Felhívás a székely fiatalokhoz

          Találtam egy képét a világhálón, és úgy gondoltam, el kell küldenem nektek. Katalónia nemzeti ünnepén készült ez év szeptember 11.-én, amikor a katalán szabadságért tüntetők egy négyszáz kilométer hosszú élőláncot alakítottak ki. 

            Aki rápillant a képen látható fiatalokra, biztosan ki fogja azt is találni, hogy minek örülnek. A páratlan közösségi erőnek, amelynek ők is részesei. Annak, hogy ott, abban a percben tudták, érezték, hogy a jövőjük Katalóniában biztosított. Aki rápillant erre a képre, megérti: ha Isten meg akar tartani, fel akar emelni egy népet, annak fiataljait beoltja a szabadság szeretetével.

Közeledik október 27. amikor rajtunk székelyeken a sor, megmutatni a világnak, nem hátrálunk, s nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról.

            Közeledik október 27. amikor látni fogja az egész világ, tudnak-e a székely fiatalok úgy kiáltani, úgy nevetni, úgy lelkesedni, mint katalán kortársaik. Ha igen, akkor október 27.-én, Bereck és Kökös között, mi székelyek történelmet fogunk írni! Veletek és értetek. Ha nem így tennénk, mi értelme volt megtanulni Gábor Áron nevét és tetteit, s Kányádi Sándorral felidézni, miként dörögtek 1849-ben a kökösi hídfőn a székely harangok?    

            Küldök nektek egy kisfilmet is. Terjesszétek a világhálón, biztosan ügyesebbek vagytok ebben, mint én, remélem ez is fog mozgósítani. És ne feledjétek, október 27-én, Bereck és Kökös között akkorákat kell kiáltanotok, hogy meghallják a bukaresti kormánypalotában, de hallják meg kortársaitok a messzi Katalóniában, akik barátaitok és szövetségeseitek lesznek a jövőben.

Marosvásárhely 2013. szeptember 17.                                     

                                                                                                                                    Izsák Balázs

 

         

Nyílt levél Mihail Formuzalnak, Gagauzia kormányzójának

Tisztelt Kormányzó Úr!

            Nagy örömömre szolgált, hogy Tusnádfürdőn megismerhettem személyesen, és kifejezhettem tiszteletemet és rokonszenvemet a testvéri gagauz nép iránt. Mindig nagy figyelemmel követtük az Ön népének sorsát, érdekeltek azok a közjogi megoldások, amelyek együttesen, Moldova Köztársaságon belül, Gagauzia autonómiáját jelentik. Fontosnak tartom, hogy személyesen is megerősítette a korábban a BBC-nek adott interjúban elmondottakat, hogy amennyiben Moldova Köztársaság elveszítené állami szuverenitását, akkor Önök Gagauzia függetlenségét választják, azaz semmiképpen nem kívánnak Bukarest fennhatósága alá kerülni. A nyilvánosság előtt is szeretném kifejezni, hogy ezt a döntésüket helyesnek tartom, támogatom, és meggyőződésem, hogy hasonlóan gondolkozik a székelyek többsége. Indoklásként elmondom, hogy mi székelyek hatszázezren vagyunk, szülőföldünkön, a 13.500 km² területű Székelyföldön 75%-nyi többséget alkotunk, ám Bukarest hallani sem akar arról, hogy bár annyi autonómiánk legyen, mint amennyivel Önök rendelkeznek. Mi több, most éppen arra készül Románia kormánya, hogy a székelység megmaradt döntési jogait, eszközeit is beszűkítse azáltal, hogy népünket belekényszeríti egy olyan új közigazgatási egységbe, amelyen belül a székely-magyar közösség részaránya 30% alatt van. Ez év márciusában, Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában, 30.000-en tüntettünk ez ellen a terv ellen, és egy beadványban kértük Románia kormányát, hogy álljon el ettől a tervtől, és kezdjen párbeszédet a székelység képviselőivel. Erre a beadványra nem érkezett válasz mind a mai napig. Egy ilyen országban az Ön népe nemcsak eddigi jogait veszítheti el, de még a puszta létezése is veszélybe kerül.        

            Ha Románia vezetői igazi demokraták lennének, akkor a Moldova Köztársasággal való egyesülés gondolatának felvetését azzal kezdenék, hogy intézményi garanciákat kínálnak kisebbségeiknek, azoknak a hátrányoknak a kompenzálásaként, amelyek a népességen belüli részarányuk csökkenéséből, érdekérvényesítő erejük beszűküléséből származnának. Ez azonban sajnos eszükbe sem jut. Ilyen körülmények között nekünk is felül kell vizsgálnunk, és újra kell fogalmaznunk a céljainkat, hiszen azokat a mai, nem pedig egy új országgal megnövekedett Románián belül fogalmaztuk meg. Magának a közösségünknek kell eldöntenie, elfogadja-e egyáltalán, hogy az országon belüli, 6% fölötti részaránya 5% alá zsugorodjon, s ha igen, milyen intézményi és jogi garanciák mellett?

            Megragadom az alkalmat, hogy Kormányzó urat meghívjam egy Székelyföldi látogatásra, legyen a Székely Nemzeti Tanács vendége, a jövőben pedig működjünk együtt népeink javára és a demokrácia elmélyítésére ebben a térségben.

