Válasz Románia Miniszterelnökének

Dr. Victor-Viorel Ponta Úrnak, Románia Miniszterelnökének

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Megelégedve és köszönettel vettük át az Ön irodájának válaszát arra a beadványra, amelyet ez év március 10.-én, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi tüntetők fogadtak el. Az elégedettség és a köszönet az Ön párbeszédkészségének szól, annak, hogy érdemben foglalkozott az általunk felvett kérdések többségével, hogy szükségesnek tartja Románia kulturális sokszínűségének védelmét, és kifejezte azt a szándékát, hogy Románia tiszteletben fogja tartani, és teljesíti minden kötelezettségvállalását valamint annak az igyekezetnek, hogy „minél magasabb szintű standardokat ismejenek fel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmében”.      

Ugyanakkor kérjük, engedje meg, hogy túl az elégedettségen és köszöneten tisztelettel megfogalmazzuk a fenntartásainkat és kritikáinkat levelének több kijelentésével szemben, abban a reményben, hogy őszinteségünket értékelni fogja.  

Nem elfogadható az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201/1993 számú ajánlására vonatkozó kijelentése, amelyben azt állítja, hogy:

           

„Ennek a dokumentumnak nincs kötelező jogi érvénye, következésképp az államokra nem rója a területi átszervezés kötelezettségét, vagy az etnikai alapú területi autonómia szavatolását.”   

Ennek a válasznak megfelelően szükséges elemezni úgy a szóban forgó ajánlás jogi kötőerejét, mint az ebből fakadó kötelezettséget a területi autonómia szavatolására.

Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, tett egy egyoldalú, önkéntes kötelezettségvállalást ezen dokumentum előírásainak a teljesítésére. Ezt a kötelezettségvállalást az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a 176/1993 számú Véleményezésével elfogadta. (A Közgyűlés értékeli a román hatóságok írásos nyilatkozatát, amelyben kötelezik magukat, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét az 1201/1993 számú ajánlásban meghatározott elvekre alapozzák).    

Közismert az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a reakciója Ion Iliescunak, Románia akkori államelnökének kijelentésére, aki az Ön levelébe foglaltakhoz hasonlóan tagadta az ajánlás kötelező jellegét. A Közgyűlés erre adott válaszként elfogadta az 508 számú rendeletet a Columberg jelentés alapján. A rendelet megerősíti, kötelezőek a tagállamoknak a csatlakozás során önként tett vállalásai. 

A Románia kötelezettségeinek és vállalásainak tiszteletben tartására és az Európa Tanács általi monitorizálásának megszüntetésére vonatkozó, 1123/1997 számú határozat világosan kéri, hogy Románia folytassa „a nemzeti kisebbségek védelmének az 1201/1993 számú ajánlásban meghatározott elvekre történő alapozását.”

A Monitoring Bizottság létrehozására vonatkozó 1115/1997 számú határozat átvette az 508 számú rendelet helyét, megtartva a tagállamok vállalásainak kötelező jellegét, de szankcionálás lehetőségét is amennyiben a vállalások hosszú távon nem teljesülnek.

Az ajánlás kötelező jogi érvényt kapott Románai számára az által is, hogy bekerült a Magyarország és Románia között megkötött, A megértésre, együttműködésre és jó szomszédságra vonatkozó szerződésbe (1996), mivel a magas szerződő felek megállapodtak abban, hogy ennek előírásait  „jogi kötelezettségként alkalmazzák”.

Az államok nemzetközi kötelezettségvállalásaink tiszteletben tartása és teljesítése a stabilitás alapvető tényezője, ezeknek a tagadása vagy megkerülő értelmezése rendkívül súlyos és elfogadhatatlan a nemzetközi közösség számára. Ebből a megfontolásból kérem Miniszterelnök Úr, vizsgálja felül az 1201/1993 számú ajánlás nem kötelező jellegére tett kijelentését, és erősítse meg, hogy Románia úgy az Európa Tanácshoz történt csatlakozásakor, mind a Magyarország és Románia között megkötött, kétoldalú szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni fogja.

Miután tisztáztuk, hogy az 1201/1993 számú ajánlás kötelező Romániára nézve, idézzük a 11. cikket, amely a mi autonómiatörekvésünk szempontjából releváns:

Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek az állam nemzeti törvénykezésével összhangban.

Amit mi kértünk és kérünk továbbra is, a párbeszéd megkezdése ezeknek a rendelkezéseknek a gyakorlatba ültetése végett: Székelyföld sajátos történelmi és területi helyzetének megfelelően kapjon különleges státuszt, legyenek autonóm közigazgatási szervei egy szerves törvény alapján. Ezért a törekvésért tekintenek ránk ellenségként, bélyegeznek meg pejoratív jelzőkkel, vagy fenyegetnek az állami hatóságok, a polgármestereinket pedig folyamatosan zaklatják még a jelképeink használatáért is.   

Ön fontosnak és említésre méltónak találta

 „a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája Szakértői Bizottságának, valamint az Európa Tanács Főtitkárának és Főtitkár helyettesének pozitív értékelését azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket Románia a kisebbségvédelem kereteinek belső konszolidálása és a két egyezmény előírásainak alkalmazása érdekében tett.”

