A zászlótörvény tervezete továbbra is elfogadhatatlan!

     A Székely Nemzeti Tanács saját jelképeinek elfogadásáról döntött 2004. január 17.-én.  A testület zászlóról, lobogóról és címerről szavazott, amelyek a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett célnak, Székelyföld területi autonómiájának, a székely önrendelkezésnek jelképeivé is váltak a következõ években. A székelység nagymúltú jelképeit, hagyományos színeit megjelenítõ zászló, lobogó és címer ma általánosan elfogadott egész Székelyföldön, de ismertté válik Európában és az egész világon.

     2010-ben Románia mûvelődési minisztériuma a segesvári ügyészség kérésére adott hivatalos szakvéleményezésében egy „történelmi közösség jelképeként” határozta meg a székely zászlót, az ügyészség pedig megállapította, hogy annak kitûzése nem ütközik törvénybe. Ennek ismeretében értelmetlen bármiféle jogszabályt kezdeményezni, ami lehetővé tenné a székely zászló szabad használatát. 

     Ha azonban valaki mégis ilyet tesz, annak föltétlenul figyelembe kell vennie az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Bizottságának (ECRI) Romániáról szóló, 2014.-es  országjelentését, amely kitér a román hatóságoknak a székely  jelképeket üldöző magatartására, és felszólítja Romániát, hogy alkalmazza  az egyenlő elbánás elvét a román, illetve a székely nemzeti jelképek használatához való viszonyában.

     Áttanulmanyozva a készülő zászlótörvenyt, bárki számára nyilvánvalóvá válik, hogy annak célja nem az, hogy a székely zászló szabad, a románnal egyenlő alkalmazását tegye lehetővé. Ha ugyanis a zaklatások beszüntetésének az az ára, hogy megyezászlóvá vagy községi zászlóvá kell leminősíteni Székelyföld, a székely nép zászlaját, akkor túl azon, hogy egy ilyen eljárás méltatlan és elfogadhatatlan volna bármely nép jelképeivel szemben, joggal lehet feltenni a kérdést, hogyan fog ilyen körülmények között érvényesülni az egyenlő bánásmód elve?

     Egy hónap sem telt el az ECRI jelentés nyilvánosságra hozatalától, s az eddigi önkényes eljárást a parlament immár törvénybe foglalná? Nyilvánvaló tehát, hogy a tervezet nem a székely jelképek használatát akarja megkönnyíteni, ellenkezőleg, jelenlegi formájában ráadásul mélységesen antidemokratikus.

     Ismételten a székely önkormányzatokhoz, és a székely falvak és városok közösségeihez fordulunk: álljanak ki határozottan és következetesen a székely zászló, Székelyföld zászlaja mellett, ne engedjék azt átminősíteni sem községi, sem megyezászlóvá. A helyi zászlók elfogadását pedig halasszák el addig, amíg azok elfogadását és használatát az autonóm székely hatóságok fogják szabályozozni. 

       Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az egységes jelképhasználat kifejezője annak, hogy Székelyföld egy és oszthatatatlan, egységes az autonómia mozgalom, és egységes a székely nép az autonómia igénylésében. Mi azzal tudjuk segíteni ezt az egységet, hogy közzétesszük a székely zászló, lobogó és címer pontos képét és leírását.

        A továbbiakban is fenntartjuk a székely zászló védelmében, nagypénteken kiadott felhívásunkat, abban a reményben, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy önazonosságunk illetve közösségi céljaink jelképeit Bukarest az ellenőrzése alá vonja. 

Strasbourg 2014. június 26.

                                                                                                           Izsák Balázs
                                                                                         A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Răspuns Primului Ministru al României

Către Domnul Dr. Victor-Viorel Ponta, Primul Ministru al României

Stimate Domnule Prim-ministru,

Am primit cu satisfacţie şi mulţumire răspunsul cancelariei Dvs. la petiţia adoptată de demonstranţii din Târgu-Mureş, cu ocazia Zilei Libertăţii Secuieşti din 10 martie anul curent. Această satisfacţie şi mulţumire se datorează în primul rând dispoziţiei Dvs. pentru dialog, abordării în fond a majorităţii problemelor ridicate de noi, a preocupării Dvs. de necesitatea protejării diversităţii culturale a României, a exprimării intenţiei Dvs. pentru respectarea şi onorarea pe deplin a tuturor obligaţiilor asumate de România, precum şi preocupării Dvs. în vederea „identificării unui standard cât mai ridicat de protecţie a drepturilor persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale”.

Permiteţi-mi vă-rog în acelaşi timp, ca dincolo de satisfacţie şi mulţumire, să-mi exprim respectuos şi anumite rezerve şi critici faţă de mai multe afirmaţii din scrisoarea Dvs., în speranţa că veţi aprecia sinceritatea noastră.

Nu este astfel acceptabilă afirmaţia Dvs. privind Recomandarea 1201/1993 a Adunării Parlamentare a Consiliului Europei, prin care susţineţi:

„acest document nu are valoare juridică obligatorie şi, pe cale de consecinţă, nu impune statelor obligaţia de reorganizare teritorială sau de garantare a autonomiei teritoriale pe criterii etnice.”

În urma acestui răspuns, se impune analiza mai aprofundată atât a valorii juridice obligatorii a recomandării în cauză pe de o parte, cât şi a garantării autonomiei teritoriale în urma onorării obligaţiilor provenite din aceasta pe de altă parte.   

România în momentul aderării sale la Consiliul Europei, a făcut un angajament unilateral în mod liber privind îndeplinirea prevederilor acestui document. Acest angajament a fost acceptat prin Avizul nr. 176/1993 de către Adunarea Parlamentară. (Adunarea „apreciază declaraţia scrisă a autorităţilor române prin care ele se angajează să-şi fundamenteze politica în domeniul protecţiei minorităţilor naţionale pe principiile definite în Recomandarea 1201/1993...”)

