt programjában sincs szó a magyarokról. Kielemezték a helyzetet, s arra jutottak, hogy ezekkel együtt inkább maradnak.
Egy kérdező:

1:16:45 Az első konkrét kritika, az altalajkincsek kérdése. Szerinte nem megvalósítható, hogy azok a régió tulajdonában legyenek. Másik kritika, hogy nem határolódik el kellőképpen a szélsőséges magyar mozgalmaktól, ideértve a magyar kormányt meg parlamentet.

Kelemen Hunor

Semmi kapcsolatunk a Jobbikkal, amely sajnos egy jelentős párt a magyar parlamentben. A március 10-i marosvásárhelyi események kapcsán is elhatárolódtunk tőlük. Ami az altalaji kincseket illeti, nagyon kevés van, egy kis ásványvíz (nevet), és nem gondoltuk soha, hogy az ottani erőforrásokat ott kell felhasználni, szó se róla! Semmi sem végleges, nem a Szentírás, amit leírtunk, ezen lehet változattani, ezeket a dolgokat tisztázni kell.   

Kommentár: Kelemen Hunor nem reagál a magyar kormányt és parlamentet ért vádakra, sajnálkozik a magyarországi parlamenti erőviszonyokon, holott Közép-Európában előzmény nélküli módon szerzett másodjára is kétharmados többséget egy demokráciának elkötelezett, jobbközép párt. A sajnálkozás ennek az alapvető ténynek a mellőzésével próbálja lejáratni Magyarországot, a magyar népet. A marosvásárhelyi, március 10-i rendezvényhez amúgy nem volt a Jobbiknak semmi köze. Ennek meghirdetője és szervezője a Székely Nemzeti Tanács volt. A román média, a román kormányzat hamis propagandájával összhangban azért próbálta felnagyítani, és a Jobbikra kenni a jogkorlátozó intézkedések okozta néhány - nem jelentős - incidenst (a csendőrség erőszakkal próbálta felnyomni a járdára a tömeget, akkor is, amikor az a járdán nem fért el.), hogy ezzel is hiteltelenítse a rendezvényen résztvevő több tízezer magyar embert követelését. Szégyenletes, hogy Kelemen Hunor ebben a kérdésben a magyarellenes, román nacionalisták oldalára áll!     

Az altalajkincsek esetében nem áll ki a helyi tulajdon mellett, azt mondja, hogy a tervezet javítható, több mindennel nem ért õ sem egyet. Egyenesen kihangsúlyozza, hogy nem akarják, hogy az altalajkincsek helyben maradjanak. Látszik, hogy nem ismeri részleteiben a tervezetet és nem tudja azt sem, hogy Székelyföld altalajkincsei nem korlátozódnak az ásványvízre, hiszen Románia földgáztartalékának jelentős hányada Székelyföldön van.

Gabriel Andreescu

1:42:55 - Az alkotmánymódosítás kapcsán egyesek azt mondják, hogy a mostani is megengedi a regionalizációt. Többen azt mondják, hogy egy új alkotmány csak rosszabb lehet, nézzük pl. Magyarországot, ahol az Orbán alkotmánya csökkentette a demokratikus jogokat. Szerinte egy alkotmánymódosítás elég, nem kell új alkotmány.
Másik kérdés a kisebbségi törvény és a statútum viszonya. Van olyan vélemény, hogy a kisebbségi törvény előírásai antidemokratikusak. Harmadik a Hunor viszonya Budapesttel. Ott olyan kormány van, amelyről joggal vetik fel, hogy mennyire demokratikus. A MÁÉÉRT tagjaként joggal mondható, hogy Budapest gyámkodása alatt van az RMDSZ. Mennyiben ért egyet azzal, hogy az RMDSZ egy olyan párt, amelyik kiemelten magyar témákkal foglalkozik.

Kelemen Hunor

1:56:15 Soha nem befolyásolt minket Budapest, ezért haragudtak is ránk az ottani kormányok. Ellenünk hozták létre a két másik pártot, amelyek két egymás utáni választáson nem voltak képesek 100.000 szavazatot összegyűjteni.

1:58:40 Tovább szidja a másik két magyar pártot, illetve félremagyarázza azt a vádat, hogy ha elfogadnák a kisebbségi törvényt, az antidemokratikus módon erősítené meg az RMDSZ-t, azon viccelődik, hogy õ nem tehet arról, hogy azoknak nincs szavazóbázisuk, mintha nem értené pontosan, hogy a törvény hatásköröket és anyagiakat biztosítana az RMDSZ-nek, állami eszközökkel erősítené meg az amúgy is nagy versenyelőnyét.

2:00:00 Azt magyarázza, hogy ha elfogadnák a románok az RMDSZ regionalizációs tervét, az nem jelentene semmi változást, hisz most is vannak magyar többségű közigazgatási egységek. Az õ elképzelésükben a plusz csak a nyelvi jogok.

Kommentár: Teljes mértékben elfogadhatatlan ez a viszonyulás Budapesthez. Ha nem így gondolja, csak a bukaresti román értelmiségi körök elvárasainak akart megfelelni, az is súlyos hiba. Egy biztos, a romániai magyarság viszonyulása Budapesthez más. Ezt kellett volna őszintén elmagyarázni a román értelmiségieknek.

Aztán: regionalizációs terv? Nem autonómiastatútum? S ha nem jelentene változást, akkor mi az értelme?

Luca Niculescu

2:01.50 Zárszó: a legtöbbet az autonómiatervezetről beszéltek. (A valóságban viszont szinte semmit.)

Hurezeanu
2:03.10 Megdicséri Kelemen Hunort, meg az RMDSZ-t, dicséri a nyelvtudásukat, meg hogy milyen fontos szerepet játszottak a romániai társadalomban, milyen megbízhatóak, stb. Ha ebben a kényes pillanatban az RMDSZ visszafogottabb lesz, azért hálás lesz nekik a román nemzet.

