Pax Siculica

- Közlemény -

            A Székely Szabadság Napjának szervezése a célegyenesbe érkezett. A jó szervezés, a jó mozgósítás egyik előfeltétele, hogy félretegyük a vitákat és béke legyen Székelyföldön a politikai ellenfelek között is. A „fegyvernyugvás”, amelynek legalább március tizenötödikéig ki kell terjednie, fokozottan felelős magatartást, önfegyelmet követel a közélet szereplőitől, a sajtótól, de a székely társadalom minden tagjától is.

            Két hétig senki ne nyisson vitát, ne támadjon, ne minősítsen, ne bíráljon. Aki úgy érzi, hogy méltánytalan támadás érte, halassza el a válaszadást! Ha ezt lelkiismerete semmiképp nem engedi, akkor szóljon mértéktartóan, indulat nélkül, és törekedjen arra, hogy senkit ne bántson meg.  

           A komment-világ internetes felületeire figyeljenek nagyobb felelősséggel a moderátorok, ne engedjenek teret a béke-bontóknak, akik között a névtelenség leple alatt könnyen megjelenhetnek a hivatásos provokátorok is.

           Március tizedikére mozgósítva megszólítottuk az egész székely társadalmat, és arra kell törekednünk, hogy az sokszínűségében is egységesen tudja megjeleníteni igényét az önrendelkezésre, ki tudja fejezni egységes tiltakozását a székelység érdekei ellenében kidolgozott, akaratát mellőző közigazgatási átalakításra vonatkozó terv ellen, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy az valóra váljon és Székelyföldet egy román többségű régióba tagolják be.

            Területi autonómiát akarunk. Azt is akarjuk, hogy Székelyföld önálló közigazgatási egységgé váljon, és megkérdezésünk nélkül, akaratunk ellenére ne hozzanak mások döntést a mi jövőnkről.

A sikeres és hatékony fellépés érdekében legyen ez a két hét a székelyek békéjének ideje, a pax siculica.  

                                                                                                       Izsák Balázs

                                                                                    A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely 2013. február 27.

Mit jelent a székely szabadság?

                                                                          - Közlemény -

A Székely Nemzeti Tanács tavaly decemberben kezdeményezte, hogy tegyük március tizedekét, a székely vértanúk emléknapját a székely szabadság napjává. Közel két hónap után az RMDSZ válasza így hangzik: A székely szabadságnak már van napja, és az március 15!

Szeretnénk leszögezni, hogy március 15. a magyar szabadság napja, s mint ilyet, a Székely Nemzeti Tanács évek óta megünnepli, így fogunk tenni az idén is. Székelyföldön azonban a szabadságot - helyzetünkből adódóan – más intézményi keretek között tudjuk csak megélni, mint a Székelyföldön kívül élő magyarok. A szabadság intézményi kerete Magyarországon a magyar állam, itt Székelyföldön viszont a területi autonómia lehet.

Itt Székelyföldön a szabadság most azt jelenti, hogy jogunk és lehetőségünk van tiltakozni a készülő, jogsértő közigazgatási reform ellen, követelni az autonómia törvény általi szavatolását, jogunk és lehetőségünk közösen cselekedni ennek érdekében. Ha felismertük ezt a lehetőséget, és élni tudunk vele, akkor közelebb kerülünk a székely szabadsághoz, és megértjük azt is, hogy elérésére a történelem más feladatokat is ró ránk, mint az egyetemes magyar szabadságért újra és újra megküzdő magyarországi testvéreinkre. Erre figyelmeztetni, és erről megemlékezni éppen a székely szabadság napján lehet, amikor mindannyian készülünk március tizenötödikére.     

Az RMDSZ ülésén az is elhangzott, hogy a magyarság számára “egy a zászló”: a piros fehér zöld, s ez ismét igaz, de a nemzeti lobogó nem állítható szembe Székelyföld zászlajával. A két zászló ugyanis nem alternatívái, netán ellenségei egymásnak, hanem társak. Fontosnak tartjuk ugyanakkor leszögezni: mi úgy véljük, a székely zászló nem pusztán egy regionális szimbólum, hanem a korszerű és európai székely szabadságtörekvés jelképe, hiszen az autonómiát éppen a székelység magyar nemzeti önazonosságának védelmére akarjuk megteremteni.

