Európai mozgalom indul a nemzeti régiók védelmében

Megalakult a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésének polgári bizottsága

2013. április 30. és május 3. között megalakult Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács javaslata alapján indítandó európai polgári kezdeményezés polgári bizottsága. Harmincadikán a Jókai utcai Bocskai teremben Marosszék Székely Tanácsa látta vendégül a bizottság három tagját: Boldoghy Olivért, Dabis Attilát és Izsák Balázst. Miren Martiarena Barkaiztegi, Jordi Xuclá i Costa, Publik Antal és Roland Dudda internetes telekonferencián, illetve telefonon erősítette meg korábbi vállalását, hogy részt vesz a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért indított európai polgári kezdeményezés beterjesztésében, azaz tagja lesz a kezdeményezés polgári bizottságának. A holland Drs. Frans Jeursentől technikai okok miatt ugyanez a megerősítés május 3-án érkezett meg.   

            A 211/2011 számú EU rendelet értelmében a szervezőknek olyan polgári bizottságot kell létrehozniuk, amely legalább hét olyan személyből áll, akik legalább hét különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel. Bár a beterjesztés feltételei ebben a pillanatban teljesülnek, a továbbiakban újabb tagokkal fog bővülni a fentiekben bemutatott csoport,  hogy a bejegyzés után minél jobb körülményeket biztosítsanak az aláírások összegyűjtésének. Eddig a bizottságnak hét tagállamból (Ausztria, Hollandia, Magyarország, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia) van nyolc tagja, a szervezők tervei szerint ez kilenc országra és tizenegy személyre egészül majd ki.

            A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs kifejtette, hogy ezzel egy olyan európai szintű mozgalmat indítanak útjára a nemzeti régiók védelmében, amely túlmutat az európai polgári kezdeményezésen. A nyelvi, kulturális, nemzeti sajátosságokkal jellemezhető régióknak egymás törekvéseit kölcsönösen támogatniuk kell, hogy érvényre juthasson a területeiken élő népek, közösségek akarata. Ehhez együttműködésre van szükség, egymás kölcsönös megismerésére, és létre kell hozni európai szintén az együttműködés intézményi keretét.

  

                                                                                     A Székely Nemzeti Tanács

                                                                                                 Sajtószolgálata

Sepsiszentgyörgy – Marosvásárhely 2013. május 4.   

       

   

                     Boldoghy Olivér - Szlovákia          Dabis Attila - Magyarország                   Roland Dudda - Ausztria

 

  Izsák Balázs - Románia                  Drs. Frans Jeursen - Hollandia           Miren Martiarena Barkaiztegi 

                                                                                                                         Spanyolország

                                                       Anton Publik - Svédország    Jordi Xuclà i Costa - Spanyolország 

Magáról a kezdeményezésről további részleteket lehet olvasni angol, német, magyar, baszk, katalán, spanyol és lengyel nyelven:
: 
http://www.nationalregions.eu/
http://www.nationaleregionen.eu
http://www.nemzetiregiok.eu
http://www.eskualdeaberria.eu/

http://www.regionsnacionals.eu/

http://www.regionesnacionales.eu/

http://www.regionynarodowe.eu/

Levél az Erdélyi Magyar Néppárt II. Országos Küldöttgyűléséhez

Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves barátaim!

A Székely Nemzeti Tanács és a magam nevében köszöntöm az Erdélyi Magyar Néppárt második Országos Küldöttgyűlését. Erre a fontos tanácskozásra - amint nyilván azt Önök is tudják, - lehet, hogy sorsdöntő, de mindenképpen kritikus időszakban kerül sor. Románia kormányának az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait is sértő régiósítási terve a székelység létezésének maradék intézményi-területi kereteit fenyegeti. Ebben a helyzetben minden erdélyi magyar politikai erőnek együttműködési készségről kell tanúságot tennie, és zárnunk kell sorainkat az ellenséges kormányzati szándékkal szemben. Egyre több küzdeni tudó és küzdeni akaró emberre lesz szükségünk, akik vállalják, hogy gátakat emelnek, ha kell, az idők sodrában, de ha kell békülékeny, okos szóval szerelik le az ellenséges indulatokat. A legfontosabb azonban, hogy az együttműködés magyarok és magyarok között, székelyek és székelyek között ne váljon áldozatává a közelgő választási évben sem a belső vitáknak.

 A Székely Nemzeti Tanács ismételten Románia parlamentje elé kívánja terjeszteni Székelyföld autonómia-statútumát. Szükséges, hogy annak bármilyen változtatása az érintettek akaratára épüljön, s maguk a székelyek mondják meg minden részletében, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak. Szeretnénk, ha lenne olyan magyar képviselő, aki vállalja, hogy azt ismételten a román törvényhozás elé terjeszti, vállalja, hogy kiáll mellette a nyilvánosság előtt. Ha ez nem történik meg, akkor az állampolgári törvénykezdeményezés eszközével kell élnünk. Ebben a munkában is számítunk az Erdélyi Magyar Néppártra, hiszen a vonatkozó törvény feltételeit teljesíteni nem könnyű feladat.

Nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel várjuk a európai polgári kezdeményezésük előzetes ellenőrzésének eredményét. Úgy gondoljuk, hogy kezdeményezéseink kiegészítik egymást, és függetlenül attól, hogy mit hoz a jövő, lesz közös feladatunk a közösségi jog fejlesztésében, egy, a mainál demokratikusabb Európa megteremtésében.

A Székely Nemzeti Tanács örömmel bocsátja nemzetközi kapcsolatait, munkájának minden eredményét a székely önkormányzatok, de összes erdélyi magyar partnere rendelkezésére, hiszen a munkánk eredményességének egyik legjobb visszaigazolása, ha az minden erdélyi magyar érdekét, tágabb értelemben a romániai demokrácia egészét szolgálja.

Kívánok eredményes munkát Önöknek, bölcs döntéseket, hogy munkájuk mindannyiunk javát szolgálja.

  

                                                                                              Izsák Balázs

Budapest 2013. április 19.

Árnyékok árnyai közöttünk XIV.

17. Az Izsák József ügy

Izsák József 1961-ben - Marx József felvétele

Több mint egy év telt el azóta, hogy a nyolcadik bejegyzésben beszámoltam arról, hogy Bukarestben belepillanthattam a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács székhelyén Édesapám iratcsomójába. A közelmúltban átvehettem az igényelt fénymásolatokat is. Igaz, hogy egy-egy nevet lefestettek, de a lényeget módom van elmélyültebben tanulmányozni itthon. Ez nem kevés. Megtehetem, amire jó esztendeje készülök már, amikor ezt írtam: emlékeimmel segíteni fogom a jövendő történészeinek munkáját, ez lehet a dolgom.

A nyolc iratcsomóból az első öt a megfigyelés különböző intenzitású hullámairól szól, az utolsó három lehallgatási jegyzőkönyveket, levelek fordításait, másolatait tartalmazza.

Az első (a CNSAS bélyegzője szerint 419 oldal) az 1961. szeptember 25.-én elrendelt megfigyelés időszakát fogja át 1966. november 14.-ig. Itt elsősorban az állambiztonsági szervek apámra vonatkozó belső levelezése olvasható. A második kötetben (263 oldal) ugyanezen időszak ügynöki jelentései lelhetők fel és az operatív megfigyelés jegyzőkönyvei.

A harmadik kötet az 1975-től 1983-ig terjedő időszakot fogja át hetvenegy oldalon, a negyedik pedig huszonkét oldalon az 1983-tól 1989 májusáig terjedő időszakot.

Az ötödik iratcsomó (14 oldal) 1987-88 évekre vonatkozó iratokat tartalmaz.

Hatodik kötet: (63 oldal): lehallgatási jegyzőkönyvek 1976-1978

Hetedik kötet: (345 oldal): lehallgatási jegyzőkönyvek 1962- 1966

Nyolcadik kötet (251 oldal): lehallgatási jegyzőkönyvek 1974 – 1976.

            Ez összesen 1448 oldal. Valójában sokkal több, mivel a számozás során a lapokat és nem az oldalakat számozták, és elég gyakran írtak a lapnak mindkét oldalára.   

*

Apám elbúcsúzott tőlünk, és átadta nekem Asztalos Istvánról írt, kiadás előtt álló könyve kéziratának egy példányát. Arra kért: őrizzem meg, és adjam majd át a fiamnak. Az én tizenhárom éves fülemnek ez roppant ijesztően hangzott. Évek óta dolgozott az Asztalos Istvánról szóló monográfiáján, és én úgy tudtam, könyv lesz belőle, amelyet rövidesen a könyvesboltok kirakatában is láthatok. Miért kellene nekem őriznem? Átadnom a fiamnak?

Távozása után Édesanyám bekapcsolta a rádiót, és maga mellé ültetett minket. Elmondta, a lakást lehallgatják, azért beszélgetünk hangos zeneszó mellett. Majd arról beszélt, hogy Édesapánk ellen eljárást folytat a román politikai rendőrség, a Securitate. Államellenességgel vádolják, nacionalizmussal, és kilátásba helyezték a letartóztatását is. Most Bukarestbe ment, hogy kihallgatást kérjen a párt Központi Bizottságánál. Sok mindent elmesélt, s fény derült az elmúlt hónapok fojtott suttogásainak titkára. Én azt kérdeztem, haza fog jönni még? Nem fogják éppen Bukarestben letartóztatni? 

- Édesapátok párttag. Ahhoz, hogy letartóztassák, előbb ki kell zárniuk a pártból. Amíg ez nem történik meg, addig nincsen ilyen veszély.    

Arra a kérdésre, hogy mi váltotta ki a Securitate kiemelt figyelmét, azt mondta:

- Tudjátok, hogy Édesapátok a magyar nyelv és irodalom katedra tanszékvezető tanára. Az ellene folyó hadjárat valószínű a magyar tanszék ellen irányul, és végső soron a cél: megszüntetni a magyar nyelv és irodalom tanárok képzését Marosvásárhelyen.

