Harangszóval és gyertyagyújtással is emlékezzünk a madéfalvi veszedelemre!

    A székely nemzeti ellenállás két esztendejére, 1762-63-ra is emlékezünk a madéfalvi veszedelem 250 éves évfordulóján, 2014. január 7.-én. Ma is ragaszkodunk ahhoz a szabadságeszméhez, amelyért eleink küzdöttek, és amelyért meg is haltak, ha az önkény nem hagyott más választást. Ma a jog és demokrácia eszközeivel küzdünk érte, hiszen ma a székelyek szabadságát az autonómia intézménye hozhatja el. Ezzel a gondolattal kérjük történelmi egyházaink székelyföldi gyülekezeteit, hogy a január 6-ról 7-re virradó éjszaka, pontban éjfélkor szólaltassák meg a harangokat, a székelyek pedig ezzel egy idõben tegyenek égõ gyertyákat otthonaikban az ablakpárkányokra és imádkozzunk együtt, a madéfalvi áldozatok emlékére és Székelyföld jövőjéért.
      Kérjük a gyülekezetek lelkészeit, papjait, hogy előzetesen hirdessék ki a templomokban a harangozást, hogy mindenki számára ismert és nyilvánvaló legyen, miért szólnak január 6.-ról 7.-re virradó éjszaka a székelyföldi harangok.

                                                                                                                  Izsák Balázs
                                                                                                 A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2013-12-23

Egy oldal Egyed Ákos könyvéből: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1989-ig, Pallas-Akadémia könyvkiadó, Csíkszereda 2013

Nyílt levél Dorin Floreahoz, Marosvásárhely polgármesteréhez Scrisoare deschisă Domnului Primar Dorin Florea

Tisztelt Polgármester Úr!

           

Méltatlankodással vettem tudomásul, hogy a marosvásárhelyi helyi rendőrség főnöke, Valentin Bretfelean, pénteken bejelentette, hogy a székely zászló kitűzését 30.000 lej pénzbírsággal büntette, a 185/2013 számú, a reklámanyagok elhelyezésére és engedélyezésére vonatkozó törvénynek megfelelően.

Mindenekelőtt engedje meg nekem, hogy a jelzett törvény 3. cikkét idézzem, amely a reklám fogalmát meghatározza. A törvény értelmében reklámnak minősül „azoknak a sajátos módszereknek és eszközöknek az összessége, amelyek segítik a fogyasztókat, hogy bizonyos termékeket vagy szolgáltatásokat megismerjenek és értékeljenek, vagy tájékoztatják a közönséget egyes eseményekről, helységek rendeltetéséről, termékbemutatókról, üzletmegnyitásokról és más hasonlókról, valamint bármely formában történő bemutatása kereskedelmi, ipari, kézműves vagy szabadfoglalkozású tevékenységeknek, azzal a céllal, hogy javak és szolgáltatások, jogok és kötelességek eladását előmozdítsák.”    

Látva ezt a törvényes előírást, teljes bizonyossággal megállapítható, hogy Bretfelean úr önkényesen és helytelenül járt el, amikor a székely zászlót „reklámanyagnak” minősítette, túllépve ugyanakkor törvényes hatáskörét, mivel neki nincs joga más értelmezést adni a törvény betűjének, mint amelyet a törvényhozó adott. Tudatában vagyok annak, hogy a megbüntetett joga megfellebbezni a Bretfelean úr által törvénytelenül meghozott döntést. Az én közbenjárásomat azzal indoklom, hogy az ő nyilatkozata szerint ez a hatalmi visszaélés általában a székely zászló ellen irányul, és Marosvásárhely egész lakosságát fenyegeti, ha valaki kitűzné a zászlót, nyilvánvaló szándéka pedig a város magyar közösségének a megfélemlítése a hajdani szekuritáté módszerével.     