 Mindezen vélemény-különbségek ellenére folytatni kívánjuk azt a párbeszédet, amelyet Kelemen Hunor szövetségi elnökkel, Borboly Csaba Hargita megyei, Tamás Sándor Kovászna megyei elnökkel elkezdtünk, a Székely Szabadság Napjára készülve. Bízunk abban, hogy az RMDSZ számos, autonómiának elkötelezett tagja és tisztségviselője eljön Marosvásárhelyre a Székely Szabadság Napján. Megbecsült helyük lesz közöttünk.                     

                                                                                                    Izsák Balázs

                                                                                   A Székely Nemzeti Tanács elnöke

 Marosvásárhely 2013. február 25.

Legyen Székelyföld önálló közigazgatási régió!

Románia közigazgatási átszervezése egyre élesebben veti fel a kérdést, mi lesz Székelyföld jövője. Sajnos a közvélemény alakítói, - köztük vezető politikusok és a sajtó - nem állnak a helyzet magaslatán. A helyes kiindulási pont ugyanis nem az, hogy mit akar a kormány, vagy milyen alkalmi ötletekkel állnak elő a pártok tisztségviselői, hanem az, hogy mi az érintett közösség akarata. Székelyföld esetében az itt élő embereknek kell nyilatkozniuk, őszintén kifejezve azt, amire vágynak! Vannak és lesznek politikusok, akik arra próbálnak majd rábeszélni minket, aminek úgymond „realitása van”. A dolog könnyebbik végét ragadnák meg, és saját komfortérzésüket helyeznék előtérbe, mondván: „Olyat kérjetek, amit könnyebben elérünk.” Elfelejtik, és el akarják feledtetni, hogy Románia nemzetközi kötelezettségvállalásai, a hazai és a közösségi jog, de a nemzetközi jog is a közigazgatási határok megrajzolásánál az érintett közösségek akaratát tekinti irányadónak.

Ezen túl a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezmény, - amelynek Románia is részes állama - tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását: 

A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.

Hasonló előírásokat tartalmaz a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája is.

Tudni kell azonban, hogy a nemzetközi jog nem védi meg azt, aki a jogait alkuba bocsátja. Ha mi magunk kérjük, hogy Székelyföld helyett Maros, Hargita és Kovászna megye legyen egy régió (függelék 2. ábra), ha mi magunk kérjük, hogy ezt még Beszterce-Naszód megyével is megtoldják (függelék 3. ábra), akkor nem a többségi hatalom, hanem saját gyarlóságunk áldozatai leszünk.

A Székely Nemzeti Tanács számára, a több mint 210 000 székelyföldi polgár által kifejezett közakaratnak megfelelően egyetlen változat fogadható el: a Gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés kijelölte Székelyföld határait, és ettől eltérni nem lehet! (függelék 1. ábra)  

Marosvásárhelyen, március tizedikén, a Székely Szabadság Napján tegyünk hitet együtt az egyetlen méltányos, a székelység érdekeivel és akaratával összhangban levő közigazgatási átalakítás mellett: legyen Székelyföld önálló közigazgatási régió!

Nyilvánítsuk ki együtt, hogy autonómiát akarunk Székelyföldnek!

Tiltakozzunk együtt a székely jelképek üldözése ellen!

Csak úgy lehetünk sikeresek, ha céltudatosak és egységesek vagyunk. Ha minden régióátrajzolási változat buktatóit, csapdáit megértjük, ha nem engedjük magunkat megtéveszteni, és következetesen ragaszkodunk ahhoz, hogy mindig azt kérjük, ami a közösségünk érdeke. Azt kérjük, amit a lelkiismeretünk diktál. Ehhez jogunk van, mi több kötelességünk, és egyben ez az egyetlen út egy méltányosabb, igazságosabb jövő, az autonómia felé.

Marosvásárhely 2013. február 17.

                                                                                    Izsák Balázs

                                                                 A Székely Nemzeti Tanács elnöke

 

Függelék[i]

Székelyföld és a közigazgatási átalakítás tervei

1. Székelyföld régió a Székely Nemzeti Tanács javaslata alapján. Létrehozása az autonóm Székelyföld megteremtésének elengedhetetlen előfeltétele. A magyarság részaránya a régión belül 73,5%.    