Este arhicunoscută reacţia Adunării Parlamentare a Consiliului Europei din 1995 la o afirmaţie a preşedintelui de atunci al României, Ion Iliescu, care la rândul său în mod similar cu cele cuprinse în scrisoarea Dvs. a negat valoarea obligatorie a recomandării. Drept răspuns la această afirmaţie Adunarea a adoptat Ordinul 508 pe baza raportului Columberg. Hotărârea confirmă caracterul obligatoriu al angajamentelor liber asumate de statele membre în momentul aderării lor la Consiliul Europei.

Rezoluţia 1123/1997 privind respectarea obligaţiilor şi angajamentelor luate de România şi încetarea monitorizării speciale de către Consiliul Europei solicită clar, ca România să continue „să pună la baza politicii sale pentru politica minorităţilor principiile formulate în recomandarea 1201/1993”.

Rezoluţia 1115/1997 privind înfiinţarea Comitetului de Monitorizarea a preluat locul Ordinului 508, menţinând obligaţia statelor membre de a onora angajamentele asumate, dar şi posibilitatea sancţionării neîndeplinirii pe o lungă durată a angajamentelor asumate.

Recomandarea capătă forţă juridică obligatorie pentru România şi prin includerea sa în Tratatul de înţelegere, cooperare şi bună vecinătate între România şi Republica Ungară (1996), înaltele părţi contractante înţelegându-se că prevederile acesteia le „vor aplica, ca angajamente juridice”.  

Respectarea şi onorarea angajamentelor internaţionale ale statelor este un factor fundamental de stabilitate, iar negarea, sau interpretarea evazivă ale acestora este deosebit de gravă şi nu este agreată de comunitatea internaţională. Din acest motiv vă rog respectuos Domnule Prim-ministru să reveniţi asupra afirmaţiei Dumneavoastră privind lipsa forţei juridice obligatorii a Recomandării 1201/1993, şi să confirmaţi, că România îşi va respecta atât angajamentele luate cu ocazia aderării la Consiliul Europei, cât şi cele luate prin tratatul bilateral încheiat între România şi Ungaria. 

Fiind clarificată caracterul obligatoriu pentru România al Recomandării 1201/1993 cităm articolul 11. relevantă din punctul de vedere al doleanţei noastre de autonomie:

În regiunile unde sunt majoritare, persoanele aparţinând unei minorităţi naţionale au dreptul de a dispune de administraţii locale autonome adecvate sau de un statut special, corespunzător situaţiei istorice si teritoriale specifice şi conforme cu legislaţia naţională a statului.

Ceea ce am solicitat noi, şi solicităm în continuare este începerea unui dialog în vederea punerii în practică ale acestei prevederi: Ţinutul Secuiesc să capete un statut special, corespunzător situaţiei istorice şi teritoriale specifice, să aibă autorităţi administrative autonome pe baza unei legi organice. Pentru această doleanţă suntem consideraţi duşmani, etichetaţi cu diverse calificative peiorative, ameninţaţi uneori de autorităţile statutului, iar primarii noştri sunt persecutaţi chiar şi pentru folosirea simbolurilor noastre.       

Aţi considerat  importante şi demne de menţionat

„aprecierile pozitive ale Comitetului consultativ al Convenţiei cadru pentru protecţia minorităţilor naţionale, ale Comitetului de experţi al Cartei europene a limbilor minoritare sau regionale precum şi ale Secretarului General şi ale Secretarului General adjunct ai Consiliului Europei cu privire la demersurile susţinute ale României de consolidare a cadrului intern de protecţie a drepturilor persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale, precum şi implicarea sa activă în implementarea dispoziţiilor celor două convenţii.” 

Situaţia ar fi fost prezentată real, dacă aţi fi făcut referire şi la raportul recent, referitor la România al Comisiei Europene împotriva Rasismului şi Intoleranţei (ECRI). În acest raport sunt 52 (!) de propuneri de modificare ale diverselor legi, proceduri sau practici uzuale şi în 13 cazuri se solicită aceste lucruri în mod repetat, solicitările anterioare nefiind onorate! În legătură cu drapelul secuiesc raportul remarcă atitudinea duplicitară a autorităţilor române şi recomandă ca autorităţile să asigure „aplicarea principiului tratamentului egal privind etalarea şi folosirea simbolurilor naţionale şi regionale şi să remedieze orice încălcare a acestuia.” 

Referitor la reforma administrativ-teritorială aţi afirmat:

„nu există vreo normă de drept internaţional  care să impună statelor o anumită configuraţie administrativ-teritorială, statele fiind ţinute în acest proces de criteriul eficienţei şi principiul aducerii deciziei cât mai aproape de cetăţean, respectiv de obligaţia de a nu adopta astfel de măsuri cu intenţia vădită de a afecta interesele unei minorităţi naţionale.”

Faţă de această afirmaţie vă atragem atenţia, că nu am susţinut niciodată, că „o anumită configuraţie administrativ-teritorială” ar fi impusă statelor, dar am atras atenţia în repetate rânduri asupra unor acte normative internaţionale ce se vor respecta în mod obligatoriu la orice reformă administrativ-teritorială:

- Carta europeană a limbilor regionale sau minoritare, ratificată de către România prin Legea nr. 282/2007, în art. 7 (obiective şi principii), stabileşte că „în ceea ce priveşte limbile regionale sau minoritare, în zonele în care aceste limbi sunt folosite şi în funcţie de situaţia fiecărei limbi, părţile îşi întemeiază politica, legislaţia şi practica pe următoarele obiective şi principii: ... b) respectarea ariei geografice a fiecărei limbi regionale sau minoritare, în aşa fel încât diviziunile administrative existente ori noi să nu constituie un obstacol pentru promovarea respectivei limbi regionale sau minoritare."