Következtetések

A filmfelvétel alapján az is megállapítható, hogy Kelemen Hunor a beszélgetés során végig sodródott, és permanens defenzívában volt. Amikor nemzeti, nemzetiségi ügyekről volt szó hiányzott belőle a belső meggyőződés, elmaradt a hiteles, világos érvelés az általa képviselt közösség mellett. Egyetlen szó, egyetlen hivatkozás nem volt a magyar-román alapszerződésre és egyéb nemzetközi egyezményekre, illetve azokra az Európa tanácsi dokumentumokra, amelyek számunkra komoly hivatkozási alapot jelentenek. A jelenlévő román értelmiségiek elvárásainak akart megfelelni, és abba a helyzetbe került, hogy olykor a magyar közösség érdekeit jobban megfogalmazta Tapalaga, vagy Parvulescu. Kelemen Hunor akkor volt a leginkább meggyőző, amikor általános, és magyar szempontból semleges értékeket kell megvédeni, valószínűleg pont azért, mert ezeket a jelenlevők közül senki nem kérdőjelezte meg. Látszott, hogy fél a konfliktustól, a vitától, a tabukérdések őszinte kezelésétől. Határozottan kiállt a liberális demokrácia mellett, de ezzel önmagával is ellentmondásba került, amikor az RMDSZ sokszínűségét fejtegette. Úgy tűnik, hogy nem fontolta meg az erről szóló kijelentését sem, nem tudatosodott benne, hogy a kereszténydemokrácia az a liberális demokrácia alternatívája, és mennyire antidemokratikus és sértő a kereszténydemokratákra ennek az alternatívának a tagadása.

                                                                                        A Székely Nemzeti Tanács

                                                                                                   sajtószolgálata

Sepsiszentgyörgy 2014-10-07

A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására

      Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az RMDSZ által meghirdetett „közvita” Székelyföld autonómiájáról eleve rossz irányba indult.  Román értelmiségieknek a magyar kormányt és Magyarországot bíráló kérdéseire válaszolva Kelemen Hunor azt állította, hogy az RMDSZ ellenében Budapestről hoztak létre két pártot, majd azt, hogy sokszor felrótták neki a magyar kormányok, hogy az RMDSZ nem fogad el Budapestről „gyámságot”. Ez a megközelítés rossz, megtévesztő, valótlanságokat tartalmaz, és ellentétes a romániai magyarság, ezen belül a székelyek érdekeivel és gondolkodásával.  

            A román közvélemény felé az igazat, és csakis az igazat szabad közvetíteni ebben a kérdésben is.

Ennek megfelelően újra és újra ki kell mondani, és meg kell értetni többségi honfitársainkkal, hogy a romániai magyarság, beleértve a székelyeket, a magyar nemzet szerves részének tekinti önmagát, eleven és erős kapcsolata Magyarországgal létfontosságú számára. Ez nemcsak kulturális, nyelvi, nemzeti kötelék. Tudomásul kell venni, hogy századok során kialakult rokoni szálak szétvághatatlan szövedéke nyúlik át az országhatáron, hisz még a kommunista diktatúra idején is erdélyi magyarok ezrei mentették családjukat, gyermekeiket az anyaországba. 

El kell újra és újra mondani, és tudatosítani kell a román közvéleményben, hogy a fentiek figyelembevételével igényeljük a stabil, jószomszédi viszonyt Magyarország és Románia között, hiszen ez a természetes, és ez felel meg a két ország között megkötött államközi szerződésnek is, a két ország érdekeinek, és Magyarország kormánya 2010 óta mindent meg is tett ennek érdekében. .

Elszomorító mulasztása ugyanakkor az RMDSZ elnökének, hogy szó nélkül hagyta Magyarország alkotmányát ért kritikát, és nem mondta ki, hogy igen, a mi érdekünk és igényünk is volt, hogy ebbe bekerüljön: 

„Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”

     Magyarország kormánya alkotmányos kötelességének és a mi természetes, nemzeti szolidaritásból fakadó igényünknek megfelelően támogat bennünket, támogatja az általunk megfogalmazott célokat, támogatja az adófizető polgárok hozzájárulásából gyermekeink anyanyelvű oktatását, az egyetemi oktatást is beleértve. Ez a politika, ez a támogatás kapta meg a magyar választópolgárok kétharmados bizalmát! Erről nem volna szabad megfeledkeznie soha egyetlen erdélyi magyar politikusnak sem, aki minket képviselni akar!

Elszomorító mulasztása az RMDSZ elnökének, hogy a magyar alkotmányt ért vád kapcsán nem mondta el, ez az alkotmány Magyarországot független, demokratikus jogállamként határozza meg, és ez a meghatározás nem kínál olyan antidemokratikus, jogsértő értelmezési lehetőségeket, mint Románia alkotmányának első szakasza. A tisztesség megkívánta volna, hogy elmondja: Magyarország alkotmánya a nemzetiségeket a magyar politikai közösség részeinek és államalkotó tényezőknek tekinti.  

Rendkívül káros és visszatetsző a románok szimpátiáját és megértését Magyarország és a magyar kormány igazságtalan, méltánytalan és hamis elmarasztalásának válasz nélkül hagyásával, vagy éppenséggel azokkal egyetértő utalásokkal keresni.

            Kelemen Hunornak természetesen joga és lehetősége bármit mondani, vagy jóváhagyni, de fontos leszögezni: a romániai magyarok elsöprő többsége nem osztja az RMDSZ elnökének nyíltan felvállalt, liberális elkötelezettségét. Az erdélyi magyarok legmegbízhatóbb intézményei a magyar történelmi egyházak. Hisszük és valljuk, hogy nem a liberális demokrácia az irányadó a mi életünkben, hanem a Szentírás, Kálvin János tanítása, a római-katolikus egyház társadalmi tanítása, az unitárius Dávid Ferencnek a vallás- és lelkiismereti szabadságot előmozdító szellemi hagyatéka.

            A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására. Az anyaország aktív szerepvállalása ebben a kérdésben nem kockázat, és nem veszélyforrás, hanem a kölcsönös bizalom kiépítésének és ezen keresztül a sikernek elengedhetetlen előfeltétele. Hiszen nyilvánvaló, hogy Székelyföld autonómiája csakis a Magyarország és Románia közti jószomszédi viszony és a kölcsönös bizalom légkörében teremthető meg, erre egyértelmű, világos példa Ausztria szerepvállalása Dél-Tirol autonómiájának kivívásában.     