1. Székelyföld Erdély nemzetségi összetételének térképén

2. Maros, Hargita és Kovászna megye együttesének számontartása Székelyföldként tragikus és veszélyes félreértés. Székely megyékről beszélnek a hívei, holott ezeket Nicolae Ceausescu hozta létre, épp azért, hogy rosszabb helyzetbe juttassa a székelyeket, mint amilyenben a Magyar Autonóm Tartományban éltek. Buta és káros elhitetni, hogy a Ceausescu féle megyehatárok sérthetetlenek. A magyarság részaránya a régión belül 57% Tiltakozzunk ez ellen is március tizedikén:    

2. Maros, Hargita és Kovászna megye Erdély nemzetségi 

összetételének térképén

3. Maros, Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megye. Az RMDSZ legutóbbi kompromisszumajánlata a román politikai elitnek. Úgy gondolják, ha a három megyés megoldást nem sikerült elfogadtatni, akkor meg kell próbálni egy olyan változatot, ahol a magyarság részaránya még kisebb. Mi több itt már egyenesen kisebbségben lennénk.  A magyarság részaránya a régión belül 46%!    

3. Beszterce-Naszód, Maros, Hargita és Kovászna 
megye Erdély nemzetségi összetételének térképén

4. A kormány javaslata a fejlesztési régiókat tenné közigazgatási egységekké. Egyelőre megmaradnának a megyék, de hatásköreiket fokozatosan elsorvasztanák és a régiókra ruháznák. A Ponta terv a lopakodó jogfosztás iskolamodellje. A nemzetközi kötelezettségszegést kinyújtaná, elmosná, hogy azok se vegyék észre, akiket még az oly sovány megyei döntéshozatal esélyétől is megfosztanak. A tipikusan balkáni diktatúrák módszere a látszatra helyezni a hangsúlyt és félrevezetni a világot. Románia ezzel felszámolná a 85%-ban magyar többségű Hargita, a 74%-ban magyar többségű Kovászna megyéket, de még Maros megye 39%-nyi magyar lakossága is hátrányosabb helyzetbe kerül, mivel a magyarság részaránya a régión belül mindössze 29%.    

4. Az Unióban megbukott NUTS beosztását Romániának közigazgatási 
rangra emelné a kormány. Az egyetlen érv mellette a román közvélemény 
felé: a mi beolvasztásunk, Kovászna és Hargita megye elsorvasztása

---

[i] Készült Sebők László térképének felhasználásával

Nyílt levél Thorbjørn Jagland Úrnak, az Európa Tanács főtitkárának

Tisztelt Főtitkár Úr!

  

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének januári ülésszakán egy magyar képviselő megkérdezte Öntől: kiáll-e a romániai székelyek autonómiatörekvése mellett. Ön a válaszában azt mondta, nem ismeri a romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett. A mi számunkra nagyon fontos ez, és nem felejtjük el, hogy azt is mondta: „Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.

Engedje meg tisztelt Főtitkár Úr, hogy tájékoztassuk a székelység helyzetéről, és a Romániai állapotokról.

Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egy sor olyan kötelezettséget vállalt, amelyek többségét máig sem teljesítette. Az 1201/1993 számú ajánlás teljesítésére tett kötelezettségvállalása is beváltatlan ígéret maradt. Székelyföld 13500 négyzetkilométernyi területén 700.000 magyar nemzeti önazonosságú székely ember él. Bár 75%-nyi többséget alkot szülőföldjén, hiába nyilvánította ki népszavazáson is, hogy autonómiát akar, a román hatóságok erről még a párbeszédet is elutasítják.

A Székely Nemzeti Tanács a székely nép autonómiaigényét felvállaló civilszervezet, a helyi hagyományokra, a működő európai autonómiákra és az Európa Tanács ajánlásaira épülő törvénytervezetet terjesztett a román törvényhozó hatalom elé, amely épp az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlására hivatkozva utasította el a törvénykezdeményezést. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessék, a román hatóságoknak előbb meg kellett hamisítaniuk az Európa Tanács dokumentumát, amelynek a 12.-ik cikkét rosszhiszeműen átírták, bár a helyes, román nyelvű fordítás is a rendelkezésükre állt. Büntető feljelentést tettünk az illetékes bukaresti hatóságnál, aki nem indít eljárást, azzal az indoklással, hogy a törvényhozási folyamatban nagy jelentőségű Törvényhozási Tanács csak konzultatív testület!

Romániában ezzel elfogadott gyakorlattá vált, hogy az Európa Tanács kisebbségvédelmi ajánlásait, határozatait a hatóságok meghamisítják és a kisebbségek ellen használják fel.