- Art. 16 din Convenţia cadru pentru protecţia minorităţilor naţionale, ratificată prin Legea nr. 33/1995, „părţile se vor abţine să ia măsuri care, modificând proporţiile populaţiei din arii locuite de persoane aparţinând minorităţilor naţionale, sunt îndreptate împotriva drepturilor şi libertăţilor decurgând din principiile în scrise în prezenta convenţie-cadru".

- Art. 5 din Carta europeană a autonomiei locale, ratificată prin Legea nr. 199/1997, care reglementează protecţia limitelor teritoriale ale unităţilor administrativ-teritoriale, şi conform căreia „pentru orice modificare a limitelor teritoriale locale, colectivităţile locale în cauză trebuie să fie consultate în prealabil, eventual pe cale de referendum, acolo unde legea permite etc.”

Dar prevedere similară conţine şi Tratatul de înţelegere, cooperare şi bună vecinătate între România şi Republica Ungară:

„Părţile Contractante, fără a aduce atingere măsurilor luate în cadrul politicii lor generale de integrare, se vor abţine de la orice politică ori practică având drept scop asimilarea împotriva voinţei lor a persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale şi vor proteja aceste persoane împotriva oricărei acţiuni urmărind o astfel de asimilare. Ele se vor abţine, de asemenea, de la măsuri care, modificând proporţiile populaţiei din zonele locuite de persoane aparţinând minorităţilor naţionale, sunt îndreptate împotriva drepturilor si libertăţilor care decurg din standardele si normele internaţionale menţionate în paragraful 1 al prezentului articol.”

Aţi mai afirmat:

Argumentele CNS privind încălcarea de către RO a obligaţiilor rezultând din Regulamentul 1059/2003 privind stabilirea unei clasificări comune a unităţilor teritoriale în scop statistic (Regulamentul NUTS) sunt lipsite de fundament, având în vedere că scopul Regulamentului NUTS este de a stabili o clasificare comună, din punct de vedere statistic, a unităţilor teritoriale pentru a permite colectarea, compilarea şi diseminarea unor statistici regionale armonizate la nivelul UE.

Este de notorietate, că regiunile de dezvoltare din România se suprapun unităţilor teritoriale în scop statistic NUTS2, care sunt instrumente importante de accesare ale fondurilor UE şi elemente ale politicii de coeziune a Uniunii Europene, dar în România reprezintă şi baza unor proiecte de reorganizare administrativ-teritorială, chiar celei al Guvernului Dvs. La o abordare sinceră şi cu bună credinţă a subiectului reformei administrative, trebuie amintit şi acest proiect, prin care Ţinutul Secuiesc, cu o populaţie maghiară în procent de 75%, fără consultarea prealabilă a populaţiei este înglobat forţat în regiunea Centru, cu ponderea  maghiarimii sub proporţie de 30%. Intenţia este atât de clară, încât nu ar necesita nici o adăugare. 

Să trecem totuşi în revistă pe scurt situaţia regiunilor NUTS2 la nivel european. Preambulul Regulamentului 1059/2003 privind stabilirea unei clasificări comune a unităţilor teritoriale în scop statistic (Regulamentul NUTS) prevede: unităţile neadministrative trebuie să reflecte circumstanţele economice, sociale, istorice, culturale, geografice sau de mediu.

În conformitate cu articolul 3. alineat (5): „în cazul în care, într-un stat membru, pentru un anumit nivel al NUTS, nu există unităţi administrative de o dimensiune suficientă conform criteriilor menţionate la alineatul (2), acest nivel al NUTS se constituie prin agregarea unui număr corespunzător de unităţi administrative existente alăturate, de dimensiuni mai mici.” În România prin agregarea unui număr corespunzător de judeţe au fost înfiinţate unităţile teritoriale NUTS2, dar cu ignorarea unor criterii impuse: Agregarea se realizează pe baza unor criterii corespunzătoare, precum situaţia geografică, socio-economică, istorică, culturală sau de mediu.

Criteriul cultural şi istoric a fost respectat în toată Europa, exceptând România. (A se vedea anexa la Regulamentul 1059/2003) În această privinţă este edificator exemplul unor regiuni, care prin derogare au abătut chiar de la cerinţele legate de numărul populaţiei, pentru a proteja minorităţile autohtone din regiune. Regulamentul prevede anumite praguri privind numărul populaţiei pentru anumite unităţi teritoriale, pentru NUTS2 aceasta fiind 800.000 şi 3.000.000. Totuşi, trecând în revistă aceste regiuni statistice ale Europei, găsim printre ele şi Valle d'Aosta din Italia cu o populaţie de doar de 130.000 de locuitori. Cum a devenit mult sub pragul impus această regiune unitate teritorială statistică NUTS2 de sine stătătoare? Regulamentul permite o „derogare de la aceste praguri pentru anumite unităţi neadministrative, din motive geografice, socio-economice, istorice, culturale sau de mediu”. Având în vedere că Valea Aostei are particularităţi culturale având şi populaţie autohtonă franceză, tradiţii particulare înrădăcinate în istorie, autorităţile italiene s-au conformat prevederilor Regulamentului 1059/2003, care în viziunea Dvs. nu ar conţine obligaţii pentru România. Chiar mai mult, denumirea Văii Aostei apare în două limbi în anexa regulamentului 1059/2003: Valle d'Aosta/Vallée d'Aoste. Dar aceasta depăşeşte deja cadrul obligaţiilor minimale, Italia necăutând minimul obligatoriu în domeniul protecţiei minorităţilor naţionale. În momentul în care România ajunge la acest nivel al democraţiei, Ţinutul Secuiesc nu va fi doar o regiunea statistică NUTS2 de sine stătătoare, dar prin concursul autorităţilor româneşti va apare în această anexă cu denumirea Ţinutul Secuiesc/Székelyföld. Este similară de altfel şi situaţia Provinciei Autonome Bolzano/Bozen (doar 510.000 locuitori)

În scrisoarea pe care ni l-aţi adresat, reiteraţi ideea unei reforme administrativ-teritoriale ca şi „mijloc pentru îmbunătăţirea eficienţei şi a eficacităţii administrative a unui stat, definindu-se ca o opţiune de bună guvernare”, creând impresia, ca şi cum actuala hartă a regiunilor de dezvoltare – fundamentul proiectului Dvs. de reformă administrativă – ar garanta eficienţă şi eficacitate. Realitatea este însă alta. Dinamica produsului intern brut pe cap de locuitor în regiunea Centru de exemplu, în perioada 2007-2013 arată clar ineficienţa agregării a celor şase judeţe într-o singură regiune, dar şi discriminarea indirectă a teritoriilor cu populaţie preponderent maghiară.  