Őszinte nagyrabecsüléssel:     

                                                                                           Izsák Balázs

                                                                        A Székely Nemzeti Tanács elnöke 

Marosvásárhely 2013. július 31.

A nemzeti hovatartozás, a nyelv és a kultúra a gazdasági, társadalmi, területi kohézió meghatározó tényezői!

           Az Európai Bizottság 2013. július 26.-án kelt levelében tájékoztatta a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért indított polgári kezdeményezés szervezőit, hogy a bejegyzést elutasította.

              A polgári bizottság tizenkét tagja, valamint a velük együttműködő szakértők meg fogják vizsgálni az elutasítás indokait, és ennek függvényében döntenek a további lépésekről. Fenntartjuk mind az Európai Unió Bírósága előtti jogorvoslat lehetőségét, mind pedig a kezdeményezés olyan módosításának alternatíváját, amely nem érinti annak alapvető célját.

          Annyi elmondható azonban már most, hogy a Bizottság kisebbségvédelmi kezdeményezésként kezelte a javaslatunkat, holott az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésére vonatkozik még akkor is, ha esetleges sikerének lenne kisebbségvédelmi hozadéka is. Ennek megfelelően nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy javaslatunk nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság jogalkotói hatáskörén. 

Ragaszkodnunk kell a jövőben is a javaslatunkban megfogalmazott igényhez: az Uniónak kiemelt figyelemmel kell kezelnie azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok jellemeznek azáltal, hogy területükön jelentős arányban vagy éppen többségben él egy őshonos európai kisebbség, amely szülőföldjén saját, történelmi gyökerû kultúrát teremtett. Semmiképpen nem fordítható az Unió kohéziós politikája nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeik felszámolására, vagy gyengítésére, semmiképpen nem tehetők az Unió gazdasági eszközei és céljai kisebbségellenes politikák akár közvetett eszközeivé!

          Mi több, most amikor egyre több jel figyelmeztet az uniós intézmények demokráciadeficitjére, és amikor a közelgő, 2014-es uniós választások kapcsán ennek csökkentésére javaslatok is megfogalmazódnak, ahhoz is ragaszkodunk, hogy kezdeményezésünk ne válhasson az Európai Unióról szóló szerződések szűkítő értelmezésének áldozatává.

           Személyes meggyőződésem továbbra is, hogy a nyelv és a kultúra a társadalmi, gazdasági, területi kohézió egyik meghatározó tényezője, és az Unió kohéziós politikája ezt figyelmen kívül nem hagyhatja, még kevésbé sértheti ő maga Európa kulturális sokszínűségét. 

           Egy nagyon összetett kérdésben kértük fel jogalkotásra az Európai Bizottságot. Olyan kérdésben, amelyre jó megoldást találni csakis a közösségi jog és az európai valóság átfogó és árnyalt ismeretében lehet. A régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért indított polgári kezdeményezés megfelel ennek a kritériumnak, és bízom abban, sikerül rábírni az Európai Bizottságot, hogy az általunk vázolt szempontokat figyelembe véve teremtse meg kohéziós politikájának jogi kereteit mindazon régiókban, amelyek nyelvi, kulturális szigetekként jelennek meg Európa térképén, mert a bennük rejlő gazdasági potenciált csak így lehet kiaknázni.

Nyílt levél Liviu Dragnea Miniszterelnök-helyettes úrnak!