Románia közigazgatási átalakítás előtt áll, és bár a kormány - tiltakozó beadványunkra válaszolva - ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy tiszteletben fogja tartani Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, mégis egy olyan tervet tett közzé, amely betagolná Székelyföldet egy olyan régióba, amelyben a székelység részaránya mindössze 29%. Ez sérti a Kisebbségi Keretegyezmény de a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának előírásait is, de ellentétes az Európa Tanács 1881/2007 számú ajánlásával is.

A kommunizmus alatt jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása elakadt, az erre vonatkozó vállalásának is alig egy töredékét teljesítette Románia, és egyre nyíltabban adja jelét a román kormány, hogy nincs már szándékában a restitúciós folyamatot folytatni.

Tisztelt Főtitkár Úr! Meggyőződésem, hogy a kisebbségi szervezetek és mozgalmak radikalizálódását úgy lehet megelőzni, ha az Európa Tanács képes betartatni a tagállamok által vállalt kötelezettségeket, érvényt tud szerezni azoknak a jogoknak, amelyeket a tagállamai elismertek, és nem engedi meg, hogy határozatait, ajánlásait meghamisítsák és rendeltetésükkel ellentétes célokra használják fel.

Tisztelettel kérem, fogadja Főtitkár úr a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét, hogy személyesen tudjuk ismertetni a Székely Nemzeti Tanács törekvéseit és Székelyföld helyzetét.

Marosvásárhely 2013. február 11.

Izsák Balázs

A Székely Nemzeti Tanács elnöke

A székely zászló Székelyföld zászlaja

2010. január 28.-ára beidézték a rendőrségre azokat a makfalvi székelyeket, (Csonta Ferenc István, Jakab Levente, Muszka Árpád, Nagy Miklós, Péter Ödön és Vass Imre) akik a 2009. október 29.-én, kitűzték a községháza épületére a székely zászlót. Az ügy abban az időben nagy port vert fel, hiszen a feljelentő, maga a község magyar nemzetiségű polgármesetere volt, és ez volt az első hatósági eljárás a székely zászló ügyében. A zászlót eltávolíttatták az épületről, az pedig májusban egy éjszaka újra visszakerült korábbi helyére. Akkor az ugyancsak magyar kormánymegbízott lépett fel ellene. Az ügy végül - legalábbis akkor úgy tűnt - nyugvópontra jutott. A segesvári ügyészség az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, az erről szóló végzés pedig a román művelődési minisztérium szakvéleményét idézte: a zászló a helyi közösség jelképe. A hatósági zaklatás azonban a székely zászlót a közfigyelem középpontjába állította, sok kérdés hangzott el, sok vélemény látott napvilágot. Akkor közöltem - tájékoztatásul - az alábbi cikket a Krónika Szempont rovatában 2010. április 30.-án. Ma ismét időszerű a kérdés, azok számára teszem újra közzé, akik nem ismerik.  

 

A székely jelképekről hitelesen

Kónya Ádám emlékére

Saját jelképeinek elfogadásáról döntött 2004. január 17.-én, Sepsiszentgyörgyön tartott ülésén a Székely Nemzeti Tanács. Élénk vita után, többségi szavazással a testület jelvénye égszínkék pajzs lett, rajta a telő hold, és nyolcágú csillag (napcsillag), zászlója pedig az aranysávos kék zászló, rajta az arany csillag és ezüst hold. A tervet Kónya Ádám művelődéstörténész, nyugalmazott múzeumigazgató, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke készítette, és ama januári ülésen elő is adta az elképzelés alapjául szolgáló történelmi érveket.

A következő évek során, a Székely Nemzeti Tanács népszerűségének növekedésével egyszerre terjednek a jelképek is, amelyeket a közvélemény a székely autonómia-törekvés szimbólumainak tart. Egyre gyakrabban emlegeti székely zászlóként, székely címerként a sajtó, de az utca embere is, míg végül 2009. szeptember 5.-én a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld zászlajának és címerének nyilvánítja.

Röviden ennyi a történet, és nem is kellene ennél többet mondani, ha nem keringene sokféle téves vélekedés és félreértés a téma körül, és nem kapna tág teret a sajtóban és a világhálón – a szakmailag megalapozott, okos vélemények, adatközlések mellett – a tudatlanság és a dilettantizmus.