Tabelul de mai jos, şi harta etnică pe care este reprezentată şi creşterea  produsului intern brut pe cap de locuitor, indică sărăcirea continuă şi artificial susţinută a Ţinutului Secuiesc, în comparaţie cu judeţele cu populaţie românească, favorizate în politica de dezvoltare regională a României.   

	Judeţ	2008 (euro)	2013 (euro)	Creştere
1	Alba	6318	7111	12,5%
2	Brasov	7285	8681	19,2%
3	Covasna	4923	5009	1,70%
4	Harghita	5013	5243	4,60%
5	Mures	5269	5953	12,90%
6	Sibiu	7225	8011	10,90%

           

 Declaraţi că

„statele nu au obligaţia de a promova o reformă administrativ-teritorială în funcţie de criteriul etnic sau pe principiul segregării. Mai mult decât atât, o reformă bazată. pe astfel de principii ar putea afecta grav funcţionarea statului, convieţuirea dintre majoritate şi minoritate; precum şi regimul de protecţie al drepturilor fundamentale ale persoanelor care trăiesc pe teritoriul statului respectiv”.

Nici în petiţia pe care vi l-am adresat, dar nici în documentele noastre nu figurează termenul „etnic”, sau „segregare". Nu am cerut niciodată să ne izolaţi, să ne separaţi. Am cerut doar să recunoaşteţi existenţa colectivităţii secuieşti, şi a Ţinutului Secuiesc cu particularităţile sale culturale, lingvistice, religioase în conformitate cu obligaţiile asumate de România. Chiar şi autonomia solicităm pentru toţi locuitorii Ţinutului Secuiesc, care pentru noi este o entitatea teritorială istorică şi culturală. A numi „segregare” această doleanţă este o denaturare cu rea credinţă a realităţii şi nu prevesteşte nimic bun din păcate pentru colectivitatea de care aparţin.

Negarea consecventă şi vehementă a „criteriului etnic” de către Dvs. şi în general de câţiva politicieni cu funcţii de conducere, ne duce la un text în care într-adevăr figurează acest termen. Însă acest text nu a fost formulat de noi, fiind vorba de actuala lege a administraţiei publice, Legea 2/1968:

Art. 3. - Judeţul este alcătuit din oraşe şi comune - unităţi de bază ale organizării administrativ-teritoriale a ţării - în funcţie de condiţiile geografice, economice şi social-politice, etnice şi de legăturile culturale şi tradiţionale ale populaţiei.

Citind acest text de lege devine clară atât originea termenului „criteriu etnic” în textele Dvs. şi ale altor oficialităţi ale statului, dar devine clară şi intenţia Dvs. – contrară de altfel cu obligaţiile internaţionale ale României – de a şterge acest criteriu din legislaţia administrativă a ţării. Prin aceasta maghiarii din România ar pierde un drept recunoscut astăzi.   

Desigur menţinerea acestui criteriu în procesul de înfiinţare a regiunilor şi aplicarea concomitentă a principiului subsidiarităţii, - invocat şi în scrisoarea Dvs. - ar avea drept consecinţă autonomia Ţinutului Secuiesc, tratată cu atâtea superstiţii şi prejudecăţi de clasa politică română.

Este greu de înţeles această frază din răspunsul scris pe care ni l-aţi adresat:

În concluzie România nu are vreo obligaţie în baza dreptului european de a-şi modifica ordinea administrativă internă şi de, a constitui unităţi administrativ-teritoriale in funcţie de criteriul etnic, cultural sau istoric.

În România se pregăteşte o reformă administrativă, o „modificare a ordinii administrative”. Pentru asta aţi iniţiat modificarea Constituţiei şi aţi comandat redactarea unui studiu în 2013 (raportul CONREG) pentru argumentarea şi justificarea ulterioară a modului cum au fost improvizate regiunile de dezvoltare în 2003.

Contrar afirmaţiei Dvs. la constituirea noilor unităţi administrative rămâne obligatoriu şi criteriul etnic, cultural sau istoric. Cert este, că nu doar obligatoriu, dar şi raţional, democratic fără de care nu se poate vorbi nici de eficienţă, nici de stabilitate.

Rezoluţia 1985/2014 a APCE recent adoptată, în perfectă concordanţă cu tratatele internaţionale ratificate de România, şi amintite mai sus, în articolul 10.3.2 prevede: „La definirea/reforma structurii administrative şi/sau teritoriale indiferent de motivele economice să fie luată în considerare valoarea adăugată a regiunilor istorice în privinţa culturii, limbii, tradiţiilor şi religiilor.”

Şi în sfârşit trebuie să vorbim şi despre perseverenţa cu care încercaţi să justificaţi politica guvernului Dvs. în domeniul politicii minoritare cu lipsa obligaţiilor internaţionale ale României. Chiar nu există posibilitatea ca România să fie în realitate preocupată – cum susţineţi Dvs. – de „identificarea celor mai potrivite mijloace în vederea asigurării unui standard cât mai ridicat de protecţie a drepturilor persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale” şi în consecinţă să facă demersuri chiar şi dincolo de aplicarea minimală ale actelor normative internaţionale obligatorii în domeniul protecţiei minorităţilor? De exemplu, Recomandarea 1201/1993, în articolul 12. prevede: "Nici una din dispoziţiile acestui protocol nu poate fi interpretată ca o limitare sau restrângere a unui drept individual al persoanelor aparţinând unei minorităţi naţionale, sau a unui drept colectiv al unei minorităţi naţionale cuprins în legislaţia statului contractant sau într-un acord internaţional la care acest stat este parte."