A továbbiakban felkészített arra, hogy minket is kikérdezhetnek. Vigyázzunk a provokátorokra. Elmondta, hogy milyen kérdésekkel találkozhatunk, és mit kell felelnünk. Közel ötven évvel a történtek után a kezemben tartom azt az összefoglaló feljegyzést, amelyet a marosvásárhelyi Securitate négyévi megfigyelés (1961-1965) összegzéseként készített, és amely összefoglalja az Édesapám ellen megfogalmazott vádakat, és a végén kilátásba helyezi a letartóztatását és bíróság elé állítását. Az iratot teljes egészében mellékelem, úgy az eredetit, mint annak általam végzett magyar fordítását. Annyit teszek hozzá, hogy az a határozat, amely a bűnügyi eljárás elutasításáról dönt, és amely a letartóztatás rémképét elhárítja, 1966. október 18.-án keltezett. Egy esztendeig tartott az a lidércnyomás, amely kitörölhetetlenül belevésődött gyermeki emlékezetembe, de amelynek tényleges kiváltó okát jóval később értettem meg.

Amikor az előzetes bűnügyi vizsgálatot lezárták, akkor Édesapámat egy pártszankcióval büntették, és leváltották a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékének éléről. Új vezetőt nem neveztek ki helyette, hanem összevonták a magyar katedrát a románnal, amely filológia katedra néven működött tovább, román vezetés alatt. 1980-ban magát a Főiskolát is megszüntették, és Édesapám munkanélküli volt abban a Romániában, ahol hivatalosan nem volt munkanélküliség. Nyárád-Szentlászlón gazdálkodott, és írta a könyvét Illyés Gyuláról.     

18. A csatolt, román nyelvű feljegyzés magyar fordításban:

Feljegyzés

1965.október 26.

A Belügyminisztérium Maros Magyar Autonóm Tartományi Igazgatóságának szervei megfigyelték és dokumentálták az ellenséges és nacionalista tevékenységét nevezett Izsák Józsefnek, aki 1921. augusztus 1.-én született Sepsiszentgyörgyön, Brassó tartományban, József és Anna fia, magyar nemzetiségű román állampolgár, tanulmányait a bölcsészeti karon folytatta, foglalkozása: egyetemi előadó tanár a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán, a magyar nyelv és irodalom katedra tanszékvezető tanára, RKP tag, a múltban tagja volt a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek, büntetlen előéletű, nős, két gyermek apja, állandó lakcíme: Marosvásárhely, Lupeni utca 1 szám.

Fentnevezett terhére megállapítást nyert, hogy fentnevezett 1940-1944 időszakban tagja volt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetőségének, és részt vett a nacionalista-soviniszta diákmozgalmakban.

A magyarországi ellenforradalom időszakában a szóban forgó személy az események hatása alatt revizionista nézeteket fogalmazott meg, még az „Utunk” irodalmi folyóirat hasábjain is, és csatlakozott a „szabad” irodalom áramlatához, támadva a pártos irodalmat a sematizmus elleni küzdelem álcája alatt.

Az 1959-1962 évek időszakában, amikor a marosvásárhelyi tankönyvkiadónál dolgozott főszerkesztőként, több alkalommal volt magyar nacionalista megnyilvánulása, azt állítva, hogy a tankönyvekben a magyar íróknak szánt terjedelem, illetve a román szerzők befoglalása a romániai magyar irodalom elsorvasztását célozza. A továbbiakban kifejtette, hogy a tankönyvekben a magyar íróknak szánt terjedelem korlátozása a magyar tannyelvű iskolák kiadójának fokozatos felszámolásához fog vezetni.

A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán a magyar nyelv és irodalom tanszék tanárai előtt többször megrágalmazta pártunknak és hazánk kormányának nemzetiségi politikáját, azt állítva, hogy az együttélő magyar nemzetiség nem élvez egyenlő jogokat a románnal. Továbbá azt állította, hogy a magyar tagozat a Pedagógia Főiskolán elsorvadóban van, amely a felszámolásához fog vezetni, és fokozatosan rá fognak térni a magyar tannyelvű iskolák felszámolására.

Több alkalommal kijelentette, hogy azokat a diákokat, akik az intézet magyar tagozatán végeztek, olyan iskolákba helyezték, ahol román nyelvet és irodalmat tanítanak, a magyarral pedig olyanok foglalkoznak, akik nem rendelkeznek a szükséges szakmai felkészültséggel, mivel ennek a tantárgynak senki nem tulajdonít jelentőséget, és ezért nincsen távlata a magyar tannyelvű iskoláknak.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban még kijelentette, hogy egyes esetekben a magyar nyelvet és irodalmat román nemzetiségű tanárok tanítják, és ez szándékos, mivel nem érdek a kívánt hatásfok elérése, ezért a tanulók nem tudják a tantárgyat elsajátítani, amely hasonlóan a magyar nyelv és irodalomoktatás felszámolásához fog vezetni.