Szeretném emlékeztetni, hogy Románia Művelődési Minisztériuma által, a Segesvári Bíróság mellett működő Ügyészség kérésére kiadott hivatalos értékelésnek megfelelően a székely zászló egy történelmi közösség jelképe, következésképpen a használata nem ütközik törvénybe. Túl azon, hogy a székely zászló nem „reklámanyag”, következésképp a 185/2013 számú törvény megszorításai nem alkalmazhatók rá, a minősítés önmagában is a székelység – az Oktatás és Kulturális Örökség Minisztériuma szerint: történelmi közösség – megsértése is, súlyos provokáció, amely veszélyezteti a térségben a társadalmi békét is. Úgy tekintem, hogy ezek a cselekedetek elegendően súlyosak ahhoz, hogy indokolják Valentin Bretfelean úr leváltására és megbüntetésére irányuló, ezúton előterjesztett kérést.    

Csatolom a levelemhez a Segesvári Bíróság mellett működő Ügyészség által kiadott dokumentum másolatát.

Nagyon sajnálom, hogy éppen karácsony előtt vagyok kénytelen ezt a levelet Önnek megírni, ám ha valakinek keresztényietlen magatartást lehet felróni, azt bizonyosan nem a megtámadottak között kell keresni.  

Kívánok Önnek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt városunk, Marosvásárhely javára.

Kiemelt megbecsüléssel: 

                                                                                        Izsák Balázs

                                                                      A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2013.12.23.

 

Stimate Domnule Primar!

           

Am aflat cu indignare că şeful poliţiei locale din Târgu Mureş, Valentin Bretfelean, a  declarat vineri că a sancţionat arborarea drapelului secuiesc cu o amendă de 30.000 de lei, conform prevederilor Legii 185/2013 privind amplasarea şi autorizarea mijloacelor de publicitate.

În prealabil permiteţi-mi să redau din legea invocată articolul 3., litera o., care defineşte noţiunea de publicitate. În sensul legii, prin publicitate se înţelege: „totalitatea modalităţilor şi instrumentelor specifice utilizate pentru a facilita cunoaşterea si aprecierea de către consumatori a anumitor produse, servicii sau pentru a informa publicul asupra unor evenimente, a destinaţiei unor spaţii, lansări de produse, deschideri de magazine şi altele asemenea, precum şi orice forma de prezentare a unei activităţi comerciale, industriale, artizanale sau liber-profesioniste având ca scop promovarea vânzării de bunuri şi servicii, de drepturi si obligaţii.”

Văzând această prevedere legală, se poate constata cu certitudine că domnul Bretfelean a calificat drapelul secuiesc drept „mijloc de publicitate” în mod arbitrar şi incorect, depăşindu-şi în acelaşi timp şi atribuţiile sale legale – domnia sa neavând dreptul de a da o altă interpretare literei legii, diferită de cea dată de legiuitor. Sunt conştient de faptul că celui amendat îi aparţine dreptul de a contesta decizia luată în mod ilegal de domnul Bretfelean. Intervenţia mea o motivez prin faptul că, în conformitate cu declaraţia sa, abuzul de putere al domniei sale se îndreaptă în general împotriva drapelului secuiesc, şi ameninţă întreaga populaţie a oraşului Târgu-Mureş datorită  situaţiei arborării drapelului, având intenţia clară de a intimida comunitatea maghiară cu metodele fostei securităţi.

Doresc să vă reamintesc că, în conformitate cu aprecierea oficială a Ministerului Culturii al României, redactată la solicitarea Parchetului de pe lângă Judecătoria din Sighişoara, drapelul secuiesc este simbolul unei comunităţi istorice, în consecinţă folosirea acestuia nu contravine legii. Dincolo de faptul că, în conformitate cu legea citată, nu este un „mijloc publicitar”, şi în consecinţă restricţiile Legii 185/2013 nu i se pot aplica, calificativul în sine mai este şi o jignire a secuimii – comunitate istorică, în opinia Ministerului Culturii şi Patrimoniului Naţional - o provocare gravă, care periclitează pacea socială în zonă. Consider că aceste fapte sunt suficient de grave pentru a justifica cererea, înaintată pe această cale, pentru demiterea din funcţie şi sancţionarea domnului Valentin Bretfelean. 