2008 nyarán arra kértem Kónya Ádámot, hogy írja le az általa elkészített zászló és címer-terv történelmi előzményeit, amelyeket a tervezet ismertetésekor részben már előterjesztett. Örömmel ismételte el nekem a történelemleckét, amelyet én igyekeztem jegyzeteléssel követni, hogy a későbbiek során rekonstruálható legyen. Sejtettem, hogy egészségi állapota már nem teszi lehetővé, hogy külön tanulmányban részletezze, amit nekem elmondott. Kiindulásként Mika Sándor „Erdélyi hadizászlók 1601-ből” című tanulmányára hivatkozott, amely 1893-ban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Turul című szakfolyóiratában jelent meg.

Mika Sándor a fent jelzett tanulmányban elmondja, hogy a magyargoroszlói csata után Basta, rokonával, Caprioli Tamással elküldte Prágába, Rudolf császárnak az erdélyi hadseregtől zsákmányolt hadizászlókat. A császár udvarában jelen volt Puchner György a szász választófejedelem mérnökkari tisztje, aki ura számára lefestette az erdélyi hadizászlókat, és ezek fenn is maradtak a drezdai királyi könyvtár kéziratai között. Mika Sándor beszámol még egy, erdélyi hadizászlókat tartalmazó drezdai kódexről, amelynek eredetét nem lehet megállapítani, de a kiállítás és a rajzok hasonlósága alapján szintén Puchner Györgynek tulajdonítja.

„E gyűjteményben Haszán basa itt említett vértjén kívül összesen 190 zászló van lefestve; török és magyar zászlók vegyesen, s bár minden további felvilágosítás hiányzik, alig kételkedhetünk, hogy keletkezése szorosan összefügg az első kódexével. A külső kiállításon kívül a belső kiállítás és a festés feltűnő hasonlósága is arra engednek következtetni, hogy e második kódexet is Puchner készíttette azon zászlókról, melyek a tizenöt éves török háború folyama alatt, mint diadaljelvények Prágába kerültek. A török zászlók legalább részben, mint az első lap idézett jegyzete mondja, Győr bevételénél estek a császáriak kezébe, míg az erdélyiek talán a schellenbergi és brassói szerencsétlen csatáknak érdekes és szomorú emléke.”

Ebben a második drezdai kódexben található „egy monogramos zászló, úgy látszik, a Székely Mózesé, kék alapszínen fehér sáv Z. M. betűkkel” írja Mika Sándor.

El lehet mondani hát, a Székely Nemzeti Tanács zászlójához mintaként Székely Mózes hadi zászlaja szolgált.

Hogyan került rá a csillag és a hold? Kónya Ádám indoklása szerint a székelyek legrégibb jelképei, amelyek a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban is fellelhető régi pecséteken is megtalálhatók. A növekvő hold mellett ezek a régi pecsétek, hol napot, hol nyolcágú csillagot ábrázolnak. Ez utóbbi Kónya Ádám szerint stilizált ábrázolású nap, ő ezért használta a napcsillag kifejezést.

Kónya Ádám megközelítését támasztja alá a székely székek és falvak pecsétjeinek tüzetesebb vizsgálata. Pál-Antal Sándor történész, levéltáros 2002-ben megjelent Székely Önkormányzat-történet című könyvében közli a székely székek, illetve több székely város és falu pecsétjét illetve pecsétnyomóját. Gyergyóalfalu, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Szacsva pecsétjén a telő hold mellett olyan napábrázolás figyelhető meg, amely a nap korongját nyolc sugárral veszi körül. Dálnok, Zágon, Abásfalva, Agyagfalva, Bikafalva, Farkaslaka, Magyarós és Szentábarhám pecsétjein, a vonalakkal jelzett napsugarak, ugyancsak nyolc, sziromszerűen elrendezett nyalábban jelennek meg. Esztelnek és Kézdiszentlélek pecsétjén ezek a szirmok, vagy csillagágak már tömörek, és ezért ez utóbbiakat inkább lehet nyolcágú csillagnak nevezni. 