 

A helyzet bemutatása akkor lett volna valós, ha utalt volna a Rasszizmus és Intolerancia Ellenes Bizottság (ECRI) nemrégiben elfogadott, Romániára vonatkozó jelentésére is. Ebben a jelentésben 52 (!) javaslat van különböző törvények, eljárások vagy gyakorlatok megváltoztatására vonatkozóan, 13 esetben pedig ezek ismételt kérések, mivel ezek a korábbi felszólítások nyomán sem teljesültek. A székely zászlóval kapcsolatban a bizottság felhívja a figyelmet a román hatóságok kétszínű magatartására és kéri, hogy a hatóságok „alkalmazzák az egyenlő bánásmód elvét a nemzeti és regionális szimbólumok kitűzésére és használatára vonatkozóan”.  

A területi-közigazgatási átszervezés tekintetében Ön kijelenti:

„nincs olyan nemzetközi szabály, amely az államok számára egy adott területi-közigazgatási szerkezetet írnának elő, az államoknak ebben a folyamatban a hatékonyságot kell szem előtt tartaniuk, és azt, hogy a döntéshozatalt minél közelebb vigyék az állampolgárhoz, illetve ne foganatosítsanak a nemzeti kisebbségek érdekeit nyilvánvaló szándékkal sértő intézkedéseket”    

Ezzel a megállapítással kapcsolatban kijelentjük, hogy nem állítottuk soha, hogy „egy adott területi-közigazgatási szerkezet” elő lenne írva az államok számára, viszont többször felhívtuk a figyelmet a nemzetközi jognak azokra a normáira, amelyeket kötelező módon tiszteletben kell tartani bármilyen közigazgatási reform során: 

- A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára, amelyet Románia a 282/2007 számú törvénnyel ratifikált, és amely a 7. cikkében (célok és elvek) leszögezi: „A Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukat az alábbi célokra és elvekre alapítják: .. b) minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze e regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát.”

- A Románia által a 33/1995 számú Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.16. cikke értelmében a „Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”

- Az 199/1997 számú törvénnyel ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartája, amely szabályozza a területi-közigazgatási egységek határainak védelmét, és amelynek megfelelően „nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.”

            De hasonló előírást tartalmaz a Magyarország és Románia között megkötött, A megértésre, együttműködésre és jó szomszédságra vonatkozó szerződés is, amely előírja:

A Szerződő Felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk (1) bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.

Ön azt is kijelentette, hogy

"Az SZNT - nek megalapozatlanok azok az érvei, amelyek arra vonatkoznak, hogy Románia megsértette volna az 1059/2003 számú, a statisztikai célú területi egységek nomenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendeletet (NUTS Rendelet), tekintettel arra, hogy a NUTS Rendelet célja egy statisztikai célú közös osztályozás létrehozása, amely lehetővé teszi a regionális szintű statisztikák gyűjtését, összeállítását és terjesztését uniós szinten."

Közismert tény, hogy Romániában a fejlesztési régiók rátevődnek a statisztikai célból létrehozott NUTS2 területi egységekre, amelyek fontos eszközei az EU pénzalapjaihoz való hozzáférésnek és az Európai Unió kohéziós politikájának elemei, de Romániában egyes közigazgatási-területi átszervezésre vonatkozó terveknek is az alapját képezik, éppenséggel az Ön kormányáét is. A közigazgatási reform kérdésének egy őszinte és jóhiszemű megközelítése kitér erre a tervezetre is, amely a 75%-ban magyar lakosságú Székelyföldet a lakosság előzetes megkérdezése nélkül, erővel a Középrégióba tagolná, ahol a magyarság részaránya 30% alatt van. A szándék annyira nyilvánvaló, hogy nem igényel semmilyen kiegészítést.         

Azért csak tekintsük át röviden a NUTS2 régiók helyzetét európai szinten. A statisztikai célú területi egységek nomenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003 számú rendelet (NUTS Rendelet) előírja, a nem közigazgatási területeknek tükrözniük kell a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi, vagy környezeti körülményeket. 

A 3. cikk. (5) szakaszával összhangban, „ha egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban – a (2) bekezdésben említett ismérvnek megfelelően – nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, e NUTS-szintet megfelelő számú, egymással határos, meglévő kisebb közigazgatási egység összevonásával kell képezni.” Romániában megfelelő számú megye összevonásával hozták létre a NUTS2 területi egységeket, de mellőzve egyes előírt kritériumokat: "Az ilyen összevonás olyan vonatkozó ismérveket vesz figyelembe, mint a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények."

A kulturális és történelmi kritériumot egész Európában tiszteletben tartották, Romániát kivéve (lásd az 1059/2003 Rendelet függelékét). Ebben a tekintetben építő jelegű lehet egyes tartományok példája, amelyeknél el lehetett tekinteni a népességszámhoz kötött küszöböktől, megóvandó a régió őshonos kisebbségét. A rendelet a népességszám tekintetében az egyes területi egységeknek küszöböket ír elő, amely a NUTS2 esetében 800.000 és 3.000.000. Áttekintve Európának ezeket a statisztikai régióit, ott találjuk köztük az Olaszországi Valle d'Aosta –t, (az Aosta Völgyet), jóllehet ennek a népessége, mindössze 130.000 lakost számlál. Hogyan lehetett mégis önálló NUTS2 régió, jóval az előírt küszöb alatt? A rendelet értelmében „egyes nem közigazgatási egységek – sajátos földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények miatt – eltérhetnek a fenti küszöbértékektől.” Tekintettel arra, hogy az Aosta Völgynek történelmi gyökerű kulturális hagyományai vannak, mivel őshonos francia lakossága is van, az olasz hatóságok tiszteletben tartották az 1059/2003 számú rendeletet, amely az Ön meglátása szerint Románia számára nem ír elő kötelezettségeket.  Ami ennél is több, az Aosta Völgy neve két nyelven jelenik meg az 1059/2003 számú rendeletben: Valle d'Aosta/Vallée d'Aoste. Ez azonban túllép a minimális kötelezettségek keretén, Olaszország ugyanis a kisebbségvédelem területén nem a kötelezettségek legalacsonyabb szintjét keresi. Abban a pillanatban, amikor Románia eljut a demokráciának erre a szintjére, akkor Székelyföld nemcsak önálló NUTS2 statisztikai régió lesz, hanem a román hatóságok közreműködésével ebben a függelékben  Ţinutul Secuiesc/Székelyföld néven fog megjelenni. Hasonló a helyzete Bolzano/Bozen Autonóm Provinciának is (csak 510.000 lakos)