            Végül hadd jegyezzük meg, az RMDSZ ellenzékét nem a budapesti kormány hozta létre, hanem az RMDSZ elhibázott politizálása, az autonómia ügyének fel nem vállalása, majd annak a színleg vállalása, kampánycélokból és olyan rossz, kártékony üzenetekkel, mint amilyenek ezek a legutóbbiak is.  

.

Marosvásárhely 2014-09-30                                                          Izsák Balázs

                                                                                    A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Székelyföld autonómiája nem ellentétes Románia alkotmányával!

A román alkotmánnyal kapcsolatos tévhitek makacsul visszatérnek a közbeszédbe, a harc ellenük néha reménytelennek tűnik. Ezeket a tévhiteket éltető magyar vélekedések szerint a jelenlegi alkotmányos keretek között lehetetlen Székelyföld területi autonómiája.  Kelemen Hunor például a Kossuth Rádióban a következőket mondta:

  „… új alkotmány nélkül bármilyen autonómia koncepció, - mindegy, hogy az regionális, területi, vagy kulturális autonómia - a mostani alkotmányos keretek közé nem illeszthető be. Az alkotmánybíróságnak ez év elején született egy döntése az alkotmánymódosítás tervezetről, ami egy kötelező érvényű döntés, és ez egyértelműen kimondja, hogy semmiféle autonómiaforma, amiről mi beszélünk az alkotmánymódosító tervezetben, kulturális autonómiáról, az alrégiós regionális autonómiáról beszélünk, a szimbólumhasználatról, és az első cikkelyt kibővítettük volna azzal, hogy az őshonos nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek elismerik. Ezeket az alkotmánybíróság leseperte az asztalról. ...”

            Az RMDSZ elnöke az alkotmánymódosítás sikertelenségéből vezeti le az alkotmánymódosítás, - horribile dictu egy teljesen új alkotmány – szükségességét, és ebből jut arra a következtetésre is, hogy maga az autonómia nem illeszthető be a jelenlegi alkotmányos keretekbe.

Rendelkezésünkre áll a román parlament Törvényhozási Tanácsának a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumára vonatkozó véleményezése, amelyet 2004. március 11.-én a 102. sz. átiratával közölt a Képviselőházzal, majd ismételten felhasználta azt változatlan formában a tervezet második beterjesztését követően 2012-ben. Ez a véleményezés a törvénytervezet elutasítását javasolja, ugyanakkor ez az egyetlen hivatalos, Románia Parlamentjének egyik belső intézménye által kibocsátott dokumentum, amely Székelyföld autonómiájával szemben alkotmányos kifogásokat is megfogalmaz.

Ebben a pillanatban adott tehát egyetlen egy Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet, amely a parlament elé is került, és adott egy másik dokumentum, amely szintén páratlan a maga nemében, és amely az állam egyik intézménye által megfogalmazott, alkotmányra hivatkozó kifogásokat tartalmazza az előbbivel szemben.  

Továbblépni e kettő ismerete nélkül nem lehet.  

Az RMDSZ honlapján elérhető az a huszonhét pontból álló javaslatcsomag, amellyel az RMDSZ megpróbálta az autonómia alkotmányos alapjait (is) megteremteni. Megvizsgálva ez utóbbit, megállapíthatjuk, hogy ez nem kapcsolódik a román parlament Törvényhozási Tanácsának említett véleményezéséhez, azaz esetleges sikerük semmivel nem mozdította volna elő a Törvényhozási Tanács alkotmányossági ellenérveinek a lebontását. Ugyanakkor megállapítható, hogy – amint azt annak idején dr. Csapó József is kifejtette – a Törvényhozási Tanács kifogásai nem valósak, az alkotmány téves értelmezésére alapulnak.

Ezen állításoknak az igazolására a továbbiakban meg fogjuk vizsgálni közelebbről a Törvényhozási Tanács említett véleményezésének Románia alkotmányára hivatkozó legfontosabb ellenérveit és összevetjük azokat az RMDSZ javaslatcsomagjával.

·         

1. A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány első szakaszával. Ezt a kifogást a véleményezés 4. pontja tartalmazza. „az állam alaptörvényének kezdeti részében foglalt rendelkezéseket sem veszi figyelembe, melyek szerint Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.”

Bár az idézet a román államnak az alkotmány első szakaszának első bekezdésében foglalt öt jellemzőjét mind kiemeli, a véleményezés a továbbiakban csak az egységes és oszthatatlan jelleggel találja összeférhetetlennek a tervezetet, azaz nincs ellenérve a Törvényhozási Tanácsnak sem a függetlenség, sem a nemzetállami jelleg vonatkozásában az autonómiával szemben.

Hogyan kezeli ezt a kifogást az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete?

Javasolja az állam nemzetállami jellegének törlését, és Románia meghatározását, mint „szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam” [1]

A meghatározásból tehát törölné - föltehetőleg érzelmi okokból, de semmiképp nem jogi megfontolásból - a nemzetállami jelleget, anélkül, hogy ezzel az autonómia ügyét egy lépéssel is előrevinné, hiszen éppen azt a jellegzetességet törölné, amellyel kapcsolatban a Törvényhozási Tanács nem emel kifogást. (A nemzetállam és az autonómia viszonyát egy korábbi írásomban kifejtettem, jelen írás függelékében ez is elolvasható.[2])

       Mi a helyes fellépés ezzel a kifogással szemben?
     Semmiképpen nem az alkotmánymódosítás, hanem a román alkotmányjogi irodalomra, a nemzetközi jogra és az autonómiák európai gyakorlatára épülő érvelés. Egy-egy példát hozok fel mindháromra.
     Dr. Ion Deleanu közel ezeroldalas alkotmányjogi szakkönyve[3] meghatározza és leírja az egységes és oszthatatlan állam jellemzőit, amelyből kiderül, hogy az így jellemezhető állam a szerző értelmezése szerint a föderatív berendezkedés alternatívája. A Székely Nemzeti Tanács pedig nem föderatív államszerkezetet javasol, hanem „csak” autonómiát Székelyföldnek, amely semmiképpen nem változtatja meg Románia államszerkezetét.