Többször uszította a beosztása alá tartozó tanárokat, hogy lépjenek levelezés útján kapcsolatba a Pedagógiai Főiskolát végzett magyar nemzetiségű tanárokkal, és biztassák őket, hogy harcoljanak azért, hogy kapjanak magyar katedrát azokban az iskolákban, ahová kihelyezték őket.

1963-től a mai napig több alkalommal is kifejezte elégedetlenségét, hogy egyes külföldi folyóiratok, amelyre az intézet előfizetett, nem érkeznek meg időben, vagy nem érkeznek meg egyáltalán. Ezzel a helyzettel kapcsolatban számos nacionalista megnyilvánulása volt, azt állítva, hogy ez egy, az állami hatóságok által szándékosan teremtett helyzet, hogy elszigeteljék a hazánkban élő magyar tudósokat a magyarországi dokumentációs forrásoktól. Azt is kijelentette, hogy ez megnehezíti annak a tantestületnek a szakmai tevékenységét, amely a magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozik és ez a romániai magyarság kulturális színvonalának csökkenéséhez fog vezetni.                                       

IZSÁK JÓZSEF több alkalommal is arra ösztönözte a beosztása alá tartozó tanárokat, hogy legyenek nagyon igényesek a magyar nyelv és irodalomszakra beiratkozott román diákokkal, azt állítva, hogy ezeket, miután végeznek, magyar iskolákba helyezik, és mivel nem tudnak jól magyarul, román nyelven fognak tanítani. Hasonlóan kijelentette, hogy a román nyelv és irodalom tanárai zaklatják a magyar nemzetiségű diákokat.

Az 1964-1965 évek során nevezett IZSÁK JÓZSEF több alkalommal kijelentette a meghallgatott tanúk jelenlétében, hogy hazánkban az együttélő magyar nemzetiség elrománosítása folyik. Azt állította, hogy a magyar tannyelvű iskolákban tanuló magyar diákoknak nincsen jövőjük, csak azoknak van, akik román tagozatra iratkoztak. Hogy ez egy szándékos intézkedés, amelynek célja a magyar diákok elrománosítása, és a magyar tannyelvű iskolák felszámolása.

Hasonló módon riasztó és tendenciózus híreszteléseket terjesztett, hogy Erdély területén folytatódna a bukaresti, olténiai vagy más helyekről származó románok betelepítése, és ezt azért teszik, hogy Magyarországnak ne lehessen többet területi követelése Erdélyre vonatkozóan.

1964 nyarán a magyar nyelv és irodalom katedra egyes tudományos dolgozatainak az elemzésekor IZSÁK JÓZSEF többek között kijelentette, hogy az Avas népessége voltaképpen elrománosított magyar, és ma ezért tekintik őket románnak.

Hasonlóan 1964-ben, amikor hazánk különböző nemzetiségű polgárainak a kivándorlásáról volt szó, a szóban forgó személy azt állította, hogy csak a magyarok védtelenek, ezért tekintik másodrendű állampolgároknak, amiért el lehet románosítani őket.

1965-ban, az RKP Központi Bizottságának új főtitkára megválasztásakor kijelentette, hogy azért választották meg, mert a román értelmiség körében nagy népszerűségnek örvend, mivel nacionalista politikát folytat a románok javára és az együttélő nemzetiségek rovására.

1965 nyarán IZSÁK JÓZSEF kiutazási engedélyt kért az illetékes hatóságoktól a Magyar Népköztársaságba. Miután tudomást szerzett arról, hogy a kiutazását nem hagyták jóvá, többek előtt kijelentette, hogy a hazánkban az együttélő magyar nemzetiséghez tartozó emberek egy bizonyos kategóriája, mint tanárok, írók nem kapnak kiutazási engedélyt a Magyar Népköztársaságba, hogy ne tudjanak mesélni a romániai magyar népesség helyzetéről, arról hogy egy elrománosító eljárásnak vannak alávetve.

Több alkalommal kijelentette, hogy az együttélő magyar nemzetiség művelődése elmaradott amiatt, hogy elszigetelt a magyarországi dokumentációs forrásoktól, dicsőítve közben a magyarországi liberalizmust.

A fenti cselekmények elkövetését 15 tanú vallomása igazolja.

Nacionalista, ellenséges tevékenységéért, amelyet IZSÁK JÓZSEF tanárként és irodalomkritikusként kifejtett, javasoljuk a letartóztatását, kivizsgálását és bíróság elé állítását.

…oOo…

Autonómiát kérünk és nem alkotmánymódosítást!

A hamis érvek sorában, amelyekre az autonómia ellenében szokás hivatkozni van egy makacsul visszatérő előítélet. Eszerint Székelyföld területi autonómiája ellentétes lenne Románia hatályos alkotmányával. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia parlamentje elé terjesztett törvénytervezet, Székelyföld autonómia statútuma nem ellentétes az alkotmánnyal, még az első cikkellyel sem, mi több megvan az alkotmányos alapja. A statútum tizenkettedik pontja hivatkozik is erre: Székelyföld autonóm régió a jelen törvény alapján jön létre az Önkormányzati Tanács megalakulásakor, mely autonóm közigazgatási hatóságot, az Alkotmány 117. szakasza (3) bekezdésének, valamint a szerves törvénynek számító jelen Statútum előírásainak alapján, a régió szavazati jogú polgárai szabad és általános választással, titkos és közvetlen szavazással hozzák létre.