A nekünk címzett levélben, Ön megismétli az olyan közigazgatási-területi reformnak a gondolatát, amely „az államigazgatás hatékonyságának és eredményességének az eszköze, a legjobb kormányzás kiválasztásának esélye”, azt a látszatot keltve, mintha a fejlesztési régiók jelenlegi térképe – az Önök közigazgatási tervének az alapja – szavatolná az eredményességet és hatékonyságot. A valóság azonban más. Az egy főre eső nemzeti össztermék változása például a Középrégióban a 2007-2013 időszakban világosan mutatja a hat megye összevonásának eredménytelenségét, de a magyar többségű területek közvetett, hátrányos megkülönböztetését is.    

A lenti táblázat, és az egy főre eső nemzeti össztermék alakulását is feltüntető etnikai térkép mutatja Székelyföld folyamatos és mesterségesen fenntartott elszegényítését, összehasonlítva a román többségű megyékkel, amelyeket Románia regionális fejlesztési politikája előnyben részesít.

	Megye	2008 (euro)	2013 (euro)	Növekedés
1	Fehér	6318	7111	12,5%
2	Brassó	7285	8681	19,2%
3	Kovászna	4923	5009	1,70%
4	Hargita	5013	5243	4,60%
5	Maros	5269	5953	12,90%
6	Szeben	7225	8011	10,90%

           

Ön kijelenti, hogy  

 „az államoknak nem kötelessége egy olyan közigazgatási-területi reformot előmozdítani, amelynek alapja az etnikai kritérium, vagy a szegregáció. Mi több, egy ilyen elvre alapozott reform súlyosan érintheti az állam működését, a többség és kisebbség közötti együttélést, valamint az adott állam területén élő személyek alapvető jogainak védelmét”

Sem az Önnek címzett beadványban, de egyetlen dokumentumunkban sem szerepel az „etnikai” vagy a „szegregáció” kifejezés. Soha nem kértük, hogy szigeteljenek el, vagy válasszanak külön. Amit kértünk az a székely közösség és a kulturális, nyelvi, vallási sajátosságokkal rendelkező Székelyföld elismerése Románia vállalt kötelezettségeivel összhangban. Még az autonómiát is Székelyföld minden lakója számára kérjük, hiszen a mi felfogásunkban Székelyföld egy történelmi, kulturális terület. Ezt a törekvést szegregációnak nevezni nem más, mint a törekvéseink rosszhiszemű eltorzítása, és semmi jót nem ígér a közösség számára, amelyhez tartozom.

Az a következetesség és vehemencia, amellyel Ön és néhány vezető politikus tagadja az „etnikai kritérium” fogalmát, elvezet egy olyan szöveghez, amelyben valóban szerepel ez a kifejezés. Ezt a szöveget azonban nem mi fogalmaztuk, mivel ez a jelenleg hatályos 2/1968 számú közigazgatási törvény szövege:    

 

3. cikk A megye városokból és falvakból – az ország területi, közigazgatási alapegységeiből – tevődik össze, a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális és hagyományos kapcsolatainak függvényében. 

Elolvasva ezt a törvényszöveget világossá válik az „etnikai kritérium” kifejezés eredete az Ön és az állam más hivatalosságainak szövegeiben, de világossá válik az Ön szándéka is – amely ellentétes különben Románia vállalt kötelezettségeivel – el akarja törölni ezt a kritériumot az ország közigazgatási törvényeinek összességéből. Ezzel a romániai magyarok elveszítenének egy ma elismert jogot.   

Nyilvánvaló, hogy ennek a kritériumnak a megtartása az új régiók létrehozása során és a szubszidiaritás elvének alkalmazása – amely elvre az Ön levele is hivatkozik – Székelyföld autonómiájához vezetne, amelyet annyi előítélettel és babonával közelít meg a román politikai osztály.     

Nehezen érthető nekünk címzett levelének ez a mondata:

Következésképp Romániának nincsen az európai jog alapján olyan kötelezettsége, hogy átalakítsa az ország belső közigazgatásának rendjét, és az etnikai, kulturális, vagy történelmi kritérium alapján hozzon létre közigazgatási-területi egységeket.  

Romániában közigazgatási reform van előkészületben, a „belső közigazgatási rend módosítása”. Ezért kezdeményezték Önök az alkotmány módosítását és rendeltek meg egy tanulmányt 2013-ban (a CONREG jelentés) hogy utólag érvekkel támasszák alá, és igazolják a fejlesztési régiók improvizált létrehozását 2003-ban.  Az Ön kijelentésével ellentétben az új közigazgatási egységek létrehozásánál kötelező marad az etnikai, a kulturális és a történelmi kritérium is. Tagadhatatlan, nemcsak kötelező, de ésszerű és demokratikus is, amely nélkül sem hatékonyságról, sem stabilitásról nem lehet beszélni.