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

    Az utóbbi időben ön többször is kijelentette, hogy a „régió-átalakítás nem etnikai kritériumok szerint fog végbemenni, hanem fejlesztési szempontok szerint.” Figyelmesen elolvasva a jelenleg hatályos jogszabályt bárki megértheti az Ön szavainak igazi értelmét. A 2/1968 számú törvény 3. cikke értelmében a „megye városokból és falvakból tevődik össze - amelyek az ország területi-közigazgatási megszervezésének alapegységei – a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembe vételével.” Ezzel a törvénnyel összhangban jött létre a magyar többségű Hargita és Kovászna megye, Ön pedig azt ígéri most nekünk, hogy Románia jövendő közigazgatási térképén nem lesz magyar többségű tartomány.  
    Következésképp azokat a kritériumokat, amelyeket az 1968-as közigazgatási reform figyelembe vett, az Ön kormánya a régió-átalakítás során elveti, amit még Nicolae Ceausescu sem mert megtenni. És tudja Ön, hogy miért nem merte megtenni? Mert a törvény idézett előírása és általában a kisebbségvédelem 1945 és 1989 között Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaira épült, kezdve azokkal, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmakkal megkötött békeszerződés tartalmazott, folytatva azokkal, amelyeket Románia ENSZ tagállamként, illetve a Helsinki Záróokmány aláírásával vállalt.
    Ön gyakran utal a szakértői jelentésre, amely épp az Ön kedve szerint és az Ön rendelésére sorol érveket, elfeledve, hogy korábban már volt egy szakértői testület Románia alkotmányos közigazgatási reformjának előkészítésére, amely Stanomir bizottság néven vált ismertté. Ennek jelentéséből idézek:  
      „Minden közigazgatási átszervezést célzó érőfeszítésnek kötelező módon tekintettel kell lennie a nemzeti kisebbségeket érintő dimenziókra. Annál inkább, mivel fontos, hogy egy ilyen erőfeszítésnek másodlagos kihatásai ezen nemzeti kisebbségek önazonosságát érintik: ez minden közigazgatási átszervezésnek rendkívül érzékeny pontja, mivel a korábbi közigazgatási átszervezéseket is jellemezte. Ebből a szempontból egyes nemzetközi jogszabályokat figyelembe kell venni:
- A Regionális és kisebbségi nyelvek európai Chartáját, amelyet Románia a 282/2007 számú törvénnyel ratifikált, és amely a 7 cikkében (célok és elvek) kimondja: A Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukat az alábbi célokra és elvekre alapítják: .. b. minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze regionális vagy kisebbség nyelv támogatásának akadályát;
- hasonló módon a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, ratifikálva a 33/1995 számú törvénnyel, 16 cikkében kimondja: A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.
- egy sajátos kérdést vet fel a 199/1997 számú törvénnyel ratifikált Helyi Autonómia Európai Chartájának 5 cikke, amely a területi-közigazgatási egységek határainak a védelmét szabályozza, és amelynek megfelelően „nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.”
      Idézek a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződésből:
     „A Szerződő Felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk (1) bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.„
    Az elmondottakból világosan kiderül, hogy a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya és Európai biztonságpolitikai kérdés is egyben! 
     Szeretném felhívni a figyelmét Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr, hogy a nemzetközi jog normáit jóhiszeműen kell értelmezni és a nemzetközi közösség tagjai által vállalt kötelezettségeket jóhiszeműen kell teljesíteni, megkerülő praktikák vagy burkolt célokat követő értelmezések nélkül. Tudatában vagyok annak, nehéz megérteni, de még nehezebb elfogadni ezt az elvet, egy olyan országban, ahol még a népszámlálási eredményeket is rosszhiszeműen megváltoztatják. De Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700.000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
    Végül megismétlem ez alkalommal is Miniszterelnök Úrhoz tavaly, ugyanezen tárgyban írott levelembe foglaltakat: a megyéknél nagyobb közigazgatási egységeket létrehozó reformnak tekintettel kell lennie a helyi közösségek akaratára, és nem lehet régióhatárokat kijelölni az érintett közösségek népszavazás útján történő konzultálása nélkül. Mi székelyek, Székelyföld többségi lakói nem fogunk megszavazni egyetlen olyan tervezetet sem, amely Székelyföldet szétdarabolná, vagy egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolná.    
    Végül biztosítom Önt, hogy mi székelyek nem fogjuk engedni szülőföldünket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tenni, ha kell a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük.
   

Marosvásárhely, 2013. július 11.                                                                    

                                                                                                                Izsák Balázs
                                                                                                A Székely Nemzeti Tanács elnöke
                                      
     

Legyen Székelyföld önálló közigazgatási régió!

- Figyelembe véve a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatát, amely 2009. szeptember 5.-én kimondta: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell;

- Figyelembe véve, hogy a 2/1968 számú törvény 3. cikke előírja, hogy a megyék kialakításánál figyelembe kell venni többek között az etnikai viszonyokat és a lakosság kultúrára és hagyományokra épülő kapcsolatait, ezzel szemben viszont Románia kormánya most arra készül, hogy a székelységet megfossza egy szerzett, és egy ma hatályos törvényben elismert jogától;

- Tekintettel arra, hogy a 2/1968 számú törvény idézett előírása, általában a romániai kisebbségvédelem előírásai 1945 és 1989 között a Románia által vállalt nemzetközi kötelezettségek következményei voltak, kezdve az 1947. február 10.-én Párizsban Romániával megkötött békeszerződéssel, folytatva azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Románia az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamaként, majd az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet országai által 1975. augusztus 1.-én aláírt Helsinki Záróokmányban vállalt;

- Tekintettel arra, hogy Románia a tervezett közigazgatási reformmal, azzal, hogy Székelyföldet bele akarja kényszeríteni a közigazgatási hatáskörökkel felruházott középrégióba megsértve ezzel a fentieken túl az itt élő és 75%-os többséget alkotó székely-magyar közösség akaratát, valamint azokat a nemzetközi kötelezettségeit, amelyeket, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye,1 a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája2 valamint a Helyi Önkormányzatok Autonómiájának Európai Chartája3 ratifikálásakor vállalt;

- Tekintettel arra, hogy a Magyarország és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződés 15. cikkének 9. pontja leszögezi: tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk (1) bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.

A Székely Nemzeti Tanács
                                                                             elhatározza

            1. Felszólítja Románia kormányát, hogy ne kényszerítse bele a székelységet egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek, és ne hozzon olyan intézkedéseket, amelyek az elmúlt hetven évben kialakult, az európai békét és biztonságot erősítő folyamatokkal, köztük a Helsinki folyamattal is ellentétesek;

            2. Felkéri Magyarország kormányát, hogy szólítsa fel Románia kormányát a két ország között megkötött államközi szerződés tiszteletben tartására, és maradéktalanul szerezzen érvényt a Romániával megkötött alapszerződésbe foglalt, fent idézett rendelkezésnek;

            3. Meghatalmazza a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságát, hogy széleskörű társadalmi egyeztetéseket folytasson tiltakozó megmozdulások megszervezésére Székelyföldön és szerte a nagyvilágban, amennyiben a román kormány nem áll el a Székelyföld területi integritását sértő intézkedéstől és annak gyakorlatba ültetését megkezdi;

            4. Maghatalmazza a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságát, hogy amennyiben a helyzet megköveteli, hirdesse meg a Székely Nemzetgyűlés összehívását, hogy az határozzon más ellenlépések megtételéről a jogfosztó kormányzati intézkedéssel szemben;

            5. Felszólítja az erdélyi magyar szavazókat, hogy amennyiben a Székelyföld területi integritását sértő közigazgatási terv nem változik meg, minden erejükkel akadályozzák meg az alkotmánymódosítást, még akkor is, ha az a magyarság számára látszólagos engedményeket tartalmaz.