Deleanu véleményén is túlmutat az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334 számú, a Gross jelentés alapján meghozott határozata, amely 12. cikkében kimondja: „Az Európa Tanács tagállamainak többségében az alkotmány nem ismeri el az egyoldalú kiváláshoz való jogot. Azonban az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, és az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal.” A 6. cikk pedig így fogalmaz: „Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínűség elvével.”

Az Európa Tanács ajánlása és a Törvényhozási Tanács véleményezése szöges ellentétben állnak egymással. Amennyiben nem sikerül meggyőzni a tévedéséről a parlament tanácsadó testületét, a Velencei Bizottságot kell felkérni, hogy véleményezze az ellentmondást a román parlament és az Európa Tanács idézett dokumentumai között.

A harmadik példa Olaszország alkotmányának 5. szakasza, amely kimondja: „Az egy és oszthatatlan Köztársaság elismeri és támogatja a helyi autonómiát; az állami közszolgálat területén megvalósítja a legszélesebb körű igazgatási decentralizációt, jogalkotásának elveit és módszereit az autonómia és a decentralizáció igényeinek megfelelően alakítja.”[4]

Olaszország oszthatatlan jellegének nem mond ellent Szardínia, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, vagy Dél-Tirol autonómiája.

•  

2. A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány harmadik szakaszával.

Ezt a véleményezés 4. és 6. pontja tartalmazza. Ez az egyetlen kifogás, amely objektív akadállyal szembesít. Az alkotmány harmadik szakasza így hangzik: „Az ország területe, közigazgatási szempontból, községekből, városokból és megyékből áll, egyes városok pedig megyejogú városnak minősülnek.”[5] Azaz nem lehet régiót létrehozni, mert ilyen közigazgatási egység nincs az alkotmányban.

Hogyan kezeli ezt a kifogást az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete?

Bár ez az egyetlen objektív alkotmányos akadálya „Székelyföld régió” területi autonómiájának, az RMDSZ javaslatcsomagja erre a cikkelyre vonatkozó javaslatot nem tartalmaz. Érthető, bár aligha elfogadható okokból.

Románia kormánya olyan közigazgatási átalakításra készül, amely során a jelenlegi fejlesztési régiókat közigazgatási hatáskörökkel ruházná fel, a területükön levő megyéket pedig fokozatosan megfosztaná hatáskörüktől. Székelyföldet egy olyan román többségű régióba tagolná, ahol a magyarság részaránya 30% alatt van. Ez a terve éppen úgy beleütközik az alkotmány 3. szakaszába, mint Székelyföld autonóm régió létrehozása. Ilyen körülmények között az alkotmány harmadik szakaszának módosítását, és ezzel az egyetlen objektív akadály elhárítását Székelyföld egysége és autonómiája elől nem merte vállalni az RMDSZ.

Ám ha a harmadik szakasz módosításának a kockázatát, és az ezzel járó küzdelmet nem meri vállalni az RMDSZ, ha nem tudja, hogy merre az előre, akkor mi értelme van az olyan javaslatoknak, mint például a másodiknak az alkotmánymódosító csomagból, amely azt kéri, hogy az alkotmány ismerje el a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőknek.[6] Bármennyire jól is hangzik, semmilyen kötelező jogkövetkezménye nem lenne egy ilyen alkotmányos előírásnak. Meglepőnek is lehet tekinteni, hogy az alkotmánybíróság nem fogadta el, hiszen olyan előírás lenne, amely növelné Románia nemzetközi presztízsét, anélkül, hogy a mi szempontunkból bármi, konkrét hozadéka lenne.  

Ugyanezt el lehet mondani az RMDSZ másik alkotmánymódosító javaslatával kapcsolatban is: „meg kell teremteni a lehetőséget, hogy szerves törvény révén sajátos jogállást kaphassanak egyes övezetek.”[7] A sajátos jogállású övezetnek mi értelme van, ha nem jöhet létre sajátos jogállás nélkül sem Székelyföld régió?

Mi a helyes fellépés ezzel a kifogással szemben?

A parlament két házának alkotmányozó bizottsága nem volt tekintettel az RMDSZ dilemmájára, és elfogadta, hogy az alkotmány harmadik szakaszának felsorolása a „régióval” kiegészüljön. Nyilvánvaló, az egész alkotmánymódosításnak ez volt a célja, ez volt a lényege, és ezen a ponton az alkotmánymódosítás meg is fog történni! Nekünk az erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy ez az új alkotmányba bekerülő fogalom a továbbiakban ne a magyarellenes politika számára nyisson új pályát, hanem Székelyföld autonómiája előtt.

Ám ha változatlan maradna az alkotmány harmadik szakasza, akkor nevezzék Székelyföldet megyének és ne régiónak! Ez pedig az egyetlen objektívnek tekinthető kifogást is elhárítja.  

•  

3.  A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány második szakaszával.

Az alkotmány második szakasza így hangzik:

 (1) A nemzeti szuverenitás a román népé, amely azt szabad, időszakos és tisztességes választásokon létrehozott képviseleti szervei valamint népszavazás révén gyakorolja. (2) Egyetlen csoport, vagy személy sem gyakorolhatja a szuverenitást saját nevében.[8] 

Bármely demokratikus, többpártrendszerű országban természetes, hogy sem a személyi, sem a pártállami diktatúrát nem teszi lehetővé az állam alkotmányos berendezkedése. Ez nem jelenti azt, hogy az ország területén élő valamely közösség, az állam törvényeivel összhangban ne vehetné át a központi hatalom egyes jogköreit, hogy az általa lakott területen saját ügyeit, regionális szintű kérdéseket el tudjon intézni. Az idézett második szakasz különben nem is teszi a központi hatalom monopóliumává a szuverenitás gyakorlását, amennyiben azt a nép, azaz az állampolgárok közössége „szabad, időszakos és tisztességes választásokon létrehozott képviseleti szerve” révén gyakorolja. Ilyen képviseleti szerv lenne Székelyföld Önkormányzati Tanácsa is.