Az Európa Tanács 1985/2014 számú, nemrégiben elfogadott határozata, összhangban a Románia által ratifikált, fent említett nemzetközi egyezményekkel 10.3.2. cikkében előírja: „az ország vagy az érintett állami intézmények közigazgatási és/vagy területi struktúrájának/egységeinek meghatározásakor/ megreformálásakor a gazdasági okoktól függetlenül figyelembe kell venni a történelmi régiók hozzáadott értékét a kultúra, nyelv, hagyományok és vallás tekintetében”

És végül beszélnünk kell arról a kitartásról, ahogyan Ön, kormányának kisebbségi politikáját Románia nemzetközi kötelezettségeinek hiányával próbálja igazolni. Tényleg nincs arra mód, hogy Románia valóságosan is – ahogyan Ön fogalmaz, - „elkötelezze magát a legmegfelelőbb eszközök beazonosításáért, hogy a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmében a legmagasabb szintű standardokat alkalmazzák,” azaz a nemzetközi kötelező normák minimális alkalmazásánál többet is tegyen?  Az 1201/1993 számú ajánlás 12. cikke előírja: „Jelen Jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az csonkítja vagy korlátozza a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek egyéni jogát, illetve a nemzeti kisebbségre vonatkozó kollektív jogokat, amelyeket a Szerződő Állam törvényeiben vagy olyan nemzetközi szerződésekben foglaltak, amelynek az Állam részese.”

Ez az előírás abból indul ki, hogy vannak, vagy lehetnek olyan tagállamai az Európa Tanácsnak, amelyek – ahelyett, hogy tagadnák a nemzetközi kötelezettségvállalások kötelező jellegét, vagy állandóan a beszűkítő vagy megkerülő értelmezéseket keresnék – éppenséggel szélesebb jogköröket biztosítanak a kisebbségeik számára, mint amennyit az ajánlás előír. Ezen túlmenően, az előírás nem enged meg olyan értelmezést, amely beszűkítené a kisebbségeknek az állam törvényeiben, vagy nemzetközi szerződésben már elismert kollektív jogait. Az ajánlásnak úgy a betűje, mint a szelleme is különbözik attól, ahogyan Ön megközelíti a kisebbségek jogait, legyenek azok egyéni, vagy kollektív jogok. Következésképp van egy nyilvánvaló ellentét egyfelől az igény, hogy „kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmében a legmagasabb szintű standardokat alkalmazzák” és a nemzetközi normákba foglalt kötelező minimum keresése, illetve ezeknek a normának a beszűkítő vagy megkerülő értelmezése között.   

Nem lep meg, hogy Ön szerint a nemzetközi jog csak egyéni jogokat ismer el. Ebben az összefüggésben fontos lett volna, ha a romániai közvélemény is megismeri, azoknak a módosító indítványoknak a sikertelenségét, amelyeket az Európa Tanács 1985/2014 számú határozatának elfogadása során utasított el a Parlamenti Közgyűlés, és amelyek a kollektív jogok fogalmát törölték volna a dokumentumból.    

Befejezésként ismételten kifejezzük azt a meggyűződésünket, hogy a társadalmi békét csakis a párbeszéd szavatolhatja, ez elengedhetetlen a tolerancia légkörének megteremtéséhez is, amelyet különben az ECRI jelentés is sürget, és ennek szellemében kérjük, hogy fogadjon egy, a Székely Nemzeti Tanács és a Székelyföldi önkormányzatok képviselőiből álló küldöttséget, hogy közvetlenül be tudjuk mutatni elképzelésünket Székelyföld jövőjére vonatkozóan. A többségi lakossággal együtt abban vagyunk érdekeltek, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása az európai pozitív tapasztalatok alkalmazásával történjen.  

Tisztelettel:                                                   

                                                         Izsák Balázs

                                                                                 A Székely Nemzeti Tanács elnöke

 Marosvásárhely 2014-06-20

Dr. Victor Viorel Ponta hivatalának levele

Gondolkodó székelyekhez

Február tizenkettedikén felhívásban kértük Székelyföld önkormányzatait, hogy egy határozat elfogadásával egységesen nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek autonómia iránti igényét, és tegyék láthatóvá „a nagyvilág számára, amit a prefektusi önkény a népszavazások meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.” Az elkészített tervezet arra is kitér, hogy „ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar.”

A nyilvánosságra hozott határozattervezet voltaképpen egy folyamodványt tartalmaz Románia kormányához, amelyben az önkormányzat a helyi közösség nevében kéri a fentieket. A felkérésnek eddig négy önkormányzat tett eleget: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy és Makfalva. Elhangzottak elhárító kifogások, ezekre adunk választ az alábbiakban, és kérünk minden érintettet, Székelyföld lakóit elsősorban, gondolkozzanak el a kifogásokon és a válaszokon.     

1. Egy székelyföldi önkormányzati vezető szerint fölösleges kinyilvánítani újra és újra a közakaratot, hiszen mindenki tudja, mit akarunk. Hamis. A közakarat kinyilvánításának leghitelesebb módja a népszavazás. Hivatalos népszavazás a felsorolt célok mellett nem történt, ezt a prefektusok megakadályozták. Még az RMDSZ által kezdeményezett népszavazást is megakadályozták, pedig az csak annyit javasolt, hogy Kovászna, Hargita és Maros tartozzon egy fejlesztési régióba. Székelyföld bedarálásának veszélye nem múlt el, és vele szemben nincs hivatalos hivatkozási alapunk, a kormány, a törvényhozás, és a nagyvilág előtt!