Această prevedere porneşte de la faptul, că există, sau pot exista ţări membre ale Consiliului Europei, care – în loc să nege caracterul obligatoriu al angajamentelor asumate, sau să-şi caute interpretări restrictive ori evazive – acordă chiar drepturi mai largi de cele prevăzute în recomandare. Mai mult decât atât, prevederea citată nu permite o interpretare care să limiteze sau să restrângă drepturile colective ale minorităţilor recunoscute deja în legislaţia statutului sau într-un acord internaţional! Atât litera, cât şi spiritul recomandării diferă mult de modul cum abordaţi Dvs. drepturile minorităţilor, fie individuale, fie colective.  În consecinţă există a contradicţie flagrantă între dorinţa „asigurării unui standard cât mai ridicat de protecţie a drepturilor persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale” pe de o parte, şi căutarea minimului obligatoriu impus prin norme internaţionale, sau  interpretarea restrictivă ale acestora pe de altă parte..      

Nu ne surprinde că în opinia Dvs. dreptul internaţional recunoaşte doar drepturi individuale. În acest context ar fi fost important, ca opinia publică din România să cunoască insuccesul amendamentelor la Rezoluţia 1985/2014 a APCE, care s-au referit la ştergerea din document a noţiunii de drept colectiv, fiind respinse toate de Adunarea Parlamentară. 

În încheiere ne exprimăm din nou convingerea, că pacea socială se poate garanta doar prin dialog, aceasta fiind indispensabilă şi la asigurarea climatului de toleranţă, urgentată de altfel şi prin raportul ECRI, şi în acest spirit vă rugăm să primiţi o delegaţie formată din reprezentanţii Consiliul Naţional Secuiesc şi ai autorităţilor locale din Ţinutul Secuiesc, pentru a prezenta direct concepţia noastră privind viitorul Ţinutului Secuiesc. Suntem interesaţi, împreună cu populaţia majoritară, ca în România drepturile minorităţilor naţionale să fie asigurate în conformitate cu experienţele europene pozitive în acest domeniu.

Cu respect:                                                      

                                                                                        

                                                         Izsák Balázs

                                                                              Preşedintele Consiliului Naţional Secuiesc

Târgu-Mureş/Marosvásárhely 2014-06-20 

Scrisoarea Cabinetului Primului Ministru dr. Victor Viorel Ponta

Válasz Románia Miniszterelnökének

Dr. Victor-Viorel Ponta Úrnak, Románia Miniszterelnökének

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Megelégedve és köszönettel vettük át az Ön irodájának válaszát arra a beadványra, amelyet ez év március 10.-én, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi tüntetők fogadtak el. Az elégedettség és a köszönet az Ön párbeszédkészségének szól, annak, hogy érdemben foglalkozott az általunk felvett kérdések többségével, hogy szükségesnek tartja Románia kulturális sokszínűségének védelmét, és kifejezte azt a szándékát, hogy Románia tiszteletben fogja tartani, és teljesíti minden kötelezettségvállalását valamint annak az igyekezetnek, hogy „minél magasabb szintű standardokat ismejenek fel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmében”.      

Ugyanakkor kérjük, engedje meg, hogy túl az elégedettségen és köszöneten tisztelettel megfogalmazzuk a fenntartásainkat és kritikáinkat levelének több kijelentésével szemben, abban a reményben, hogy őszinteségünket értékelni fogja.  

Nem elfogadható az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201/1993 számú ajánlására vonatkozó kijelentése, amelyben azt állítja, hogy:

           

„Ennek a dokumentumnak nincs kötelező jogi érvénye, következésképp az államokra nem rója a területi átszervezés kötelezettségét, vagy az etnikai alapú területi autonómia szavatolását.”   

Ennek a válasznak megfelelően szükséges elemezni úgy a szóban forgó ajánlás jogi kötőerejét, mint az ebből fakadó kötelezettséget a területi autonómia szavatolására.

Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, tett egy egyoldalú, önkéntes kötelezettségvállalást ezen dokumentum előírásainak a teljesítésére. Ezt a kötelezettségvállalást az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a 176/1993 számú Véleményezésével elfogadta. (A Közgyűlés értékeli a román hatóságok írásos nyilatkozatát, amelyben kötelezik magukat, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét az 1201/1993 számú ajánlásban meghatározott elvekre alapozzák).    

Közismert az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a reakciója Ion Iliescunak, Románia akkori államelnökének kijelentésére, aki az Ön levelébe foglaltakhoz hasonlóan tagadta az ajánlás kötelező jellegét. A Közgyűlés erre adott válaszként elfogadta az 508 számú rendeletet a Columberg jelentés alapján. A rendelet megerősíti, kötelezőek a tagállamoknak a csatlakozás során önként tett vállalásai. 

A Románia kötelezettségeinek és vállalásainak tiszteletben tartására és az Európa Tanács általi monitorizálásának megszüntetésére vonatkozó, 1123/1997 számú határozat világosan kéri, hogy Románia folytassa „a nemzeti kisebbségek védelmének az 1201/1993 számú ajánlásban meghatározott elvekre történő alapozását.”

A Monitoring Bizottság létrehozására vonatkozó 1115/1997 számú határozat átvette az 508 számú rendelet helyét, megtartva a tagállamok vállalásainak kötelező jellegét, de szankcionálás lehetőségét is amennyiben a vállalások hosszú távon nem teljesülnek.