Székely Mózes címere az általa veretett tízdukátos aranypénzen

             De a hold mellett csillag jelent meg Székely Mózes címerén is. Íme hogyan írja le azt Szamosközi István: „Címere nem nemzetségi címer volt, hanem a maga vitézségével érdemelte ki István királytól: rajta két ágaskodó oroszlán tart első lábával egy kivont kardot, míg felül két csillag, valamint két-két növekvő és fogyó hold látható.” A tízdukátos aranyérmen, amelyet fejedelemként veretett, a csillagok ágai is megszámolhatók, és azok száma éppen nyolc, mondom a kételkedőknek. De Mika Sándor előbb már idézett munkája is leír az erdélyi hadizászlók közt olyanokat, amelyeken a csillag székely szimbólumként jelenik meg: „Ugyancsak e gyűjteményben feltűnik egy templomi zászló is, minőt a katolikus egyházban szokás használni. Ez lila szín zászló, s a rajta levő kép a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázolja, a kereszt lábánál jobbról Mária, balról János apostol alakjával. A zászlón látható hold és csillag székely eredetre vallanak, s aligha csalódunk, ha e zászlóban az egyetlen tisztán katolikus székely szék, ti. Csíkszék zászlóját véljük felismerni.”

De ott szerepel a Puchner kódexben Marosvásárhely zászlaja is:

„Feltűnő Maros-Vásárhely, ez időben még Székely-Vásárhely fehér zászlója is e város érdekes címerével: egy páncélos kar által tartott kardon átdöfve a medvefő és a szív, jobbról a székely holddal, balról a székely csillaggal.”

Székely gyalogsági zászló a Puchner kódexből

De nyolcágú csillagok, hold és Szent András kereszt van azon a Puchner kódexben lefestett erdélyi hadizászlón, amelyet annyi különböztet meg Székely Mózes zászlajától, hogy a fehér vagy ezüst központi sávban nem monogram, hanem felsorolt jelek vannak.

Ezek után azt kérdeztem Kónya Ádámtól, mi az eredete a vörös-fekete zászlónak. Erre ő nekem a következőket mondta: 1968 előttről, nincsen semmilyen forrás, nyom, semmilyen adat, amely jelképként történő korábbi használatáról hírt adna. Amikor a megyésítés után meg kellett alkotni a megyék címereit, akkor a Hargita megyei illetékes intézménynél úgy gondolhatták, hogy a helyi hagyományokra utaló jelként be lehetne vinni a vörös-fekete színkombinációt Hargita megye címerébe, utalva ezzel a női székely népviselet alapszíneire.

Következéskép el lehet mondani:

1. A jelenleg elterjedt és székely jelképekként általánosan elfogadott zászlót és címert a Székely Nemzeti Tanács, mint saját jelképeit alkotta meg és fogadta el, komoly és szakmailag megalapozott előkészítés után, a székelyek hagyományaira, legrégibb jelképeire építve.

2. Ezek a jelképek azért válhattak a regionális önazonosság, a székely közösségi összetartozás modern kifejezőivé, mert a Székely Nemzeti Tanács által felvállalt és képviselt autonómia törekvés jelentéshordozóiként fogadhatta el őket a közösség, amely egyszerre ismerte fel bennük a múltjába gyökerező hagyományt, és az önkormányzás megteremtésére irányuló gondolat közösségi erejét.

3. Történtek és történnek próbálkozások ezeknek a jelképeknek a visszaszorítására, amint a Székely Nemzeti Tanács törekvéseinek is voltak és vannak ellenzői. Van olyan, aki karhatalommal távolítaná el a székely önkormányzatok épületeiről, s van, olyan, aki heraldikai álokoskodás mögé bújva próbálja őket lejáratni. Hiábavaló próbálkozás. Nemcsak azért, mert azok ott vannak a székely önkormányzatok épületein, ott vannak az iskolákon és a templomokban, ott vannak az otthonokban, de legfőképpen azért, mert ott vannak már a székelyek szívében is, együtt azzal az olthatatlan szabadságvággyal, amelyet a századok során soha nem sikerült kioltani.

IZSÁK BALÁZS

Krónika – Szempont, 2010. április 30.

2006. március 15. Székelyudvarhely - Székely Nagygyűlés

Beszéd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!*

Kedves Barátaim, emlékező magyarok!