2. Gyakran elhangzik az is, a prefektusok ezeket a határozatokat is meg fogják támadni a közigazgatási bíróságon, tehát értelmetlen ezeket elfogadni. Hamis. Míg a népszavazásra vonatkozó határozatokhoz volt egy hozzárendelt feladat, maga a népszavazás, amely nélkül a határozat önmagában semmit nem ér, a folyamodvány elfogadására vonatkozó határozat önmaga a végcél: a választottak nyilatkoznak a választók nevében. Másfélszáz önkormányzati határozat ugyanazt fejezi ki, mint a népszavazás. Ezt a prefektusok, vagy a bíróság minősítheti, meg nem történtté azonban nem tehetik.

3. Mások azt mondják, nem jó ezt a kérdést a kampányban felvetni. Hamis. A kampányban, amikor a közfigyelem a közéletre irányul, a határozatok egyöntetű elfogadása mozgósítani képes a választókat. Csak abban az esetben nem felel meg ez az időszak, ha nincs meg a határozatok elfogadásához szükséges politikai akarat, hiszen ez demobilizálja a választókat, mert politikai akarat hiányában a képviselet öncélú, értelmetlen.

4. Volt, aki azzal érvelt, hogy a székelyföldi önrendelkezésre vonatkozó szerves törvényt csak a parlament fogadhatja el. Válasz: aki ilyent mond, az nem olvasta el a tervezetet, hiszen annak nem is tárgya a törvény elfogadása. Az valóban a parlament hatásköre, ám erre vonatkozó kérést, a közösség nevében bátran megfogalmazhat a helyi tanács.

5. Végül: a polgármesterek nem tudják pontosan, mit kell tenni. Válasz: Akár rendkívüli tanácsülésen elfogadni a Székely Nemzeti Tanács honlapján elérhető minta szerint a határozatot (a nyitó oldalon az „Önkormányzatok az autonóm Székelyföldért" feliratra kell kattintani). Ez kimondottan csak akarat kérdése.   

Meggyőződésünk, hogy minden székelyföldi önkormányzat jóhiszeműen közelíti meg a kérdést, és amint sikerült eloszlatni a félreértéseket, ezek a határozatok megszületnek és eljutnak a határozat 3. pontjában megjelölt címzettekhez. 

Marosvásárhely, 2014. 05. 10.                                                      

Izsák Balázs

                                                                                    A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Nagypénteki felhívás a székely önkormányzatokhoz és a székely emberekhez a székely zászló védelmében

Románia parlamentje zászlótörvényt készül megalkotni, amelynek egyetlen világos célja a székely zászló szabad használatának korlátozása. A mondvacsinált ok, hogy a községek, városok saját lobogót fogadhassanak el. Tekintettel arra, hogy ez a lehetőség jelenleg is adott, az indok hamis. A törvény lényege, hogy megtiltja, hogy egy önkormányzat homlokzatára az állami zászló, az Unió zászlaja és a központilag jóváhagyott helyi zászlón kívül mást ki lehessen tűzni. Az elmúlt évek során a prefektusok támadásai a székely zászló ellen azért voltak eredménytelenek, mert nem volt tiltó törvény, amely ezeket a támadásokat eredményessé tette volna. A román hatóságok ezen akarnak változtatni. Ezek figyelembevételével fordulunk a székely önkormányzatokhoz és minden székely emberhez: 

1. Egyetlen székely önkormányzat se fogadja el azt a megalázást, hogy közösségi/nemzeti jelképeinket Bukaresttel hagyassa jóvá. A székely zászlót Székelyföld zászlajaként elfogadta már a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés, nincs szükség arra, hogy a román hatóságok jóváhagyják, vagy módosítsák azt. Mi is tiszteljük Románia állami jelképeit, nem kívánjuk módosítani vagy feliratozni azokat, de hasonló tiszteletet várunk többségi honfitársainktól és az állam intézményeitől is a székely zászló iránt.

2. Ha elfogadja a központi hatalom a törvényt, akkor Székelyföldön bojkottálni kell azt: egyetlen önkormányzat se fogadjon el saját zászlót. De elfogadhatatlan az a gondolat is, hogy bárki a székely zászlóra feliratot illesszen, bármit hozzátegyen vagy elvegyen róla. A székely zászló a székely nép egységét fejezi ki, ragaszkodását nemzeti hagyományaihoz, az egy és oszthatatlan Székelyföld, a székely haza eszméjéhez, ugyanakkor a jelenkori közös szabadságeszmény, az autonómiatörekvés jelképe is.    

3. Ne higgye egyetlen székelyföldi polgármester sem, hogy ha engedelmeskedik, akkor az üldözői megnyugszanak. Ha beveszik a magyar feliratot, vagy a székely zászlót akkor a hatalom bent fogja keresni azokat. Mert az állampolitikai rangra emelt nemzeti/nemzetiségi gyűlölet természetrajzához tartozik, hogy az üldözők követik a hátrálókat, ellenségnek ugyanis nem a feliratot, vagy jelképeket tekintik elsősorban, hanem magát az üldözöttet.

4. Válaszként mozgalmat kell indítani a székely jelképek védelmében. Hordja ki-ki a székely címert ruháján, mobiltelefonján, autóján, a zászlót pedig tűzzék ki közintézményekre, magánházakra, vonják fel az udvarokon.