Ataşez scrisorii mele copia documentului emis de Parchetul de pe lângă Judecătoria din Sighişoara. 

Îmi pare deosebit de rău că am fost nevoit să vă adresez această scrisoare tocmai în ajunul Crăciunului, dar dacă o  atitudine necreştinească i se poate imputa cuiva, precis că acela nu trebuie căutat printre cei atacaţi.

Vă urez un Crăciun fericit şi un an nou plin cu succese spre binele oraşului nostru, Târgu-Mureş.

Cu deosebită consideraţie:

                                                                                                       Izsák Balázs

                                                                              Preşedintele Consiliului Naţional Secuiesc

Târgu-Mureş 23.12.2013

Nem elég!

     Megállapítható, hogy felgyorsult az aláírás, most már átlagosan naponta ezren írják alá a kiáltványt. Viszont, ha azt akarjuk, hogy legkevesebb 150.000 aláíró legyen, akkor ebben az ütemben 150 napra lenne szükség.
     Ez így nem elég! Lehet a tét nem világos mindenki számára, s esetleg meg is kérdezik sokan: ha már az arcukat is adták a jelenlétükkel a tüntetéshez, miért kell külön a nevük is? 
   1. Azért, mert ötvenöt kilométer távolságon nem volt mód arra, hogy akár közfelkiáltással a résztvevők elfogadják a kiáltványt. A kifejezett igény súlyát, hitelét erősíti, aki aláírja. Aki ezzel egyetért, az írja alá!
  2. Azért, mert kilátásba helyeztük a tiltakozó megmozdulások folytatását és felerősödését. Visszaigazoljuk a kiáltvány aláírásával, hogy igen, ezt fogjuk tenni? Akinek a válasza igen, az írja alá!
   3. Azért, mert akarjuk, hogy Székelyföld autonómiájának pártoktól független, de esetenként azokkal együttműködő mozgalmi háttere legyen. Egy mozgalom számára a legegyszerűbb dolog az internetes aláírásgyűjtés. Legalább ezt meg tudjuk-e tenni? Akinek a válasza igen, az írja alá!
  4. Azért, hogy újra letegyük a kiáltványt a román kormány asztalára megtámogatva százezernél több aláírással, jelezve ezzel, hogy a párbeszéd elutasítása, a tüntetések semmibevétele, nem csüggeszt, hanem megerősít, a mozgalmunk pedig nem gyengül, hanem újabb lendülete vesz. Aki ezzel egyetért, az írja alá!

   5. Azért, mert a nagyvilág magyarsága nagy szolgálatot tett azzal, hogy harminc helyszínen szerveztek tüntetéseket, és képes folytatni ezt a küzdelmet, növelni a helyszíneket, bővíteni a küzdelem eszköztárát. Meg tudja szólítani a nem magyar honfitársakat és sokukat rá tud venni a csatlakozásra. Aki ezzel egyetért, az írja alá!        

Tíz esztendős küzdelem áll a Székely Nemzeti Tanács mögött. Nem bontottunk pezsgőt, nem ünnepeltünk. Megtesszük majd a Székely Parlament alakuló ülésének a napján. Addig azonban marad a mindennapos küzdelem, cselekvés, még ha lesz is olyan nap, amikor „csak” aláírásra buzdítunk.     