            Üdvözlöm Tőkés László gondolatát: legyen a 2013-as év az autonómia éve. Ez az év többszörösen is kerek évforduló. Itthon az autonómia-mozgalom tízéves évfordulóját ünnepeljük, hamarosan tízéves lesz a Székely Nemzeti Tanács is, egész Európa pedig arról emlékezhet meg, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése húsz évvel ezelőtt fogadta el az 1201/1993 számú ajánlást, amelyből ugyan nem lett az Emberi Jogok Európai Egyezményének kiegészítő jegyzőkönyve, de amikor felvették az Európa Tanácsba, Románia kötelezettséget vállalt a teljesítésére. Az ajánlás 11.-ik cikkében kimondja, hogy, azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek. Ez nem más, mint az egy régióban többséget alkotó nemzeti közösség joga a területi autonómiához. Ugyancsak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése fogadta el tíz évvel ezelőtt - egy másik évforduló - az Andreas Gross jelentése alapján készült, híres 1334/2003-as számú ajánlást, amely a kisebbségek autonómiáját, mint a konfliktusok megelőzésének eszközét jelöli meg. E kettős évfordulóra való tekintettel kértük az Európa Tanács tisztségviselőitől, hogy az autonómia európai évévé tegye az Európa Tanács a 2013-as évet. Ezt a kérést arra hivatkozva hárították el, hogy nincsen hagyománya az Európa Tanácsban az egyes évek elnevezésének.

            Ettől függetlenül az Európa Tanács fontos nemzetközi fóruma lesz az autonómia küzdelemnek a jövőben is. Hadd említsem fel példaként, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének januári ülésszakán, Gaudi-Nagy Tamás azon kérdésére válaszolva, hogy kiáll-e a székelyek autonómia törekvése mellett, Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára három fontos dolgot mondott: egyrészt azt, hogy nem ismeri a Romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett, és azt, hogy kisebbségi ügyekben a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény a meghatározó. Egy fontos idézet következik a válaszból: „Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.

            A mi kötelességünk pedig, hogy tájékoztassuk az Európa Tanácsot, kiemelten Thorbjørn Jagland urat a romániai állapotokról. Arról, hogy Románia húsz év alatt sem teljesítette az Európa Tanácsba történt felvételekor tett kötelezettségvállalásait, és az 1201/1993 számú ajánlás gyakorlatba ültetéséről még a párbeszédet is elutasítja.  Mi több, az Európa Tanács ajánlásait a román állam intézményei rosszhiszeműen kezelik. Erre vonatkozóan egy konkrét példával tudok szolgálni. A Székely Nemzeti Tanács törvénykezdeményezését Székelyföld autonómiájára vonatkozóan Románia szenátusa elutasította. A döntés egyik dokumentuma a parlament Törvényhozási Tanácsának negatív véleményezése, amely az elutasítás mellett, - meglepő módon - éppen az autonómiához való jogot megfogalmazó 1201-es ajánlásra hivatkozik. Azt állítja ez a véleményezés, hogy az ajánlás 12.-ik cikke elutasítja a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Az idézett cikkelyt azonban át kellett írniuk, meg kellett hamisítaniuk, hogy az alátámassza a saját, elfogult és retrográd viszonyulásukat a kollektív jogokhoz. Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa meghamisította az Európa Tanács egy, a védelmünkben elfogadott dokumentumát, hogy azt ellenünk használhassa!

            Büntető feljelentést tettem ezért a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészségen, és január elején meg is kaptam a választ. Nem indul eljárás az ügyben, mivel a Törvényhozási Tanács „csak konzultatív testület” és a véleményezése nem jár jogkövetkezményekkel. A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészség főügyészéhez címzett fellebbezésemben feltettem azt a kérdést, ugyan mi szükség van a Törvényhozási Tanácsra, ha a törvényjavaslatokhoz csatolt véleményezésének nincs jogkövetkezménye? Ezek konzultatív jellege nem mentesíti a Törvényhozási Tanács elnökét az igazmondás kötelezettsége alól, az alól a kötelezettség alól, hogy ne tévessze meg a törvényhozót. A törvényhozó hatalom félretájékoztatásának rendkívül súlyos és káros következményei vannak. Románia Szenátusának félrevezetése, nemzetközi dokumentumok meghamisításával, egy rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekmény, abban az értelemben, ahogy azt a Büntető Törvénykönyv 146. cikke megfogalmazza. A Büntető Törvénykönyv 146. cikke értelmében rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekménynek minősül egy közhatóság működésében előidézett súlyos zavar. Márpedig a nemzetközi dokumentum meghamisítása gátolja Románia Európa Tanáccsal szemben vállalt, az 1123 számú határozat 13. cikkébe és a 176/1993 számú véleményezésben foglalt kötelezettségeinek teljesítését. Ilyen módon veszélyeztetett Románia nemzetközi szavahihetősége is. Ez áll a fellebbezésben, és benne kell lennie a tájékoztatásban, amelyet Thorbjørn Jagland úrnak, és az Európa Tanács tisztségviselőinek elküldünk az 1201/1993 számú ajánlás elfogadásának huszadik, az 1334/2003 számú ajánlás elfogadásának tízedik évfordulóján. 