Legyen a székely zászló mától a székely nemzeti ellenállás, a székely feltámadás jelképe is! Áldott Húsvéti Ünnepeket!

Marosvásárhely 2014-04-18                                                         Izsák Balázs

                                                                                     A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Románia vonja vissza beavatkozási kérelmét!

Nyílt levél Románia Románia Kormányának

Victor Ponta Miniszterelnök Úrnak

Tájékoztatásul Kelemen Hunor Miniszterelnök-helyettes Úrnak

            Tisztelt Miniszterelnök Úr!

            Mint a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” megnevezésű polgári kezdeményezés polgári bizottságának képviselője, Dabis Attila magyar állampolgárral közösen bepereltük az Európai Bizottságot (T-529/13 számú ügy) amiért elutasította az említett polgári kezdeményezés bejegyzését, kérve az elutasító határozat érvénytelenítését és a Bizottság kötelezését a kezdeményezés bejegyzésére. 

            Az Európai Unió Bírósága tájékoztatott, hogy Szlovákia, Görögország és Románia kérte a beavatkozásának a jóváhagyását a Bizottság oldalán, míg Magyarország ugyanezt a felperesek oldalán kérte.

            Románia állampolgáraként mélyen meglepett a Román Államnak ez a lépése, amely nem magyarázható másként, mint a szándékunk félreértésével. Fontosnak tartom leszögezni:

            1. A javasolt polgári kezdeményezés nem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be. Ezt a tényt megerősítik azok az ellentmondások és tévedések az Európai Bizottság érvelésében, amelyeket az Európai Unió Bírósághoz benyújtott válaszai tartalmaznak. Ez alapján kijelenthető, hogy a kezdeményezést be kell jegyezni, hogy meg lehessen kezdeni a szükséges aláírások összegyűjtését, hogy ezekkel együtt terjeszthessük a javaslatot az Európai Bizottság elé.   

            2. Bármelyik tagállamnak joga van, hogy fenntartásait kifejezze a közösségi jog bármely jogszabály-kezdeményezésével szemben, ám egy demokratikus, az Unió alapvető értékeivel összhangban levő Európában, ezek megvitatásnak fórumai, ahol ezek a fenntartások megvitathatóak, és minden tagállam előadhatja saját álláspontját, azok az Unió jogalkotásban résztvevő intézményei, és semmiképpen nem az Európai Unió Bírósága.

            3. Az említett polgári kezdeményezés célja, hogy az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel mindazokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kohéziós politika ilyen javulásától az Európai Unió hatékonyabb működésére lehet számítani, és Európa kulturális sokszínűségének fenntartására, amely célok összhangban vannak a tagállamok érdekeivel, Romániát is beleértve.     

            4. Tagadhatatlan, hogy az említett kezdeményezésnek van egy kisebbségvédelmi dimenziója is, figyelembe véve azokat a pozitív hatásokat, amelyeket a javasolt uniós szintű jogszabály a kisebbségek helyzetére gyakorolna, ám ezért a kérdést nem gyanakvással és ellenségesen kell megközelíteni, hanem csakis a tagállamok nemzetközi kötelezettségeinek szemszögéből, amelyek révén a kisebbségek védelme nemzetközi együttműködés tárgya.       

            5. Még ha igaz is, hogy a Románia beavatkozására vonatkozó határozatot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányba lépése előtt fogadták el, abban az esetben, ha Románia nem vonja vissza a beavatkozási kérelmét, a helyzet igen kényelmetlenné fog válni, hiszen az RMDSZ határozottan támogatja ezt a polgári kezdeményezést, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter pedig tagja a polgári bizottságnak, amely a kezdeményezést megfogalmazta. Ez a helyzet semmiképpen sem szolgálja a jelenlegi kormány jó működését, tekintettel arra, hogy az RMDSZ-nek határozottan és világosan állást kell foglalnia ebben a tárgyban az európai parlamenti választások előtt.    

            Ezeket a szempontokat figyelembe véve kérjük, hogy vonják vissza Romániának az említett perben benyújtott beavatkozási kérelmét minden olyan régió érdekében, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól, Székelyföld érdekében, Románia érdekében és egész Európa javára.   

            Tisztelettel:

                                                                                   

Izsák Balázs

                                                                  A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2014-04-14

  

Románia beavatkozási kérelme

Cererea de intervenţie a României

Scrisoare deschisă Guvernului României

Domnului Prim Ministru Victor Ponta
Spre ştiinţă Domnului Viceprim-ministru Kelemen Hunor

    Stimate Domnule Prim Ministru!