Marosvásárhely, 2013.VI.22.

A Székely Nemzeti Tanács

Az autonómiaküzdelem öt színtere

Elnöki beszámoló a Székely Nemzeti Tanács tisztújító ülésén

 

Tisztelt Székely Nemzeti Tanács!

    Az a tisztem, hogy közel öt és fél év önökkel közösen végzett munkájáról, közösen elért eredményeiről beszámoljak. Igyekszem gyakorlatias lenni, s nem fogom terhelni önöket az események naplószerű leltározásával, ez megtörtént az elmúlt üléseken. Nézzük inkább az autonómia-küzdelem legutóbbi korszakának az eseményeit osztályozva, rendszerezve olyan fontos területenként, amelyeknek mindegyike nélkülözhetetlen Székelyföld autonómiájának kivívásához.  Öt ilyen cselekvési területet jelölhetek meg. Az érintett közösségen belül elvégezendő munkát, a közösség által megválasztott önkormányzatok bevonását az autonómia küzdelembe, az anyaország támogatásának, ha nem is a megnyerését, hanem annak árnyalt, összetett tárgyiasítását: elmondani, megértetni a magyar társadalom egészével mi mindent tehet a székely autonómiáért. A negyedik munkaterület az üzeneteink eljuttatása a román közvéleményhez, a párbeszéd kezdeményezése a román politikai elittel, a román közvélekedés fokozatos átalakítása, az ötödik pedig a nemzetközi kapcsolatok építése és a székely autonómiatörekvés megjelenítése a nemzetközi fórumok előtt. 
    Ezek között első helyen áll az a munka, amelyet az érintett közösség, a székelység körében kell végezni. A közösség körében, amely önrendelkezési jogának kivívásáért, tíz évvel ezelőtt létrehozta a Székely Nemzeti Tanácsot. A megalakulás pillanatától a mai napig cél volt a települési székely tanácsok megszervezése minden egyes székelyföldi településen. Székelyföld 153 önkormányzatához 581 székely falu vagy város tartozik. Jelenleg ebből az 581 településből 180-ban alakult meg a székely tanács, a küldöttek száma pedig 257. Alakuláskor 97 településen volt székely tanács. A számoknál fontosabb azonban az egyes települési tanácsok, széki tanácsok tevékenysége. Csíkszék Székely Tanácsa például később, 2008-ban alakult, azt követően viszont rendkívül aktív, előadások, rendezvények megszervezésben, nyomtatványok kiadásában. De hasonlóan ki kell emelni, Kézdiszéket, Marosszéket, Sepsiszéket, Bardóc-Miklósvárszéket, akik a székely zászló kitűzésében, rendezvények szervezésében vállaltak fontos szerepet. 

 