Jövőbe vetett bizakodással

                                      Marosvásárhelyi megemlékezés a madéfalvi veszedelemről

          250 éves évfordulója lesz 2014. január 7-én a madéfalvi veszedelemnek. A Mária Terézia által elrendelt kényszersorozás ellen tiltakozó 2500 csíki és háromszéki székely áldozatvállalásának emléke arra kötelez bennünket, mai székelyeket, hogy ragaszkodjunk ahhoz a szabadságeszméhez, amelyért eleink küzdöttek, és amelyért meg is haltak, ha az önkény nem hagyott más választást. Egyed Ákos írja: „… a székelység kemény katonai küzdelme 1762-63-ban egészébe véve szabadságharcnak minősül, történelmi tett volt, amelynek emléke mélyen bevésődött a székelység történeti tudatába.”
       A huszonegyedik században az emberi méltóság megbecsülésének egyedül méltó feltétele változatlanul a szabadság. Mai korlátai békés eszközökkel ledönthetők, és elszántsággal, akarattal, munkával és tudással megteremthetők a székely szabadság modern intézményi garanciái, azaz Székelyföld területi autonómiája. Ehhez azonban – mint eleinknek Zöld Péter szavára - nekünk is meg kell szerveznünk sorainkat. Az idén a Székely Szabadság Napjára, illetve a Székelyek Nagy Menetelésére végzett szervező munka nyilvánvalóvá tette, hogy szükség van egy olyan, nagy tömegbázissal rendelkező autonómiamozgalomra, amely a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett célok valóra váltásában emberek tízezreinek akaratát tudja szervezetten összefogni, és amely politikai pártok tagjait, és pártonkívüli magánszemélyek sokaságát tudja alkalmanként egyesíteni. Egy ilyen mozgalom elindítása méltó megemlékezés lehet a madéfalvi veszedelem áldozataira és a hatalmi önkénnyel szembeforduló székelyekre.
        Ezekkel a gondolatokkal hívjuk Marosvásárhely és Marosszék lakóit, de a távolabb lakókat is, hogy január 7-én vegyenek részt a Marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében 18.00 órakor kezdődő megemlékezésen. Délelőtt, akik személyesen nem tudnak részt venni, lélekben azok is ott lesznek a madéfalvi emlékműnél szervezett felemelő rendezvényen, este pedig azt tesszük nyilvánvalóvá a székelyek fővárosában, hogy ez nem csak egy helyi megemlékezés volt, hanem messze túlmutat Madéfalva határán, érinti a székelység és Székelyföld egészét, amikor a múlt példájából kiindulva a holnapi összefogásra gondolhat minden székely bárhol éljen is.       
        Emlékezzünk 1764. január 7-ére, és emlékezzünk népünk minden történelmi próbatételére jövőbe vetetett bizakodással.

Marosvásárhely, 2013. december 13.

                                                                                                Izsák Balázs
                                                                                A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Írjuk alá a Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványát!

Két héttel ezelőtt nyitottuk meg aláírásra a Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványát. A cél az, hogy legalább annyian írják alá, ahányan részt vettek a menetelésen, azaz legalább 150.000-en. Két hét alatt a kérésünk mindössze 4000 emberhez jutott el. Ki kell mondani: ez kevés. Jó lenne, ha magyarok százezrei értenék meg: nem pusztán a kiáltvány újbóli megerősítéséről van szó, hanem seregszemléről is, és annak a mozgalmi potenciálnak a felerősítéséről is, amelyen a székely autonómiatörekvést továbbépíteni lehet Székelyföldön és szerte a nagyvilágban. Meg kell teremtenünk a mozgósításnak azt a nagy tömegekre kiterjedő kapcsolatrendszerét, amelyet használni lehet a jövőben.

Értessük meg ismerőseinkkel, hogy a Székelyek Nagy Menetelése nem egyszeri szalmaláng fellobbanás volt, hanem létezik mindnyájunkban egy állandó lelki készültség, készség a közös cselekvésre, hogy békés eszközökkel, de bátran és határozottan lépjünk fel újból és újból Székelyföld autonómiájáért. Készüljünk a Székely Szabadság Napjára, március 10-ére, amikor Marosvásárhelyen, Székelyföld örök fővárosában együtt fogunk megemlékezni vértanúink kivégzésének 160-ik évfordulójáról, és együtt fogalmazhatjuk meg újból igényünket a szabadságra. 