Ezek után nézzük meg, mit tartalmaz az alkotmányos előírás, amire a tervezet hivatkozik. Íme: „Autonóm közigazgatási hatóságokat szerves törvénnyel lehet létrehozni.”

Akik nem ismerik a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetét, és az alkotmány idézett rendelkezését, azok az alkotmány első szakaszával érvelnek az autonómia ellen, amely kimondja: Románia egységes, oszthatatlan, szuverén nemzetállam.

Nyilvánvaló, hogy egy autonóm közigazgatási hatóság létrehozása az alkotmány alapján nem sérti, és nem is sértheti az alkotmányt.

Ahhoz azonban, hogy az alkotmányossági ellenérvet lebontsuk, amely az alkotmány első cikkének egy hallgatólagos értelmezésére épül, meg kell vizsgálnunk egy kifejezést: nemzetállam. Áttekintve az Európai Unió tagállamainak alkotmányait, elmondható, hogy Románia az egyetlen, amely nemzetállamként határozza meg önmagát. Ennek legfontosabb következménye, hogy a nemzetállam fogalmának nincsen gyakorlatban használható, tehát a nemzetközi közösség által általánosan elfogadott meghatározása a nemzetközi jog gyakorlatában. Még a nemzetállam történelmi fogalmának szülőhazája, Franciaország is „csak” oszthatatlan, világi, demokratikus és szociális köztársaság.[i]  

Ha az nyilvánvaló, hogy nem lehet megmondani azt, hogy alkotmányjogi értelemben mi egy „nemzetállam”, azt pontosan el lehet mondani viszont, hogy mi nem lehet, azaz a fogalom milyen értelmezései nem egyeztethetők össze a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival. Nem elfogadható például egyetlen olyan értelmezés sem, amely a diszkrimináció-mentesség elvét sértené. Egy demokratikus ország minden állampolgárának közös hazája. Ezt az elvet Románia alkotmánya is kimondja: Románia minden állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, tekintet nélkül fajra, nemzetiségre, etnikai eredetre, nyelvre, vallásra, nemre, világnézetre, politikai hovatartozásra, vagyonra, vagy társadalmi származásra. (4. cikk)

Következésképp a nemzetállami jelző – ismételten kiemelem, egyedüli Európában – azt jelenti, hogy az állami szuverenitás tulajdonosa az ország állampolgárainak közössége. Ezt az alkotmány 3. cikke is megerősíti: A nemzeti szuverenitás a román népé, amely ezt képviseleti szervein keresztül gyakorolja, amelyek szabad, időszakos és korrekt választásokon jönnek létre, valamint népszavazás útján.   

A román állampolgárok közösségéhez tartozás jogviszonyt jelent, jogi kapcsolatot az egyén és az állam között, és semmiképpen nem kulturális, vallási vagy etnikai besorolást, végképp nem a román nemzetiségű román állampolgárok közösségéhez tartozást, amint azt az alkotmány egyes cikkének imént említett, hallgatólagos értelmezése sugallja.

       Ez a megközelítés figyelhető meg Spanyolország alkotmányában: „A nemzeti szuverenitás letéteményese a spanyol nép, amelytől az államhatalom származik”[ii].

A 2. cikk viszont már az autonómiához való jogot ismeri el: „Az alkotmány, amely a spanyol nemzetnek, valamennyi spanyol közös és oszthatatlan hazájának a felbonthatatlan egységén alapul, elismeri és garantálja a nemzetet alkotó nemzetiségek és régiók önkormányzathoz való jogát és a közöttük meglevő szolidaritást.”[iii]

Katalónia autonómia statútuma katalán népről beszél, és kimondja: Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül, évszázados intézményeire és a katalán jog hagyományaira. [iv]

A törvényhozó, a spanyol parlament (Cortes) nem látta alkotmányossági akadályát annak, hogy Katalónia autonómia statútumát törvénybe iktassa, mivel nincs ellentmondás aközött, hogy a nemzeti szuverenitás a spanyol népé, és aközött, hogy Katalónia önkormányzása a katalán nép történelmi jogára épül.

Székelyföld autonómiája a román állam oszthatatlanságával sem ellentétes. A nép a szuverenitást nemcsak a parlament révén gyakorolja, hanem minden képviseleti szervén keresztül,[v] márpedig Székelyföld Önkormányzati Tanácsa éppen egy ilyen képviseleti szerv.

          Következésképp az alkotmány első cikkével nem ellentétes Székelyföld autonómia-statútuma, az itt élő polgárok az autonóm régió létrejötte után is megmaradnak román állampolgároknak, a régió autonómiáját szavatoló törvény az ország egyik szerves törvénye, a regionális parlament szerepét betöltő Önkormányzati Tanács pedig az alkotmány 117. cikke alapján létrehozott autonóm közigazgatási hatósága lesz Romániának.