     2010 novemberétől, a budapesti üléstől jelentetjük meg a Székely Népet, a Székely Nemzeti Tanács hivatalos lapját, amelynek az ötödik számát kapták ma kézhez elsőkként mai gyűlésünk küldöttei. Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a széki elnököknek, minden önkéntesnek a lap terjesztésében végzett munkát, de egyben meg is jegyezzem: a jövőben nem elégedhetünk meg azzal, hogy a templomok előterében, üzletekbe letegyünk egy-egy köteggel. Minden települési tanácsnak gondoskodnia kell, hogy eljusson minden székely családhoz. Végig kell járni a székely falvakat és városokat és a postaládákba kell egyenként betenni ezeket.
A székely közösségi tudat megerősítését szolgálta, és szolgálja minden rendezvény, előadás, amelyet a települési székely tanácsok szerveznek. Igyekeztem elmenni mindenhová, ahova hívtak az elmúlt öt évben. Köszönöm Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Makfalva, Kovászna, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Nyárádszereda, Mezőpanit, Gyergyóalfalu, Maroshévíz, Farkaslaka, Kápolnásfalu székely tanácsainak, hogy egy vagy több alkalommal is lehetőséget teremtettek, hogy az ott élő közösségekhez szóljak. De kiemelném azokat a székely tanácsokat is, akik másoknak, így Gazda Józsefnek szerveztek könyvbemutatót, vagy autonómia témával, Székelyföld témával bármilyen rendezvényt megszerveztek.
Ezeknek a rendezvényeknek a sorában kiemelten kell említeni a Székely Szabadság Napját itt Marosvásárhelyen, a Székelyföld fővárosában ez év március 10-én. Nyugodt lélekkel leszögezhetjük: az autonómia igényének ilyen intenzitású és ilyen hatású rendezvénye nem volt még Székelyföldön. Senki ne értse félre, nem azért mondom ezt, hogy leértékeljem a korábbi, hasonló megmozdulásokat. Ellenkezőleg, köszönet illeti Marosszék Székely Tanácsát a tavaly és tavalyelőtt, illetve azt megelőzően megszervezett március 10.-i rendezvényekért, amelyek egyenként és külön-külön hozzájárultak az idei sikeréhez. Felkészültünk, tanultunk, amint az idei március 10.-e is felkészülés is, és tanulás is volt a még szélesebb körű, még szervezettebb, még elszántabb önszerveződésre egészen az autonómia kivívásáig.
A székelység belső összetartó erejének a fokozását szolgálta a Gábor Áron díj. Az elmúlt öt évben öt alkalommal osztottuk ki, az Állandó Bizottság javaslatára olyan személyiségeket tüntetve ki, mint Egyed Ákos akadémikus, Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke, Bernard Le Calloc’h francia művelődéstörténész, vagy olyan intézményeket, közösségeket, mint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar delegációja, a Csíkszeredai Jégkorong csapat, vagy a Székelyföld című folyóirat. 
    A székely közösségi tudat megerősítését, az autonómia iránti elkötelezettség megszilárdítását szolgálta a székely zászló kitűzése a székelyföldi önkormányzatok épületeire. 2008 augusztusában kérte fel az Állandó Bizottság a székelyföldi önkormányzatokat, hogy székhelyeik épületére, és az igazgatásuk alá rendelt intézményekre tűzzék ki a székely zászlót. Külön fejezete kezdődött ekkor az autonómia küzdelemnek. Itt kell megköszönnöm név szerint is azoknak, akik ebben a küzdelemben bátorságból és hűségből jelesre vizsgáztak: Csonta Ferenc István, Jakab Levente, Muszka Árpád, Nagy Miklós, Péter Ödön és Vass Imre voltak azok, akik a 2009. október 29.-én, kitűzték a makfalvi községháza épületére, Marosszéken elsőként, a székely zászlót. Ellenük hatósági vizsgálat indult, de az ügy végül nyugvópontra jutott. A segesvári ügyészség az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, az erről szóló végzés pedig a román művelődési minisztérium szakvéleményét idézte: a zászló a helyi közösség jelképe. Ám ezzel a székelyek jelképe elleni támadások nem értek véget. 2012. novemberében Ráduly István, Uzon polgármestere ellen indul egy támadássorozat, ám a székely zászló továbbra is a helyén maradt Uzonban is. Hűségből és bátorságból Ráduly István, Uzon polgármestere is jelesre vizsgázott. Köszönjük polgármester úr! De megköszönöm a Székely Nemzeti Tanács nevében Székelyföld minden önkormányzatának, amely a székely zászlót kitűzte és nem engedett a prefektusi felszólításnak. Ma arról beszélünk, hogy alkotmányos jog lehet a székely zászló használata. Én viszont azt mondom önöknek, ami természetes, azt nem kell törvényben engedélyezni. Az a veszély fenyegeti ugyanis a törvényben engedélyezett szabadságokat, hogy azokat a hatalom keretek közé akarja szorítani, feltételekhez akarja kötni a gyakorlásukat. Nincs rá szükségünk. Lesznek olyanok, akik azt mondják: igen ám, de ezzel véget érhet a jelképeink üldözése. És ez az a pillanat, amikor ki kell mondani, kinek ártott a túlbuzgó állami tisztviselők hadviselése a székely zászló ellen? Az autonómia ügyének biztosan nem. Ellenkezőleg, ezen az elmúlt tíz évben kevesen lendítettek annyit előre, mint a zászló ellen fenyegetéssel, feljelentéssel fellépő kormánymegbízottak. Illyés Gyula írja Petőfi János vitézéről: annyira övé a világ, hogy bármerre mozog, mindig a cél felé halad. Minden jel arra mutat, hogy ilyen a székely autonómia ügye is, előre mozdítják még azok is, akik gáncsolni akarják.          