Hogyan kezeli ezt a kifogást az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete?

Az RMDSZ alkotmánymódosító tervezete nem tartalmaz javaslatot a második szakaszra vonatkozóan.  

          Mi a helyes fellépés ezzel a kifogással szemben?
      Ezzel a kifogással szemben sem az alkotmánymódosítás a megoldás, hanem az alkotmány és az autonómia intézményének helyes értelmezése. Amikor a képviselőház vagy a szenátus napirendre tűzi a törvényt, akkor jelen kell lenni. Fel kell szólalni, érvelni kell és vitázni, és nem engedni egy pillanatig sem, hogy Székelyföld ügye kikerüljön a közfigyelem középpontjából.

•  

4. Bejezésül azokat az alkotmányos kifogásokat összegezzük, amelyeknek a színvonaltalansága, butasága annyira nyilvánvaló, hogy érveket sem kell keresni ellenük. Amelyeken csak sírni, vagy nevetni lehet:

A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezet ellentétes az alkotmány hatodik szakaszának második bekezdésével, a 13, 120, a 138 és a 139 szakaszokkal.

Az alkotmány 6. szakaszának (2) bekezdése a nemzeti kisebbségek identitáshoz való jogát fogalmazza meg. Erre mondják, hogy megáll az ész! Érdemes megvizsgálni közelebbről az érvelést. Állítólag a nemzeti kisebbségeknek alkotmányos előírásban szavatolt jogát az etnikai, kulturális és vallási identitáshoz Székelyföld autonómia statútuma „behelyettesíti” a politikai jellegű „nemzeti identitáshoz” való joggal, és ezzel megfosztja a székelyföldi románokat a nemzeti identitáshoz való joguktól! Van olyan normális ember, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy a butaság és rosszindulat ilyen elementáris kitörésének elejét lehet venni alkotmánymódosítással? Szükséges módosítani az alkotmány 6. cikkét? Ugyan már!

Nem sokkal jobb a többi kifogás sem, de azokat már az olvasóra bízom, keresse ki ezeket a Székely Nemzeti Tanács honlapján az ominózus dokumentumból és vesse össze őket Románia alkotmányával. 

Következtetésként elmondható:  

1. Románia alkotmányának legfeljebb a harmadik cikkét kell módosítani Székelyföld autonómiája érdekében. Tekintettel arra, hogy függetlenül attól, hogy mi mit mondunk ez a módosítás meg fog történni, erről a további vita okafogyott. 

 2. Az RMDSZ alkotmánymódosító csomagja szükségtelen az autonómia szempontjából. 

3. Minden autonómia elleni érv felkutatását, megalkotását, rá kell hagyni az autonómia ellenzőire. A mi feladatunk lebontani ezeket az érveket, ezért nem jó, ha magyar ember eltéved és a barikád másik oldalán kezd érveket gyártani.  

4. Bármilyen alkotmánymódosító javaslat magyar részről, amely arra alapoz, hogy a régió alkotmányba iktatásán túl egyéb alkotmánymódosító intézkedések is elengedhetetlenek, csak fölösleges akadályokat gördít az autonómiaküzdelem útjába.  Az ilyen javaslatok másik következménye az autonómiamozgalom megosztása és elbátortalanítása. Ezért fölöslegesek és károsak.

Jelen írásban előadottak nem jelentik azt, hogy ne lenne jó, ne lenne hasznos egy olyan alkotmányos reform, amely nemcsak megengedi Székelyföld önkormányzását, de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló alkotmányos feltételeket teremtene a területi autonómiának. Viszont semmiképpen sem szabad ehhez, mint elengedhetetlen feltételhez kötni az autonómiaküzdelem ügyét!    

Ami a RMDSZ elnökének írásunk elején idézett kijelentését illeti, elmondható, hogy Kelemen Hunor és az általa vezetett szervezet ahhoz a világtalan emberhez hasonlóan viselkedik, aki előzetes helyismeret és vezető nélkül egy forgalmas nagyvárosban találja magát. Úgy gondolja, hogy a veszélyes zajok irányába elindulnia akkor is kockázatos, ha arra kell mennie. A más irányokba tett téveteg, apró lépései viszont céltalanok és fölöslegesek. A metaforikus képtől eltávolodva még hozzátehetjük: ugyanakkor károsak és veszélyesek.   

IZSÁK BALÁZS

---

[1] Eliminarea caracterului naţional al statului, definirea României ca „stat suveran şi independent, unitar şi indivizibil”, care „are ca fundament solidaritatea cetăţenilor” săi.  

[2] Krónika – Szempont, 2010. január 8-10

[3] Prof. univ. dr.. Ion Deleanu: Instituţii şi proceduri constituţionale în dreptul român şi în dreptul comparat – Editura CH Beck Bucureşti 2006

[4] La Repubblica, una e indivisibile, riconosce e promuove le autonomie locali; attua nei servizi che dipendono dallo Stato il più ampio decentramento amministrativo; adegua i principi ed i metodi della sua legislazione alle esigenze dell'autonomia e del decentramento.

[5] Teritoriul este organizat, sub aspect administrativ, în comune, oraşe şi judeţe. În condiţiile legii, unele oraşe sunt declarate municipii.

[6] Recunoaşterea minorităţilor naţionale istorice ca factori constitutivi ai statului.

[7] Introducerea posibilităţii acordării, prin lege organică, unui statut special anumitor zone tradiţionale.

8 (1) Suveranitatea naţională aparţine poporului român, care o exercită prin organele sale reprezentative, constituite prin alegeri libere, periodice şi corecte, precum şi prin referendum. (2) Nici un grup şi nici o persoană nu pot exercita suveranitatea în nume propriu.