 Ezeknek megfelelően kérem a Székelyek Nagy Menetelésének minden résztvevőjét, a támogató szervezeteket, a Székely Nemzeti Tanács minden küldöttét, és mindazokat, akik rokonszenvvel követték az eseményt, hogy írják alá a rendezvény kiáltványát a http://www.autonomia.ro honlapon (petíciók menü), és mozgósítsanak másokat is az aláírásra.


                                                                                                        Izsák Balázs,

                                                                                       a Székely Nemzeti Tanács elnöke
 Marosvásárhely, 2013. december 10.

Izsák Tamás fotója öt menetelőről valahol Réty és Maksa között

A székelyek ügye az ENSZ genfi fórumán

Az ENSZ szervezésében ez év november 25.-26.-án került megrendezésre Genfben a Kisebbségi Fórum hatodik ülésszaka. A konferencia megvitatta az Izsák Rita független szakértő által elkészített dokumentumot, amelynek címe: „A vallási kisebbségek jogainak szavatolására vonatkozó ajánlástervezet.”  

A konferencián részt vett a Székely Nemzeti Tanács küldöttsége: Izsák Balázs elnök, Árus Zsolt gyergyószéki alelnök, Dabis Attila külügyi képviselő.

A küldöttség nevében Dabis Attila szólalt fel, kiemelve: „Erdély magyar ajkú székely közössége sajátosságok változatos sorával rendelkezik. Része egyrészt a magyar kulturális nemzetnek, tagjai ugyanakkor állampolgárai Romániának. Kisebbségben vannak az államon belül, ugyanakkor mindig is többségben voltak saját, hagyományos területükön, Székelyföldön. Van saját zászlójuk, címerük és himnuszuk, van sajátos kultúrájuk, amely megkülönbözteti őket a magyarságon belül is, és kulturális szigetté teszi őket Romániában. Szigetté nemcsak nyelvi, hanem vallási szempontból is, hiszen épp velük végződik a nyugati kereszténység, a Kárpátokon túl már ortodoxok élnek.”

A továbbiakban kiemelten foglalkozott az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatásának megtorpanásával, valamint a burkolt diszkriminációval, ahogyan az állam a nem ortodox egyházakat kezeli.

Üdvözölte, hogy az ajánlás kitér az autonómia kérdésére is, 35. pontjában megállapítva, hogy „Ahol a vallási kisebbségek többséget alkotnak, az adott régióban vagy helységben a kulturális és/vagy politikai autonómia megfelelő megoldásnak tekinthető, kellő figyelmet fordítva azok jogainak a szavatolására, akik ezekben a helységekben a kisebbséget alkothatják”

Románia képviselője felszólalásban reagált az elhangzottakra, kijelentve, hogy az egyházi vagyonok visszaszolgáltatása diszkriminációmentes, és Romániában nincsen államvallás.   

Az ajánlástervezethez további javaslatokat lehet tenni, így segítve a független szakértő, különben nagyon színvonalas, sok részletre kitérő munkáját, amelynek véglegesítésére márciusban kerül sor.

A Székely Nemzeti Tanács képviselői két kiegészítést fogalmaztak meg:

1. Az államok a területükön levő vallási felekezeteknek támogatást csakis a különböző felekezetekhez tartozó állampolgárok közötti teljes és tényleges jogegyenlőség alapján, áttekinthető módon nyújthatnak. Tilos bármely felekezetnek a hátrányos megkülönböztetése, beleértve a diszkrimináció közvetett formáit is. A vallási kisebbségeknek nyújtott többlettámogatás nem minősül diszkriminációnak.