    A másik terület, ahol tennivalónk volt, a székely önkormányzatok mozgósítása és elkötelezése az autonómia mellett. Nem volt kételyünk ugyan afelől, hogy a székelyek választottai külön-külön elkötelezett autonomisták, ez azonban a testületek munkájában nem mindig látszott. 2005-ben, amikor először fordultunk a Székelyföldi önkormányzatokhoz, hogy írjanak ki népszavazást Székelyföld autonómiájának ügyében a legtöbb megszólított erre nem is válaszolt, de volt olyan is, aki román nyelven magyarázta el a Székely Nemzeti Tanácshoz címzett levélben, hogy mit és hogyan engednek meg a román törvények. Ezen a szemléleten, ezen a magatartáson változtatni kellett. 2008 augusztusában az Állandó Bizottság ismét népszavazás kiírására kéri fel a székelyföldi önkormányzatokat. Ezúttal 35 önkormányzat válaszol cselekvően a felhívásra, és kiírják a népszavazást. A prefektusok rendre megtámadják a meghozott önkormányzati határozatokat a közigazgatási bíróságon és a 35 székely önkormányzat vállalja a bíróságok előtt is a küzdelmet, a fellebbezéseket is beleértve. Engedjék meg, hogy felsoroljam ezt a harmincöt székely önkormányzatot, mivel ez a küzdelem sem járt le, és szükség lesz a zászlóvivő, a hű önkormányzatokra a jövőben is, az olyanokra mint Barót, Nagybacon, Vargyas, Csíkszentdomokos, Csíkszereda, Gyimesközéplok, Borszék, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyóditró, Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Kézdivásárhely, Balavásár, Backamadaras, Makfalva, Nagyborosnyó, Zabola, Árkos, Illyefalva, Kökös, Mikóújfalu, Réty, Sepsibükszád, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Farkaslaka, Fenyéd,  Kápolnás, Lövéte, Székelyderzs, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Szentábrahám, Szentegyháza, Újszékely, Zetelaka. 
    Fontos pillanatnak tekinthető a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívása 2009. szeptember 4. és 5.-re, Csíkszeredába, illetve Székelyudvarhelyre. Ennek az értelme, célja, a megszervezés közvetlen indítéka volt, elébe menni a közigazgatási reformnak, idejében fellépni egy nem kívánatos, a székelység érdekeit sértő régiósítással szemben. Utólag is sajnálattal állapítom meg, hiba volt az RMDSZ akkori vezetésétől elzárkózni az együttes fellépés elől. Akkor csak Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői szavazták meg azt állásfoglalást, amely kimondta: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.
    Ma nem lenne küszöbön álló a veszély Székelyföld beolvasztása egy román többségű óriásrégióba, ha az elmúlt négy évben ennek a nyilatkozatnak a szellemében dolgozunk közösen. Több politikai érettséggel, magasabb színvonalú erkölcsi felelősségvállalással elháríthattuk volna még a veszélyét is annak, hogy egy olyan régiósítási tervet fogalmazzanak meg, amilyent most a Ponta kabinet el akar fogadtatni.          
    Közhelyszámba megy a példa, hogy a Dél-Tiroli autonómia nem jött volna létre Ausztria támogatása nélkül. Az első fontos anyaországi gesztus a Székely Nemzeti Tanács felé, 2008-ban történt megválasztásom után, kétségtelen Németh Zsolt meghívása volt, aki akkor a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökeként hívta meg a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét hivatalos látogatásra. Ez volt az egyik előzménye annak a találkozónak 2012. március 6-án, amikor Németh Zsolt már külügyi államtitkárként fogad és utána közös sajtótájékoztatón mondja el, Magyarország kormánya, a magyar diplomácia támogatja a székelyek autonómiatörekvését.
    2008. június 18.-án a Sándor palotában fogadja az SZNT küldöttségét a Magyar Köztársaság elnöke: Sólyom László. Az autonómia törekvés támogatásáról biztosítja az SZNT küldöttségét, megerősíti bukaresti látogatásakor tett, az autonómiára vonatkozó kijelentését, mely szerint a kisebbségi jogok intézményei között, fontos, jogszerű és európai az autonómia intézménye, beleértve a területi autonómiát is.
    Kétségtelen azonban, hogy anyaországi vonatkozásban a legfontosabb esemény a Székely Nemzeti Tanács életében a budapesti, országházi ülés volt. Kövér László nyitottan, mondhatnám örömmel fogadta a kérésünket, tarthassuk a főrendiház gyűléstermében a soron következő ülésünket. Kettős célt követtünk ezzel a helyszínválasztással. Egyrészt a magyar közvélemény figyelmét akartuk ráirányítani a székelyek autonómiatörekvésére, és megerősíteni, még jobban egybekovácsolni a Székely Nemzeti Tanácsot egy olyan kollektív élmény révén, amelyet csakis együtt, a nemzet házában élhettünk meg. De az ott elfogadott határozataink is hivatkozási alapot jelentenek a jövőben is, és ott és akkor jelent meg először a Székely Nemzeti Tanács hivatalos kiadványa, a leghosszabbéletű székely napilap, a hajdani sepsiszentgyörgyi Székely Nép emlékét megidézve.
Budapesten most is, ebben a pillanatban is az országház homlokzatán leng a székely zászló.  
    Magyarországi önkormányzatokat kerestünk fel ezt követően, többek között azért is, hogy partneri kapcsolatokat építsünk az európai polgári kezdeményezésünk támogatására. Budapest, Vác, Kerepes, Érd, Törökbálint, Eger, Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Szentendre, Devecser önkormányzatait tekinthetjük eddig partnerünknek, de én számítok, mind a 3200 magyarországi önkormányzat támogatására. Itt kell megemlíteni, mi több megköszönni azt a szerepet, amelyet a székely zászló védelmében vállaltak. A magyar külügyminisztérium kiállása mellett a magyarországi önkormányzatok voltak azok, akik a székely zászló kitűzésével a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányították arra, hogy léteik egy komoly demokrácia-deficit Romániában. 