1. Függelék

Az alkotmányossági tévhit[1]

Van egy makacsul visszatérő tévhit azoknak a hamis érveknek a sorában, amelyekre az autonómia ellenében szokás hivatkozni. Eszerint Székelyföld területi autonómiája ellentétes Románia hatályos alkotmányával.[2] Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia parlamentje elé terjesztett törvénytervezetnek, Székelyföld autonómia statútumának megvan az alkotmányos alapja. A statútum tizenkettedik pontja hivatkozik is erre: Székelyföld autonóm régió a jelen törvény alapján jön létre az Önkormányzati Tanács megalakulásakor, mely autonóm közigazgatási hatóságot, az Alkotmány 117. szakasza (3) bekezdésének, valamint a szerves törvénynek számító jelen Statútum előírásainak alapján, a régió szavazati jogú polgárai szabad és általános választással, titkos és közvetlen szavazással hozzák létre.

Ezek után nézzük meg, mit tartalmaz az alkotmányos előírás, amire a tervezet hivatkozik. Íme: „Autonóm közigazgatási hatóságokat szerves törvénnyel lehet létrehozni.” [3]

Akik nem ismerik a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetét, és az alkotmány idézett rendelkezését,[4] azok az alkotmány első szakaszával érvelnek az autonómia ellen, amely kimondja, hogy Románia egységes, oszthatatlan, szuverén nemzetállam.[5]

Nyilvánvaló, hogy egy autonóm közigazgatási hatóság létrehozása az alkotmány alapján nem sérti és nem is sértheti az alkotmányt, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az alkotmányos előírások között nem lehet ellentmondás.

Ahhoz azonban, hogy az alkotmányossági ellenérvet lebontsuk, s vele a tévhitet eloszlassuk, meg kell vizsgálni magát a sokat vitatott kifejezést: nemzetállam. Áttekintve az Európai Unió tagállamainak alkotmányait, elmondható, hogy Románia az egyetlen, amely nemzetállamként határozza meg önmagát.[6] Ennek legfontosabb következménye, hogy a nemzetállam fogalmának nincsen gyakorlatban használható, tehát a nemzetközi közösség által általánosan elfogadott meghatározása a nemzetközi jog gyakorlatában. Még a nemzetállam fogalmának történelmi hazája, Franciaország is „csak” oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság.

Ha azt nem is lehet megmondani, hogy alkotmányjogi értelemben mi egy „nemzetállam”, azt el lehet mondani viszont, hogy mi nem lehet, azaz a fogalom milyen értelmezései nem egyeztethetők össze a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival.  

            A fogalomnak nem lehet olyan értelmezést adni, amely az állampolgárok valamely csoportját, legyen az akár többségi is, valamilyen előnyben részesíti, az állampolgárok más csoportjaival szemben. A diszkrimináció számos nemzetközi egyezményben rögzített tilalmából az következik, hogy egy demokratikus ország egyenjogú állampolgárok közös hazája. Következéskép Románia nemzetállami jellegének alkotmányos rögzítése nem értelmezhető úgy, hogy a román nemzetiségű állampolgárok bármilyen előnyt élvezhetnek a nem román nemzetiségűekkel szemben. Ilyen megközelítésben az egyedül megengedett értelmezése a nemzetállam fogalmának az lehet, hogy Romániában az állami szuverenitás egyedüli letéteményese az ország állampolgárainak közössége[7]. Ezt különben az alkotmány harmadik cikke is megerősíti, amely tételesen ki is mondja: a nemzeti szuverenitás a román népé[8]. A fenti érvelés logikája szerint a román nép, mint alkotmányjogi terminus sem értelmezhető másként, mint román állampolgárok közössége.

            Ez a megközelítés figyelhető meg Spanyolország alkotmányában, amely első cikkének második szakaszában kimondja: „A nemzeti szuverenitás letéteményese a spanyol nép, amelytől az államhatalom származik”.[9]

A második cikk viszont már az autonómiához való jogot ismeri el: „Az alkotmány, amely a spanyol nemzetnek, valamennyi spanyol közös és oszthatatlan hazájának a felbonthatatlan egységén alapul, elismeri és garantálja a nemzetet alkotó nemzetiségek és régiók önkormányzathoz való jogát és a közöttük meglevő szolidaritást.”[10]

Katalónia autonómia statútuma pedig katalán népről beszél, és kimondja, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül,[11] évszázados intézményeire és a katalán jog hagyományaira. A Cortes nem látta alkotmányossági akadályát annak, hogy Katalónia autonómia statútumát törvénybe iktassa, mivel nincs ellentmondás aközött, hogy a nemzeti szuverenitás a spanyol népé, és aközött, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül.  

            Amíg az alapvető emberi jogok, - például az élethez való jog - az ország területén élő személyeket mind megilletik, addig a polgári és politikai jogok nagy része csak az ország állampolgárait illeti meg.  Így az önrendelkezés joga is megilleti az ország minden román állampolgárokból álló közösségét, tehát a szülőföldjén, Székelyföldön őshonos székelységet is.

            Következésképp az alkotmány első cikkével nem ellentétes Székelyföld autonómia statútuma, mivel az ott élő polgárok az autonóm régió létrejötte után is megmaradnak román állampolgároknak, a régió autonómiáját szavatoló törvény az ország egyik szerves törvénye, a regionális parlament szerepét betöltő Önkormányzati Tanács pedig az alkotmány 117. cikke alapján működő autonóm közigazgatási hatósága lesz Romániának.[12]

            A másik kifogás – a népszavazási perek során hivatkoztak rá a kormánymegbízottak, - az alkotmány harmadik cikkének, harmadik szakaszára épül, amely kimondja, hogy közigazgatási szempontból, az ország községekből, városokból és megyékből áll.

            Felmerül az a kérdés, hogy azok a területi hatáskörrel és közhatalommal felruházott intézmények, amelyek nem szerepelnek az alkotmányban, azok értelemszerűen alkotmányellenesek? Nyilván nem. Nem lehet annak tekinteni sem a fejlesztési régiókat, sem a határon átnyúló együttműködés intézményeiként működő euró-régiókat. Ezt az érvet használta következetesen különben Kincses Előd a székely önkormányzatok védelmében a népszavazási perek során.[13]

            Következtetésképp el lehet mondani, hogy Székelyföld autonómia statútuma nem ellentétes Románia hatályos alkotmányával, így parlamenti elfogadásának nincsen alkotmányos akadálya.