2. Mindazokat a jogfosztásokat, az ENSZ Alapokmányával és szellemével ellentétes intézkedéseket, amelyekkel korábbi totalitárius rendszerek egyes felekezeteket sújtottak az államok maradéktalanul, indokolatlan halasztások nélkül az érintett felekezetek igényeinek megfelelően jóváteszik. A jóvátételnek ki kell terjednie az önkényesen megszüntetett egyházi intézmények visszaállítására, a korábban elkobzott ingó és ingatlan vagyon maradéktalan és föltétel nélküli visszaszolgáltatására, illetve, ahol ez objektív okokból nem lehetséges a méltányos kártérítésre. 

Sepsiszentgyörgy 2013. december 01.

                                                           A Székely Nemzeti Tanács sajtóirodája                                     

Három feszült perc a gyűlésterem kivetítőjén

A képaláíráshoz, úgy érzem kell egy magyarázatot toldanom. Minden felszólalás három percet tarthatott. Amikor eltelt egy fél perc, feltámadt bennem a kétely: Attila nem fogja ennyi idő alatt elmondani a mondanivalóját. Jelezni kellene, hogy gyorsabban, de erre nincs mód, az óriáskivetítőn minden arcrezdülésem .látható. Végül a három perc leteltét jelző csengő és Attila végszava egyszerre hangzik el. Lekerülünk a kivetítőről, én gratulálni tudok ifjú kollégámnak, akinek tiszta csengésű, tökéletes angol kiejtéséért, és a jó fogalmazásért is többen gratulálnak nekem. Én meg továbbítom az elismerést, és magamban örvendek annak, hogy a székelyek üzenete átlépte a hallgatóság ingerküszöbét. De ez utóbbi mondatra még visszatérek, addig is ide illesztem a felszólalás magyar változatát:        

Felszólalás az ENSZ genfi fórumán

Erdély magyar ajkú székely közössége sajátosságok változatos sorával rendelkezik. Része egyrészt a magyar kulturális nemzetnek, tagjai ugyanakkor állampolgárai Romániának. Kisebbségben vannak az államon belül, ugyanakkor mindig is többségben voltak saját, hagyományos területükön. Van saját zászlajuk, címerük és himnuszuk, van sajátos kultúrájuk, amely megkülönbözteti őket a magyarságon belül is, és kulturális szigetté teszi őket Romániában. Szigetté nemcsak nyelvi, hanem vallási szempontból is, hiszen épp velük végződik a nyugati kereszténység, a Kárpátokon túl már ortodoxok élnek.

A kommunizmus ideje alatt tömeges méretben kobozták el a katolikus, a református, az unitárius, valamint az evangélikus egyházak tulajdonát. Több száz intézményt, iskolákat, könyvtárakat vettek el tulajdonosaiktól. A vasfüggöny lehullása óta Kelet- Közép Európa államai olyan politikai átalakuláson mentek keresztül, melynek részét képezte olyan jogszabályok elfogadása, ami biztosítja az említett intézkedések jóvátételét. Ezen jogszabályok alapján a kilencvenes évek elején számos ingatlan visszakerült tulajdonosához, ám e folyamat rövid idő alatt megtorpant, és máig befejezetlen maradt. Ennek okán úgy véljük, létfontosságú további halasztás nélkül biztosítani a teljes és tényleges kárpótlást a korábbi totalitárius rendszerek által a vallási kisebbségekkel szemben hozott jogellenes intézkedésekért.

Egy másik kihívás, a nyugati kereszténységhez tartozó személyek számára Romániában, hogy az állam az ortodox egyházat, állam-egyházként favorizálja, amely így több közpénzben részesül, mint az ország többi vallási közössége. Az ENSZ minden tagállama számára alapelvként kellene elfogadni, hogy a felekezeteknek nyújtott állami támogatás a különböző felekezetekhez tartozó személyek jogegyenlőségére épüljön, kizárva a közvetlen, vagy közvetett diszkrimináció minden formáját. E támogatásoknak átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a vallási kisebbségeknek juttatott többlettámogatások nem értelmezhetőek diszkriminációként.