    De beszélnünk kell a Székelyföldért Társaság létrehozásáról is. 2011-ben, júniusi ülésünkön jelentettük be a magyarországi Székelyföldért Társaság megalakulását, amelynek célja a Székely Nemzeti Tanács célkitűzésének, Székelyföld autonómiájának támogatása. A Székelyföldért Társaság az eltelt időszakban többször is megrendezte a Székelyföldért focitornát, amelynek értelme felhívni a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az önálló sportélet olyan lehetőség Székelyföld számára, amely révén önálló területi entitásként láthatóvá tehető, nem beszélve a legfőbb haszonról, egy erős, egészséges, küzdeni tudó nemzedék felnövéséről. De talán a leglátványosabb a közvélemény számára az a két tüntetés volt, amelyet a Székelyföldért Társaság szervezett meg Budapesten, Románia nagykövetsége előtt, előbb a Székely Mikó Kollégium ügyében, majd ez év márciusában a Székely Szabadság napján, egy időben a Marosvásárhelyi tüntetéssel.
    A Székelyföldért Társaság létrehozása, nem jelentette azt, hogy nem keressük és ápoljuk a kapcsolatot a többi a civil szervezettel Magyarországon. Továbbra is partnerünk a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért, amelyet 2008-ban Gábor Áron díjjal tüntettünk ki, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, a Rákóczi Szövetség, vagy a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, amellyel épp ebben teremben kötöttük meg az együttműködési megállapodást 2011. június 3.-án.
    Mindig fontosnak tartottuk üzeneteink eljuttatását a román közvéleményhez. Dokumentumaink többségét román nyelven is kiadjuk, és kiemelt szerepet tulajdonítunk a jelenlétünknek a román médiában. Párbeszédet is kezdeményeztünk nem is egyszer a románság képviselőivel. Legutoljára ez év március 10.-én, a marosvásárhelyi tüntetésen kértük a román kormányt, hogy fogadja a székelység képviselőit. Erre a kérésre választ a mai napig nem kaptunk. A párbeszéd elmaradásáért nem minket terhel a felelősség. Ettől függetlenül mi továbbra is a párbeszéd hívei vagyunk.
    A nemzetközi kapcsolatok intenzív építése 2012 januárjában kezdődött. Előbb Dél-Tirolban sikerült kapcsolatot létesíteni a németajkú közösség vezetőivel, majd a baszkok és katalánok vezetőivel tárgyaltunk Spanyolországban, illetve walesi és skót politikusokkal Nagy-Britanniában. Ennek első hozadéka, új szövetségeseink részvétele a nemzeti régiók védelmében indított polgári kezdeményezésünkben. Évek óta készülünk erre – attól kezdve, hogy a 2007 novemberében a Lisszaboni Szerződést aláírták, - és az elmúlt napokban iktattuk az Európai Bizottságnál. A kapott válasz szerint augusztus 18-áig lesz visszajelzés a kezdeményezés bejegyzésére vonatkozóan. Ha a Bizottság bejegyzi a kezdeményezést, attól a pillanattól 12 hónap áll a rendelkezésünkre, hogy az egymillió aláírást összegyűjtsük. Kifejezetten örvendetes, hogy egy olyan kezdeményezéssel álltunk elő, amelyhez sikerül az erdélyi magyar közélet teljes spektrumát megnyerni. A Magyar Polgári Párt után partnerünk lett az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, és végül Koródi Attila képviselő úr jelölésével a kezdeményező polgári bizottságba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is. Ebben a perspektívában kell visszatekinteni 2009 év februárjára, majd a szeptemberi Gyergyócsomafalvi ülés határozatára, amely kimondta: a Székely Nemzeti Tanács független közképviselete Székelyföld területi autonómiájának. Ezzel a döntéssel egy évek óta húzódó vitára tettünk pontot az Erdélyi Nemzeti Tanáccsal, és megteremtettük a partneri együttműködés előfeltételét, minden erdélyi magyar szervezettel.  
    Befejezésül, mielőtt a mandátumomat az Önök kezébe visszaadnám, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Székely Nemzeti Tanácsot előttem vezető két elnöknek, Dr. Csapó Józsefnek és Fodor Imrének, hogy örökérvényű hivatkozási alapot teremtettek az autonómia küzdelem számára. Dr. Csapó József az autonómia statútum kidolgozásával, amely ma is a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma. Ezzel kapcsolatban el kell mondani, létezik a közvélekedésben, sajtóban, egymással párhuzamosan, két, egymással szöges ellentétben álló tévhit. Az egyik szerint nincs egyetlen konkrét elképzelés sem Székelyföld autonómiájára vonatkozóan, a másik szerint több is létezik. Egyik sem igaz. Van, de egyetlen egy konkrét elképzelés, amely éppen a Csapó József által kidolgozott és a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott autonómia statútum foglal magába, amelyet eddig kétszer utasított el a Románia Parlamentje, és amelyet ismételten a parlament elé fogunk terjeszteni.  Fodor Imre elnöksége alatt szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács a Székelyföld autonómiájára vonatkozó népszavazást, amelyen több mint kétszázezren adták szavazatukat Székelyföld területi autonómiájára. Két fontos hivatkozási alapot kaptam tehát örökül öt évvel ezelőtt, amikor Önök a Székely Nemzeti Tanács elnökévé választottak. Egy világosan leirt célt, és a mögéje felmutatott közösségi akaratot. Ennek a pontos jövőképnek, és ennek a kifejezett közösségi akaratnak kell a jövőben érvényt szereznünk, és mindenképpen megakadályoznunk, hogy Székelyföldet a Középrégióba a román kormány belekényszerítse. 
    Köszönöm, hogy meghallgattak.                                   