            A fenti érvek nem jelentik azt, hogy egy nem lenne jó, nem lenne hasznos egy olyan alkotmányos reform, amely nemcsak megengedi Székelyföld önkormányzását, de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló alkotmányos feltételeket teremtene a területi autonómiának. Különösen fontos ezt most hangsúlyozni, amikor a kormányprogramban megjelenik az alkotmánymódosítás szándéka.

De ha nem hoz számunkra kedvező változást egy alkotmányos reform, akkor is tudnunk kell, nincs használható érv Székelyföld önkormányzása ellen Románia hatályos alkotmányában. Rendkívül fontos ezt tudatosítani közösségünk tagjaiban, hogy senki ne menjen be közülünk a hamis érvelésnek abba csapdájába, amelyet az autonómia elfogult ellenzői állítanak nekünk. Ám ha makacsul ragaszkodnak ehhez a tévhithez a román közélet meghatározó személyiségei, fel lehet kérni a Velencei Bizottságot, döntse el, értelmezhető-e Románia nemzetközi kötelezettségeivel, az Európa Tanács ajánlásaival, a nemzetközi jog normáival ellentétesen Románia Alkotmányának első cikkelye.       

IZSÁK BALÁZS

---

[1] Krónika – Szempont, 2010. január 8-10 – a mostani újraközlés lábjegyzete tartalmazza azokat a megjegyzéseket, amelyek 2010-ben terjedelmi okokból kimaradtak, illetve azokat, amelyeket azt követő események indokolnak.

[2] Jóllehet többen is megfogalmazták az ismertetett ellenérveket, jelen írás alapja a román parlament Törvényhozási Tanácsának (Consiliul Legislativ) 2004.03.11.-én 102 számmal kiadott véleményezése a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetéről, amelyet az RMDSZ öt képviselője: Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly terjesztett be. 2005. június 30.-án a törvénytervezetet másodszor is a parlament elé terjeszti Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő, de a képviselőház október 12-én másodszor is elutasította. Ugyanezt a törvénytervezetet a bukaresti szenátus 2012. szeptember 25-én tűzte napirendre és utasította el változatlanul formában használva a Törvényhozási Tanács fennemlített tervezetét.   

[3] Autorităţi administrative autonome se pot înfiinţa prin lege organică. (a szövegben szereplő idézetek nem hivatalos fordítások)

[4] A Törvényhozási Tanács szerint a törvénytervezet azért lépte túl ezen a ponton az alkotmányos keretet, mert az alkotmány 117 cikke a központi hatalom szakközigazgatásának struktúráiról szól, míg Székelyföld Önkormányzati Tanácsa a helyi hatalom intézménye lenne. A helyi hatalom intézményeit pedig az Alkotmány 121. cikke írja le. Ezzel szemben a tervezet megalkotóinak álláspontja szerint Székelyföld Önkormányzati Tanácsa a központi hatalom olyan hatásköreivel rendelkezne, amely indokolttá teszi, hogy a központi hatalom intézményeként jöjjön létre, még akkor is, ha ezeket a hatásköröket az ország többi törvényével összhangban csak egy adott régióban gyakorolná. Ezt a megközelítést azért utasítja el a Törvényhozási Tanács, mert ez a székely autonómia intézményét a román állam alkotmányos hatalmi struktúráiba integrálná, ez pedig ellentmond annak az elutasító álláspontnak, mely szerint egy államon kívülálló, azzal párhuzamos struktúra létrehozásának a kezdeményezéséről van szó. Ugyanakkor azt a véleményezés is elismeri, hogy az Alkotmányozó Gyűlés nem határozza meg melyek lennének ezek az autonóm közigazgatási hatóságok!

[5] România este stat naţional, suveran si independent, unitar si indivizibil.

[6] Az írás megjelenése után többen is fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy van olyan tagállama az Európai Uniónak, amely önmagát nemzetállamként határozza meg. Egyik közismert erdélyi magyar politikus, aki jeles jogászként ismert Horvátországról tudta úgy, hogy alkotmánya szerint nemzetállam, de volt, aki Lengyelországgal, volt aki Németországgal kapcsolatban állította ugyanezt. A további téves vélekedéseket megelőzendő, utólag csatolom függelékeként az Unió tagállamainak vonatkozó alkotmányos előírásait, ma 2014. augusztus 20.-án 

[7] “Poporul – juridiceşte definit ca totalitate a indivizilor de pe un anumit teritoriu o categorie deci social-politica şi juridică concretă, în raport cu Naţiunea – este titularul suveranităţii.” – Prof. univ. dr.. Ion Deleanu: Instituţii şi proceduri constituţionale în dreptul român şi în dreptul comparat – Editura CH Beck Bucureşti 2006    

[8] Suveranitatea naţionala aparţine poporului român, care o exercită prin organele sale reprezentative, constituite prin alegeri libere, periodice şi corecte, precum şi prin referendum.

[9] La soberanía nacional reside en el pueblo español, del que emanan los poderes del Estado.

[10] La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación española, patria común e indivisible de todos los españoles, y reconoce y garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran y la solidaridad entre todas ellas.

[11] El autogobierno de Cataluña se fundamenta también en los derechos históricos del pueblo catalán, en sus instituciones seculares y en la tradición jurídica catalana..

[12] Az állam egységes és oszthatatlan jellegével, mint az autonómia akadályával nem foglalkozik részletesen jelen írás. Ebben a tárgykörben egyelőre elegendőnek tartjuk az Európa Tanács által, a Gross jelentés alapján elfogadott 12. cikket idézni: „Az Európa Tanács tagállamainak többségében az alkotmány nem ismeri el az egyoldalú kiváláshoz való jogot. Azonban az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, és az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal.” (Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2003/1334. sz. Határozat /2003. június 24/ - Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában. 

[13] Időközben bebizonyosodott, hogy a román politikai pártok is, - jobb és baloldal – változtatni akarnak ezen az előírásán az alkotmánynak, hogy saját régiósítási terveiket végrehajthassák. Ezzel okafogyottá is vált az alkotmány ezen előírására építette kifogás.    