            Tíz évet foglal keretbe a bevezető mondatom, és az, amit elbeszéltem Önöknek a legfrissebb eseményekről. Beszéljünk arról is, ami közben történt. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiáját megkerülhetetlen kérdéssé tette a közéletben. Az ország és a nagyvilág szeme előtt kirajzoltuk Székelyföldet Románia és Európa térképen. A közélet olyan változáson ment át, hogy a 2003 előtti idők soha nem hozhatók már vissza.

A méltánytalanul elfelejtett Dr. Csapó Józsefnek köszönhetően megfogalmaztuk a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumát: Székelyföld autonómia- statútumát. A tervezetet az alakuló települési székely tanácsok megvitatták, javaslatokat tettek a kiegészítésére, így ma, a székelyek autonómia-törekvésének leghitelesebb dokumentuma is. Világosan tartalmazza azt, hogy mit akarunk, és miért akarjuk. Leírja az autonóm Székelyföld intézményeit, azok hatáskörét és működését, de megfogalmazza Székelyföld autonómiájának célját is. A statútum első pontja kimondja: „Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul.”   

            Mi hát a székely autonómia célja? A magyar nemzeti önazonosság védelme. Azért akarunk autonómiát, hogy szabadon dönthessünk a mi dolgainkban, és mindeközben Székelyföld megmaradjon magyarnak. Ez a Székely Nemzeti Tanács – ha úgy tetszik kőbevésett – válasza mindazoknak, akik nem akarják érteni: a székely az magyar!  

            Fodor Imre elnöksége idején szervezi meg a Székely Nemzeti Tanács azt a népszavazást, amelynek során Székelyföld megkérdezett 210.000 lakójának 98%-a mond igent az autonómiára, és amely ma is fontos hivatkozási alap az autonómia küzdelemben.

             Nem fogok minden fontos eseményre kitérni, hiszen nem célja ennek a rövid áttekintésnek, hogy a Székely Nemzeti Tanács tíz éves történelmét ismertesse. Inkább a jövőbe néznék a befejező gondolat előtt. Naponta beszélünk az Európai Polgári Kezdeményezésről, arról, hogy miképpen lehetne ezt az új eszközét az európai demokráciának az autonómia törekvések előmozdítójává tenni. Igazat adok az előttem szóló Ágoston Andrásnak: a kisiklatás veszélye fennáll. Káros az energiák lekötése olyan mozgalmakban, amelyek vagy azért meddők, mert nem az EU jogalkotási hatáskörében próbálnak jogszabályt kezdeményezni, vagy azért mert azok a nemzeti közösségek önrendelkezésének ügyét nem előre viszik, hanem gátolják.

            Csakis érdemi, a célokra, a tartalomra irányuló együttműködéssel lehet jó eredményt elérni. A gondolkodásra, a koncepcióra kell helyezni a hangsúlyt, és akkor lehetséges a jó szakmai együttműködés is, és csakis előremutató, jó terveket szabad támogatni. 

            Székelyföld elemi érdeke, hogy a nyelvi, nemzeti, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók érdekeit, regionális identitását európai szintű jogszabály védje. Ezt el lehet érni, ha mindannyian akarjuk. Oda kell figyelnie mindenkinek arra, hogy a közigazgatási reform ürügyén, Székelyföldet egy román többségű régióba tagolnák be, amelyen belül a székely-magyar közösség részaránya mindössze 29%. Románia arra készül ezzel, hogy megszegje a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, de azt a Kisebbségi Keretegyezményt is, amelyről épp most mondta el az Európa Tanács főtitkára:

            „Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.

            Eltelt tíz év az erdélyi autonómia mozgalmat elindító szatmári nagygyűlés óta. Ma még nagyobb lendületre, még több akaratra, még nagyobb összefogásra van szükség, mint tíz évvel ezelőtt. Meg vagyok győződve, hogy az erdélyi magyarság háromszintű autonómiáját, és ezen belül a székely szabadság intézményi keretét, Székelyföld területi autonómiáját meg fogjuk teremteni.

               Köszönöm, hogy meghallgattak!

           

Izsák Balázs

A Székely Nemzeti Tanács elnöke

* Elhangzott Szatmárnémetiben, 2013. február 2.-án, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján.