A székely zászló Székelyföld zászlaja

2010. január 28.-ára beidézték a rendőrségre azokat a makfalvi székelyeket, (Csonta Ferenc István, Jakab Levente, Muszka Árpád, Nagy Miklós, Péter Ödön és Vass Imre) akik a 2009. október 29.-én, kitűzték a községháza épületére a székely zászlót. Az ügy abban az időben nagy port vert fel, hiszen a feljelentő, maga a község magyar nemzetiségű polgármesetere volt, és ez volt az első hatósági eljárás a székely zászló ügyében. A zászlót eltávolíttatták az épületről, az pedig májusban egy éjszaka újra visszakerült korábbi helyére. Akkor az ugyancsak magyar kormánymegbízott lépett fel ellene. Az ügy végül - legalábbis akkor úgy tűnt - nyugvópontra jutott. A segesvári ügyészség az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, az erről szóló végzés pedig a román művelődési minisztérium szakvéleményét idézte: a zászló a helyi közösség jelképe. A hatósági zaklatás azonban a székely zászlót a közfigyelem középpontjába állította, sok kérdés hangzott el, sok vélemény látott napvilágot. Akkor közöltem - tájékoztatásul - az alábbi cikket a Krónika Szempont rovatában 2010. április 30.-án. Ma ismét időszerű a kérdés, azok számára teszem újra közzé, akik nem ismerik.  

 

A székely jelképekről hitelesen

Kónya Ádám emlékére

Saját jelképeinek elfogadásáról döntött 2004. január 17.-én, Sepsiszentgyörgyön tartott ülésén a Székely Nemzeti Tanács. Élénk vita után, többségi szavazással a testület jelvénye égszínkék pajzs lett, rajta a telő hold, és nyolcágú csillag (napcsillag), zászlója pedig az aranysávos kék zászló, rajta az arany csillag és ezüst hold. A tervet Kónya Ádám művelődéstörténész, nyugalmazott múzeumigazgató, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke készítette, és ama januári ülésen elő is adta az elképzelés alapjául szolgáló történelmi érveket.

A következő évek során, a Székely Nemzeti Tanács népszerűségének növekedésével egyszerre terjednek a jelképek is, amelyeket a közvélemény a székely autonómia-törekvés szimbólumainak tart. Egyre gyakrabban emlegeti székely zászlóként, székely címerként a sajtó, de az utca embere is, míg végül 2009. szeptember 5.-én a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld zászlajának és címerének nyilvánítja.

Röviden ennyi a történet, és nem is kellene ennél többet mondani, ha nem keringene sokféle téves vélekedés és félreértés a téma körül, és nem kapna tág teret a sajtóban és a világhálón – a szakmailag megalapozott, okos vélemények, adatközlések mellett – a tudatlanság és a dilettantizmus.

2008 nyarán arra kértem Kónya Ádámot, hogy írja le az általa elkészített zászló és címer-terv történelmi előzményeit, amelyeket a tervezet ismertetésekor részben már előterjesztett. Örömmel ismételte el nekem a történelemleckét, amelyet én igyekeztem jegyzeteléssel követni, hogy a későbbiek során rekonstruálható legyen. Sejtettem, hogy egészségi állapota már nem teszi lehetővé, hogy külön tanulmányban részletezze, amit nekem elmondott. Kiindulásként Mika Sándor „Erdélyi hadizászlók 1601-ből” című tanulmányára hivatkozott, amely 1893-ban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Turul című szakfolyóiratában jelent meg.

Mika Sándor a fent jelzett tanulmányban elmondja, hogy a magyargoroszlói csata után Basta, rokonával, Caprioli Tamással elküldte Prágába, Rudolf császárnak az erdélyi hadseregtől zsákmányolt hadizászlókat. A császár udvarában jelen volt Puchner György a szász választófejedelem mérnökkari tisztje, aki ura számára lefestette az erdélyi hadizászlókat, és ezek fenn is maradtak a drezdai királyi könyvtár kéziratai között. Mika Sándor beszámol még egy, erdélyi hadizászlókat tartalmazó drezdai kódexről, amelynek eredetét nem lehet megállapítani, de a kiállítás és a rajzok hasonlósága alapján szintén Puchner Györgynek tulajdonítja.

„E gyűjteményben Haszán basa itt említett vértjén kívül összesen 190 zászló van lefestve; török és magyar zászlók vegyesen, s bár minden további felvilágosítás hiányzik, alig kételkedhetünk, hogy keletkezése szorosan összefügg az első kódexével. A külső kiállításon kívül a belső kiállítás és a festés feltűnő hasonlósága is arra engednek következtetni, hogy e második kódexet is Puchner készíttette azon zászlókról, melyek a tizenöt éves török háború folyama alatt, mint diadaljelvények Prágába kerültek. A török zászlók legalább részben, mint az első lap idézett jegyzete mondja, Győr bevételénél estek a császáriak kezébe, míg az erdélyiek talán a schellenbergi és brassói szerencsétlen csatáknak érdekes és szomorú emléke.”

Ebben a második drezdai kódexben található „egy monogramos zászló, úgy látszik, a Székely Mózesé, kék alapszínen fehér sáv Z. M. betűkkel” írja Mika Sándor.

El lehet mondani hát, a Székely Nemzeti Tanács zászlójához mintaként Székely Mózes hadi zászlaja szolgált.

Hogyan került rá a csillag és a hold? Kónya Ádám indoklása szerint a székelyek legrégibb jelképei, amelyek a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban is fellelhető régi pecséteken is megtalálhatók. A növekvő hold mellett ezek a régi pecsétek, hol napot, hol nyolcágú csillagot ábrázolnak. Ez utóbbi Kónya Ádám szerint stilizált ábrázolású nap, ő ezért használta a napcsillag kifejezést.

Kónya Ádám megközelítését támasztja alá a székely székek és falvak pecsétjeinek tüzetesebb vizsgálata. Pál-Antal Sándor történész, levéltáros 2002-ben megjelent Székely Önkormányzat-történet című könyvében közli a székely székek, illetve több székely város és falu pecsétjét illetve pecsétnyomóját. Gyergyóalfalu, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Szacsva pecsétjén a telő hold mellett olyan napábrázolás figyelhető meg, amely a nap korongját nyolc sugárral veszi körül. Dálnok, Zágon, Abásfalva, Agyagfalva, Bikafalva, Farkaslaka, Magyarós és Szentábarhám pecsétjein, a vonalakkal jelzett napsugarak, ugyancsak nyolc, sziromszerűen elrendezett nyalábban jelennek meg. Esztelnek és Kézdiszentlélek pecsétjén ezek a szirmok, vagy csillagágak már tömörek, és ezért ez utóbbiakat inkább lehet nyolcágú csillagnak nevezni. 

Székely Mózes címere az általa veretett tízdukátos aranypénzen

             De a hold mellett csillag jelent meg Székely Mózes címerén is. Íme hogyan írja le azt Szamosközi István: „Címere nem nemzetségi címer volt, hanem a maga vitézségével érdemelte ki István királytól: rajta két ágaskodó oroszlán tart első lábával egy kivont kardot, míg felül két csillag, valamint két-két növekvő és fogyó hold látható.” A tízdukátos aranyérmen, amelyet fejedelemként veretett, a csillagok ágai is megszámolhatók, és azok száma éppen nyolc, mondom a kételkedőknek. De Mika Sándor előbb már idézett munkája is leír az erdélyi hadizászlók közt olyanokat, amelyeken a csillag székely szimbólumként jelenik meg: „Ugyancsak e gyűjteményben feltűnik egy templomi zászló is, minőt a katolikus egyházban szokás használni. Ez lila szín zászló, s a rajta levő kép a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázolja, a kereszt lábánál jobbról Mária, balról János apostol alakjával. A zászlón látható hold és csillag székely eredetre vallanak, s aligha csalódunk, ha e zászlóban az egyetlen tisztán katolikus székely szék, ti. Csíkszék zászlóját véljük felismerni.”

De ott szerepel a Puchner kódexben Marosvásárhely zászlaja is:

„Feltűnő Maros-Vásárhely, ez időben még Székely-Vásárhely fehér zászlója is e város érdekes címerével: egy páncélos kar által tartott kardon átdöfve a medvefő és a szív, jobbról a székely holddal, balról a székely csillaggal.”

Székely gyalogsági zászló a Puchner kódexből

De nyolcágú csillagok, hold és Szent András kereszt van azon a Puchner kódexben lefestett erdélyi hadizászlón, amelyet annyi különböztet meg Székely Mózes zászlajától, hogy a fehér vagy ezüst központi sávban nem monogram, hanem felsorolt jelek vannak.

Ezek után azt kérdeztem Kónya Ádámtól, mi az eredete a vörös-fekete zászlónak. Erre ő nekem a következőket mondta: 1968 előttről, nincsen semmilyen forrás, nyom, semmilyen adat, amely jelképként történő korábbi használatáról hírt adna. Amikor a megyésítés után meg kellett alkotni a megyék címereit, akkor a Hargita megyei illetékes intézménynél úgy gondolhatták, hogy a helyi hagyományokra utaló jelként be lehetne vinni a vörös-fekete színkombinációt Hargita megye címerébe, utalva ezzel a női székely népviselet alapszíneire.

Következéskép el lehet mondani:

1. A jelenleg elterjedt és székely jelképekként általánosan elfogadott zászlót és címert a Székely Nemzeti Tanács, mint saját jelképeit alkotta meg és fogadta el, komoly és szakmailag megalapozott előkészítés után, a székelyek hagyományaira, legrégibb jelképeire építve.

2. Ezek a jelképek azért válhattak a regionális önazonosság, a székely közösségi összetartozás modern kifejezőivé, mert a Székely Nemzeti Tanács által felvállalt és képviselt autonómia törekvés jelentéshordozóiként fogadhatta el őket a közösség, amely egyszerre ismerte fel bennük a múltjába gyökerező hagyományt, és az önkormányzás megteremtésére irányuló gondolat közösségi erejét.

3. Történtek és történnek próbálkozások ezeknek a jelképeknek a visszaszorítására, amint a Székely Nemzeti Tanács törekvéseinek is voltak és vannak ellenzői. Van olyan, aki karhatalommal távolítaná el a székely önkormányzatok épületeiről, s van, olyan, aki heraldikai álokoskodás mögé bújva próbálja őket lejáratni. Hiábavaló próbálkozás. Nemcsak azért, mert azok ott vannak a székely önkormányzatok épületein, ott vannak az iskolákon és a templomokban, ott vannak az otthonokban, de legfőképpen azért, mert ott vannak már a székelyek szívében is, együtt azzal az olthatatlan szabadságvággyal, amelyet a századok során soha nem sikerült kioltani.

IZSÁK BALÁZS

Krónika – Szempont, 2010. április 30.

2006. március 15. Székelyudvarhely - Székely Nagygyűlés

Beszéd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!*

Kedves Barátaim, emlékező magyarok!

            Üdvözlöm Tőkés László gondolatát: legyen a 2013-as év az autonómia éve. Ez az év többszörösen is kerek évforduló. Itthon az autonómia-mozgalom tízéves évfordulóját ünnepeljük, hamarosan tízéves lesz a Székely Nemzeti Tanács is, egész Európa pedig arról emlékezhet meg, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése húsz évvel ezelőtt fogadta el az 1201/1993 számú ajánlást, amelyből ugyan nem lett az Emberi Jogok Európai Egyezményének kiegészítő jegyzőkönyve, de amikor felvették az Európa Tanácsba, Románia kötelezettséget vállalt a teljesítésére. Az ajánlás 11.-ik cikkében kimondja, hogy, azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek. Ez nem más, mint az egy régióban többséget alkotó nemzeti közösség joga a területi autonómiához. Ugyancsak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése fogadta el tíz évvel ezelőtt - egy másik évforduló - az Andreas Gross jelentése alapján készült, híres 1334/2003-as számú ajánlást, amely a kisebbségek autonómiáját, mint a konfliktusok megelőzésének eszközét jelöli meg. E kettős évfordulóra való tekintettel kértük az Európa Tanács tisztségviselőitől, hogy az autonómia európai évévé tegye az Európa Tanács a 2013-as évet. Ezt a kérést arra hivatkozva hárították el, hogy nincsen hagyománya az Európa Tanácsban az egyes évek elnevezésének.

            Ettől függetlenül az Európa Tanács fontos nemzetközi fóruma lesz az autonómia küzdelemnek a jövőben is. Hadd említsem fel példaként, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének januári ülésszakán, Gaudi-Nagy Tamás azon kérdésére válaszolva, hogy kiáll-e a székelyek autonómia törekvése mellett, Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára három fontos dolgot mondott: egyrészt azt, hogy nem ismeri a Romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett, és azt, hogy kisebbségi ügyekben a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény a meghatározó. Egy fontos idézet következik a válaszból: „Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.

            A mi kötelességünk pedig, hogy tájékoztassuk az Európa Tanácsot, kiemelten Thorbjørn Jagland urat a romániai állapotokról. Arról, hogy Románia húsz év alatt sem teljesítette az Európa Tanácsba történt felvételekor tett kötelezettségvállalásait, és az 1201/1993 számú ajánlás gyakorlatba ültetéséről még a párbeszédet is elutasítja.  Mi több, az Európa Tanács ajánlásait a román állam intézményei rosszhiszeműen kezelik. Erre vonatkozóan egy konkrét példával tudok szolgálni. A Székely Nemzeti Tanács törvénykezdeményezését Székelyföld autonómiájára vonatkozóan Románia szenátusa elutasította. A döntés egyik dokumentuma a parlament Törvényhozási Tanácsának negatív véleményezése, amely az elutasítás mellett, - meglepő módon - éppen az autonómiához való jogot megfogalmazó 1201-es ajánlásra hivatkozik. Azt állítja ez a véleményezés, hogy az ajánlás 12.-ik cikke elutasítja a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Az idézett cikkelyt azonban át kellett írniuk, meg kellett hamisítaniuk, hogy az alátámassza a saját, elfogult és retrográd viszonyulásukat a kollektív jogokhoz. Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa meghamisította az Európa Tanács egy, a védelmünkben elfogadott dokumentumát, hogy azt ellenünk használhassa!

            Büntető feljelentést tettem ezért a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészségen, és január elején meg is kaptam a választ. Nem indul eljárás az ügyben, mivel a Törvényhozási Tanács „csak konzultatív testület” és a véleményezése nem jár jogkövetkezményekkel. A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság melletti Ügyészség főügyészéhez címzett fellebbezésemben feltettem azt a kérdést, ugyan mi szükség van a Törvényhozási Tanácsra, ha a törvényjavaslatokhoz csatolt véleményezésének nincs jogkövetkezménye? Ezek konzultatív jellege nem mentesíti a Törvényhozási Tanács elnökét az igazmondás kötelezettsége alól, az alól a kötelezettség alól, hogy ne tévessze meg a törvényhozót. A törvényhozó hatalom félretájékoztatásának rendkívül súlyos és káros következményei vannak. Románia Szenátusának félrevezetése, nemzetközi dokumentumok meghamisításával, egy rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekmény, abban az értelemben, ahogy azt a Büntető Törvénykönyv 146. cikke megfogalmazza. A Büntető Törvénykönyv 146. cikke értelmében rendkívül súlyos következményekkel járó bűncselekménynek minősül egy közhatóság működésében előidézett súlyos zavar. Márpedig a nemzetközi dokumentum meghamisítása gátolja Románia Európa Tanáccsal szemben vállalt, az 1123 számú határozat 13. cikkébe és a 176/1993 számú véleményezésben foglalt kötelezettségeinek teljesítését. Ilyen módon veszélyeztetett Románia nemzetközi szavahihetősége is. Ez áll a fellebbezésben, és benne kell lennie a tájékoztatásban, amelyet Thorbjørn Jagland úrnak, és az Európa Tanács tisztségviselőinek elküldünk az 1201/1993 számú ajánlás elfogadásának huszadik, az 1334/2003 számú ajánlás elfogadásának tízedik évfordulóján. 

            Tíz évet foglal keretbe a bevezető mondatom, és az, amit elbeszéltem Önöknek a legfrissebb eseményekről. Beszéljünk arról is, ami közben történt. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiáját megkerülhetetlen kérdéssé tette a közéletben. Az ország és a nagyvilág szeme előtt kirajzoltuk Székelyföldet Románia és Európa térképen. A közélet olyan változáson ment át, hogy a 2003 előtti idők soha nem hozhatók már vissza.

A méltánytalanul elfelejtett Dr. Csapó Józsefnek köszönhetően megfogalmaztuk a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumát: Székelyföld autonómia- statútumát. A tervezetet az alakuló települési székely tanácsok megvitatták, javaslatokat tettek a kiegészítésére, így ma, a székelyek autonómia-törekvésének leghitelesebb dokumentuma is. Világosan tartalmazza azt, hogy mit akarunk, és miért akarjuk. Leírja az autonóm Székelyföld intézményeit, azok hatáskörét és működését, de megfogalmazza Székelyföld autonómiájának célját is. A statútum első pontja kimondja: „Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul.”   

            Mi hát a székely autonómia célja? A magyar nemzeti önazonosság védelme. Azért akarunk autonómiát, hogy szabadon dönthessünk a mi dolgainkban, és mindeközben Székelyföld megmaradjon magyarnak. Ez a Székely Nemzeti Tanács – ha úgy tetszik kőbevésett – válasza mindazoknak, akik nem akarják érteni: a székely az magyar!  

            Fodor Imre elnöksége idején szervezi meg a Székely Nemzeti Tanács azt a népszavazást, amelynek során Székelyföld megkérdezett 210.000 lakójának 98%-a mond igent az autonómiára, és amely ma is fontos hivatkozási alap az autonómia küzdelemben.

             Nem fogok minden fontos eseményre kitérni, hiszen nem célja ennek a rövid áttekintésnek, hogy a Székely Nemzeti Tanács tíz éves történelmét ismertesse. Inkább a jövőbe néznék a befejező gondolat előtt. Naponta beszélünk az Európai Polgári Kezdeményezésről, arról, hogy miképpen lehetne ezt az új eszközét az európai demokráciának az autonómia törekvések előmozdítójává tenni. Igazat adok az előttem szóló Ágoston Andrásnak: a kisiklatás veszélye fennáll. Káros az energiák lekötése olyan mozgalmakban, amelyek vagy azért meddők, mert nem az EU jogalkotási hatáskörében próbálnak jogszabályt kezdeményezni, vagy azért mert azok a nemzeti közösségek önrendelkezésének ügyét nem előre viszik, hanem gátolják.

            Csakis érdemi, a célokra, a tartalomra irányuló együttműködéssel lehet jó eredményt elérni. A gondolkodásra, a koncepcióra kell helyezni a hangsúlyt, és akkor lehetséges a jó szakmai együttműködés is, és csakis előremutató, jó terveket szabad támogatni. 

            Székelyföld elemi érdeke, hogy a nyelvi, nemzeti, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók érdekeit, regionális identitását európai szintű jogszabály védje. Ezt el lehet érni, ha mindannyian akarjuk. Oda kell figyelnie mindenkinek arra, hogy a közigazgatási reform ürügyén, Székelyföldet egy román többségű régióba tagolnák be, amelyen belül a székely-magyar közösség részaránya mindössze 29%. Románia arra készül ezzel, hogy megszegje a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, de azt a Kisebbségi Keretegyezményt is, amelyről épp most mondta el az Európa Tanács főtitkára:

            „Természetesen be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.

            Eltelt tíz év az erdélyi autonómia mozgalmat elindító szatmári nagygyűlés óta. Ma még nagyobb lendületre, még több akaratra, még nagyobb összefogásra van szükség, mint tíz évvel ezelőtt. Meg vagyok győződve, hogy az erdélyi magyarság háromszintű autonómiáját, és ezen belül a székely szabadság intézményi keretét, Székelyföld területi autonómiáját meg fogjuk teremteni.

               Köszönöm, hogy meghallgattak!

           

Izsák Balázs

A Székely Nemzeti Tanács elnöke

* Elhangzott Szatmárnémetiben, 2013. február 2.-án, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bővített közgyűlésének tíz éves évfordulóján. 

Kelj, magyar ifjúság...

Egy névtelen beíró jegyzi meg egy internetes újság egyik anyagát kommentálva: nem jó, ha egy gyásznapon tartjuk az autonómia-tüntetést és ráadásul a vértanúk kivégzésének színhelyén. Azt sem tartja jónak, hogy pont március 15.-e előtt kerül rá sor. Nos, a döntés éppen azért esett március 10.-re, mert mi pont az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve! Vegyük sorra:

 1. Március tizedike a Székely Vértanúk emléknapja. A tanúságtétel napja, amikor a nemzeti önrendelkezésért életét adta Török János, Horváth Károly és Gálffy Mihály, példát mutatva az utókornak. A ma nemzedékének nem az a küldetése, hogy gyászoljon. Az kevés. A mi küldetésünk az, hogy nyitott szívvel és elmével emlékezzünk, és ne engedjük veszni a hajdanvolt áldozatvállalás ösztönző erejét. Emlékeztetek arra is, hogy a katalánok szeptember 11.-én másfél-millióan vonultak utcára tüntetni Katalónia függetlenségéért. Azon a napon, amikor Barcelona elestére (!) emlékeznek. 1714.-ben  V. Fülöp, spanyol király csapatai elfoglalták a katalán fővárost, ezt követően betiltották a katalán intézményeket. Saját szememmel győződhettem meg a tavaly: az évfordulón nyoma sincs a gyásznak, vagy gyászolóknak. Egy fiatalos, dinamikus, tenni akaró nép ünnepelte saját erejét, képességét a szolidaritásra, s a hitét, hogy győzni tud. Azt hogy erővé, akarássá képes változtatni a két évszázada történt vereség emlékét.

 2. Ne a vesztőhelyen! A vesztőhely ma emlékhely. Az emlékoszlopon Jókai Mór szavai olvashatók: „Törvényes szabad és független nemzeti állás intő szobra legyen honfi e drága jel itt.” Van egy néhány gyászolni akaró „honfi”, akinek a fenti sorok semmit nem mondanak. A törvényes, szabad és független nemzeti állás, a huszonegyedik század elején, itt Székelyföldön a területi autonómiát jelenti. Hol lehet leginkább megemlékezni erről, ezért tüntetni, mint Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen, a tanúságtétel színhelyén?

 3. Nem jó, ha pár nappal március 15. előtt van. Március 15.-én majd minden településen szerveznek megemlékezést. Nagyszerű lesz, ha azok, akik részt vettek a marosvásárhelyi tüntetésen, elviszik haza azt itt megfogalmazott üzeneteket. És minden település közössége követheti a példát, március 15-én követelve a területi autonómiát Székelyföldnek. Hátha ennek nyomán lesz végre magyar ifjúság, amely március 15.-én letépi a hatalom koszorúiról a virágokat, követve Babits Mihály biztatását:

      Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"    

Egy korszaknak is véget lehetne vetni, amikor: „Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal/ hozza koszorúit” március tizenötödikén. Hadd legyen újra ez a nap a nemzeti önrendelkezés ünnepe!

Legyen március tizedike a Székely Szabadság Napja!

            1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a Székely Vértanúkat. Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. A nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva bátorságból és hűségből az utókornak.

            A ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében.

Tegyük közösen március tizedikét, a Székely Vértanúk Emléknapját a Székely Szabadság Napjává! A marosvásárhelyi emlékoszlop a hajdani Postaréten nemzedékek emlékezetében rögzült, Jókai Mór szavaival élve - mint a „törvényes, szabad és független, nemzeti állás” jelképe. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti. Tegyük együtt ezt a hat szót, Jókai Mór szavait a székely autonómia küzdelem jelmondatává!

A Székely Nemzeti Tanács nevében felkérem az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit és gyülekezeteit, a magyar pártokat és szervezeteket, vegyenek részt a közös megemlékezésen, a Székely Szabadság Napján, Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában. Legyenek részesei a szervezésnek, hozzunk közös döntéseket, hogy példaértékű összefogással sorakozhasson fel a székelység, de egész Erdély magyar közössége a székely autonómia, a nemzeti önrendelkezés zászlaja alá.      

Marosvásárhely 2012. január 6.

                                                                                Izsák Balázs

                                                                A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Nyílt levél Kelemen Hunornak, az RMDSZ szövetségi elnökének

Tisztelt Elnök Úr!

            Lezajlottak a parlamenti választások, és az RMDSZ ismét képviselethez jutott Románia parlamentjében, mi több, kormányzati részvételre készül Bukarestben. Ez nagyon jó lehetőséget kínál Önöknek, hogy a választási kampányban tett ígéreteket valóra váltsák. Az Önök részvétele a kormányzásban a kétharmados többségű törvények elfogadásához szükséges. Engedje meg, hogy emlékeztessem, Székelyföld autonómia statútumának elfogadása egy ilyen kétharmados többséget igényel. Üdvözölve az RMDSZ választási eredményeit, a Székely Nemzeti Tanács nevében arra kérem Önöket, hogy tegyék kormányzati részvételük feltételévé Székelyföld területi autonómiáját.

            Ennek az autonómiának egyik eleme a magyar nyelv hivatalossá tétele Székelyföldön, úgy ahogy azt a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés 2010. március 12-én Sepsiszentgyörgyön elfogadott határozata is kimondja:

„1. A magyar nyelv hivatalos nyelv Székelyföldön, jogállása azonos az állam hivatalos nyelvével. 2. Székelyföld minden polgárának joga van szabadon, azonos feltételek mellett használni szóban és írásban mindkét nyelvet.”

Elégedetten állapítottuk meg, hogy Ön a választási kampányban hasonló nyilatkozatot tett: „a magyar nyelvet hivatalossá akarjuk tenni ott, ahol a magyarok tömbben élnek.” Ezek után természetes, logikus és jogos elvárás, hogy az RMDSZ csak olyan kormánykoalícióban vegyen részt, amely programjába foglalja a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön.

Románia regionális újrafelosztása Ön szerint, de szerintünk is, „kitörési pontot jelenthet az autonómiatörekvéseinknek”. Ez a közös nézőpont tölt el bizakodással, hogy az RMDSZ képviselői és szenátorai készek Románia parlamentje elé terjeszteni a nyolc székely székből - semmiképp sem három megyéből - álló Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezetet.

Befejezésül a lehetséges együttműködésről szólnék az európai polgári kezdeményezés ügyében. Bízom abban, hogy az RMDSZ támogatni fogja a sajátos hagyományokat, nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságot őrző európai régiók érdekében elindított polgári kezdeményezésünket, amint mi is készek vagyunk támogatni az RMDSZ tervezetét, amint az elkészül, és esetleges bejegyzése a romániai magyarság érdekeit fogja szolgálni.

Bízom abban, hogy a fentiekről kétoldalú, személyes megbeszélést is tudunk folytatni, amelyet nagyon régóta szorgalmazok, és amely elől, a választások végeztével, remélhetőleg minden akadály/aggály elhárult.

Áldott ünnepeket és sikeres újesztendőt kívánok Önnek és az RMDSZ minden képviselőjének és szenátorának.

Marosvásárhely 2012. december 11.                  

                                                                             Izsák Balázs

                                                                          A Székely Nemzeti Tanács elnöke

A Székely Nemzeti Tanács 2012. november 30.-i ülésének határozatai

Az Európai Unió belső bővítésére vonatkozó nyilatkozat

- Tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amely kimondja: "Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől";

- Figyelembe véve a Székely Nemzeti Tanács korábban elfogadott határozatát Európa népeinek egyenlőségére vonatkozóan, amely többek között kimondja: "Az Európai Unió alapértékeit tiszteletben tartani, kulturális sokszínűségét megvédeni és hosszú távon fönntartani csak úgy lehet, ha egyetemes elismerést nyer Európa népeinek egyenjogúsága, függetlenül attól, hogy az önmagát népként, nemzetként meghatározó közösség megalkotta-e saját államát, vagy egy más ország területén él őshonos közösségként";

- Figyelembe véve, hogy az Európai Unióról szóló szerződés második cikkében leszögezi: "Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában";

- Tekintettel az Európai Szabad Szövetség (EFA) javaslatára az Európai Unió strukturális átalakítására vonatkozóan, kiemelten az új fogalomra: az Európai Unió belső bővítésére; 
 

 A Székely Nemzeti Tanács kinyilvánítja:

Elfogadja és támogatja az Európai Unión belüli, demokratikus változásokról szóló belső bővítés gondolatát, melyeknek során hangsúlyosan érvényesül a szubszidiaritás elve és kiteljesedik a népek önrendelkezési joga, beleértve akár új, független államok megjelenését is.

Ennek a folyamatnak ki kell terjednie a tagállamok és az őket alkotó régiók viszonyának újrafogalmazására, a regionális szintű kompetenciák bővítésére, az önrendelkezésre törekvő közösségek elismerésére, illetve az autonómiával rendelkező régiók hatásköreinek bővítésére, a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók európai szintű védelmére is.    

           Szükséges a fent leírt folyamtokban érdekelt közösségek európai szintű összefogása, olyan határokon átnyúló mozgalmak elindítása, amelyek az Európai Unió belső bővítésének folyamatát sikeressé teheti.

Marosvásárhely, 2012. november 30.

                                                                                            Székely Nemzeti Tanács

A Székely Nemzeti Tanács küldöttei a testület 2012. november 30.-i marosvásárhelyi ülésén, a Kultúrpalota nagytermében. Középen Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, a Székely Nemzeti Tanács második elnöke. 

Székelyföld Külügyi Szolgálatára vonatkozó határozat

- Tekintettel arra, hogy szükséges a Székely Nép által kinyilvánított, Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó közakaratot nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban folyamatosan megjeleníteni és képviselni; 

- Figyelembe véve, hogy Székelyföld lakói, az Európai Unió polgáraiként korlátozások nélkül létesíthetnek kapcsolatokat az Unió más polgáraival, azok társadalmi és politikai szervezeteivel, és intézményeivel;

- Tekintettel arra, hogy a helyi közigazgatásra vonatkozó 215/2001 számú törvény 11. cikk 3. szakasza kimondja, hogy: területi-közigazgatási egységek döntéshozatali és végrehajtói hatáskörükön belül jogosultak együttműködni és társulni külföldi közigazgatási-területi egységekkel a helyi és megyei tanácsok határozatai alapján;

- Figyelembe véve, hogy a rendszerváltás után eltelt időszakban Románia Külügy-minisztériuma Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi szinten nem jelenítette meg, és az RMDSZ, kormányzati részvétele ellenére sem volt soha, semmilyen hatással Románia külpolitikájára;

- Tekintettel arra, hogy az Európai Unió által 2006-ban létrehozott „Európai Területi Együttműködési Csoportosulás” (European Grouping of Territorial Cooperation - EGTC) intézménye által kínált lehetőségekkel, külkapcsolatok hiányában egyetlen székelyföldi önkormányzat sem élt, és jelenleg sincsenek erre vonatkozó tervek;

            - Tekintettel arra, hogy Románia Parlamentje másodszor is elutasította Székelyföld autonómia statútumát, amely törvényben szabályozná a hatáskörök megosztását a régió demokratikusan létrehozott közhatalmi intézményei és a központi hatalom hatóságai között;

A Székely Nemzeti Tanács elhatározza

 1. Kezdeményezi Székelyföld Külügyi Szolgálatának létrehozását, azzal a céllal, hogy:

- Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó közakaratot, és Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban folyamatosan megjelenítse és képviselje; 

- A Székelyföldhöz hasonló helyzetű régiókkal és közösségekkel az állandó kapcsolatok rendszerét a szolidaritás és együttműködés jegyében fenntartsa;

- A székelyföldi önkormányzatok kapcsolatépítését más országok önkormányzataival segítse;

- A székelyföldi vállalkozások külföldi üzletkötéseihez intézményi hátteret teremtsen, és Székelyföld nemzetközi gazdasági kapcsolatait előmozdítsa;

- Székelyföld kultúrájának terjesztését, hagyományainak megismertetését a nagyvilágban előmozdítsa kétoldalú intézményközti kapcsolatok építésével. 

2. Székelyföld Külügyi Szolgálata jogi személyiség nélküli, nonprofit szervezetként jön létre a székelyföldi önkormányzatok és a célt támogató magyar szervezetek bevonásával.

3. Székelyföld Külügyi Szolgálatának felügyelete, működési szabályzatának kidolgozása a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának feladata, amely a cselekvési program kidolgozását a partner székelyföldi önkormányzatokkal, Székelyföldi szervezetekkel közösen végzi.

4. A Székelyföldi Külügyi Szolgálat vezetőjét a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága nevezi ki, a Székely Nemzeti Tanács elnökének javaslatára.

                                                                                             

                                                                                           Székely Nemzeti Tanács

Marosvásárhely, 2012. november 30.

Az önálló székely diplomácia kezdete: a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét Bozenben Luis Durnwalder, Dél-Tirol kormányzója fogadja 2012 januárjában

Határozat a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívásának kezdeményezéséről

                                 

   Figyelembe véve, hogy több mint egy éve napirenden van Románia közigazgatási átszervezése, s várhatóan erre a decemberi parlamenti választások után immár valóban sor kerül;

- Tekintettel arra, hogy a közigazgatási egységek újrarajzolása a jelenleg több megyébe mesterségesen szétszórt Székelyföldnek is érdeke;

 - Tekintettel arra, hogy a választások megnyerésére esélyes pártok vezetői számos jelét adták annak, hogy romániai közigazgatási reform során mellőzni szándékoznak a szubszidiaritás elvét, s az új közigazgatási egységek határainak meghúzását és azok hatásköreinek meghatározását önkényesen szándékoznak megejteni;

 - Tekintettel arra, hogy Székelyföldön még mindig csak az önkormányzatok rendelkeznek választásokon elnyert legitimitással, amely feljogosítja őket arra, hogy a központi hatalommal szemben hitelesen jelenítsék meg a népakaratot;

 - Figyelembe véve azt is, hogy a tavaszi önkormányzati választások nyomán jelentős mértékben megújultak a székelyföldi önkormányzatok;

A Székely Nemzeti Tanács elhatározza

Kezdeményezi a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívását 2013 első negyedévére,  továbbá kezdeményezi, hogy a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés legalább évente egyszer ülésezzen.

Felhívja Székelyföld önkormányzati képviselőit és polgármestereit, hogy pártállástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlésen, vállaljanak szerepet a népakarat megjelenítésében.

Elvárja, hogy a nagygyűlésen kiemelt fontosságú témaként kezeljék az ország közigazgatási átszervezésének a kérdését, s ennek megfelelően határozzanak arról, hogy a 2009. szeptemberi, a közigazgatási reformról szóló SZÖN-határozat szellemében milyen lépéseket fognak tenni azért, hogy Székelyföld a közigazgatási átszervezés nyertese legyen.

Hasonlóképpen elvárja, hogy nagygyűlés arról is döntsön, hogy milyen lépéseket fog tenni abban az esetben, ha a központi hatalom megpróbálja figyelmen kívül hagyni a székely nép akaratát.

Marosvásárhely, 2012. november 30.

                                                                                                            Székely Nemzeti Tanács

2012. november 30. Marosvásárhely - a Székely Nemzeti Tanács gyűlésvezetésben (balról jobbra) Tulit Attila, sepsiszéki alelnök, Izsák Balázs elnök, Bíró Zsolt marosszéki alelnök

Határozat az Erdélyi Magyar Néppártnak a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsba történő felvételéről

Tekintettel arra, hogy a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, alapító okiratában, mely jelen határozatnak függelékét képezi, a hét alapító tag leszögezte:

 A KMAT-hoz társulhat minden olyan Kárpát-medencei testület, közképviseleti – polgári vagy politikai – szervezet, amely következetesen cselekszik a magyar közösség autonómiájáért, és együttműködési, illetve csatlakozási szándékát bejelenti.

 Figyelembe véve, hogy a testület a későbbiekben, házszabályában is rögzítette a bővítésnek ezt a lehetőségét, de egyben fontos feltételhez is kötötte a következőképpen:

A KMAT-hoz társulhat minden olyan Kárpát-medencei testület-szervezet, amely közképviselettel felhatalmazva, következetesen cselekszik a magyar közösség autonómiájáért és bejelenti együttműködési szándékát. A KMAT-hoz való csatlakozást minden társult tagnak jóvá kell hagynia.

            Figyelembe véve, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejelentette csatlakozási szándékát, és felvállalta, hogy a magyar közösség autonómiájáért következetesen fog cselekedni,

A Székely Nemzeti Tanács elhatározza

 1. Jóváhagyja, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt teljes jogú tagja legyen a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak.

 Marosvásárhely, 2012. november 30.

                                                                                             Székely Nemzeti Tanács

 Függelék:

Határozat a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács megalakulásáról

           

A Kárpát-medencében őshonos magyar közösségek autonómiatörekvéseinek képviseletére társult testületekként elhatározzuk a közösségi autonómiaformák iránti közakarat demokratikus eszközökkel való egységes képviseletére hivatott Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) létrehozását.

      A KMAT célja a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek diszkriminációjának megszüntetése, a teljes és tényleges egyenlőség nemzetközi segítséggel, az európai intézmények közvetlen közreműködésével, az autonómiát igénylõ magyar közösségek egységes fellépésével való elérése.

      A KMAT jogosítványa és hatásköre képviseleti, társult tagokra érvényes határozatokat nem hozhat. A társult tagokkal együtt, azok önálló törekvéseit és határozatait képviseli az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban, az Európa Tanácsban, annak Parlamenti Közgyűlésében, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a nem kormányszintű szervezetekben, minden olyan fórumon, amelyet a KMAT társult tagjai egységesen vagy önállóan megjelölnek.

      A KMAT-hoz társulhat minden olyan Kárpát-medencei testület, közképviseleti – polgári vagy politikai – szervezet, amely következetesen cselekszik a magyar közösség autonómiájáért, és együttműködési, illetve csatlakozási szándékát bejelenti.
     
Nagyvárad, 2004. június 16.

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Tõkés László elnök,

Székely Nemzeti Tanács, Dr. Csapó I. József elnök,

Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Jakab Sándor alelnök,

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Tomka György elnök,

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Milován Sándor alelnök,

Magyar Polgári Szövetség, Szász Jenõ elnök,

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Ágoston András elnök

A Székely Nemzeti Tanács elnökének megválasztására vonatkozó határozat

1. A Székely Nemzeti Tanács elnökét a Székely Nemzeti Tanács választja négy éves időszakra, többes jelöleléssel, titkos szavazással, a jelenlevők abszolut többségével, a székely székek jelöltjei közül.

2. Elnökjelöltet a széki tanácsok állíthatnak. Minden egyes széknek joga van az elnökválasztó gyűlést megelőzően egy jelöltet állítani. A széki jelölteket a széki székely tanácsok határozatképes, szabályosan meghirdetett ülésein jelölik ki.

3. Ha az elnökválasztó gyűlésen megtartott szavazás után egyik jelölt sem nyeri el a szavazatok abszolút többségét (a fele plusz egyet), akkor az első két jelölt között második fordulóra kerül sor.

4. A választási gyűlésen a jelöltek tíz percnél nem hosszabb, bemutatkozó beszédet tarthatnak abc sorrendben.  

 Marosvásárhely 2012. november 30.

                                                                                                            Székely Nemzeti Tanács

Megkérdőjelezhető az autonómia-statútum parlamenti elutasításnak törvényessége

Ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága pénteken, szeptember 28.-án ülésezett Székelyudvarhelyen. Megvitatta, többek között, Székelyföld autonómia statútumának a román szenátus általi, ismételt elutasítása után kialakult helyzetet, és az elutasítás indoklásának részletes elemzéséről, és az ebből fakadó további lépésekről döntött.    

       A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezetet – felkérésre – Becsek Garda Dezső képviselő és Sógor Csaba szenátor terjesztette Románia Parlamentje elé. A Parlament Törvényhozási Tanácsa és az illetékes szakbizottságok jelentései alapján a tervezetet vita nélkül utasította el 2005. december 12.-én a képviselőház, majd 2012. szeptember 25-én a szenátus. A szenátusi szavazás során – a hivatalos honlapon elérhető információk szerint – a tervezet mellett szavazott Fekete-Szabó András Levente, Günthner Tiberiu, Albert Álmos és Cseke Zoltán RMDSZ, Marcu Gheorghe PSD szenátor, tartózkodtak Pop Gheorghe PSD, és Luca Raymond PNL szenátorok.

      A véleményezések közül csak a Törvényhozási Tanácsé, valamint a közigazgatási szakbizottságnak a jogi szakbizottsággal közösen kiadott véleményezése tartalmaz érdemi indoklást is, a többiek pusztán az elutasítás tényét közlik.

        A Törvényhozási Tanács úgy véli, hogy a tervezet első cikkében megfogalmazott cél, az egységes román nemzetállammal párhuzamos, de önálló állami entitás létrehozását jelenti. Valójában a megfogalmazott cél egy többlethatáskörökkel felruházott régió létrehozása a román államon belül, annak törvényeivel összhangban. A tudatos és rosszindulatú torzítás olyannyira elfogult, hogy szerzőjük azt sem veszi észre, hogy az idézett és kifogásolt részek szó szerint megtalálhatók a Regionális Autonómia Európai Chartájában, amely kimondja:  

A regionális autonómia azt jelenti, hogy a tagországokban lévő legnagyobb kiterjedésű területi kollektivitások joga és tényleges képessége saját felelősségükre és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amelyek az állam és a kollektivitások között elhelyezkedő választott testülettel rendelkeznek, az önigazgatás hatásköreit gyakorolják, illetve állami jogosítványokkal is bírnak.

       Ezek után egyenesen cinikus, hogy a Törvényhozási Tanács a nemzetközi jogra hivatkozik, nem releváns általánosságokat idézve az Európa Tanács 1334/2003 számú ajánlásából, miközben tudatosan elhallgatja a legfontosabbat, hogy az ajánlás a központi hatalom és a nemzeti közösség közötti feszültségek megelőzésének demokratikus eszközeként ajánlja a területi autonómiát!

     Hasonló módon hivatkozik az 1201/1993 számú ajánlásra is, tudatosan, és rosszhiszeműen megfeledkezve annak 11. cikkéről, amely kimondja:

        Azokban a régiókban, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelően és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban, megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatási hatóságokkal, vagy különleges státussal rendelkezzenek.

Ennél is súlyosabb azonban az, amit az ajánlás 12. cikkével követ el Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa. A nevezett cikk arról rendelkezik, hogy a jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az korlátozza vagy beszűkítse a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek egyéni jogait, illetve a nemzeti kisebbségre vonatkozó kollektív jogokat, amelyek a szerződő állam törvényeiben vagy olyan nemzetközi szerződésekben foglaltak, amelynek az állam részese.

       Ezt a rendelkezést a Törvényhozási Tanács egyszerűen meghamisítja, átírja, hogy abból a kisebbségek kollektív jogainak a tagadását lehessen érteni, holott az idézett rendelkezés ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza. („A jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető egy kisebbséghez tartozó személy egyéni jogának korlátozásaként, vagy beszűkítéseként, vagy egy nemzeti kisebbség kollektív jogaként.”)[1]

      Túl azon, hogy a nemzetközi jog egyetlen kisebbségvédelmi dokumentumát sem szabad a kisebbségek ellen használni, ez a cselekmény kimeríti az okirat-hamisítás bűncselekményének tényálladékát is, és megkérdőjelezi az egész jogalkotási eljárás törvényességét.

     Fontosnak tarjuk leszögezni, hogy Románia egyoldalú kötelezettséget vállalt az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, és eme vállalásnak mindmáig nem tett eleget, mi több az ajánlás szövegét a hatóságok meghamisítják, hogy a törvényhozási eljárásban azt eredeti céljaival és szellemével ellentétes módon használják fel.

Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa tizenöt-oldalas, elutasító véleményezése nagyjából egyezik a 2004. március 12-én, a tervezet első beterjesztése alkalmával kiadott szöveggel, amelynek állításait Dr. Csapó József egyenként megcáfolta, a cáfolatot megküldte a Törvényhozási Tanácsnak és nyilvánosságra is hozta. Mindezek ellenére az újabb szövegváltozatban a téves érvek, a hamis állítások úgy ismétlődnek, mintha ez nem történt volna meg.

Az Állandó Bizottság a továbbiakban döntött az SZNT soron következő ülésének összehívásáról, amelyre Marosvásárhelyen kerül sor ez év novemberében.

           

                                                                                                Izsák Balázs

                                                                            A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely 2012. október 1.

---

[1] A Románia Parlamentjének Törvényhozási Tanácsa által meghamisított szöveg:  “…nici o dispoziţiei a Protocolului nu poate fi interpretată ca limitând sau restrângând un drept individual al unei persoane aparţinând unei  minorităţi naţionale sau ca un drept colectiv al unei minorităţi naţionale.” Ugyanez a szöveg a valóságban: "Nici una din dispoziţiile acestui protocol nu poate fi interpretată ca o limitare sau restrângere a unui drept individual al persoanelor aparţinând unei minorităţi naţionale, sau a unui drept colectiv al unei minorităţi naţionale cuprins în legislaţia statului contractant sau într-un acord internaţional la care acest stat este parte". A szöveg angol eredetije: Nothing in this protocol may be construed as limiting or restricting an individual right of persons belonging to a national minority or a collective right of a national minority embodied in the legislation of the contracting state or in an international agreement to which that state is a party.