Az ajánlás kötelező jogi érvényt kapott Románai számára az által is, hogy bekerült a Magyarország és Románia között megkötött, A megértésre, együttműködésre és jó szomszédságra vonatkozó szerződésbe (1996), mivel a magas szerződő felek megállapodtak abban, hogy ennek előírásait  „jogi kötelezettségként alkalmazzák”.

Az államok nemzetközi kötelezettségvállalásaink tiszteletben tartása és teljesítése a stabilitás alapvető tényezője, ezeknek a tagadása vagy megkerülő értelmezése rendkívül súlyos és elfogadhatatlan a nemzetközi közösség számára. Ebből a megfontolásból kérem Miniszterelnök Úr, vizsgálja felül az 1201/1993 számú ajánlás nem kötelező jellegére tett kijelentését, és erősítse meg, hogy Románia úgy az Európa Tanácshoz történt csatlakozásakor, mind a Magyarország és Románia között megkötött, kétoldalú szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni fogja.

Miután tisztáztuk, hogy az 1201/1993 számú ajánlás kötelező Romániára nézve, idézzük a 11. cikket, amely a mi autonómiatörekvésünk szempontjából releváns:

Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek az állam nemzeti törvénykezésével összhangban.

Amit mi kértünk és kérünk továbbra is, a párbeszéd megkezdése ezeknek a rendelkezéseknek a gyakorlatba ültetése végett: Székelyföld sajátos történelmi és területi helyzetének megfelelően kapjon különleges státuszt, legyenek autonóm közigazgatási szervei egy szerves törvény alapján. Ezért a törekvésért tekintenek ránk ellenségként, bélyegeznek meg pejoratív jelzőkkel, vagy fenyegetnek az állami hatóságok, a polgármestereinket pedig folyamatosan zaklatják még a jelképeink használatáért is.   

Ön fontosnak és említésre méltónak találta

 „a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája Szakértői Bizottságának, valamint az Európa Tanács Főtitkárának és Főtitkár helyettesének pozitív értékelését azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket Románia a kisebbségvédelem kereteinek belső konszolidálása és a két egyezmény előírásainak alkalmazása érdekében tett.”

 

A helyzet bemutatása akkor lett volna valós, ha utalt volna a Rasszizmus és Intolerancia Ellenes Bizottság (ECRI) nemrégiben elfogadott, Romániára vonatkozó jelentésére is. Ebben a jelentésben 52 (!) javaslat van különböző törvények, eljárások vagy gyakorlatok megváltoztatására vonatkozóan, 13 esetben pedig ezek ismételt kérések, mivel ezek a korábbi felszólítások nyomán sem teljesültek. A székely zászlóval kapcsolatban a bizottság felhívja a figyelmet a román hatóságok kétszínű magatartására és kéri, hogy a hatóságok „alkalmazzák az egyenlő bánásmód elvét a nemzeti és regionális szimbólumok kitűzésére és használatára vonatkozóan”.  

A területi-közigazgatási átszervezés tekintetében Ön kijelenti:

„nincs olyan nemzetközi szabály, amely az államok számára egy adott területi-közigazgatási szerkezetet írnának elő, az államoknak ebben a folyamatban a hatékonyságot kell szem előtt tartaniuk, és azt, hogy a döntéshozatalt minél közelebb vigyék az állampolgárhoz, illetve ne foganatosítsanak a nemzeti kisebbségek érdekeit nyilvánvaló szándékkal sértő intézkedéseket”    

Ezzel a megállapítással kapcsolatban kijelentjük, hogy nem állítottuk soha, hogy „egy adott területi-közigazgatási szerkezet” elő lenne írva az államok számára, viszont többször felhívtuk a figyelmet a nemzetközi jognak azokra a normáira, amelyeket kötelező módon tiszteletben kell tartani bármilyen közigazgatási reform során: 

- A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára, amelyet Románia a 282/2007 számú törvénnyel ratifikált, és amely a 7. cikkében (célok és elvek) leszögezi: „A Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukat az alábbi célokra és elvekre alapítják: .. b) minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze e regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát.”

- A Románia által a 33/1995 számú Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.16. cikke értelmében a „Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”

- Az 199/1997 számú törvénnyel ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartája, amely szabályozza a területi-közigazgatási egységek határainak védelmét, és amelynek megfelelően „nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.”

            De hasonló előírást tartalmaz a Magyarország és Románia között megkötött, A megértésre, együttműködésre és jó szomszédságra vonatkozó szerződés is, amely előírja:

A Szerződő Felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk (1) bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.

Ön azt is kijelentette, hogy

"Az SZNT - nek megalapozatlanok azok az érvei, amelyek arra vonatkoznak, hogy Románia megsértette volna az 1059/2003 számú, a statisztikai célú területi egységek nomenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendeletet (NUTS Rendelet), tekintettel arra, hogy a NUTS Rendelet célja egy statisztikai célú közös osztályozás létrehozása, amely lehetővé teszi a regionális szintű statisztikák gyűjtését, összeállítását és terjesztését uniós szinten."

Közismert tény, hogy Romániában a fejlesztési régiók rátevődnek a statisztikai célból létrehozott NUTS2 területi egységekre, amelyek fontos eszközei az EU pénzalapjaihoz való hozzáférésnek és az Európai Unió kohéziós politikájának elemei, de Romániában egyes közigazgatási-területi átszervezésre vonatkozó terveknek is az alapját képezik, éppenséggel az Ön kormányáét is. A közigazgatási reform kérdésének egy őszinte és jóhiszemű megközelítése kitér erre a tervezetre is, amely a 75%-ban magyar lakosságú Székelyföldet a lakosság előzetes megkérdezése nélkül, erővel a Középrégióba tagolná, ahol a magyarság részaránya 30% alatt van. A szándék annyira nyilvánvaló, hogy nem igényel semmilyen kiegészítést.         