Marosvásárhely 2013. június 22.

A Székely Nemzeti Tanács küldöttei a marosvásárhelyi tisztújító gyűlésen

A román kormány régiósítási terve Ceausescu telepítés-politikájára épül!

 Románia kormánya egy szakértői bizottságot hozott létre a kormány korábban közzétett közigazgatási céljainak tudományos alátámasztására. (Consiliul Consultativ pentru Regionalizare, rövidítve CONREG). A jelentés említést sem tesz Románia azon nemzetközi kötelezettségvállalásairól, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a régióhatárok kialakításánál, viszont ezekkel ellentétes elveket, célokat fogalmaz meg, azt sugallva például, hogy a kisebbségek nyelvi, kulturális sajátosságai a kevert népességű településeken lehetnek a fejlődés előmozdítói. A jelentéshez mellékelt térképek lényegében a Ceausescu rendszer telepítéspolitikáját tükrözik A térkép feletti felirat magyarul: „A vándorlási áramlatok térképei, mint a 2013-as régiósítás magalapozói”. 
       A csatolt térkép a 2002 népszámlálás alapján készült. A nyilak kiindulási pontja a költöző állampolgárok születési helyét, a nyíl hegye az állandó lakhelyet jelöli. A Ceuasescu rendszer a gazdaságfejlesztést teljes mértékben a nemzetiségi arányok megváltoztatásának rendelte alá. A CONREG jelentés térképe nagyon jól tükrözi ezt. Moldvából tömegesen telepítették be a román lakosságot Brassóba, ahol az ötvenes évektől kiemelt nagyberuházások biztosították a betelepedők munkahelyét. A helyi, őshonos székely-magyar lakosság a Székelyföldre telepített üzemekben nem kapott munkát, őket arra kényszerítették, hogy Brassóban keressék a boldogulást. Brassó megyéből pedig folyamatos ma is a románok betelepítése Székelyföldre. Ennek eredményeként Sepsiszentgyörgy hatvanezer lakosából a román nemzetiségűek száma ma eléri a 20.000-et!  

  A CONREG jelentés a Ceausescu korszak migrációs folyamatait - hamisan - természetesként kezeli, és a közigazgatást úgy akarja átalakítani, hogy az új közigazgatási rendszer továbbra is a népességkeveredést szolgálja.

   Állításuk szerint egy régió annál működőképesebb, minél intenzívebb az őt alkotó megyék között a népességvándorlás. „Paradox módon” ennek a követelménynek annál kevésbé tud megfelelni egy régió minél homogénebb kulturális szempontból.[1]  A kisebb történelmi régiók lecserélése nagyobb közigazgatási régiókkal kulturálisan heterogénebb közigazgatási régiókat fog eredményezni, de növekedni fog a működésük hatékonysága. Olyan ez, mintha a gazdasági-társadalmi hatékonyság növekedését a terület kulturális homogenitásának csökkentésével fizetnénk meg. A kisebb történelmi-kulturális területek kiterjesztésének (?) másik következménye a fejlesztési régiók kulturális sokszínűségének megnövekedése lesz[2].- áll a jelentésben.    
      A második térképen a CONREG jelentés migrációs térképét helyeztük rá a Középrégió nemzetiségi összetételének térképére, amely azok számára is illusztrálja a román kormány valódi szándékát, akik nem rendelkeznek helyismerettel.       

Dél-Tirol németajkú közössége, a katalánok, a baszkok, és mi székelyek egyformán felismerjük a Mussolini, Franco, Ceausescu féle bolsevik-fasiszta asszimilációs politika frazeológiáját, bármilyen európai vagy tudományos álcát használ, mint például a Ponta kormány szakértői bizottsága.   

 Románia kormánya a március tizedikén, Marosvásárhelyen tüntető harmincezer állampolgár beadványát, amely a tervezett közigazgatási átalakítás ellen is tiltakozott, és meghallgatást kért, több mint két hónap után is válasz nélkül hagyja. Victor Ponta miniszterelnök párbeszédet ígért az európai fórumok előtt, de lényegében elutasítja azt. Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak betartását ígérte, valójában azok megszegésére készül.

Közösségünknek nagyon határozottan kell fellépnie Románia kormányának tervezett közigazgatási átalakítása ellen. Ha nem változtatnak rajta, akkor az alkotmánymódosítást akkor sem szabad megszavazni, ha az engedményeket is tartalmazna. Minden erdélyi magyarnak el kell mennie az alkotmánymódosító népszavazásra és nemmel kell szavaznia. Ha ezek ellenére a többségi erőszak Székelyföldet a román többségű Középrégióba akarja belekényszeríteni, akkor a polgári engedetlenség eszközeihez kell folyamodnunk. Támaszkodva a nagyvilág magyarságára, a demokráciának, jognak, az Európai Unió közös alkotmányos örökségének elkötelezett polgároknak a szolidaritására, az egész világot mozgósítanunk kell.

Ne engedjük Székelyföldet beolvasztani, vagy feldarabolni!

Állítsuk meg Bukarest asszimilációs politikáját. 

                                                                                                Izsák Balázs

Marosvásárhely 2013. május 20.  

---

[1] O regiune este cu un potenţial de funcţionalitate cu atât mai mare cu cât judeţele care o compun sunt legate prin mai multe fluxuri importante.

[2] Înlocuirea regiunilor istorice mici cu regiuni administrative mai mari, care le integrează pe cele istorice, duce la regiuni administrative mai eterogene cultural decât nucleele istorice pe care le includ dar sporește eficiența funcțională pentru toate județele din cadrul regiunii administrative. Este ca si cum sporul de funcționalitate social  - economică ar fi ”plătit” prin reducerea omogenității culturale a ariei. În fapt o altă consecință a extinderii ariei cultural - istorice mici este și sporirea diversității culturale în regiunea de dezvoltare. 

A CONREG jelentés migrációs térképe, felette a felirat: „A vándorlási áramlatok térképei, mint a 2013-as régiósítás magalapozói”.

Népességvándorlás és nemzetiségi összetétel