        Nyilván ezekből az érvekből nem következik az, hogy nem lenne hasznos egy olyan alkotmányos reform, amely nemcsak megengedő Székelyföld önkormányzását illetően, de az ország általános decentralizációjának keretén belül a spanyolhoz hasonló alkotmányos feltételeket teremtene az autonómiának.

De ha nem hoz az autonómia számára kedvező változást egy alkotmányos reform, akkor is tudnunk kell, Románia hatályos alkotmánya egyetlen érvet sem kínál Székelyföld önkormányzása ellen. Nem kérjük, és soha nem kértük Románia alkotmányának módosítását, még az első cikkét sem. Csak autonómiát kértünk a székelyek által lakott régiónak az alkotmány 4. cikkében kifejezett jogok intézményi és törvényi garanciájaként.

IZSÁK BALÁZS

A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely 2013. március 24.

---

[i]   La France est une République indivisible, laïque, démocratique et sociale

[ii]  La soberanía nacional reside en el pueblo español, del que emanan los poderes del Estado

[iii]  La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación española, patria común e indivisible de todos los españoles, y reconoce y garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran y la solidaridad entre todas ellas

[iv]  El autogobierno de Cataluña se fundamenta también en los derechos históricos del pueblo catalán, en sus instituciones seculares y en la tradición jurídica catalana.

[v]  Ion Deleanu: Instituţii şi proceduri constituţionale în dreptul român şi în dreptul comparat, Bucureşti 2006

Európa és a nagyvilág minden magyar közösségéhez!

 Drága barátaink!

A Székely Nemzeti Tanács nevében megköszönöm, hogy március 10-én mellettünk voltatok, és egyértelművé tettétek, hogy amennyiben a hatalom tovább is fenyeget bennünket, vagy erőszakot akar tenni a közösségünkön, ti nem fogtok magunkra hagyni. A Marosvásárhelyi Postaréten összegyűlt székelyek, és Európa, valamint Észak-Amerika nagyvárosaiban velük szolidaritást vállaló székelyek, magyarok meg tudtuk közösen mutatni, hogy népünknek van ereje nemet mondani, ha Románia kormánya fel akarja számolni létezésének maradék intézményi kereteit, és továbbra is elutasítja a demokráciához oly nélkülözhetetlen párbeszédet a székelység képviselőivel. A kormányhoz benyújtott beadványunkban ismételten párbeszédet, tárgyalást kértünk. Válaszként Traian Basescu államfő bejelentette, hogy a régiósítás során szét kell választani Kovászna és Hargita megyét! Mintha csak két, kiskorú árva testvérről rendelkezne a Ceausescu rendszer gyámhatósága!  

Az államfő azt is kijelentette, Romániának nincsen olyan kötelezettsége, hogy autonóm tartományt hozzon létre. Régi hagyomány, hogy Románia előnyökért, pillanatnyi haszonért vállal valamit, majd később letagadja azt. Arra kérlek benneteket, szerte a nagyvilágban segítsetek tudatosítani, hogy Románia azért, hogy felvételt nyerjen az Európa Tanácsba, kötelezettséget vállalt a Tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, és most az államfő – akárcsak korábban Ion Iliescu – nyíltan tagadja ezt!

Kérünk benneteket, segítsetek tudatosítani a nemzetközi közvéleményben, hogy a román államfő javaslata Kovászna és Hargita megye szétválasztására, illetve a kormány javaslata a beolvasztásukra egy nagyobb régióba, egyformán ellentétesek a Románia által ratifikált Kisebbségi Keretegyezmény, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája, és a Helyi Autonómia Európai Chartája rendelkezéseivel. 

A román hatóságok azzal az ürüggyel próbálják a beadványunkat lejáratni, és a vele való érdemi foglalkozást halogatni, hogy azon nincsen sem aláírás, sem bélyegző. Emlékeztetek arra, hogy a beadvány első mondata így hangzik:

 Ma 2013. március 10.-én, a marosvásárhelyi Postaréten, a Székely Nemzetgyűlések hagyományainak folytatásaként összegyűlt székelyek, valamint a velük szolidaritást vállaló erdélyi magyar közösségek képviselői kinyilvánítjuk: igényeljük Székelyföld területi autonómiáját!

A beadványt közfelkiáltással fogadta el harmincezer ember a televízió kamerák tucatjainak kereszttüzében. Megtörtént a legmagasabb szintű hitelesítés, a népakarat kinyilvánítása a nyilvánosság előtt!

Minden akadékoskodás, halogatás ellenére, bízunk abban, hogy a párbeszéd ideje jött el. A következőkben esélyt kell adnunk a tárgyalásoknak, és tájékoztatnunk kell a nagyvilág legszélesebb nyilvánosságát a helyzetünkről, a román kormány elé terjesztett beadványunkról. Ez a közeljövő feladata. Kérünk, kövessétek figyelemmel a Székelyfölddel kapcsolatos híreket. Számítunk a jövőben is rátok!

                                                                                                                 Izsák Balázs

                                                                                     A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2013. március 17.                                                            

"Törvényes, szabad és független nemzeti állás"

Beszéd a Székely Szabadság Napján

Emlékező és akaratnyilvánító székelyek, magyarok!