Azért csak tekintsük át röviden a NUTS2 régiók helyzetét európai szinten. A statisztikai célú területi egységek nomenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003 számú rendelet (NUTS Rendelet) előírja, a nem közigazgatási területeknek tükrözniük kell a gazdasági, társadalmi, történelmi, kulturális, földrajzi, vagy környezeti körülményeket. 

A 3. cikk. (5) szakaszával összhangban, „ha egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban – a (2) bekezdésben említett ismérvnek megfelelően – nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, e NUTS-szintet megfelelő számú, egymással határos, meglévő kisebb közigazgatási egység összevonásával kell képezni.” Romániában megfelelő számú megye összevonásával hozták létre a NUTS2 területi egységeket, de mellőzve egyes előírt kritériumokat: "Az ilyen összevonás olyan vonatkozó ismérveket vesz figyelembe, mint a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények."

A kulturális és történelmi kritériumot egész Európában tiszteletben tartották, Romániát kivéve (lásd az 1059/2003 Rendelet függelékét). Ebben a tekintetben építő jelegű lehet egyes tartományok példája, amelyeknél el lehetett tekinteni a népességszámhoz kötött küszöböktől, megóvandó a régió őshonos kisebbségét. A rendelet a népességszám tekintetében az egyes területi egységeknek küszöböket ír elő, amely a NUTS2 esetében 800.000 és 3.000.000. Áttekintve Európának ezeket a statisztikai régióit, ott találjuk köztük az Olaszországi Valle d'Aosta –t, (az Aosta Völgyet), jóllehet ennek a népessége, mindössze 130.000 lakost számlál. Hogyan lehetett mégis önálló NUTS2 régió, jóval az előírt küszöb alatt? A rendelet értelmében „egyes nem közigazgatási egységek – sajátos földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények miatt – eltérhetnek a fenti küszöbértékektől.” Tekintettel arra, hogy az Aosta Völgynek történelmi gyökerű kulturális hagyományai vannak, mivel őshonos francia lakossága is van, az olasz hatóságok tiszteletben tartották az 1059/2003 számú rendeletet, amely az Ön meglátása szerint Románia számára nem ír elő kötelezettségeket.  Ami ennél is több, az Aosta Völgy neve két nyelven jelenik meg az 1059/2003 számú rendeletben: Valle d'Aosta/Vallée d'Aoste. Ez azonban túllép a minimális kötelezettségek keretén, Olaszország ugyanis a kisebbségvédelem területén nem a kötelezettségek legalacsonyabb szintjét keresi. Abban a pillanatban, amikor Románia eljut a demokráciának erre a szintjére, akkor Székelyföld nemcsak önálló NUTS2 statisztikai régió lesz, hanem a román hatóságok közreműködésével ebben a függelékben  Ţinutul Secuiesc/Székelyföld néven fog megjelenni. Hasonló a helyzete Bolzano/Bozen Autonóm Provinciának is (csak 510.000 lakos)

A nekünk címzett levélben, Ön megismétli az olyan közigazgatási-területi reformnak a gondolatát, amely „az államigazgatás hatékonyságának és eredményességének az eszköze, a legjobb kormányzás kiválasztásának esélye”, azt a látszatot keltve, mintha a fejlesztési régiók jelenlegi térképe – az Önök közigazgatási tervének az alapja – szavatolná az eredményességet és hatékonyságot. A valóság azonban más. Az egy főre eső nemzeti össztermék változása például a Középrégióban a 2007-2013 időszakban világosan mutatja a hat megye összevonásának eredménytelenségét, de a magyar többségű területek közvetett, hátrányos megkülönböztetését is.    

A lenti táblázat, és az egy főre eső nemzeti össztermék alakulását is feltüntető etnikai térkép mutatja Székelyföld folyamatos és mesterségesen fenntartott elszegényítését, összehasonlítva a román többségű megyékkel, amelyeket Románia regionális fejlesztési politikája előnyben részesít.

	Megye	2008 (euro)	2013 (euro)	Növekedés
1	Fehér	6318	7111	12,5%
2	Brassó	7285	8681	19,2%
3	Kovászna	4923	5009	1,70%
4	Hargita	5013	5243	4,60%
5	Maros	5269	5953	12,90%
6	Szeben	7225	8011	10,90%

           

Ön kijelenti, hogy  

 „az államoknak nem kötelessége egy olyan közigazgatási-területi reformot előmozdítani, amelynek alapja az etnikai kritérium, vagy a szegregáció. Mi több, egy ilyen elvre alapozott reform súlyosan érintheti az állam működését, a többség és kisebbség közötti együttélést, valamint az adott állam területén élő személyek alapvető jogainak védelmét”

Sem az Önnek címzett beadványban, de egyetlen dokumentumunkban sem szerepel az „etnikai” vagy a „szegregáció” kifejezés. Soha nem kértük, hogy szigeteljenek el, vagy válasszanak külön. Amit kértünk az a székely közösség és a kulturális, nyelvi, vallási sajátosságokkal rendelkező Székelyföld elismerése Románia vállalt kötelezettségeivel összhangban. Még az autonómiát is Székelyföld minden lakója számára kérjük, hiszen a mi felfogásunkban Székelyföld egy történelmi, kulturális terület. Ezt a törekvést szegregációnak nevezni nem más, mint a törekvéseink rosszhiszemű eltorzítása, és semmi jót nem ígér a közösség számára, amelyhez tartozom.

Az a következetesség és vehemencia, amellyel Ön és néhány vezető politikus tagadja az „etnikai kritérium” fogalmát, elvezet egy olyan szöveghez, amelyben valóban szerepel ez a kifejezés. Ezt a szöveget azonban nem mi fogalmaztuk, mivel ez a jelenleg hatályos 2/1968 számú közigazgatási törvény szövege:    

 

3. cikk A megye városokból és falvakból – az ország területi, közigazgatási alapegységeiből – tevődik össze, a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális és hagyományos kapcsolatainak függvényében. 