    În calitate de reprezentant al comitetului cetăţeneşti al iniţiativei europene cu titlul „Politica de coeziune pentru egalitatea regiunilor şi sustenabilitatea culturilor regionale” am intentat împreună cu cetăţeanul maghiar Dabis Attila un proces la Curtea de Justiţie a Uniunii Europene împotriva Comisiei Europene, (cauza T-529/13) din cauza refuzării înregistrării iniţiativei menţionate, cerând anularea hotărârii prin care înregistrarea a fost refuzată, şi obligarea Comisiei la înregistrarea iniţiativei. 
    Am fost informat de Curtea Europeană de Justiţie, că Slovacia, Grecia şi România au solicitat admiterea intervenţiei lor pe partea pârâtului Comisia Europeană, iar Ungaria a cerut acelaşi lucru dar pe partea reclamanţilor.     
    În calitate de cetăţean al României am fost profund surprins de acest demers al Statului Român, care nu poate fi explicat altfel, decât prin neînţelegerea intenţiei noastre. Ţin să precizez:
    1. Având în vedere, că propunerea de iniţiativă cetăţenească amintită nu se află vădit în afara sferei de competenţă a Comisiei în ceea ce priveşte prezentarea unei propuneri de act juridic al Uniunii în scopul punerii în aplicare a tratatelor, fapt confirmat însăşi de contradicţiile şi greşelile în argumentare ale Comisiei Europene în întâmpinările înaintate către Curtea Europeană de Justiţie, se poate afirma că iniţiativa trebuie înregistrată în vederea strângerii semnăturilor necesare pentru a fi înaintată împreună cu acestea Comisiei Europene.
    2. Oricare din statele membre are dreptul de a-şi exprima rezerve faţă de orice iniţiativă privind un act al dreptul comunitar, dar într-o Europă democratică, conformă cu valorile fundamentale ale Uniunii, forurile adecvate pentru a dezbate aceste rezerve, pentru a prezenta opţiunile fiecărui stat membru sunt instituţiile implicate în procesul legislativ al Uniunii, şi nicidecum Curtea Europeană de Justiţie. 
    3.  Prin iniţiativa menţionată se urmăreşte, ca politica de coeziune a Uniunii să trateze cu deosebită atenţie acele regiuni, care se deosebesc prin particularităţile lor naţionale, etnice, culturale, religioase, şi lingvistice de regiunile înconjurătoare. De la o asemenea îmbunătăţire a politicii de coeziune se poate aştepta la o funcţionare mai eficientă a Uniunii Europene, şi conservarea diversităţii culturale a Europei, obiective conforme cu interesele tuturor statelor membre, inclusiv ale României.
    4. Este drept, că iniţiativa amintită are şi o dimensiune de protecţie a minorităţilor, având în vedere efectele pozitive asupra situaţiei lor, ce ar exercita actul juridic de nivel unional propus, totuşi subiectul nu trebuie abordat cu suspiciune şi ostilitate, ci din punctul de vedere al angajamentelor statelor membre ale Uniunii, prin care protecţia minorităţilor este recunoscută drept domeniu de cooperare internaţională.  
    5. Chiar dacă hotărârea privind intervenţia României a fost adoptată înaintea intrării în guvern a Uniunii Democrate Maghiare din România, în situaţia în care România nu-şi retrage cererea de intervenţie, situaţia devine deosebit de dificilă, de vreme ce UDMR susţine în mod clar această iniţiativă cetăţenească, iar domnul Korodi Attila, actualmente ministru al mediului este membru în comitetul cetăţenesc care a formulat iniţiativa. Această stare de fapt  nu va fi sub nici o formă în folosul bunei funcţionări a actualului guvern, având în vedere că Uniunea Democrată Maghiară trebuie să ia o atitudine clară şi fermă în acest subiect înaintea alegerilor parlamentare europene. 
    Având în vedere aceste aspecte, solicităm să retrageţi cererea privind intervenţia României în procesul amintit spre binele tuturor regiunilor europene care se deosebesc prin particularităţile lor naţionale, etnice, culturale, religioase, şi lingvistice de regiunile înconjurătoare, spre binele Ţinutului Secuiesc, spre binele României, spre binele Europei întregi.
    Cu respect:
                           

                                                                                                               Izsák Balázs
                                                                                            Preşedintele Consiliului Naţional Secuiesc

Târgu – Mureş, la 14 04 2014
 

Üzenet egy jövendő történészhallgatónak

Áprilisi beugratás áldozata lettem. Elsején felhívott a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa és megkérdezte, mi a véleményem arról, hogy az RMDSZ ki akarja fizetni helyettem a csendőrség által március tizedikén kirótt büntetést. Jeleztem, hogy erről nem hallottam, de – ha már alkalmam adódott – kifejtettem a véleményemet a büntetésről, a javunkra gyűjteni szándékozókról, és azt később egy nyilatkozatban nyilvánosságra is hoztam. Senki félre ne értsen, nem akarom én szépíteni a tényt, hogy bolondját járatták velem, hiszen, aki egy április elsejei beugrató kérdést komolyan vesz, arra komolyan válaszol, azt bizony lóvá tették, bármi is volt a válasza. Mit tehet ilyenkor az ember? Kacag maga is másokkal együtt.

Nem így Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, aki előbb a hír hitelességéről akart meggyőződni, majd kapcsolt, és kimondta: április elseje! Vele nem sikerült bolondot járatni. Itt érne véget a történet, több szót rá vesztegetni nem szabad, mondom magamban. De talán mégis…

Ha harminc-negyven év múlva valaki – mondjuk egy történész-hallgató a vizsgadolgozatához – felidézné ezt a történetet, biztosan csodálkozna egy kissé. Forgatná a csendőrségi jegyzőkönyvet egy levéltárban, s azt hinné először, hogy az maga áprilisi tréfa. De hogyan lehetne az, hiszen ott a dátum: március tíz? Játszunk tovább gondolattal, és tételezzük fel, arról is tudomást szerez, hogy viszont áprilisi tréfaként kell kezelni azt a tényt, hogy az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezete felvállalta a büntetés kifizetését. Ekkor a képzeletbeli diák, megkeresi témavezető tanárát, (aki éppen most lehet egyetemi hallgató) magyarázná el, a huszonegyedik század elején mást jelentett a humor, a tréfa?  