Üdvözöljük, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által megszervezett fórum ajánlás-tervezete utal az anyaországoknak a kisebbségi konfliktusok megoldásában betöltött fontos szerepére. Üdvözöljük továbbá, hogy a tervezet megfelelő eszköznek tekinti a különböző kulturális és/vagy területi autonómiákat arra, hogy javítsák a vallási kisebbségeknek a közéleti döntéshozatalban való hatékony részvételét. Ugyancsak jelentősnek tartjuk a tagállami illetve nemzetközi, diszkrimináció ellenes jogszabályok fontosságának megerősítését.

A romániai kárpótlási folyamatot elégtelennek és befejezetlennek tartjuk, az ország vallási felekezeteinek jelenlegi támogatási rendszerét pedig diszkriminatívnak és átláthatatlannak. Jól tudjuk, hogy ehhez hasonló problémák más országokban is léteznek, ezért arra kérjük az ENSZ-et, hogy bátorítsa, ösztönözze, de ugyanakkor figyelje és alaposan ellenőrizze is a tagállamaiban megvalósuló jóvátételi eljárásokat, valamint pénzügyi támogatások rendszerét, hogy a vallási kisebbségek megkapják a megfelelő kártalanítást a korábbi diktatúrák alatt elszenvedett igazságtalanságért, és szűnjön meg a pénzügyi diszkriminációjuk. Annak érdekében, hogy segítsük az Emberi Jogi Bizottságot ezen célok elérésében, konkrét javaslatokat fogunk tenni, a szövegtervezet módosítására, a többi résztvevő, valamint a szakértők meghallgatását követően.

                                                                 A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége

Alá lehet írni a Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványát

Egy hónap telt el a Székelyek Nagy Menetelése óta. Közel egy hónapja ígérte meg Románia miniszterelnöke, Victor Ponta, hogy az alkotmány és az Európai Unió jogrendjének szellemében fog választ adni a székelyek igényeire. Pontosan ezt várják a tüntetés résztvevői, de mindazok a százezrek is, akik a televízión keresztül követték az eseményeket. A rendezvény kiáltványát elküldtük Románia kormányának, hogy a válaszadást megkönnyítsük.

Az elmúlt egy hónap alatt azonban válasz nem érkezett. Nem érkezett válasz kilenc hónap alatt a Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján megfogalmazott, Románia kormányának címzett beadványra sem.

Már ma leszögezhetjük: az állampolgárok igényeinek mellőzése, az ígéretek be nem tartása, biztosan nem felel meg annak az európai szellemnek, amelyre Románia miniszterelnöke késlekedő válaszát alapozni kívánja.

A Székely Nemzeti Tanács nem fog sem lemondani a kitűzött célról, Székelyföld területi autonómiájáról, sem letérni a békés, de határozott és következetes küzdelem útjáról, amelyen tíz esztendeje elindult. Itthon és a nagyvilágban, újabb megmozdulásokat fogunk kezdeményezni, és bízunk abban, hogy az október 27.-én megvalósult széleskörű összefogás erősödni fog a jövőben.

Most a világ közvéleményének figyelmét épp a román miniszterelnök beváltatlan ígéretére, Bukarest párbeszédet elutasító, a saját állampolgárait semmibe vevő magatartására kell felhívnunk. Ezért újabb megmozdulások megszervezése előtt megnyitjuk a Székelyek Nagy Menetelésének kiáltványát az egész világ előtt, azzal a kimondott szándékkal, hogy az aláírók tekintélyes hányadát tudjuk a jövőben a székely autonómia mellett mozgósítani.

A Kiáltványt az interneten itt lehet aláírni:
http://www.autonomia.ro/peticiok.html

Marosvásárhely 2013. november 27.                                      
                                                                                                          Izsák Balázs
                                                                                          A Székely Nemzeti Tanács elnöke