Elolvasva ezt a törvényszöveget világossá válik az „etnikai kritérium” kifejezés eredete az Ön és az állam más hivatalosságainak szövegeiben, de világossá válik az Ön szándéka is – amely ellentétes különben Románia vállalt kötelezettségeivel – el akarja törölni ezt a kritériumot az ország közigazgatási törvényeinek összességéből. Ezzel a romániai magyarok elveszítenének egy ma elismert jogot.   

Nyilvánvaló, hogy ennek a kritériumnak a megtartása az új régiók létrehozása során és a szubszidiaritás elvének alkalmazása – amely elvre az Ön levele is hivatkozik – Székelyföld autonómiájához vezetne, amelyet annyi előítélettel és babonával közelít meg a román politikai osztály.     

Nehezen érthető nekünk címzett levelének ez a mondata:

Következésképp Romániának nincsen az európai jog alapján olyan kötelezettsége, hogy átalakítsa az ország belső közigazgatásának rendjét, és az etnikai, kulturális, vagy történelmi kritérium alapján hozzon létre közigazgatási-területi egységeket.  

Romániában közigazgatási reform van előkészületben, a „belső közigazgatási rend módosítása”. Ezért kezdeményezték Önök az alkotmány módosítását és rendeltek meg egy tanulmányt 2013-ban (a CONREG jelentés) hogy utólag érvekkel támasszák alá, és igazolják a fejlesztési régiók improvizált létrehozását 2003-ban.  Az Ön kijelentésével ellentétben az új közigazgatási egységek létrehozásánál kötelező marad az etnikai, a kulturális és a történelmi kritérium is. Tagadhatatlan, nemcsak kötelező, de ésszerű és demokratikus is, amely nélkül sem hatékonyságról, sem stabilitásról nem lehet beszélni.

Az Európa Tanács 1985/2014 számú, nemrégiben elfogadott határozata, összhangban a Románia által ratifikált, fent említett nemzetközi egyezményekkel 10.3.2. cikkében előírja: „az ország vagy az érintett állami intézmények közigazgatási és/vagy területi struktúrájának/egységeinek meghatározásakor/ megreformálásakor a gazdasági okoktól függetlenül figyelembe kell venni a történelmi régiók hozzáadott értékét a kultúra, nyelv, hagyományok és vallás tekintetében”

És végül beszélnünk kell arról a kitartásról, ahogyan Ön, kormányának kisebbségi politikáját Románia nemzetközi kötelezettségeinek hiányával próbálja igazolni. Tényleg nincs arra mód, hogy Románia valóságosan is – ahogyan Ön fogalmaz, - „elkötelezze magát a legmegfelelőbb eszközök beazonosításáért, hogy a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmében a legmagasabb szintű standardokat alkalmazzák,” azaz a nemzetközi kötelező normák minimális alkalmazásánál többet is tegyen?  Az 1201/1993 számú ajánlás 12. cikke előírja: „Jelen Jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az csonkítja vagy korlátozza a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek egyéni jogát, illetve a nemzeti kisebbségre vonatkozó kollektív jogokat, amelyeket a Szerződő Állam törvényeiben vagy olyan nemzetközi szerződésekben foglaltak, amelynek az Állam részese.”

Ez az előírás abból indul ki, hogy vannak, vagy lehetnek olyan tagállamai az Európa Tanácsnak, amelyek – ahelyett, hogy tagadnák a nemzetközi kötelezettségvállalások kötelező jellegét, vagy állandóan a beszűkítő vagy megkerülő értelmezéseket keresnék – éppenséggel szélesebb jogköröket biztosítanak a kisebbségeik számára, mint amennyit az ajánlás előír. Ezen túlmenően, az előírás nem enged meg olyan értelmezést, amely beszűkítené a kisebbségeknek az állam törvényeiben, vagy nemzetközi szerződésben már elismert kollektív jogait. Az ajánlásnak úgy a betűje, mint a szelleme is különbözik attól, ahogyan Ön megközelíti a kisebbségek jogait, legyenek azok egyéni, vagy kollektív jogok. Következésképp van egy nyilvánvaló ellentét egyfelől az igény, hogy „kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmében a legmagasabb szintű standardokat alkalmazzák” és a nemzetközi normákba foglalt kötelező minimum keresése, illetve ezeknek a normának a beszűkítő vagy megkerülő értelmezése között.   

Nem lep meg, hogy Ön szerint a nemzetközi jog csak egyéni jogokat ismer el. Ebben az összefüggésben fontos lett volna, ha a romániai közvélemény is megismeri, azoknak a módosító indítványoknak a sikertelenségét, amelyeket az Európa Tanács 1985/2014 számú határozatának elfogadása során utasított el a Parlamenti Közgyűlés, és amelyek a kollektív jogok fogalmát törölték volna a dokumentumból.    

Befejezésként ismételten kifejezzük azt a meggyűződésünket, hogy a társadalmi békét csakis a párbeszéd szavatolhatja, ez elengedhetetlen a tolerancia légkörének megteremtéséhez is, amelyet különben az ECRI jelentés is sürget, és ennek szellemében kérjük, hogy fogadjon egy, a Székely Nemzeti Tanács és a Székelyföldi önkormányzatok képviselőiből álló küldöttséget, hogy közvetlenül be tudjuk mutatni elképzelésünket Székelyföld jövőjére vonatkozóan. A többségi lakossággal együtt abban vagyunk érdekeltek, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása az európai pozitív tapasztalatok alkalmazásával történjen.  

Tisztelettel:                                                   

                                                         Izsák Balázs

                                                                                 A Székely Nemzeti Tanács elnöke

 Marosvásárhely 2014-06-20

Dr. Victor Viorel Ponta hivatalának levele