A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánitják a szabadság iránti igényüket, s elszántságukat, hogy amit ésszel, erővel és szent akarattal önmaguk vagy eleik kivívtak, feladni nem fogják soha. A mai napon a szabadság iránti igény kinyilvánítása Székelyföld területi autonómiájának követelését jelenti. A Székely Nemzeti Tanács közel tíz éve küzd a jog és demokrácia eszközével ennek törvény általi szavatolásáért. Nem fogunk sem lemondani a célról, amelyet magunk elé kitűztünk, sem letérni az útról, amelyen elindultunk. Tanulja meg ország és világ, hogy a székelyek ereje a törhetetlen ragaszkodásban rejlik a szabadsághoz, a hűségben az elődök hagyományaihoz, az egymás iránti szolidaritásban és a szívósságban. Olyan közösségi erő ez, amely világi hatalom számára elérhetetlen erkölcsi magasságban, Csaba királyfi hadi ösvényének legendát teremtő csillagmagasában van.

A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor felidézik kései utódaink is Jókai Mórnak, erre a marosvásárhelyi emlékműre vésett sorait: „.. Törvényes, szabad és független nemzeti állás Intő szobra legyen honfi, e drága jel itt!”        

A „törvényes, szabad és független nemzeti állás”, itt és most ugyancsak Székelyföld területi autonómiáját jelenti. Ezér a célért békességgel tüntetni elemi jogunk. Békességgel és félelem nélkül itt Marosvásárhelyen a székelyek örök fővárosában. Hadd idézzem Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavait: félelemre nem lehet jövőt építeni. Az üzenet nemcsak azoknak szól, akik Marosvásárhely fekete márciusának majd negyedszázados árnyaival riogatnak, de szól többségi honfitársainknak is szerte az országban. Nem lehet Románia közigazgatási reformját úgy végrehajtani, hogy közben a magyaroktól, a székelyektól való félelem gátolja meg a tartós társadalmi békét megalapozó, ésszerű, az egész ország érdekét is szolgáló közjogi megoldást: ennek a régiónak az elismerését és államon belüli önkormányázását. Mert félelemre nem lehet jövőt építeni!  

A Székely Szabadság Napja legyen a jövőben is az a nap, amikor mi székelyek felmutatjuk a világnak: egyedül a Teremtő Istent féljük, de másnak sincs oka félni tőlünk. A jog népeként a törvény rendjével akarjuk, igényeljük a szabadságot, mert Székelyföld autonómiája nem más, mint a szabadság törvényi és intézményi garanciája.

Ki kell fejeznünk tiltakozásunkat is Románia kormányának tervezett közigazgatási átalakítása ellen. Erkölcsi kötelességünk azt kimondani, ami népünk javát, megmaradásának garanciáját jelenti, és nem azt kell keresnünk, mi a legtöbb, amit megengednek nekünk. Székelyföld ideiglenes határait a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés jelölte ki, végleges határairól pedig csakis az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson.

Románia kormánya kétharmados többség birtokában vezeti az országot. Ezzel nincs is baj. Ám ebből sokan arra a téves következtetést vonják le, hogy bármit megtehet a közigazgatási átalakítás során. Ez nem így van. Kötik a nemzetközi kötelezettségvállalások, köti az Európai Unió tagállamainak közös alkotmányos öröksége. Ám sem a nemzetközi jog sem a közösségi jog nem védi meg azt, aki önszántából lemond azokról a jogokról, amelyek megilletik. Mi azt akarjuk, hogy a nyolc székely székből álló Székelyföld önálló közigazgatási egység legyen. Ha mi magunk állunk elő ettől eltérő elképzeléssel, akkor az önfeladást választottuk. Ma szerte a nagyvilágban szolidaritási tüntetések zajlanak Románia külképviseletei előtt. Üzenetként Románia kormányának, hogy meg tudjuk mozgatni Székelyföldért az egész világot!  

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves emlékező magyarok, székelyek.   

A tüntetetés előkészítése során, marosvásárhelyi köztisztviselőkkel tárgyalva rájöhettem arra, hogy 1990 óta történt egy lényeges változás. Ma már egy nyitott szellemű, őszinte párbeszéd román nemzetiségű, felelős beosztású emberekkel lehetséges, a szabad akaratnyilánvánításra pedig Marosvásárhelyen éppen úgy adottak a feltételek, mint Európa bármely városában. Ennek ellenére voltak és vannak olyanok, akik azt mondják nekünk: hallgassunk el. Megtehetjük. Ám ha valamilyen okból, félelemből, érdekből, engedelmességből elhallgatnánk, akkor helyettünk – Jézus szavait idézve Lukács evengéliumából – a kövek fognak kiáltani. Mert az igazságot elhallgatni, a jogos követelést elhallgattatni, sem most, sem a jövőben nem lehet. Úgy legyen!   

Válasz Dr. Dorin Florea Úrnak, Marosvásárhely Polgármesterének

Tisztelt Polgármester Úr!