            Amikor eddig jutottam a gondolatmenetben, rájöttem, hogy éppen nekem illene helyére tennem a dolgokat. Március huszonkettedikén Korodi Attila környezetvédelmi miniszter a Duna TV vendége volt. Az interjút készítő Jegyes-Tóth Kriszta kitért a csendőrségi büntetések kérdésére is. Válaszában Korodi Attila kijelentette: mellettünk áll, számíthatunk a támogatására. Mondanom sem kell, messze többre értékeltem nyilvánosan felvállalt, határozott szolidaritását, mintha a büntetés kifizetését ajánlotta volna, mintegy üzenve: ő is hibásnak tart, de pénzt kínál, hogy büntetés ide, büntetés oda, éhen azért ne halljunk. Ám az ő gesztusa nem erről szólt, hanem arról, hogy velünk egy oldalon áll, küzdőtársak vagyunk!

Abban bízva, hogy a jövendő történészhallgatója valahol ezt a levelet is megtalálja, és a huszonegyedik századi erdélyi közéleti humorról hirtelen támadt benyomása legalább részben semmivé lesz, magam is a nyilvánosság előtt méltányolom Korodi Attila kiállását: - s ez bizony nem áprilisi tréfa - köszönöm miniszter úr, köszönöm Attila!    

Március 10. – az eredeti forgatókönyv szerint*

Március 10.-én a marosvásárhelyi Postaréten második alkalommal kerül sor a székely szabadság napjának megünneplésére. Tavaly, Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt mondta: „a székely szabadság napja legyen a jövőben is az a nap, amikor Székelyföld lakói kinyilvánítják a szabadság iránti igényüket, s elszántságukat, hogy amit ésszel, erővel és szent akarattal önmaguk vagy eleik kivívtak, feladni nem fogják soha. A mai napon a szabadság iránti igény kinyilvánítása Székelyföld területi autonómiájának követelését jelenti.„

Az esemény közeledtével egyre gyakrabban látnak napvilágot a rendezvényt ellenző nyilatkozatok. Ezekről beszélgettünk Izsák Balázzsal.

– A román sajtó röpítette fel a hírt, hogy a székely szabadság napjára tervezett felvonulást nem engedélyezi a polgármesteri hivatal erre szakosodott – a közrendészeti intézmények, a polgármesteri hivatal és a katasztrófa-elhárítókból álló – bizottsága. A helyi rendőrség vezetője szerint a felvonulás különálló rendezvény, amelyet nem lehet egy megemlékezéshez kötni. Hogyan kommentálja ezeket a híreket?

– Úgy gondolom, hogy mindenkinek, nekünk is, a hatóságoknak is, tiszteletben kell tartani a gyülekezési jogot szabályozó 60/1991-es törvényt.
Ez azt jelenti, hogy ez a véleményező bizottság, ahogy különben Bretfelean úr is mondta, csupán véleményező, konzultatív testület, nem hoz döntéseket. Az előzetes bejelentésben leírtak ebben a pillanatban érvényesek, tehát a megemlékezésre és a felvonulásra vonatkozó bejelentés is.

– Bretfelean azt mondta, hogy ez a bizottság nem ért egyet a felvonulással.

– De ugyancsak Bretfelean mondja azt is, hogy ez a bizottság egy konzultatív testület, amelynek tanácsadói hatásköre van.

– Mit tesz a Székely Nemzeti Tanács március 10-én?

– Az előzetes bejelentésnek megfelelően fogunk cselekedni. Ebben a pillanatban az az érvényes, ami az előzetes bejelentésben volt.

- Mi volt benne egészen pontosan?

– Megemlékezés és utána felvonulás, leírva a felvonulás útvonala. Ugyanis a 60-as törvény, amelyre mindegyre hivatkozunk, azt mondja, hogy ez a véleményező bizottság megváltoztathatja az előzetes bejelentésbe foglalt útvonalat… a szervezők beleegyezésével. Mi a jegyzőkönyvet nem írtuk alá, nem egyeztünk bele, tehát nem tudta a bizottság megváltoztatni az előzetes bejelentésben rögzített forgatókönyvet.
– Tehát a Székely Nemzeti Tanács az eredeti forgatókönyvet követi március 10-én?
– Természetesen.

– Mi az elnök úr véleménye arról, hogy Marius Paşcan szenátor, volt kormánybiztos sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az ügyészségnek saját hatáskörben kellene eljárást indítania árulás címén a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvései ellen, amelyekkel szerinte veszélyeztetik az ország egységét, szuverenitását, a nemzetállamot stb…

– Ezúton is szeretném megköszönni Marius Paşcan úrnak az ismételt segítségnyújtást, amivel következetesen szolgál nekünk az autonómiaküzdelemben, hiszen a román média az ő hathatós segítsége nélkül nem figyelt volna fel erre a szerintünk nagyon fontos kezdeményezésre. Ugyanakkor zárójelben jegyzem meg, hogy szerinte arra biztatjuk az önkormányzatokat, hogy Romániának árulják el Romániát. Amit politikai skizofréniának lehetne nevezni, de ezt nem tartom annyira fontosnak, mint azt a segítséget, amit az ügy mediatizálásában kaptunk és abban, hogy úgy látja, meg kell adni ennek a kellő figyelmet és súlyt. Ismételten köszönöm Paşcan úrnak, mindig megbízható szövetségesünk volt, és bízom benne, hogy a jövőben is az marad.

Mózes Edith

*Interjú a Népújságban 2014. február 15., szombat