2. Függelék

Függelék

Az Európai Unió tagállamai alkotmányainak az államformát, kormányzati berendezkedést meghatározó előírásai: 

1. Ausztria

1. cikk Ausztria demokratikus köztársaság. Joga a néptől ered.

2 Belgium

1. Cikk Belgium szövetségi állam, amely közösségekből és tartományokból áll.

2. Cikk Belgiumban három közösség van: a francia közösség, a flamand közösség és a németajkú közösség. 

3. Bulgária

1. Cikk Bulgária egy parlamentáris rendszerben kormányzott köztársaság.

4. Ciprus

1. cikk A ciprusi állam, elnöki rendszerű, független és szuverén köztársaság, amelynek görög elnökét és török alelnökét a görög, illetve a török közösség választ meg jelen alkotmány előírásainak megfelelően. 

5. Cseh Köztársaság

1. cikk (1) A Cseh Köztársaság szuverén, egységes és demokratikus jogállam, amely az emberi és állampolgári jogok és szabadságok tiszteletben tartásán alapul.

6. Dánia

1. cikk Jelen alkotmány a Dán Királyság egész területére kiterjed. 

2. cikk Az államforma alkotmányos monarchia. A királyi hatalmat férfiak és nők öröklik az 1953. március 27.-i trónöröklési törvénynek megfelelően.

7. Egyesült Királyság:

(– Az Egyesült Királyságnak nincs olyan speciális törvénye, amely modern, alkotmányjogi értelemben megfelelne a speciális alkotmánytörvény fogalmának. Nincs olyan törvénybe iktatott önmeghatározása sem, amely más alkotmányokban felelhető.)  

8. Észtország

1. cikk Észtország egy független és szuverén demokratikus köztársaság, amelyben a legfelsőbb politikai hatalom a népet illeti meg.
Észtország függetlensége és szuverenitása örök és elidegeníthetetlen.

9. Finnország

1. szakasz Finnország egy szuverén köztársaság.

10. Franciaország

1. cikk Franciaország oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság. Biztosítja valamennyi polgár törvény előtti egyenlőségét, tekintet nélkül származásra, fajra illetve vallásra. 

11. Görögország:

1 cikk (1) Görögország kormányformája: parlamentáris köztársaság.

            (2) A kormányforma alapja a népszuverenitás.

12. Hollandia:

(A holland alkotmány nem tartalmaz az állami berendezkedést, az állam alapvető, általános jellemzőit tartalmazó, deklaratív előírást. Németország alkotmányához hasonlóan a jogok szavatolásával kezdődik, viszont a későbbi fejezetek sem deklarálják az állam általános jellemzőit. Az állam közhatalmi intézményeinek leírásából derül ki, hogy Hollandia parlamentáris monarchia.)

1. cikk Mindenki, aki Hollandiában tartózkodik, azonos esetekben azonos elbírálásban részesül. Vallása, világnézete, politikai felfogása, faja, neme miatt, vagy más okokból senkivel szemben sem alkalmazható diszkrimináció. 

13. Horvátország alkotmánya

1. cikk A Horvát Köztársaság egységes és oszthatatlan demokratikus jóléti állam.
A hatalom a Horvát Köztársaságban a néptől ered, és a népé, amely szabad és egyenlő polgárok közössége.

Ezt a hatalmat a nép választott képviselői révén gyakorolja, akik közvetlenül részt vesznek a döntéshozatalban.

14. Írország

5. cikk Írország szuverén, független, demokratikus állam

15. Lengyelország

1. cikk A Lengyel Köztársaság valamennyi polgárának közös értéke.

2. cikk A Lengyel Köztársaság a jog uralmára és a társadalmi igazságosságra épülő demokratikus állam

3. cikk A Lengyel Köztársaság egységes állam.

4. cikk A Lengyel Köztársaságban a legfőbb hatalom a nemzeté. 
A nemzet ezt a hatalmat közvetlenül, vagy választott képviselői révén gyakorolja.
5. cikk A Lengyel Köztársaság szavatolja területének függetlenségét és integritását, hogy biztosítani tudja állampolgárainak szabadságát, jogait és biztonságát, nemzeti örökségének és a környezetnek a védelmét a fenntartható a fenntartható fejlődés elveivel összhangban.

16. Lettország

1. Lettország független, demokratikus köztársaság

17. Litvánia

1 Cikk A litván állam független és demokratikus köztársaság.

18. Luxembourg

 1 cikk A Luxemburgi Nagyhercegség egy demokratikus, szabad, független és oszthatatlan állam.

19. Magyarország

(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.

20. Málta

1. 1. (1) Málta munkán és az alapvető egyéni jogok és szabadságok tiszteletben tartásán alapuló demokratikus köztársaság.

21. Német Szövetségi Köztársaság

20. cikk. (1) A Német Szövetségi Köztársaság demokratikus és szociális szövetségi állam.

22. Olaszország

1. cikk (1) Olaszország munkára alapozott demokratikus köztársaság.

5. cikk Az egy és oszthatatlan Köztársaság elismeri és támogatja a helyi önkormányzatokat; az állami közszolgálat területén megvalósítja a legszélesebb körű igazgatási decentralizációt, jogalkotásának elveit és módszereit az önkormányzat és a decentralizáció igényeinek megfelelően alakítja.   

23. Portugália

1. cikk Portugália szuverén köztársaság, amely az emberi lény méltóságán és a nép akaratán alapszik, és elkötelezett amellett, hogy egy szabad, igazságos és szolidáris társadalmat építsen.

24. Románia

1. Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.

1. România este stat naţional, suveran şi independent, unitar şi indivizibil

25. Spanyolország

1 cikk. Spanyolország szociális és demokratikus jogállam, amelynek jogrendjében a legfőbb értéket a szabadság, az igazságosság, az egyenlőség és a politikai pluralizmus jelenti.

26. Svédország

1. Cikk Svédországban minden hatalom a népé.

27. Szlovákia

1.cikk A Szlovák Köztársaság szuverén, demokratikus, és a jog által kormányzott állam. Nem kapcsolódik semmilyen ideológia vagy vallási meggyőződéshez.

28. Szlovénia

I. A Szlovén Köztársaság szuverén és független állam.