Nagy érdeklődéssel olvastam a levelét, amely nekünk, a Székelyföld Autonómiájáért szervezett rendezvény szervezőinek is szól. Felfigyeltem demokratikus, párbeszédre nyitott politikusi tartására, és nyilván felfigyeltem odaadó elkötelezettségére városunk, Marosvásárhely iránt. Egyetértek Önnel, amikor azt írja: „Székelyföld, többek között, nemzetközi léptékkel is elsőrendű turisztikai térséggé válhat.” Ez a mi célunk is.  

Viszont nem tudok egyetérteni Önnel akkor, amikor az autonómia szót a szeparatizmus és a szegregáció szinonimájaként használja, és úgy tekinti, hogy ennek a térségnek az elszigetelődése lenne a következménye.

Az európai autonómiák példái azt igazolják, hogy az igazság egészen más. Dél-Tirolban például, amely széles körű területi autonómiával rendelkezik, ismeretlen a szeparatizmus, vagy elszigeteltség kifejezés, az ott élő német és olasz lakosság pedig éppen az autonómiának köszönhetően él etnikumközi harmóniában, amelynek szükségességét soha nem tagadtuk, ellenkezőleg meg akarjuk azt teremteni, tartósan és épp az autonómia intézményei révén.

Egyetértünk azzal, hogy ennek a tartománynak európai pénzalapokra van szüksége, és nem arra, hogy egy konfliktusövezet képe alakuljon ki róla. Világos, és sokan elismerik már, hogy Románia számára az európai pénzek lehívása éppen a mostani régióbeosztás miatt nehézkes, amely erőltetett, és figyelmen kívül hagyja a területi, társadalmi kohézió legfontosabb elemeit.  Az Európai Parlament és Tanács 1059/2003/EK számú, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendelete előírja, hogy ezeket a régiókat a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális és környezeti körülmények figyelembevételével kell létrehozni. Ennek megfelelően lett önálló NUTS 2 régió Dél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika, Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretagne. Románia az egyetlen Európai ország, amely figyelmen kívül hagyta ezeket a rendkívül fontos kritériumokat, és belekényszerítette a 75%-ban magyar többségű Székelyföldet egy olyan régióba, ahol székely-magyar közösség részaránya kevesebb 30%-nál. Ha ez a tartomány közigazgatási hatásköröket is kap, akkor ezzel Románia megsérti a Kisebbségi Keretegyezménybe és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájába foglalt kötelezettségeit.

Nem az autonómia és nem az autonómia igénylése gerjeszt feszültséget, hanem a korábban nemzetközi garanciákkal elismert jogok visszavonása, vagy korlátozása.

Egyetértünk Polgármester Úr, hogy Székelyföldnek békére van szüksége, nemcsak azért, hogy vonzó legyen a befektetőknek, amint Ön írja, hanem azért, mert az itt élő embereknek, családoknak, románoknak és magyaroknak csak a társadalmi béke tud normális életfeltételeket biztosítani. Önnek, mint demokrata román politikusnak és európai értelmiséginek egyet kell értenie az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésével, amely 1334/2003 számú határozatával épp a területi autonómiát ajánlja, mint az etnikumközi feszültségek megelőzésének eszközét, mint a stabilitás és a kisebbség és többség közötti béke tényezőjét.  

Végül engedje meg Polgármester Úr, hogy emlékeztessem, jelenleg hárommilliónál több román állampolgár él, vagy dolgozik Spanyolországban, Olaszországban és Nyugat-Európa más államában, akiknek a hazatérése Romániába kétséges. Ők nem az autonómia vagy a székelyek elől menekültek, hanem a nyomor elől, amit Románia központosított rendszere okoz. Kérem, higgye el nekem, hogy csakis egy regionális szintű gazdaságpolitikával tudjuk értékesíteni azt a gazdasági potenciált, amely e régió társadalmának önszerveződő képességében rejlik, és ezt épp a területi autonómia intézményei révén tudjuk megtenni. Az autonómia egy olyan demokratikus megoldás lesz, amely egyformán előnyös Székelyföld minden polgára számára, románoknak, magyaroknak egyaránt.    

Mi magunk is szeretnénk Marosvásárhelyt régióközponttá tenni, Dél-Tirol fővárosának Bozennek, Bolzanonak a mintájára. Ezúton meghívom Önt, látogassunk együtt Bozenben, egy székely-román vegyes küldöttséggel, hogy közösen lássuk a helyszínen, hogyan is működik a gyakorlatban egy európai autonómia.  

Közösen, párbeszéddel és empátiával le tudjuk bontani az autonómia intézményeivel szemben táplált előítéleteket, jóhiszeműen támaszkodva az európai tapasztalatokra. 

Még egyszer köszönöm a megértését a rendezvényünkkel szemben, azt a szakmaiságot, ahogy kérésünket kezelte, hogy méltósággal és biztonságban tudjuk kifejezni e régió jövőjét illető álláspontunkat.

Őszinte nagyrabecsüléssel:

                                                                                  Izsák Balázs

                                                               A Székely Nemzeti Tanács elnöke      

Marosvásárhely  2013. március 2.